Útravaló     Vers

Szepesi József

1948–2001

Fohász helyett

(Erzsinek)

Sosem kérhetsz jobbat,

sosem kérhetsz szebbet,

mint azt, amit szoktak

kérni elesettek,

nálad szomorúbbak,

nálad betegebbek,

nálad megcsaltabbak,

nálad megvertebbek.

Nevükben, kik úrnak

ember nem neveznek,

kérj sok nyomorultnak

sorsot becsesebbet.

Elmélkedés

A világ, amelyben

élek, kiköpni készül.

Vajon túl rágós vagyok,

vagy csupán megkeseredtem?

Nekem is vannak

Nekem is vannak vágyaim,

szerelmem, csókom, átkom,

s van múzsám, mely ha búsulok,

karjával olykor átfon.

Nem vagyok más, mint más mohó,

apró kis szemcse, porszem:

parányi kristály, mely ragyog,

bár nincs hozzá mosoly sem.

Nekem is vannak álmaim,

lidércesek, vidámak,

s én is merengek szótlanul

sorsán a vak világnak.

Gyakran kikezdi lelkemet

e nyűgös emberöltő.

S szánom az Istent, mert beteg,

akár a legtöbb költő.

Guberálók

Penész, lim-lom,

giz-gazok,

bűzök, párák

illatok,

rozsdarágta

vas, szemét

horpadt lavór,

tört kerék,

rohadt citrom,

szilvamag,

rongyok, csontok

holt anyag,

melyre lába,

félve lép,

kinek sorsa

tiszta szép,

meg ne csípje

vad család,

nekik élet,

munka, lám:

kapirgálnak

szerteszét,

rejt-e kincset

a szemét.

Fotó: Balogh Zoltán