Útjelző     Hírháttér

Parázs helyzet

Olaszország és a romák

Botokkal felfegyverkezett olasz fiatalok, égő cigánytáborok, egymásnak feszülő politikusok – május során ezek fémjelezték az itáliai romák kálváriáját. A háttérben tavaly ősz óta mit sem változnak a „motívumok”: a közvélemény erőteljes idegenellenessége, amelyet meglovagolva áprilisban kiemelten fontos politikai pozíciók kerültek a sokak által populizmussal vádolt jobboldal kezére.

Két választás Olaszországban. Mikszáth után szabadon ilyen címmel lehetne felruházni a 2007 októbere és 2008 májusa közötti közpolitikai időszakot az itáliai köztársaság életében. Időrendben az első, áprilisi voksoláson a Silvio Berlusconi vezette ellenzék diadalmaskodott, míg a hónap végén Róma főpolgármesteri székét ugyancsak a jobboldal kaparintotta meg, Giovanni Alemanno, a Nemzeti Szövetség jelöltje révén.

Ami a két voksolás között a szokásosnál is szorosabb kapcsolatot teremt: a győztes programok erőteljes fókuszáltsága a bevándorlók problematikájára. Jelzésértékű, hogy a harmadik miniszterelnöki ciklusát kezdő Berlusconi első intézkedése annak a közbiztonsági csomagnak az elfogadása volt, amely célként az illegális bevándorlás visszaszorítását fogalmazza meg, s amelynek sarkalatos eleme az olasz–szlovén határon tavaly decemberben lebontott sorompók újbóli felépítésének terve. Az új római elöljáró – aki fiatal korában az újfasiszta Olasz Szociális Mozgalom vezetője volt – pedig arra tett ígéretet „duce” kiáltásokkal és karlendítésekkel kísért beiktatásakor, hogy megtisztítja a fővárost a romániai romáktól és más illegális bevándorló csoportoktól.

Nem mintha az olasz közvélemény eleve nem mutatott volna fogadókészséget efféle akciókra. Mint arról az Amaro Drom beszámolt (Párhuzamos történetek – Romaellenesség Olaszországban és Romániában, Amaro Drom, 2007. december), tavaly október óta – amikor is akut állapotban találtak egy sérüléseibe utóbb belehalt 47 éves nőt Róma egyik külvárosi metrómegállójában – a migránsokat példátlan intolerancia övezi. Ennek leképződései azok a rasszista megnyilvánulások és támadások, amelyek a bűncselekmények elszaporodásáért felelősnek kikiáltott román bevándorlókat érték. S bár a Romani Prodi vezette baloldali kabinet ezektől elhatárolódott és óva intett a kollektív bűnbakképzéstől, a foganatosított intézkedések – az uniós polgárok kitoloncolásának megkönnyítése, majd a nem kívánatosnak tartott elemek eltávolításának megkezdése – egyértelműen az indulatos többség óhaját tükrözték. Legalábbis nehezen félreérthető üzenettel bírt annak a tábornak a felszámolása, ahol a 47 éves olasz asszony megölésével gyanúsítható román állampolgárságú férfi lakott.

Idén májusban az előzőekben említett agresszív megnyilvánulásoknál tapasztalt indulatok vezették azokat a botokkal felfegyverkezett fiatalokat, akik Molotov-koktéljaikkal több roma barakkot felgyújtottak Nápoly környékén. Az ürügyet ezúttal annak a lánynak az esete szolgáltatta, akit azzal vádolnak, hogy megpróbált elrabolni egy csecsemőt. Oldandó az ismét csak pattanásig feszült indulatokat – amelyek folyományaként az egyik romák lakta tábort evakuálni kellett – már a dél-itáliai támadássorozat másnapján különleges, elsődlegesen a közbiztonsági feladatokra koncentráló romaügyi prefektus kinevezéséről határoztak Rómában és Milánóban. Az Appennin-félsziget északi részéről az olasz csizma sarkáig terjedő akció során pedig közel háromszáz személyt vettek őrizetbe illegális bevándorlás gyanújával – közülük több mint félszáznak azonnali hatállyal el is kellett hagynia az országot.

Ami a különféle mutatókat illeti: a leginkább mértékadó becslések szerint Olaszországban 3,7 milliónyi bevándorló él – ezen belül az uniós tagállammá 2007-ben vált Romániából érkezők alkotják a legnagyobb csoportot 570 ezer fővel; bár a hivatalos adatok szerint számuk nem haladja meg a 350 ezret. Hasonlóan csak találgatások vannak a felettébb heterogén roma résznépesség számára vonatkozóan. Mohácsi Viktória EP-képviselő – aki a támadássorozat hírére a pogromok sújtotta Nápolyba utazott – úgy becsüli: Olaszországban 200 ezer roma lakik, akik közül 80 ezernek van állampolgársága. Különösen azoknak a Romániából és a volt Jugoszlávia területéről érkezett illegális bevándorlóknak rossz a helyzete, akik állampolgárság híján nem jogosultak egészségügyi ellátásra, oktatásra és lakhatásra. A liberális politikus – akiről a mostani ügyben kifejtett aktivitásának köszönhetően a Le Monde és a Süddeutsche Zeitung egyaránt portrét közölt – sérelmezhetőnek tartja azt is, hogy az olasz hatóságok „begyűjtik” az utcán megélhetési okból kolduló gyerekeket, és a szülők előtt ismeretlen helyre szállítják őket. Többek között ezeket a panaszokat is tartalmazza az a petíció, amelyet az olaszországi romák jogainak tiszteletben tartását követelve nyújtott be Mohácsi és három képviselőtársa a brüszszeli EU-képviseletet vezető olasz nagykövetnek – felszólítva a mediterrán állam kormányát, hogy védje meg a romákat a rasszista agressziótól, és segítsen eloszlatni a romaellenes indulatokat.

S jóllehet ezúttal elmaradni látszik a novemberihez hasonló kiélezett külpolitikai konfliktus Olaszország és Románia között, az affér szintén komoly vitát váltott ki európai szinten. Az Európai Parlamentben még rendkívüli vitanapra is sor került, amely leginkább a kölcsönös egymásra mutogatás jegyében zajlott. Graham Watson, a liberálisok frakcióvezetője például Franco Frattini új olasz külügyminisztert – nem mellesleg: volt uniós igazságügyi biztost – kritizálta, amiért az szerinte kétségbe vonja az akadálytalan határátlépést lehetővé tevő schengeni rendszer értékeit. Márpedig – mint azt Járóka Lívia hangsúlyozta – az Olaszországban és más európai országokban élő romák borzasztó helyzete aligha oldódik meg bevándorlási szankciókkal. „Helyette az integrációt felgyorsító, szakmailag alátámasztott azonnali programokra van szükség az anyaországokban, hogy a romák ne eshessenek áldozatául a média és a pártcsatározások keltette tömeghisztéria nyomán kibontakozó atrocitásoknak” – jelezte a néppárti képviselő, aki mélyebb elkötelezettséget várna a pártoktól.

Hogy az általa szorgalmazott programok – hasonlóan a régóta szorgalmazott átfogó európai roma stratégiához – mikor indulhatnak el, lapzártakor kérdéses. Mohácsi mindenesetre úgy fogalmazott, hogy reményei szerint az Európai Bizottság még ebben az európai parlamenti ciklusban, vagyis egy éven belül kiadhatja rég várt állásfoglalását a roma kérdésben. Ennek hatására pedig olyan stratégia kerülhet elfogadásra, amely tételesen közli, milyen lépéseket kell tenni Európában a romák integrációja érdekében.

R. A.

Képünk illusztráció

Fotó: Leslie Brodshaw