Útinapló     Riport

Felnőtt kisdiákok meg a minimálbér

Örkényben kezd sikké válni a tanulás

64 roma származású felnőtt végzi a „Lépj egyet előre” felzárkóztató program keretében az általános iskola hetedik és nyolcadik osztályát Örkényben. A zömmel 30 és 55 év közötti diákok legnagyobb gondja, hogy immár harmadik hónapja nem jutottak hozzá a tanulás fejében ígért esedékes minimálbérhez. A felnőtt fejjel iskolapadba visszaülőket azonban nem csak a pénz motiválja, bíznak benne, hogy az alapfokú végzettség birtokában szakmát tanulhatnak és munkához juthatnak.

„Örkény polgármestere, Kovács István szólt nekem, hogy hallott a 2006 januárjában meghirdetett »Lépj egyet előre!« kormányprogramról, amely a felnőtt lakosság képzettségi színvonalának, közvetlen munkához jutási esélyeinek javítását tűzte ki. Amikor a második szakasza beindult, ösztönzött bennünket, hogy éljünk a lehetőséggel. Az önkormányzat ehhez minden segítséget megadott” – meséli a kezdetekről Zsigmond Árpád, az örkényi CKÖ elnöke. – „Tavaly novemberben kezdtük el megszervezni, összesen 170-en jelentkeztek az általános iskolai felzárkóztató, illetve a szakmai képzést biztosító programokra. Utóbbiak közül nem egynek több szakmája is volt, de azokban nem tudtak elhelyezkedni, ezért vágtak bele újra a tanulásba.”

Zsigmond Árpád azért tartja különösen jónak a „Lépj egyet előre” programot, mert azok is részt vehetnek benne, akiknek van valamilyen jövedelmük, azaz gyesen vannak vagy dolgoznak. A felzárkóztató képzésben 64-en végzik a hetedik és nyolcadik osztályt, napi hat órában. Mindkét évfolyamon 350 órát kell teljesíteni. A 150 óra után, amit hat hét alatt tudnak le, a tanulók megkapják az egy havi minimálbért, elvileg az időszakot követő 60 napon belül. Már amennyiben nincsenek igazolatlan hiányzások, a jelenléti ívet mindenki szabályszerűen aláírta, és azt az oktatásszervező társaság elfogadta és továbbította. (Mint riportunk végén majd kiderül, Örkényben is alighanem a nem megfelelően vagy egyáltalában nem szignált jelenléti ív az oka a késedelemnek.)

A felzárkóztató programra különböző képzőközpontok pályázhatnak, a cigány kisebbségi önkormányzat a szervezésben közreműködött.

– Nehéz volt rábeszélni a nem éppen fiatal embereket, hogy visszaüljenek az iskolapadba? – kérdezem Zsigmond Árpádtól.

„Nem. Az elsődleges motiváció persze a pénz. A minimálbérrel könnyen be lehetett hozni az iskolába a felnőtt embereket. Örkényben a romák többsége munkanélküli, csak a szezonális és alkalmi munkák maradnak számukra. Olyanok, mint mondjuk a meggyszedés, aminek éppen most van a szezonja, és bizony emiatt többen is hiányoztak az iskolából. De sokan a tanulás, a bizonyítvány kedvéért jöttek, mert korábban a saját bőrükön tapasztalták, hogy azért nem vették fel őket egy munkahelyre, mert hiányzott a nyolc osztályuk. Sajnos az emberek hozzáállását visszaveti, hogy már három hónapja hiába várják a harmadik teljesített időszak utáni minimálbért. A második részt egyébként időben megkapták.”

„Micsoda távlatok”

A felzárkóztatóval párhuzamosan más szakmai képzések is futnak. Márciusban indult például 16 fővel egy hulladékkezelői tanfolyam, amit egy elköltöző kivételével valamennyien sikeresen befejeztek. „Azért indítottunk ilyen fajta képzést, mert Örkényben hamarosan nyílik majd egy hulladék-újrahasznosító üzem. Sajnos ez is csúszik, pedig úgy volt, hogy január-februárban elkezdik építeni, de még mindig különböző engedélyekre várnak. Több mint egy hónapja végeztek, de még ők sem kapták meg a 150 óra után járó összeget” – mondja a CKÖ elnök.

Örkényben a legnagyobb munkaadó egy teherfuvarozó, aki 100 fő körül foglalkoztat. Emellett a környéken, Dabason, Gyálon a nagy multi cégek raktárközpontjaiban lehet elhelyezkedni.

Az önkormányzat a közmunkaprogramban 10 főt foglalkoztat, jelenleg negyedéves időszakra, plusz a parlagfűirtáskor egy hónapra fel lehet még venni embereket. Közülük hatnak hamarosan lejár a szerződése a munkaügyi központnál, így nem tudják egyelőre, miként fognak boldogulni az óriási parlagfüves területtel.

Közmunkásként került a Huszka Hermina Általános Iskolába pedellusnak Rózsahegyi Attila is, aki korábban CKÖ-képviselő volt. Ő egyébként autószerelő, de pajzsmirigy-túltengés miatt leszázalékolták. „Amikor közmunkán a szemetet szedtem a többiekkel, egyikük megkérdezte: Attila, te hogyhogy szemetet szedsz, amikor képviselő vagy? Hát bizony a minisztériumban az OFA-program indulásakor még a nagypolitikusok, a Kókától a Farkas Flóriig veregették a vállamat, hogy micsoda távlatok nyílnak majd nekünk…”

Az 51 éves Szénásiné Kovács Ilonával, akinek hét gyermeke között több diplomás is akad, a földrajzórára után beszélgettünk: „Közel 40 éve jártam iskolába. Egyszer már elkezdtem letenni a nyolc osztályt a dolgozók esti iskoláján, de sajnos nem tudtam befejezni családi okok miatt. Ezt viszont biztos nem fogom abbahagyni, mert ha indul szakmai képzés, abban szeretnék továbbmenni. Szeretek emberekkel foglalkozni, ezért is céloztam meg a szociális gondozói képzést. A gyerekeim büszkék rám. Ha az ember rendszeresen bejár, nem nehéz a tanulás. Közepesnél talán jobb leszek. A tanárok nagyon emberségesek, megértőek, jól elmagyarázzák az anyagot. Tiszteletben tartják, hogy a mi fejünk már nehezebben fog. A legjobban mit szeretek? Hát a magyar nyelvtant és a történelmet.”

Amikor Ilonkától megkérdeztem, nehéz-e az iskola, egyik „fiú” osztálytársa odaszólt, hogy nem az iskola nehéz, hanem az iskolatáska: „Nézd, én is már 52 éves leszek. Ebben a korban már nem olyan könnyű elbírni…” – magyarázza a beszólását mosolyogva Rafael Ferenc. – „Ahogy Ilonka is mondta, a körülmények miatt akkoriban nem sikerült befejezni. Mi is kilencen voltunk, illetve hál’ istennek vagyunk testvérek. A fater, egy szegény roma, ahol csak tudott, dolgozott, úgy éltünk, ahogy lehetett. Én is gürcöltem, amíg volt kereslet segédmunkásra. De ez már kevés. Nincs ránk már szükség, főleg, hogy romák vagyunk. Azért is hagytam magam Árpitól rábeszélni a tanulásra. Jó lett volna ez előbb is, mondjuk a rendszerváltáskor. Azon leszek, hogy le tudjam tenni… Viszont azt nem értem, ahogy a többiek sem, hogy az elmúlt 150 óra után járó pénzünk miért késik immár vagy két és fél hónapja. Az elsőre is majd három hónapot kellett várnunk. Mi pedig szegények vagyunk…”

Hol késik az „ösztöndíj”?

Az esedékes minimálbér késésére több magyarázattal is szolgálnak.

„Állítólag kevesen voltunk bent. Nézze, nincs pénz, mit csináljon az ember a meggyszezonban? Elmegy napszámba…”

„De akinek nem volt igazolatlanja, az sem kapta meg a pénzét! Nem kapta meg senki. Azt mondták, hogy ma adják majd oda, de nincsen pénz. Na most van, akinek hat-hét családja van, enni kell, fizetni a rezsit, de miből, ha itt ülök az iskolában? Más kérdés, hogy a meggyezést sem fizették ki. Ha elmegy az ember maszekolni, az a baj, ha nem, az is baj.”

Rafael Ferenc csak azért is be akarja fejezni. Örülne, ha indulna egy targoncakezelői tanfolyam, ahova szívesen beiratkozna majd.

„A tanulók többsége igyekszik” – mondja Simon András történelemtanár, akitől a másik osztály órája végén érdeklődöm. – „Főleg a második világháborútól a napjainkig terjedő időszak, amelyről személyes tapasztalataik is vannak, kelti fel az érdeklődésüket. Magam is sokat tanulok tőlük, amikor saját élményeiket, véleményüket mondják el egy-egy téma kapcsán.”

A 46 éves Kovács Lászlót is az ajtóban csípem el. Ő mezőgazdasági területen szeretne majd továbbtanulni. „Nekem azért maradt abba annak idején az iskola, mert váltás volt az életünkben, akkor jöttünk fel a cigánytelepről, a szüleim meghaltak, úgyhogy már gyerekként a megélhetéssel kellett foglalkoznunk a testvéreimmel.”

Farkas Pálné szerint az iskola jó, főleg, ha meglesz a nyolc osztály. De abban nem nagyon bízik, hogy ettől jobbak lesznek az elhelyezkedési esélyek. „A fiam asztalos, de nem vették föl, hiába ment el a hirdetésre, mert barna a bőre színe.”

„Mi örömmel fogadtuk a felzárkóztató programot, már csak azért is, mert az 500 tanulónknak nagyjából a fele roma származású, és a szülők közül is sokan járnak a felzárkóztatóra. Ez a gyerekeknek egy nagyon jó minta” – vélekedik a programnak helyt adó általános iskola igazgatója, Bartucz Istvánné Sallai Ilona. – „Lemorzsolódásról nem beszélhetünk, 66-an indultunk, most 64-en vagyunk.”

Az igazgató asszony is elismeri, hogy nagy hajtóerő a pénz, a minimálbér, de szerinte nem ez a legfontosabb. „Naponta beszélgetek a hallgatókkal, és állítom, hogy legalább egyharmaduk magáért a tanulásért, a megszerzendő tudásért vállalta a megpróbáltatásokat, mert valljuk be, 20-30 éves kihagyással borzasztóan nehéz újra beülni az iskolapadba. A hallgatók életkor szerint 18-55 év között vannak, úgy jó a fele a társaságnak negyven év körüli. Tisztában vannak vele, hogy a munkaerőpiacon csak úgy tudnak megjelenni, ha az alapvégzettségük megvan. Azért is mondtam, hogy nem a pénz a fő motivációs tényező, mert nem ritkán jönnek ide, és kérik a bizonyítvány másolatát, és amikor kiderül, nincs meg a nyolcadik osztály, elkeserednek, olykor sírva is fakadnak. Akkor döbbennek rá, hiába vették föl, mégsem lesz munkahe-

lyük, mert be kell mutatni a bizonyítványt. Azt vettem észre, hogy néhány roma családban, ahol a gyerek és a szülők gyakran ugyanazt az osztályt végzi, kezd sikké válni a tanulás. A gyerekek például ragaszkodtak ahhoz, hogy tartsunk nyílt órát a szülőknél is, ahova ők is bemehetnek. Nagy sikere volt ennek. Tudjuk, hogy sok esetben a szülő együtt tanul a gyerekkel, mi több, sokszor, kivált a tanfolyam elején, a gyerek segítette az anyukáját vagy apukáját. A gyerekekre rendkívül jó hatással van, ha látják szüleik igyekvését.”

A Barhács és Tsa. képzési központ szervezte a programot. Nekik a környéken, Turától Tatárszentgyörgyön át megyeszerte vannak hasonló felzárkóztató tanfolyamaik. „Nagyon jó a kapcsolat velük” – mondja az igazgatónő, ám arról nem esik szó, hogy a legutóbbi jelenléti ívek, amit a hiányosságok miatt küldött vissza a Barhács és Társa, ott lapulnak valahol az asztalfiókjában. Legalábbis ezt mondja Barhács Anna, amikor arról faggatom, miért nem kapták meg immár harmadik hónapja az örkényi iskolás romák a harmadik 150 letudott iskolaóra után nekik járó minimálbért. Közvetítem a CKÖ elnökének felvetését is, hogy csak nem a kifizető Magyar Államkincstárnál őrölnek lassan isten malmai.

„Nem erről van szó. A jelenléti ívek még mindig Örkényben vannak, mert hiányosak, illetve szabálytalanul írták alá azokat a tanulók. Előfordult, hogy egyik nap csak a vezeték-, másnap meg csak a keresztnevet. EU-s programról lévén szó rendkívül szigorúak a formai követelmények.”

– De így azokat is büntetik, akik sohasem hiányoztak, és szabályosan írtak alá.

„Nézze, én csak csoportot tudok beküldeni, a pályázat nem egyénre szabott. Én pedig senki helyett nem vagyok hajlandó aláírni. A pénz már hetek óta ott van a Foglalkoztatási Szolgálatnál, ők alig várják, hogy szabaduljanak tőle. Higgye el, nem rajtunk múlik!”

Tódor János

Fotók: Váraljai Szandra

Zsigmond Árpád

Szénásiné Kovács Ilona

Rózsahegyi Attila

Rafael Ferenc

Simon András

Kovács László

Farkas Pálné

Bartucz Istvánné