Egy romániai migránsok számára kialakított helsinki szálláshely mondvacsinált ürüggyel való kiürítése újfent középpontba állította a szegényebb uniós államokból érkező, többségben roma bevándorlók problematikáját Finnországban. A koldulás törvényi tiltása egyelőre lekerült a napirendről, ám egy uniós jelentés és a 2004-ben elfogadott antidiszkriminációs passzus kudarca a gondok megoldatlanságára figyelmeztet az északi államban.

„Tegnap éjjel fújt a szél, így jobban betakaróztunk és több ruhát vettünk magunkra” – mesélt a finnországi fehér éjszakában szerzett tapasztalatairól Oprea Ionel, egyike annak a húsz főnek, akik néhány nap leforgása alatt a finn közfigyelem középpontjába kerültek. A csoport június közepén érkezett a romániai Bákóból (Bacau) Helsinkibe, ahol – a Helsingin Sanomat riportja szerint – utcazenélésből és kéregetésből igyekeztek fedezni megélhetésüket; míg szállást Rajasaari városrész szociális központjának egyik raktárhelyiségében kaptak a Vapaa liikkuvuus jogvédő szervezet közreműködése nyomán. Mint utóbb kiderült: a vártnál is átmenetibb időre, lévén tűzveszélyességre hivatkozva a városvezetés elrendelte az épület azonnali kiürítését. A rendőri intézkedés után a szociális intézmény udvarán állították fel sátraikat a bevándorlók, akik mellett július 10-én szimpátiatüntetést szervezett a helyi jogvédők mintegy 50 fős csoportja Helsinki belvárosában. „Követeljük, hogy a város engedélyezze a romák elszállásolását Rajasaariban, a rendőrségtől pedig azt, hogy hagyjon fel a zaklatással!” – artikulált egységes álláspontot az egyik finn protestáló, aki szerint a városvezetés mondvacsinált ürüggyel lakoltatta ki a raktárból a migránsokat. A megmozdulás napján az illetékes osztály mindenesetre jelezte: kész segítséget nyújtani a bevándorlóknak, amennyiben azok kezdeményezik a kapcsolatfelvételt. Hogy erre mikor kerül sor, egyelőre nem tudható. Oprea Ionel egyelőre úgy tervezi: augusztus végéig marad az északi poliszban, ahol a 20-24 fokos nappali értékek mellett éjszaka 10 fok körüli hőmérsékletet mérnek.

Aligha kétséges: a bákói „kompánia” kálváriája nyomán az ötmilliós lélekszámú Finnországban rég nem tapasztalt figyelem övezi a kelet-európai bevándorlók problematikáját. Jelzi ezt annak a munkacsoportnak a felállítása is, amely a koldulás törvényi tiltásának lehetőségét járta körül. Tény, hogy a finn nagyvárosok utcáin kéregetve a 2004-ben és 2007-ben csatlakozott uniós államok nyújtotta szociális segélyek sokszorosa – akár napi 80 euró – gyűjthető öszsze. „Amíg az életszínvonal tekintetében Európában ilyen nagyok a különbségek, illetve amíg a romákat diszkriminálják, addig ezek a csoportok ide-oda fognak utazni a kontinensen” – fogalmazott Astrid Thors bevándorlási ügyekért felelős miniszter, aki szerint azonban a koldulás törvényi szankcionálása csak különféle bűncselekmények elkövetésére sarkallná a migránsokat.

A munkacsoport most mindenesetre arra készül, hogy egységes irányelveket fogalmazzon meg a hatóságok részére, szabályozandó a kolduló csoportokkal szembeni fellépést. Hogy szükség van efféle iránymutatásokra, azt a nagyobb finn városok nem éppen barátságos reakciói is jelzik. Tamperében például néhány napja maroknyi bolgár ember sátras szálláshelyét számolták fel a rendvédelmi szervek. Ennél is drasztikusabb lépéseket fontolgatott Turku, ahol az összekéregetett pénzek hatósági elszedése is felvetődött – igaz, a kósza javaslat lekerült a napirendről. A fellépést azonban az sem könnyíti meg, hogy még a többnyire egymáshoz idomuló skandináv államok is eltérően viszonyulnak a kolduláshoz: Norvégiában és Svédországban nem, Dániában viszont büntetik a pénzszerzés efféle módozatát.

Jelzésértékű, hogy a többségükben roma migránsok kérdése nagy hangsúllyal szerepelt a finn és a román államfő június 9-i bukaresti csúcstalálkozóján, ahol Tarja Halonen megjegyezte: az északi ország társadalmát sokkszerűen érte a koldusok minden korábbinál nagyobb arányú megjelenése az utcákon. „A koldulás nem munkavégzés” – jelentette ki az elnök igencsak határozottan vendéglátójának, aki szerint a problémát ugyanakkor nem az jelenti, hogy sok román állampolgár a jobb jövedelmi kilátások miatt külhonban vállal munkát. „A kérdés az, hogy miként tudjuk rávenni a romákat, hogy a többi uniós polgárhoz hasonló módon dolgozzanak külföldön” – reflektált nem feltétlenül a politikai korrektség jegyében Traian Basescu, jelezve azt is, hogy a kelet-európai állam aligha vállalhatja magára a felelősséget azért, amit roma polgárai a határokon túl tesznek. Tarja Halonen – aki egyébként a témában egy magas szintű kerekasztal-beszélgetésen is részt vett romániai tartózkodása során – mindenesetre szorgalmazta, hogy mielőbb kezdődjön széles körű párbeszéd az Európai Bizottság, az Európai Tanács és az érintett országok között a kérdés rendezése érdekében.

Az elmúlt hetekben ugyanakkor a kisebbségpolitikájáért korábban sokat méltatott Finnországot nem csupán a kelet-európai migránsokkal szembeni, megkérdőjelezhető fellépés miatt érték presztízsveszteségek. Nemrég például az uniós Alapvető Jogok Ügynöksége jelezte: Ausztria, Nagy-Britannia, Franciaország és Szlovákia mellett az északi államban is emelkedett a nyilvánosságra kerülő rasszista bűnesetek száma. Az ügynökség ugyancsak megintette – nem mellékesen: Csehország és Románia társaságában – a köztársaságot, mivel nem rendelkezik elégséges információval a területén élő etnikai kisebbségek helyzetéről.

A finnek eközben aligha lehetnek büszkék arra a fejleményre sem, hogy a 2004-ben elfogadott antidiszkriminációs törvény nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A passzus eredetileg a kor, a nemzetiségi és a vallási hovatartozás alapján történő megkülönböztetésnek kívánt gátat vetni, ám a közelmúltban megfogalmazódott értékelések szerint vajmi kevéssé érzékelhető az előítéletekre gyakorolt hatása. Többen a bonyolult jogi nyelvezettel és a különféle uniós irányelvek kötelező beépítésével magyarázzák a törvény kudarcát. Mások pedig egy olyan intézmény felállítását szorgalmazzák, amely egységesen foglalkozna a diszkriminációs esetekkel – így az elmúlt hetekben csak kisebb figyelemben részesülő, tízezres lélekszámú finnországi roma közösség által megtapasztalt lakhatási és munkaerő-piaci visszásságokkal.

R. A.

Finnországi roma család – képünk illusztráció

Fotó: Nigel Dickinson