Amint megszólal az album első dala, a Kusturica-film, a Cigányok ideje óta slágerré vált Ederlezi, azonnal magával ragad. Porfelhő, keserédes harmóniák, gyengéden is erős női hang rajzolta dallamvilág. Az első pillanattól érezzük, ez nem egy szokványos roma world music lemez. Gitár, cselló, hegedű, bőgő, harmonika és klarinét adja azt a tömött, gyönyörű hangzást, mely Norig hangja mögött lüktet. Dallam, kíséret, ritmus tökéletes összhangja, ugyanakkor lágy hullámzás jellemez minden számot, s a szövegek sincsenek mostohagyermekként kezelve. Az album legtöbb dala tradicionális szám (Ederlezi, Tutti frutti, Soven chave soven, Me chajorri), de hallhatunk saját szerzeményt, mint például a címadó dal, vagy a negyedik, ami egy roma költő, Romka Demeter Gilaban gili! című versére készült, de a francia sanzon ikonjának, Serge Gainsbbourg Les P’tits Papiers-jének feldolgozása is helyet kapott a korongon. Plusz jó pont az ízléses és minden fontos információt tartalmazó borító és a kísérőfüzet.

Országok, kultúrák között tekereg a zene, és egy-egy apró utalással mosolyra húzza a számat. Egy közjáték, egy improvizáció a Zöldfoki szigetek „saudade” hangulatát idézi, és akkor a harmadik dalban meghallom Teofilo Chantre-t, a Zöldfoki Köztársaság egyik legnagyobb zenészét duettet énekelni Noriggal, Choli Daróczi József Jag Čumidos versére! Varázslatos a portugál-kreol és a rromani keveredése. Ízlés, igényesség és tehetség támasztja alá ezt a kezdeményezést is, mint ahogyan a mánus dzsessz ritmusvilág melanzsát a balkáni cimbalomjátékkal, vagy a francia dalszöveget egy nem létező haza iránti vágyakozás kifejezésével. Ez a mi saudadénk? Hogy mindenhol otthon és sehol sem…

A hangszerelés Sebastien Giniaux munkáját dicséri, aki csellón, gitáron is közreműködik. És akár hiszik, akár nem, már volt az Amaro Drom vendége. Hol másutt, mint a Sziget Fesztiválon. Ő az a srác, aki 2003-ban járt Magyarországon, és Erika Serre-rel az Amaro Drom sátránál adott rögtönzött, nagy sikerű koncertet.

Pundzsab vagy a mediterrán tengerpart, itt és most egy ritmus, egy dallam jelenti azt, amik vagyunk. Norig, az egytől egyig nagyszerű zenészeivel rátalált valamire. Arra, ami egyszerre ősi és jövőbe mutató. Progresszív és koherens ez a lemez. Tökéletesen összeállított, dinamikus, de ugyanakkor ott van benne a vágyakozás, az elvágyás. Játékos, ahogy a klarinét kavarog Románia és a Közel-Kelet között, szenvedélyes, ahogy egy erőteljes és érzéki női hang váltogatja a nyelveket. Szívfájdítóan szép és modern. Sivatag is van ebben a zenében, meg ezüst, izzó hold, mindent elfeledés és nevetés. És persze szerelem.

Talán a roma saudade ez. Honvágy? Melankólia? Szomorúság? Romantika? Egy idő után elvesznek a szavak, nem érdemes meghatározást keresni. A zene többet mond.

Horváth Barbara