Útkereszteződés Interjú
Nem elegendő felépíteni az iskolát
Interjú Borovszky Tímea esélyegyenlőségi főigazgatóval
Nagyobb lett a súlya a roma ügyeknek azzal, hogy főigazgatósággá alakult a roma integrációs titkárság – állítja Borovszky Tímea, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Esélyegyenlőségi Főigazgatóságának vezetője. A szakember szerint jól halad a Roma Integráció Évtizede Program megvalósítása.
Az Állami Számvevőszék (ÁSZ) áprilisban közreadott egy jelentést, amelyben erős kritikával illette a roma ügyekben eddig tapasztalható kormányzati koordinációt, megjegyezte ugyanakkor, hogy az Új Magyarország fejlesztési terv és a Roma Integráció Évtizede Program e téren komoly előrelépést jelent, hiszen konkrét határidőket, forrásokat és felelősöket ad meg. E határidők közül több is lejár június 30-án. Hogy áll e program végrehajtása?
2007 év végén
fejeződött be nagyjából e dokumentum összeállítása. Mi magunk is
részt vettünk benne, és olyan határidőket vállaltunk, amit tudunk is
tartani. A pályázatok kiírását elvégeztük a megfelelő eljárásrend
szerint. A június végi határidős feladatok közül külön kiemelném azt,
ahol a sajátos nevelési igényű gyerekek helyzetét vizsgáljuk felül.
Alakítottunk egy munkacsoportot, amelynek az a feladata, hogy közel
kétezer gyerek felülvizsgálatával megnézzék, mennyire működik jól a
rendszer, mennyire befolyásolja a fogyatékossá minősítést az, ha
valaki halmozottan hátrányos helyzetű, vagy bizonyos kulturális
hátránnyal rendelkezik. A munkacsoport feladata az is, hogy ennek az
eljárásrendjét kidolgozza. Ennek alapján ott, ahol a kistérségi
jelzések és a statisztikai adatok alapján úgy tűnik, hogy nagyon sok
gyermeket minősítenek fogyatékossá vagy sajátos nevelési igényűvé,
történnek majd konkrét beavatkozások. A munkacsoport már felállt, és
lassacskán megkezdődik a felülvizsgálat is.
A stratégiai terv szerint biztosítani kell az Európa Tanács Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájának a rromani és beás nyelvekre történő kiterjesztéséhez szükséges feltételeket is. Hol tart ez az ügy?
A magyar parlament elfogadta a nyelvi chartát. Innentől kezdve várható, hogy a rromani illetve a beás nyelvek kiterjesztése ténylegesen meg fog történni. Ehhez természetesen idő kell, mert ki kell képezni azokat az embereket, akik a nyelvtudás és a szaktudás birtokában is vannak.
Ugyancsak június 30-ig kell megteremteni a roma és a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű tanulók iskolai sikerességét előmozdító ösztöndíj- és tehetséggondozó programok összhangját.
Idén várható az Útravaló ösztöndíjprogram pályázati kiírása. A 2005 óta működő, négy elemből álló program célja a halmozottan hátrányos helyzetű és a hátrányos helyzetű tanulók támogatása, valamint a természettudományok iránt érdeklődő diákok tehetséggondozása. A pályázati eljárási rend egyszerűsítését tervezzük, hogy formai hiba miatt senki ne essen el a támogatástól. Interneten is lehet majd regisztrálni és pályázatot benyújtani – reméljük, hogy ezzel sokan élnek majd. Hosszú távon szeretnénk, ha a pályázat az internetre terelődne, mert akkor a postázás során elmaradó mellékletek miatt előforduló banális hibák megszűnnének.
A tanulók egyéni mentorálásán alapuló esélyegyenlőségi ösztöndíjak elérték a szakmai célkitűzést, a programba belépő diákok nagy részénél javul az iskolai eredményesség. Az elmúlt években nemcsak a jelentkezők száma, hanem a programra fordítható összeg is nőtt, valamint bővült a pályázásra jogosultak köre. Jelenleg mintegy 20 000 hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű diák és mentortanár részesül az Útravaló ösztöndíjaiból. 2008-ban körülbelül 2,2 milliárd forint áll rendelkezésre a program pályázatainak finanszírozására, ami részben a központi költségvetés, részben az MPA Képzési Alaprésze által biztosított keretből áll. Nagyon fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy a program minőségbiztosítása megtörténjen, ezért képzést tervezünk a mentortanároknak, akik a gyerekekkel foglalkoznak, illetve egy új szakmai követelményt állítunk föl, ami sokkal szorosabb és határozottabb feladatokat ír elő a mentoroknak arra vonatkozóan, hogyan kell ezt a munkát végezni. Mindegyikük pedagógus, tehát nyilván jól tudják, hogyan kell tanítani, ez úton szeretnénk nekik további segítséget nyújtani, hogy pontosan tudják, mi az, amit elvárunk e program kapcsán. E mellett minél több halmozottan hátrányos helyzetű gyereket szeretnénk a középiskolákba bejuttatni – és ehhez is lesz egy olyan elem, amire pályázni tudnak a tehetséggondozó középiskolák.
Nemrég főigazgatósággá alakult az ön által vezetett roma integrációs titkárság. Jelent-e ez valami lényegi változást vagy csak a névtábla cserélődött?
Kommunikációs szempontból mindenképp erőteljesebb, mert a titkárság kifejezéssel sokan nem tudtak mit kezdeni. Most, hogy főigazgatóság lett, mindenki számára világossá vált, hogy itt komoly szakmai munka folyik, maga a roma ügy, az esélyegyenlőség hangsúlyosabbá vált. Komoly változás az is, hogy most majd a kulturális területen is sokkal erőteljesebbé válik az esélyegyenlőség, ami azt jelenti, hogy a roma kultúra kapcsán is meg kell teremteni az esélyegyenlőséget, vagyis a romáknak ugyanolyan hangsúlyos szerepet kell adni, mint bárki másnak, őket is meg kell mutatni.
Amire ideális helyszín lenne az Országos Cigány Művészeti Központ. Mikor lesz ebből valami?
Az egyeztetés folyamatban van. A miniszterelnöki hivatal, a főváros, a szociális és munkaügyi minisztérium, illetve az oktatási tárca egyeztet egymással és a roma civilekkel, közéleti személyiségekkel. Az alapkoncepció, hogy mit kellene tartalmaznia a művészeti központnak, már megszületett. Most készülnek a részletes tervek, amelyek ütemezésén a kollégák dolgoznak. Az egységes koncepciót, amit lényegében a civilek terjesztettek az oktatási minisztérium elé, gyakorlatilag mindenki elfogadta.
Önök nemrég bejelentették, hogy közel tízezer hátrányos helyzetű gyerek táborozására nyílik uniós pénzből idén nyáron lehetőség…
Egy 600 milliós keretről van szó, amiből közel tízezer gyereket tudunk táboroztatni. A június és szeptember között futó, teljes ellátást biztosító egy- vagy kéthetes nyári táborok egyik legfőbb célja, hogy különböző fejlesztő foglalkozásokkal, szabadidős programokkal csökkentsék a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek lemaradását és lemorzsolódását. A pályázaton integráló iskolák, tanodák és olyan települések oktatási intézményei vehetnek részt, amelyekben 50 százalék feletti a szegény gyerekek aránya. A táborok igazán nagy jelentősége, hogy azok a nyári, iskolától való elszokást is ellensúlyozzák azzal, hogy nagyon színes kulturális programokat tartalmaznak, és olyan játékosan oktató elemek – várlátogatások, színházi előadások – is lesznek, amit tapasztalataink szerint a gyerekek nagyon szeretnek.
Az ÁSZ-jelentés szerint komoly veszélyt jelent, ha a halmozottan hátrányos helyzetű csoportok, romák kizárólag pályázatok keretében jutnak forrásokhoz. Szerintük inkább komplex programokra és kiegészítő szolgáltatásokra lenne szükség, hiszen félő, hogy éppen a legelesettebbek nem jutnak hozzá e lehetőségekhez. A tárca által kezelt pályázatokban lesznek ilyen komponensek?
Hogyne. Ezt a problematikát mindannyian érzékeljük. Tudjuk jól, hogy azok a társadalmi csoportok, amelyeknek gyenge az érdekérvényesítő képessége, rosszabbul teljesítenek, ha egy pályázaton szerepelnek – például azért, mert nem tudnak megfizetni egy profi pályázatírót. Éppen ezért kétféleképpen kezeljük ezt a problémát. Egyrészt a hátrányos helyzetű csoportokat felölelő pályázók, iskolák vagy önkormányzatok előnyben részesülnek a pályázatok elbírálása során, másrészt vannak olyan elkülönített pénzalapok – ez a 33 leghátrányosabb helyzetű kistérségeknek szóló program –, ahol nem kell pályázni, hanem el kell készíteni azt a beavatkozási tervet, amiben leírják pontosan, feladatra és területre bontva, hogy miként kívánják a kistérség gondját megoldani, illetve a kistérségi fejlesztést elvégezni.
És ha a helyi közösség nem akar, s nem is támogat ilyen pályázatokat? Ha eszükben sincs a romák felemelkedésére költeni? Arra is léteznek pályázatok, hogy a romák és a nem romák szembenállása csökkenjen e területeken?
Sem az esélyegyenlőségi, sem az antiszegregációs terv nem arra épül, hogy a helyi közösség milyen érdekek mentén szeretné a települését fejleszteni, mert ha az egy rossz közösség – ez alatt azt értem, hogy nem öszszetartó közösségről van szó, hanem elkülönülve élnek a romák és a nem romák –, ott nyilvánvaló, hogy érdekellentét lesz. Ezeknek a terveknek az a lényegük, hogy magát a problémát oldják meg ebből a pénzből, amit kapnak. Ha ez nem így történik, akkor rossz a feladatmegoldás, és – mivel nem kívánja a problémáját megoldani – fölösleges az adott településnek pénzt adni ilyen formában. Ezek a tervek és a hozzárendelt pénzek tehát nem a helyi közösség pillanatnyi akaratának akarnak megfelelni, hanem magát a problémát kívánják orvosolni. Ezért vannak ott a szakértők, akik külső segítséget nyújtanak – elvégre kívülről jobban rálátnak az ügyekre, jobban fel tudják mérni a helyzetet. Nekik a tervkészítés során olyan objektív mutatókkal kell dolgozniuk, amelyekből feketén-fehéren kiderül, ha valamelyik településen bármiféle gond van – akár a közoktatás, akár a foglalkoztatás terén.
Mennyire komoly az a kormányzati szándék, miszerint vissza kell fizetni azokat a pénzeket, amelyeket olyan programokra fordítottak, ahol nem tartották be az esélyegyenlőségi vagy antiszegregációs terveket?
A szándék egyrészt rendkívül komoly, másrészt a pályázati kiírás is minden esetben úgy szól, hogy kötelező mellékletként be kell csatolni ezt a tervet. E nélkül el sem indulhat a település a pályázaton, a végrehajtás során pedig folyamatosan ellenőrzik a tervben foglaltak végrehajtását. Magyarán: ha valaki azt vállalja, hogy megszünteti a szegregációt és(!) iskolát épít, akkor nem elegendő felépíteni az iskolát – ha a pályázat feltételeit nem teljesítette, vissza kell fizetni a pénzt. Mivel az uniós pályázati logika maga ilyen, e szándék bizonyára egy másik politikai irányzat hatalomra kerülésével sem változna.
Az integrációs programok során sokszor fölmerült kritikaként, hogy egyáltalán nem mérik az eredményeket, ami nem is csoda, hiszen nem volt ennek kidolgozott módszertana. Mivel lehet mérni egyáltalán e programok eredményességét? Tervezik-e valamilyen indikátorrendszer kialakítását?
Kidolgozott módszertan már van. Ezt a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT I) folyamán dolgozták ki a nemzetközi gyakorlat és a hazai jó példák elegyítéseként. Ez egy 13 különféle módszert felsorakoztató csomag, melynek elemeit – akár egyesével, akár kombinálva – a helyzetnek megfelelően lehet alkalmazni. Az ellenőrzés, illetve a beválás vizsgálata jelenleg zajlik, ami érthető, hiszen most van a Humán Erőforrás Operatív Program (HEFOP) zárása. Ez a program a visszajelzések hatására folyamatosan módosult, s hiába volt állandó javító munka, most történik csak az a kiértékelés, aminek eredményeként előállnak a később, folyamatában, hosszú távon is alkalmazható mérési rendszerek és mutatók. Rendkívül fontos azonban, hogy ezekben a programokban nem szabad egyik módszert bebetonozni. Az integrációnak az a lényege, hogy együtt neveljék a különböző társadalmi rétegekből származó gyerekeket, a tanárok pedig képesek legyenek arra, hogy a különböző típusú gyermekek figyelmét lekössék, érdekesen adjanak át ismereteket – ehhez pedig folyamatosan gyűjteni és adaptálni kell a legújabb tapasztalatokat és a jó példákat.
Ez eddig rendben is lenne. De kinek számolnak be e programok gazdái? Az uniónak? Önöknek? A fenntartóknak?
Nekünk. A fenntartónak is természetesen, mert a fenntartói kötelezettségek közé tartozik az is, hogy az iskolát folyamatosan ellenőrizze, elszámoltassa. Ezt akkor is meg kell tenni, ha nem vezetnek be semmiféle integrációs módszertant. Mi nemcsak pénzt és módszertant adunk a pedagógusoknak, hanem folyamatosan monitorozzuk és segítjük a munkájukat, minden iskola mentort kap maga mellé, aki segíti az egész éves munkát. Az iskola következő évi pályázatának elbírálásakor igen nagy súllyal esik majd a latba az előző évi munkájának eredménye.
Információink szerint hamarosan elkészül Kézdi Gábor felmérése, amelyben 30 olyan iskolát vizsgáltak, amely megvalósította az Országos Oktatási Integrációs Hálózat (OOIH) programját, és 30 olyant, amelyik hagyományos pedagógiai program szerint tanítanak. Mikor lehet e tanulmánnyal részletesen megismerkedni?
Novemberben volt egy sajtótájékoztató, ahol a tanulmány akkori, aktuális állapotában – a végső eredmények elkészítése előtt – ismertettünk egy, a nagy összefüggéseket bemutató összefoglalót. A tanulmány ezekben a hetekben lett kész, hamarosan sajtó alá is rendezzük. A felmérés egyértelműen kimutatta, hogy az integrált oktatásban résztvevő gyerekeknél az önbecsülés, az önértékelés sokkal erőteljesebb, sokkal eredményesebben lehet a szülőkkel kommunikálni. A roma tanulók tanulmányi eredménye rendkívüli mértékben javult úgy, hogy a nem roma tanulóké viszont nem romlott. Az is egy nagyon fontos megállapítás volt, hogy azok a gyerekek, akik integrált körülmények között tanulnak, sokkal befogadóbbá váltak, ami pedig a társadalmi együttélés tekintetében nagyon fontos.
K. E. M.
Szoros kontroll
A hazai jogszabályok és az uniós fejlesztési dokumentumokban rögzített feltételek alapján minden közoktatási pályázathoz – legyen az iskolabővítés, informatikai fejlesztés vagy szakmai továbbképzés – az intézmények fenntartóinak kötelezően el kell készíteniük a közoktatási esélyegyenlőségi intézkedési tervüket. Ebben a dokumentumban egyebek mellett meg kell vizsgálniuk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek beóvodázása megfelelő minőségű és mértékű-e, számot kell adniuk arról, hogy milyen arányban minősítik sajátos nevelési igényűnek a tanulókat, de természetesen meg kell vizsgálniuk azt is, hogy van-e valamilyen típusú, elkülönítettséget eredményező beiskolázási, beóvodázási gyakorlat a településen. A feltárt problémák megoldására az intézkedési tervben rövid, közép- és hosszú távú célokat és konkrét tevékenységeket kell tervezniük, melyet az oktatási tárca esélyegyenlőségi szakértője hagy jóvá azon településeken, ahol van magas hátrányos helyzetű aránnyal rendelkező iskola. A közoktatási esélyegyenlőségi intézkedési tervben megfogalmazott beavatkozások végrehajtására jelentős uniós forrást lehet igénybe venni. A Társadalmi Megújulás Operatív programban egy külön pályázat nyílt április 30-ától, amely kifejezetten az esélyegyenlőségi programok végrehajtását támogatja (TÁMOP 3.3.2). Az akár 100 millió forint nagyságrendű elnyerhető támogatást a legkülönfélébb komplex programokra használhatják fel a pályázók, az óvodáztatástól a szegregáció csökkentésén keresztül egészen a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók érettségihez való juttatását eredményező tevékenységekig.
Képünk illusztráció
Fotók: Németh Dániel