Golden Earrings, azaz Arany fülbevalók címmel jelent meg Szőke Nikoletta bemutatkozó CD-je. A huszonéves dzsersszénekesnőt azóta kíséri figyelemmel a nemzetközi szakkritika, mióta 2005-ben megnyerte a montreux-i fesztivál Jazz Voice Competition elnevezésű énekversenyét – begyűjtve mellé a közönségdíjat is. Ilyen komoly elismerések joggal keltik fel a műfaj iránt érdeklődők kíváncsiságát az énekesnő szakmai múltja és eddigi tevékenysége iránt. Szőke Nikoletta pályafutása ugyanis eltér a szokásos karriertörténetektől. Bár zenész családban született – édesapja, Szőke Sándor megbecsült cimbalmos –, a kislány nem gyakorolt 6 éves korától 6-8 órát valamilyen hangszeren a zord szülők szigorú felügyelete alatt. Egyáltalán nem tanult zenét; leérettségizett, külkereskedelmi ügyintézői szakképesítést szerzett, s csak ezután kezdett énektanulmányokba. Későbbi férje, a nagybőgős Barcza Horváth József mutatta be Winand Gábornak, aki vállalta a tanítását az Etűd Zeneművészeti Szakközépiskolában. Fél év tanulás után bemutatkozhatott a Magyar Rádió 6-os Stúdiójában, a Klasszikus és Jazz sorozat élő közvetítésében. A Bartók Rádió ígéretes tehetségnek tarthatta, mert újabb fellépést biztosított részére a következő év márciusában, a Márványterem dzsesszkoncertjén. Az énektanulással egy időben az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának angol–orosz szakán folytatta tanulmányait, miközben egyre többet koncertezett. Nemsokára válaszúthoz érkezett, és az éneklést választotta az egyetem helyett. Alig több, mint 3 év tanulás előzte meg a mont-reux-i győzelmet. Ennek a versenynek az eredményeként részt vehetett 2006 januárjában a Jazzoktatási Világszövetség 33. konferenciáján és két koncertjén New Yorkban: először a Hilton New Yorkban, másodszor a Wynton Marsalis vezetésével működő Lincoln Center Dizzy’s Clubjában. („A zenekar szerves része vagyok” – Beszélgetés Szőke Nikolettával, Amaro Drom, 2006. március). 2006 nyarán visszatért Montreux-be, immár a nagy fesztivál fellépő művészeként. Ezúttal a zongorista Szakcsi Lakatos Róbert, a nagybőgős Barcza Horváth József és a dobos Mohay András kísérte. (Ez a meghívás is az előző évi versenygyőzelem díja volt.) Ehhez a rövid leltárhoz tartozik – sok egyéb fellépés mellett – a 2006-ra elnyert Lakatos Ablakos Dezső dzsesszelőadói ösztöndíj, az Ella Fitzgerald tiszteletére rendezett önálló est a Thália Színházban, és egy olaszországi turné.

Ilyen előzmények után sokan várták kíváncsian a bemutatkozó albumot. A kíséretet a gitáros Oláh Szabolcs és a nagybőgős Barcza Horváth József adja, egy-egy darabban kiegészülve a klarinétozó Borbély Mihállyal és az ütőhangszeres Dés Andrással.

Sok mindent elárul már a CD zenei anyagának kiválasztása is. Van, aki nem szívesen nyúl ismert standardekhez. Nem szeretne egy sokadik Body and Soult, vagy más örökzöldet rögzíteni, tart az összehasonlítástól, de akadnak, akik elegendő ötletet éreznek magukban a megmérettetéshez. Szőke Nikoletta egyebek mellett feldolgozott Richard Rodgers–Lorenz Hart, Gershwin, Michel Legrand darabokat. Victor Young a szerzője a címadó számnak, a Golden Earringsnek, s hallhatunk John Lennon–Paul McCartney vagy Stevie Wonder feldolgozást is. Ebből a sokféle

– stílusában, korában egymástól távol eső – zenei anyagból ígéretes dzsessz kamarazene alakul, ahol az énekhang és a két hangszer egyenlő partnerek. Szőke Nikoletta alkalmanként kényes területre is kalandozik, amikor egy kis scat éneklésre vállalkozik.

A nyitószámról („The North Sea”) azt kell tudnunk, hogy egy hosszabb távra tervezett együttműködés első, CD-n is rögzített kompozíciójával találkozik az érdeklődő hallgató. Egy szerzőpáros bontogatja itt a szár-nyait: a zeneszerző Barcza Horváth József és a szövegíró (jelen esetben angol szöveggel) Szőke Nikoletta tervei között szerepel még sok közös kompozíció megírása, kidolgozása és közreadása.

Csányi Attila