Válaszút Vélemény

Sajtó-helyreigazítási kérelem

Lapjuk 2008. augusztusi számában, Zsigó Jenő: A hamis próféta címmel megjelent cikkére az alábbi helyreigazítási kérelemmel fordulok kiadójukhoz, kérve, hogy a helyreigazítás szövegét a lap következő számában – az eredeti cikkel azonos helyen és módon – jelentessék meg.

1. Alternatív Nobel-békedíj nem létezik. Azonban 25 éve létezik a Right Livelihood Award (www.rightlivelihood.org), amelyet a sajtó alternatív Nobel-díjnak nevezett el, mivel évente a svéd parlamentben egy nappal a hivatalos Nobel-díj átadás előtt adják át az oklevelet és a pénzbeli díjat saját kiválasztottjainak. A díjat egy független nemzetközi zsűri adományozza, így egyének nem javasolhatják, hogy nekik ítéljék oda.

1995-ben vettem át a díjat Rácz Ernő, az alapítvány roma munkatársával együtt, aki az alapítvány oklevelét vette át, én pedig a nevemre kiállítottat. A 60 000 dollár pénzjutalmat is az Autonómia Alapítvány nevére szóló csekk formájában vettem át, és átadtam az alapítványnak.

2. Nem voltam az Autonómia Alapítvány elnöke, mivel ilyen funkció nem létezett.

3. Az Autonómia Alapítvány kizárólag helyi roma civil szervezeteknek ajánlott fel kölcsönöket, s azok tagjainak döntése alapján jövedelemnövelő projecteket finanszírozott, teljességgel függetlenül attól, hogy melyik országos vagy helyi cigány szervezethez tartoztak. 1999-es adatok szerint a 301 támogatott szervezetből 37 a Phralipe, 33 a Lungo Drom, 4 az MCKSZ, 3-3 a MCISZ és Ficu Noi, 2-2 pedig a RISZ és az Igaz Szó országos cigány szervezetekhez tartoztak, 215 pedig helyi szervezethez. Olyan utasítás, hogy a „pályázók szakítsanak meg minden kapcsolatot a politizáló cigány szervezetekkel”, soha nem hangzott el az alapítvány vezetői vagy monitorai részéről.

4. A cikknek az alapítvány támogatási politikájára és a roma értelmiség kezelésére vonatkozó állításai valótlanok.

5. A kanadai bevándorlással kapcsolatos tények ellenkezőképpen történtek, mint ahogy a cikk írja. Engem mint az Autonómia Alapítvány igazgatóját hívtak meg, egyetlen alkalommal tanúskodtam arról, hogy bár Magyarországot nincsen intézményes romaüldözés, a kiterjedt és sűrűn előforduló romaellenes diszkrimináció indokolttá teszi emigrálásukat és menedék iránti kérelmüket. Az ezt tanúsító hivatalos jegyzőkönyv nyilvános.

6. Zsigó Jenő a Magyar Gárdára vonatkozó – az ÉS-interjúban megjelent – állításaimat a lábáról a feje tetejére állítja. Argumentációm épp arról tanúskodik, hogy a Magyar Gárda a „cigánybűnözés” jelszava mögé bújva vissza kívánja hozni a magyar közgondolkozásba a felsőbbrendű faj elméletét. Gyakorlatával – azzal, hogy fekete egyenruhásai a falvak roma lakosságát fenyegetik –, de egyben óvakodik a fizikai agressziótól, ki kívánván provokálni azt oly módon, hogy adott esetben egy cigány elveszíti a türelmét, erre hivatkozva, pogromszerű tevékenységbe kezdhessen. Mellékesen a cikk címe is erre utalt.

7. Amit pedig az interjúban a cigányság antropológiai értelemben vett kultúrájáról megfogalmazok, az hipotéziseimre támaszkodik, és természetesen vitatható. Az erről szóló vitát azonban nem helyettesítheti a személyem elleni gyűlöletbeszéd.

Helyreigazítási kérelmem teljesítésének elmulasztása esetén további jogi lépéseket teszek:

Bíró András

Egy a nyolcszázezerhez

Bíró András helyreigazítást kérő levelét közöljük. A sajtótörvény kötelez, egyébként meg jól jön ez nekünk is. Állításai valóságtartalmát és lényeglátását ítélje meg a tisztelt olvasó. Mi is megtettük, és már azt sem értettük, ha nincs alternatív Nobel-békedíj, ezt miért csak most teszi közzé. Miért volt „oly” megengedő a saját javára és hasznára eddig a média tévedésével szemben?

Bíró a teljes magyarországi cigányságot tünteti fel negatívan, fajelméleti felhangokkal teletűzdelt „hipotetikus” nyilatkozatában. (Gondolta: neki szabad.) Mindig így kezdődik. Ha már volt, mindig így folytatódik. Hipotetikus fajelmélet. Ehhez gondolkodni sem kell, csak azonosulni. Tették és teszik ezt annyian.

Bíró András a személyét ért gyűlöletbeszédről ír. Egy ember önérzete áll szemben úgy nyolcszázezer cigány ember önérzetével. Azokéval, akiket Bíró megítélt, elítélt, megsértett, megalázott és odadobott a cigánygyűlölettől forrongó többség lába elé. Most (már) ezek a szelek fújnak.

Ha tükröt tartanak Bíró elé, azért, amit a tükörben lát, nem az felel, aki tartja. Amit látnia kell a szerkesztőségi írásban megfogalmazottakon kívül, az egy megfordított matematikai és társadalmi aránypár: nyolcszázezer az egyhez. „Hipotetikusan” és ez esetben valóságosan is. Cseppet sem hipotetikusan pedig, Bíró Andrásnak bocsánatot illene kérni a magyarországi cigányságtól.

Vajon mit tenne az ÉS, ha nyolcszázezer cigány kérne tőle helyreigazítást, mert nem „premodern”, mert köze van a földhöz, különösen az anyaföldhöz, amelyen évek óta próbál megmaradni, munkát szerezni mindhiába. Eltartana egy darabig az ÉS-nek teljesíteni ennyi követelést, ha olvasnák a cigányok, mit ír róluk benne Bíró András.

Jó megoldás lenne, ha Bíró beperelné az Amaro Dromot. A bíróság foglalhatna állást Bíró András „hipotetikus” üzeneteinek gyűlöletkeltő, kirekesztő tartalmáról.

Természetesen a modernek bírósága.

De vannak még csodák, legfeljebb egy kicsit távolabb, szélesebb új közösségünk, az EU egyik szép (francia) városában. Strasbourgban.

Zsigó Jenő