Műút Koncertkritika

Tradícióshow a Thar-sivatagból

A Millenáris Night Colours sorozatában izgalmas programnak ígérkezett az indiai dhoadok koncertje. A kisebb csalódást okozó Mitsoura Zenekar után türelmetlenül vártuk Rahis Bharti különleges csapatának színpadra lépését. Maga a helyszínválasztás, illetve a székekkel zsúfolt terem azt sugallta, hogy inkább profi koncertnek leszünk szemtanúi, mint közvetlen interakciókkal zsúfolt, izzadságszagú bulinak. Ez eddig rendben is volna, hisz végül is a Dhoad Gypsy of Rajasthan páratlan művészeinek felmenői hajdan királyokat, maharadzsákat szórakoztattak udvarukban, most pedig mi következünk. Maga az előadás valószínűleg nem sokat változott az évszázadok során, inkább a nézősorokban történt kisebb átrendeződés. A modern világban a pénzes polgárok és a turisták tömkelege jelenti a megélhetést. Rahisék is pontosan tudják, mit várnak tőlük, mit kell produkálni.

Van itt minden, ami szem-szájnak ingere: pungi, a kígyóbűvölésre szolgáló dupla furulya, dholak, a kétvégű vízszintes dob, harmónium, tabla… továbbá színes, egzotikus ruhák és rövid, angol nyelvű összekötő beszédek. A profi előadáson érződik az az ötszáz fellépés, amit maguk mögött tudnak.

Ezzel ki is meríthettük volna a „koncert” fogalmát, hisz a radzsasztáni népzene valóban magával ragadó, de ők tovább fokozzák a show-t: a kecses mozgású Leelát még megbocsátjuk, hiszen ő a legősibb cigány hagyomány szerinti táncot mutatja be, de Bilal Khan, a tűznyelő, üvegcserepeken járó fakír már egy kicsit túlzás. Mintha attól féltek volna, hogy a zenéjük nem tudja majd lekötni másfél óráig a nagyérdeműt, ami mondjuk Madonna esetében érthető, hisz a gagyit csak jól felépített show-val lehet eladni, de a világhírű radzsasztániaknak azért ennél lehetett volna több önbizalmuk. Így viszont még én is hülye turistának éreztem magamat, akinek egy romantikus képet akarnak eladni. Biztosan létezik más szemszög is, hiszen végig próbáltam szem előtt tartani, hogy olyan embereket látok, akiknek ősidők óta foglakozása a szórakoztatás, mulattatás. De végül itt is bejött a közhelyes igazság:

„a kevesebb több lett volna”.

-D.Á-