Rácz Kati új albuma hűen tükrözi az énekesnő mentalitását. Nem játszik rá semmire, nem domborít ki nem létező dolgokat csak a különböző trendek kedvéért. Vállalja magát, így lesz dögös, vadóc, érzéki, ugyanakkor lágy, érzékeny és végtelenül őszinte.

Bármikor láttam és hallottam Rácz Katit színpadon énekelni, az kapcsolatban volt az „őrültséggel”. Elsöprő, lehengerlő egyénisége mindenkire hatott. A közönség minden tagjából kihozott valamit, amiről az illető vagy nem is tudott, vagy sosem merte kimutatni. Talán az őszintesége hat az emberekre úgy, hogy kénytelenek leleplezni önmaguk előtt is egyéniségük rejtett valóját.

Kati természetesen megkérdőjelezhetetlenül profi. Életeleme az éneklés. Ritkán hallani mostanság, hogy valaki erőfeszítés nélkül játszik a hangjával. Az Egy bárban című lemez zenei alapja és szövegvilága szinte tökéletes összhangban teremti meg a szólista korlátok nélküli mozgásterét a dalokban. Homogén anyag, egy-két jóleső meglepetéssel.

Mert a sebezhetőség, a hétköznapi drámák sem állnak távol egy igazi művésztől. Kati saját életéből vett elemekből táplálkozik, korán elveszített édesanyjáról szól például egy szép dal.

Az is tetszik, hogy nincs szó nála álfinomkodásról. Annyi elementáris erő, tüzes temperamentum szorult bele, hogy a szentimentálisabb témájú szövegekben egyszerűen csak letisztult tud lenni, megtartva a markáns hangot és az erőt. Tiszteletre méltó teljesítmény, csodálni való és nagyon szerethető.

A zenei alapok erősen követi napjaink tánczenei vonulatát, amit ésszerű és kellemesen haladó szellemű fogásnak vélek. Táncolható anyagról van tehát szó, egy-két simulós lassúval fűszerezve. Mert valahol ez is az üzenet. Az éjszaka világának misztikuma minden erotikus vonzattal, mámorral, kitöréssel. Veszítsük hát el a fejünket kicsit, sugallja Rácz Kati, és lépjünk be az ő világába, lüktessen a ritmus, ami az énekesnőnek magát az életet jelenti.

Horváth Barbara