A nemzetiségi-etnikai alapú diszkriminációt tekintik a megkülönböztetés legelterjedtebb formájának az európaiak – derül ki az Eurobarometer év elején közölt felméréséből, amelynek adatai szerint az öreg kontinensen a csehek és az olaszok a legkevésbé toleránsak a romákkal szemben: a lakosság majd fele masszívan elutasító a cigány kisebbséggel.

A megkülönböztetés hat formájával kapcsolatos attitűdöket szondázta az a nagyszabású kutatás, amelyet néhány hónapja adott közre az Eurobarometer. A felmérés során a 27 uniós tagország polgáraitól azt tudakolták: szerintük mennyire érvényesülnek a diszkrimináció különféle módozatai a kor, a fogyatékosság, a vallás, a származás, a nem és a szexuális orientáció mentén. Összességében elmondható: a válaszadók szerint leginkább az etnikai alapú hátrányok dominánsak – 62% vélekedett akként, hogy létező jelenségről van szó hazájában –, amelyet a szexuális orientáció (51%), a fogyatékosság (45%), illetve a kor és a vallás (42%), végül pedig a nem (36%) alapján megvalósuló diszkrimináció követ. Ami a válaszadók személyes sérelmeit illeti: a megkérdezettek 15%-a állította magáról, hogy diszkrimináció érte a felmérést megelőző 12 hó-napban. A legtöbben azt mondták, hogy koruk vagy nemük miatt szenvedték el a hátrányos megkülönböztetést.

Az etnikai diszkrimináció terén ugyanakkor így is némi csökkenés tapasztalható a legutóbbi, két évvel ezelőtti kutatáshoz képest, amikor a véleményformálók 64%-a számolt be a származási alapú diszkrimináció meglétéről hazájában. Tovább bontva a most mért 62%-os „tábort”, a megkérdezettek 16%-a vélekedett úgy, hogy mindennapi; 46% szerint, hogy meglehetősen elterjedt társadalmi „fenoménról” van szó. A válaszadók majd negyede (24%) viszont azt közölte, hogy ritkán, további 9% pedig hogy csak elvétve fordul elő a megkülönböztetés eme formája az általa lakott országban. Így öszszességében, ha csekély mértékben is (30%-ról 33%-ra), de nőtt azoknak a száma, akik nem tartották számottevőnek a problémát.

Mint azt a jelentés megjegyzi: módfelett figyelemre méltó a válaszok területi tagolódása. A hollandok a leginkább fogékonyak az etnikai diszkriminációval kapcsolatos felvetésekre: majd négyötödük (79%) mondta azt, hogy szerinte hazájában tetten érhetők a kirekesztés különféle formái a más népcsoporthoz tartozó emberekkel szemben. Tőlük csak kevéssé lemaradva következnek a görögök, franciák, olaszok, svédek és dánok – mindenhol a 75%-ot meghaladó mértékben számolva be a származás miatt elszenvedett hátrányokról. A legkevésbé az újonnan csatlakozott államokban – Lengyelország (28%), Lettország (27%), Litvánia (23%) – élők nyilatkoztak diszkriminációról. Említsük meg: a magyarok valamivel az európai átlagot (62%) meghaladó mértékben (67%) tartották elterjedtnek a származási alapú megkülönböztetést. Legalábbis elgondolkodtató, hogy hazánk ezzel nemcsak a kelet-európai államok mindegyikét előzi meg, hanem olyan nyugati országokat is, mint Németország, Ausztria és Írország.

Mint azt a felmérés egyik alfejezete megjegyzi: az európaiak összességében igen toleránsnak bizonyultak abban a kérdésben, hogy miként fogadnák, ha szomszédjukba egy más származású lakó költözne. Az 1-től 10-ig terjedő skálán ugyanis 44%-uk a maximális pontszámot jelölte meg, amely még akkor is szép eredmény, ha tudható: egészen más egy kérdezőbiztosnak pozitív választ adni, mint tényleg politikailag korrekt módon viselkedni egy efféle élethelyzetben. Igaz, az előzetes elfogadás mértéke már annak megválaszolásakor is szignifikánsan mérséklődött, amikor azt szondázták: mit szólna a válaszadó, ha hazája magas rangú politikusa kerülne ki az adott nagycsoportból. Ebben az esetben ugyanis az első kérdésnél tapasztalt 8,1 pontos uniós átlagérték 6,4-re csökkent – s különösen a görögök (4,7), a csehek (4,5) és a ciprusiak (3,9) jelezték fenntartásaikat; miközben leginkább a svédeket „rázta volna meg” egy efféle közpolitikai fejlemény (8,1).

Egy másik alfejezet azt is értésre adja, hogy speciális esetet képez a kontinens legnagyobb etnikai kisebbségi csoportja, a cigányság. Mint azt a romákkal kapcsolatos vélekedésekre fókuszáló néhány bekezdésnyi szövegrész megjegyzi: roma szomszédnak jóval kevésbé örülnének az uniós polgárok, lévén az előbbiekben említett 8,1 pontos átlagérték azonnal 6,0-ra zuhant. Különösen nagymértékű előítéletességre engednek következtetni az Olaszországban (4,0) és Csehországban (3,7) mért adatok. Ebben az összehasonlításban – nem meglepő – Magyarország sem hozza az uniós átlagot; igaz, a Finnországgal egyező, 5,5 pontos mutató lényegesen kedvezőbb, mint a Bulgáriában mért 4,8-as vagy a Szlovákiában rögzített 4,5-ös érték. E pontértékeknél is sokatmondóbb azonban az az oszlop, amely országonkénti lebontásban mutatja az elfogadók, illetve az elutasítók táborát. Az elmúlt hónapok xenofób megnyilvánulásainak fényében nem váratlan, ám nagyságában mégis megdöbbentő, hogy Cseh- és Olaszországban egyaránt 47%-ra becsülhető a romákkal szemben komoly ellenérzéseket táplálók aránya. Magyarországon a válaszadók valamivel kevesebb mint egyharmada (28%) fogalmazta meg elutasító vélekedését.

Ezek az eredmények különösen annak a jól ismert tendenciának az összefüggésében aggasztóak, hogy a megkülönböztetés módozatai szorosan összefüggenek egymással, szociológiai szakkifejezéssel élve: „együtt járnak”. Ily módon – mint arra az Eurobarometer kutatása alapján is következtethetünk – többszörösen hátrányban vannak a kisebbségi csoportok, így a roma közösségek fogyatékkal élő, illetve női tagjai.

- Rácz -

Képünk illusztráció

Fotó: Amaro archív