Útravaló    

Vers

Jónás Tamás

kisírt szemek atlantisza

ideje van a költészetnek

ideje lejárt a túltudásnak

repülésük van a fészkeknek

repedése van minden tojásnak

aki most hallgat belehalhat

aki nem táncol az pórul járhat

ürülése van a szívnek és

a borral teletöltött pohárnak

szabad most ostyát tépni az égből

tüzet vizet ki szabadon enged

koronát kap az kőből és kénből

megdicsőül most aki szenved

aki az időt most leállítja

aki a múltjának lombot enged

megnyílik annak majd a sírja

s atlantisza a kisírt szemnek

kitüremkedik homlokára

gondolatai szétrebbennek

kezében megáll a homokóra

s kitüntetik azt ma szép embernek

aki az időt most felgyorsítja

szörnyek ölében megpihenhet

vaskapuit a földnek nyitja

nyugalma sebe lesz ő a csendnek

akinek torkából kígyó csusszan

ő lesz az áldozó s áldozat egyben

szeretni fog az szépen hosszan

s telvén az idő egyre szebben

ideje van a pusztulásnak

sírásnak rívásnak nincsen semmi

lehajtott fejű tátikákon

érdemes most még elmerengni

halakat vetnek partra a habok

s partokon ágyat vetnek a halak

arcukat tépik a hallgatagok

de alatta újabb arcuk marad

ideje van a szerelemnek

ideje nedves szűk barlangnak

ideje van minden háznak

bezárt ajtónak reteszelt ablaknak

ideje gátnak és szakadásnak

ideje van hogy a régen vének

meghaljanak végre és suhancok

örüljenek a vérörvénynek

ideje van az imádkozásnak

adni egymásnak sorsot kulcsot

ideje van a pazarlásnak

hitből és istenből van most túl sok

ideje térdnek és harangozásnak

de legfőképpen a büszkeségnek:

láng van! meleg van! mert a máglyán

büdösen bár de testeink égnek!