Víg rokonság

A londoni Guardian kritikusa vagy két éve a klarinét Coltrane-jének nevezte Selim Seslert, és azóta nincs olyan róla szóló cikk, amelyben ne szerepelne a megjegyzés, hogy „a klarinét Coltrane-je, ahogy a Guardian kritikusa fogalmazott”. Törődjünk hát bele a megváltoztathatatlanba, habár ugyanígy nevezhetnénk a klarinét Puskás Öcsijének is, amennyiben játékának a nagyszerűségét akarjuk hangsúlyozni. Ezen a lemezén azonban nem igazán emlékeztet a nagyszerű szaxofonosra, aki hihetetlen erejű, vadul őszinte improvizációival úgy rohant előre, egyenesen a halhatatlanság felé, hogy alig értek a nyomába nagyszerű zenésztársai a pódiumon és feltétlen hívei a közönség soraiban. Ezzel szemben az isztambuli klarinétos végig az egész Anatóliai lakodalom című lemezen a zenekar teljességében, a dalok finom részleteiben gondolkozó, adott esetben háttérbe húzódni is kész szervezőként tündököl, habár tagadhatatlan, hogy megcsillogtatja szólista erényeit is. Ez utóbbiakról minden bizonnyal meggyőződhetünk majd a Sziget Fesztiválon, ahol ő és zenekara lesz a Roma Sátor egyik fő attrakciója.

Hogy nemcsak a mi szűkebb Kelet-Közép-Európánkban bonyolultak a kulturális összefonódások, hanem tőlünk délebbre is, a Sesler zenészdinasztia sorsa is bizonyítja. Az első világháborút követően kirajzolódott görög–török határvonal mentén százezreket érintő kényszerű lakosságcsere zajlott le, és ennek során a mohamedán vallású, egyébként roma családot Thesszalonikéből Trákiába, vagyis Törökország balkáni csücskébe telepítették. Selim Sesler itt nőtt fel, és innen került a hatalmas Boszporusz-parti metropoliszba, ahol a hazulról hozott görög, bolgár és természetesen cigány zenei tudása mellett keletiesebb hatások érték, nem beszélve a sajátos isztambuli kávéházi és bárzene befolyásáról, amely viszont már részben a török klasszikus zene és a nemzetközi dzsessz világával érintkezett. Eközben viszont megmaradt lakodalmi zenésznek is, akit zsidó ünnepi alkalmakra, például bár micvókra is meghívták, hiszen repertoárjából ez a zenei hagyomány sem hiányzik.

Selim Seslert hosszú időn keresztül csak ebben a hazai környezetében ismerték, mígnem kapcsolatba lépett vele egy Brenna MacCrimmon nevű kanadai énekesnő, akit szenvedélyesen érdekelt a törökországi népzenék egy típusa. Az ismeretséget kanadai turné követte, és MacCrimmon ezen a lemezen is előad egy dalt. Még nagyobbat lendített Sesler ismertségén, hogy megkedvelte és Fallal szemben (Gegen die Wand) című 2004-es filmjében szerepeltette is Fatih Akin török származású német rendező, aki később az isztambuli zenei életről is forgatott filmet Át a hídon – Isztambul hangjai (2005) címmel – pontosabban ennek a zenei életnek egyfajta, a változó divatokon kívül eső, kevéssé ismert undergroundjáról, már amennyiben lehet földalatti az, ami szervesen kapcsolódik nem is egy kultúra hagyományaihoz.

Az Anatolian Wedding egyfajta körkép Törökország sokszínű népzenei világáról – ahogy azt a roma zenészek a maguk nyitott, befogadó módján bemutatják. Hallhatunk dalokat az ország különböző vidékeiről, főként azonban a szűkebb földközi-tengeri partvidékről, ahol a romák a leginkább otthon vannak, meghatározva a térség zenei világát. Erőteljes, színes és gazdag zene ez, amelyben együtt vannak jelen a keleties motívumok és a balkáni cigány népzene összetéveszthetetlen stílusjegyei. Mint egy esküvő, ahol a mindenhonnan összesereglett közeli és távoli rokonság lassan összeismerkedik, öszszebarátkozik, és együtt mulat ereje fogytáig. Különleges zenei világ, remek, változatos muzsika.

 - kt –