Nem véletlen, hogy a kelet-európai és főként roma zenére szakosodott berlini kiadó mostanában mintha főleg a romániai zenei múltra összpontosítana. Egyrészt nagyszerű zenészek tömege bukkan elő nemcsak a jelenkori együttesekből, hanem a közelmúltból is. Másrészt a 2. világháború előtti Romániának volt egy sajátos kulturális közege, egy franciául jól beszélő, a francia kultúrát magáénak érző értelmiségi elit, amely nyitott volt, sőt valósággal sóvárgott minden nyugati újdonság iránt. Ez az elit előszeretettel emlegette Bukarestet a Kelet Párizsaként, ahonnan persze az igazán kultúraéhesek inkább az igazi Párizsba tették át működési helyüket. De még így is maradt bőven Bukarestben abból a dekadens hangulatból, amely minden világváros mulatóival, kávéházaival összefüggésbe hozható. Érdekes különben, hogy a tangó műfaja mekkora népszerűségnek örvendett Európa peremországaiban, a finneknél, törököknél és a románoknál is. Úgy látszik, az elvágyódásnak ez a jellemző műfaja különösen azokat ragadta magával, akik egy kissé távolra csöppentek a kultúra központi konyháitól.

Nos, Oana Cătălina Chiţu sem Romániában fogott hozzá, hogy felélessze hamvaiból a tangó műfaját, hanem Berlinben, ahol jó ideje él. Tény viszont, hogy a tapasztalatait még otthonról hozta, és a hírek szerint a honfitársai is hatalmas lelkesedéssel fogadják, hogy feléleszti a román tangóhagyományokat, és előadja a legnagyobbnak tartott román énekesnő, Maria Tanase egykori műsorának számos darabját. (Feltételezem, hogy hamarosan az ő felvételei is előkerülnek, már amennyiben technikailag megoldható a felújításuk.)

Oana Cătălina Chiţu hangja kellemes, lendülete meggyőző, és a kísérete is izgalmas, elsősorban a cimbalom miatt, amely lehet, hogy Romániában természetes módon illeszkedett a bárzene hangulatához – hiszen ezek a tangók leginkább ebbe a műfajba sorolhatók –, itt viszont különleges színt visz a dalokba. Persze rögtön érthetővé válik a hangszer jelenléte, amikor a „népiesebb”, az egykori városi folklór darabjaihoz sorolható dalok kerülnek sorra, amelyek között elégedett meglepetéssel fedezzük fel a Mărie şi Mărioară címűt: utoljára az elvetemült moldáviai rockzenekar, a Zdob şi Zdub lemezén találkoztunk vele.

Lehet, hogy a hiteles és meggyőző előadásmód mellett is unalmas volna végighallgatni egymás után tizenhárom román tangót. Szerencsére nem ez történik: stílusában is kifejezetten színes, változatos albumot hallunk – igaz, hogy a nagy példaképnek, Maria Tanasénak is szokása volt népzenei mozzanatokkal elegyíteni a műsorát. Az, hogy Oana Cătălina Chiţu is követi a példát, csak fokozza az elégedettségünket – itt-ott még némi mánus dzsessz is lendít a hangulaton. Az ilyesfajta, nosztalgiajellegű összeállítások egyik nagy baja pontosan az szokott lenni, hogy az előadók túl aggályosan, precízen próbálnak megidézni valami régi hangulatot, aminek erőltetett, természetellenes előadás a vége. Esetünkben győzött a spontán jó ízlés, úgyhogy ötven percen keresztül mindvégig kellemes zenei élménynek örülhetünk.

Kt