|
Útitárs |
Portré |
| A szorítóban: Káté és Bedák
|
|
Az Amaro Drom ritkán foglalkozik sporttal vagy élsportoló roma fiatalokkal. Ezt a mulasztásunkat szeretnénk pótolni most azzal, hogy két nemzetközileg is jegyzett ökölvívót mutatunk be. Káté Gyula idén novemberben második helyen végzett a Liverpoolban rendezett amatőr Európa-bajnokságon, míg Bedák Pál, aki a pekingi olimpia után – Kovács Kokót, Erdei Madár Zsoltot és Balzsay Károlyt követve lett a német Universum Box Club versenyzője – december 8-án győzelemmel debütált az ausztriai Söldenben első profi mérkőzésén. Sajnos a pekingi olimpián mindketten már az első fordulóban vereséget szenvedtek és búcsúzni kényszerültek.
Gyula
„Igazi harcos. Az a fajta, aki ringben nyújtott teljesítményével mindig felkelti a szurkolók figyelmét, bokszolhat jól vagy rosszul, ám a megalkuvás nélküli küzdeni tudás szériafelszerelés a harcmodorában, s e mentalitásával magasan kiemelkedik a hazai amatőr mezőnyből” – írja Káté Gyuláról, aki 18 évesen a Budapesten megrendezett junior világbajnokságon aranyéremmel robbant be az elitbe, Balogh Zoltán szakíró. „Úgy hiszem, ez belülről jön, de nagyon nagy hatással voltak rám azok az edzések, melyeket a kickboksz-világbajnok Sándor Györggyel végeztem. Neki sikerült felszínre hoznia belőlem ezeket a dolgokat” – kommentálja a róla szóló jellemzést a Testnevelési Egyetem szakedzői szakát nemsokára maga mögött tudó 26 éves sportoló.
Az ifiből az évek során rutinos küzdő formálódott, a felnőttek között is kibérelte a válogatott trikót, és az 57, majd a 60 kilogramm után, néhány éve a 64 kilósok között igyekszik visszaverni a trónkövetelők támadásait.
Liverpoolban az Eb-n a magyar válogatottból legjobban a gárda csapatkapitánya, Káté Gyula szerepelt, aki a 64 kilogrammosok között az aranyat is megszerezhette volna, ám ellenfele, az örmény Eduárd Hambarcumjan fejelésének következtében felrepedt a szemöldöke, a horvát ringorvos berekesztette a küzdelmet, és sérülés miatt leléptette a magyar fiút. A finálé után az elkeseredett Káté egyre csak azt hajtogatta: „Mit kell még tennem ahhoz, hogy Európa-bajnok lehessek?!” Azóta eltelt néhány hét, és a bunyós helyrerakta magában a történteket.
„Kellett egy kis idő, míg feldolgoztam a leléptetést – mondja Káté Gyula. – Ma már úgy vagyok vele, nem az arany elvesztését kell sajnálnom, hanem a megszerzett ezüstnek kell örülnöm. Eddig még nem volt ezüstöm világversenyről, most már ilyen is van.”
Kátét korábban már többen igyekeztek leírni, azzal vádolva, hogy túl egysíkú harcmodora miatt ellenfelei kiismerték. Ő azonban még időben taktikát és technikát váltott, rutinos öklözőként sem szégyellt új dolgokat tanulni. Egyesületi edzőjével, Drexler Gézával szélesítették a repertoárt, de elmondása szerint a válogatottban idősebb Balzsay Károly színes tréningjei is kellettek az Európa-bajnoki ezüst megszerzéséhez.
Gyula legrégebbi drukkere, a nagypapája – aki még unokájánál is jobban sajnálta az elmaradt Eb-aranyat – is figyelemmel kísérte edzéseit, rendszeresen felhívta a délelőtti erősítő tréningek előtt, hogy az edzéseken is adjon bele apait-anyait. „Nagyon sokat köszönhetek a nagyfaternak, amellett, hogy kiskoromban sokszor ő vitt le edzésre, többé-kevésbé a menedzselésemet is ő segítette. Szoros kapcsolat van köztünk, szinte minden edzésen, versenyen jelen van, ő és a nagymamám a legnagyobb szurkolóim.” De nem csak ezért különösen értékes a liverpooli medál az MTK bunyósának. Bizonyításként is értékelhető a második hely, hiszen a Káté számára balul sikerült olimpia után felerősödtek a sportágban azok a negatív felhangok, melyek szerint nem őt kellene már menedzselni, ám a 26 éves öklöző alaposan rácáfolt a károgókra.
A kiváló bokszolóhoz már a chicagói vb után is eljutottak a negatív megjegyzések. „Akkor azt mondtam, talán még igazuk is van, tényleg színesebben kellett volna bunyóznom.” Az uniós Eb-n azonban már jól ment neki, ezüstöt szerzett, csak az angol világbajnok Gavintől kapott ki. Az olimpia nem sikerült, az az ír Joyce győzte le, akit előtte már többször megvert. „Pekingben kitaktikázott, de Liverpoolban válaszoltam: 8:2-re voltam jobb az írnél, most nem futottam rá, inkább magamra húztam, helyben, bunyóban küzdöttem vele. Így remélem, kiderült, nem vagyok olyan egysíkú ökölvívó, amilyennek némelyek tartanak” – reagál Káté a korábbi kritikákra.
Gyula esetében rendszeresen felmerülő téma a profi karrier, az öklöző régóta kacérkodik a gondolattal, hogy a hivatásosok táborába álljon. Az Európa-bajnoki ezüst után azonban most úgy tűnik, inkább az amatőr vonal marad az irányadó, sőt az sem kizárt, hogy kitart a következő olimpiáig.
„London is teljes mértékig benne van a pakliban” – jelenti ki Gyula, megjegyezve, hogy itthon nincs profi ökölvívás. „Európában az angoloknál rendben mennek a dolgok, de miért kellene nekik egy 26 éves magyar vénember? A német Universumnál is leépítések vannak, nagyon beszűkültek a lehetőségek. Van még bennem spiritusz, s az Eb-ezüst után pláne úgy érzem, hogy ott lehetek a 2012-es olimpián.” Azt Gyula is elismeri, egyre nehezebben bírja a sorozatos versenyeket, edzőtáborokat, tavaly összesen kétszáz napot töltött távol a családjától. „Nem is fizikailag, inkább idegileg visel meg a folyamatos terhelés. Jó lenne egy hosszabb pihenő, ami után feltöltődhetnék, s újult erővel kezdhetném a munkát. Csak az a gond, hogy ez nem nagyon kivitelezhető, mert kell az eredmény a klubnak, a szponzoroknak, s a válogatottnál sem vennék jó néven, ha leállnék, mondjuk egy félévre. Igazából nem tudom, hogyan lehetne megoldani, hogy mindenkinek jó legyen, s kapjak egy kis pihenőt. Nagyon nehéz kérdés ez” – morfondírozik a jövőn Gyula.
|
Káté Gyula (szül. Budapest, 1982. február 3.) az utóbbi évek egyik legeredményesebb magyar ökölvívója. 177 centi magas, jelenleg kisváltósúlyban versenyez, egyesülete az MTK. Szerzett érmek: Világbajnokságok Bronz, 2003, Bangkok, könnyűsúly
Európa-bajnokságok Bronz, 2004, Pula, könnyűsúly Bronz, 2006, Plovdiv, kisváltósúly Ezüst, 2008, Liverpool, kisváltósúly |
Pimpa
Bármennyire is beszűkültek a lehetőségek, a Bedák testvérek szerződést kaptak a neves német bokszklubtól, a Spotlight-Universum Boxingtól.
Az amatőr válogatott egykori 48 kg-os kiválósága, a 23 esztendős világbajnoki ezüstérmes Bedák Pál december 9-én, a Spotlight Boxing söldeni profiboksz gáláján sikerrel mutatkozott be a hivatásos ökölvívók között.
A Pimpa becenévre hallgató ifjabbik Bedák az első menet 42. másodpercében kiütéses győzelmet aratott szlovák vetélytársa felett. Robert Csicso (0 győzelem – 3 vereség) a menet elején igyekezett hosszú karjaival távol tartani a magyar klasszist, de Pali már a tizedik másodperc környékén elkapta testen, aztán alig fél perc után egy bődületes fejre mért balhoroggal leterítette. A szlovák bokszoló nem állt fel a számolás végéig, vagyis a légsúlyban versenyző Bedák Pál (1 győzelem – 0 vereség) KO-val mutatkozott be a profik között. (Lapunk szerény költségvetésével nemigen vehetett részt a bemutatkozó mérkőzésen, pedig szívesebben kommentáltuk volna egyenesen a helyszínről az eseményt.) „Titkon erre számítottam, de az volt igazán fontos, hogy jól és eredményesen mutatkozzak be. Jól éreztem magam a ringben, megvolt az a természetes izgalom, stressz, ami minden eddigi fontos mérkőzésemet megelőzte. Így csak annyiban volt más, mint az amatőrök között, hogy félmeztelenül kellett bokszolni” – értékelte a mérkőzést a monokli.com internetes szaklapnak Bedák.
A mérkőzés előtt jó néhányszor próbáltuk elérni Palit, de minden idejét és erejét a felkészülésre kellett fordítania. „Kitűnően sikerült a felkészülésem is, és nagyon jó volt ismét a testvéremmel együtt edzeni. Hajtottuk egymást, olyan volt a hangulat, mint amikor még mind a ketten amatőrök voltunk. Szerencsére „Conny” Mittermeier edzővel hamar megtaláltam a közös nevezőt, nagyon rendes ember. A munka is jól megy vele, hamar rájöttem, hogy mikor mit akar, és azt is egyre jobban megértem, mikor mit mond” – mesélte a bunyós.
A kezdetekről egy korábbi, az internetes szakportálnak adott interjúban így vall az újdonsült profi öklöző: „Voltak céljaim, amiket kitűztem magam elé, s ezeket igyekeztem az évek során megvalósítani. Zsolt bátyám hatására, 1998-ban kezdtem a bunyót Nagy Laci bácsinál. Rögtön megfogott az edzőterem és a versenyek hangulata, éreztem, itt lehet keresnivalóm.”
Mint mondja, a tehetség egy dolog, az sok mindenkinek lehet, de ha nem párosul hozzá kitartás, akkor nem lesz eredmény. „Én mindent megteszek az edzéseken, hogy kihozzam azt, ami bennem van. Ma is a nyolcadik kerületben lakom, amikor a világversenyek után éremmel térek haza, sokan megállítanak, gratulálnak a Mátyás tér környékén” – tette hozzá Pimpa, aki az immár hivatásos boksz mellett a Testnevelési Egyetem rekreációs szakán tanul.
Miután learatta a korosztályos világversenyek babérjait, a felnőttek között is gyorsan az elitbe került, Eb-, vb-érmet szerzett, s kijutott az amatőr sportolók legnagyobb seregszemléjére: részt vehetett a 2004-es és a 2008-as olimpián. Ám a várakozással ellentétben mindkétszer már az első kanyarban búcsúzott a további küzdelmektől, ráadásul egy olyan azerbajdzsáni öklözőtől kapott ki, akit előtte már kétszer is legyőzött. (Úgy járt vele, mint Káté Gyula az ír bunyóssal.) „Fiatal voltam, összenyomott a tét, s az, hogy mindenki érmet várt tőlem. Amíg itthon készültem, addig nem volt gond, jól éreztem magam, de ahogy beléptem a szorítóba, minden megváltozott – vallotta be önkritikusan a kudarc okairól. – Nem foglalkozom azzal, mit mondanak az emberek, nem igazán érdekel, mit várnak el tőlem. Becsülettel elvégzem az edzéseket, járom a magam útját, próbálom teljesíteni azt, amit célként kitűztem. Bemegyek a ringbe, teszem a dolgom, aztán majd kiderül, mire lesz elég. Ám azt bevallom, nem szeretem, ha a világversenyek előtt folyton esélyesként emlegetnek, ha állandóan azt olvasom az újságokban, ha Bedák Pali ott van, akkor már biztosan van egy érmünk.”
Bedák amatőr sikereihez saját klasszisa mellett az is kellett, hogy a szorítósarokban az egyik legeredményesebb hazai trénertől, Szántó Imrétől kapja a tanácsokat.
„Öcsi bá’ mindig képes megújulni, naprakész az ökölvívásból, tökéletesen ismeri a legújabb stílusokat. Minden meccsen kiszúr valamit a bunyómban, s tudom, azt a hibát még egyszer már nem fogom elkövetni. 2001 novembere óta dolgozunk együtt, rengeteget alakult nála a harcmodorom, abszolút megbízom benne, ő a legjobb edző Magyarországon” – mondta a neves trénerről Bedák.
A népszerű Öcsi bácsi jelenleg is tartja a kapcsolatot profivá lett tanítványával.
„Közel áll hozzám Pali, mióta Németországban vannak a bátyjával, Zsolttal, naponta-kétnaponta beszélgetünk a skype-on. Boldog voltam természetesen, hogy sikerrel vette az első hivatásos meccsét, bár megmondom őszintén, nem izgultam túlságosan, hiszen Pimpa sokkal jobb képességű versenyző, mint ellenfele, akit KO-val győzött le.
A felkészítésében már persze nem veszek részt, de próbálok hatni rá lelkileg, biztatom, mert egy idegen közegben küzdő sportolónak erre fokozottan szüksége van. Ha azon az úton halad, amit elkezdtünk itthon, olyan sokra viszi még, mint Koko és Erdei Zsolt” – hangsúlyozta a mester, aki egyébként személyesen közvetített egy Amaro Drom-interjú ügyében Bedák Palinál. Nem a neves tréneren múlott, hogy debütáló mérkőzése előtt Pimpa nem tudott rendelkezésünkre állni.
Palival ugyanaznap este lépett a söldeni szorítóba 25 éves bátyja is. Zsolt öccséhez hasonlóan KO-val verte nicaraguai ellenfelét. Szántó Imre szerint szerencsés, hogy a testvérek egyazon profi bokszklubnak a versenyzői, mert lelkileg is támogatni tudják egymást.
Bedák Pimpa következő mérkőzése 2009. január 10-én, azon a németországi gálán lesz, ahol Erdei Zsolt és Balzsay Károly is vb-címmérkőzésen lép ringbe. Zsolt következő meccsének még nincs meg az időpontja.
|
Bedák Pál (szül. Budapest, 1985. szeptember 8.) nemzetközileg a legkisebb súlycsoportban, a papírsúlyban versenyzett, bár az utóbbi években magyar bajnoki címeit légsúlyban szerezte. A 156 centi magas sportoló profi karrierjét megelőzően az Union Sport Kispest SE színeiben versenyzett. Szerzett érmek: Világbajnokságok Ezüst, 2005, Mianyang, papírsúly
Európa-bajnokságok Bronz, 2004, Pula, papírsúly |
T. J.
Forrás: www.monokli.com , Nemzeti Sport, Wikipédia

Káté Gyula, a 64 kilogrammos súlycsoport győztese az ökölvívó országos bajnokságon

Bedák Pál az 52. Bocskai ökölvívó emlékversenyen legyőzve a moldáv Igor Samoilencót aranyérmet szerzett