Po drom Poema

Leksa Manush

Rubai

Mar tu, mar de thumbuk zurales, mro jilo! Ando kolyin tu chirla bashaves, mro jilo. Soske khonyik, nikon na shunel tyiri gilyi? Shaj avel, bute asvenca roves, mro jilo?	Verj csak, verj, dobogj erősen, én szívem! Mellkasomban oly régtől muzsikálsz, én szívem. Mért, hogy senki, senki nem hallja a te dalod? Lehet, hogy könnyárban zokogsz most, én szívem?
Mar tu, mar de thumbuk, na khinyu, mro jilo! Sar sastyari, zuralo tu kerdyu, mro jilo! Na sikav tyire asva thaj gilyaba, sar mursh Kon marel pes pal e baxt, zuralyu, mro jilo!	Verj csak, verj, mint a dob, ne lankadj, én szívem! Mint az acél, te is úgy edződjél, én szívem! Ne lássák meg a könnyed, csak dalolj, légy férfi, Ki megküzd a jósorsért, erős légy, én szívem!
But hi roma pe phuv, kon kamen, mro jilo, Te shunen tyiri gilyi, azhukaren, mro jilo, Kana tu len vazdesa lindratar opre Thaj ingresa pal tute savoren, mro jilo.	Sok romát hord a Föld, ki szeret, én szívem! Hallják meg a dalod, várnak rád, én szívem! Akkor majd felkelted őket az álomból, S elviszed magaddal majd mindet, én szívem.
Mar tu, mar de thumbuk thaj dzsangav, mro jilo, E rromen, te shunen tro alav, mro jilo. Akhar len ke baxt, ko Kham, ke butyi, chachipe! Lenge drom chachuno tu sikav mro jilo!	Verj csak, verj, dobogj csak, és ébressz, én szívem, A romák, hogy hallják meg szavad, én szívem! Hívd őket jósorsra, a napra, munkára, igazságra! Vezesd rá őket a jó útra, én szívem!
	Fordította: Olasz György

Fotó: Csonka Béla