Útjelző     Hírháttér

Szép új világ?

Célzott romaprogramok Szlovákiában

Az egységes európai fizetőeszköz jövő év elejére prognosztizált bevezetésekor akár már konkrét eredményei is lehetnek azoknak az intézkedéseknek, amelyek a 300 ezres szlovákiai cigányság sorsának jobbítását hivatottak előmozdítani.

Miközben a csökkenő születésszám miatt a szlovák helyhatóságok jelentős hányada az általános iskolák bezárásának problémájával kénytelen szembesülni, több kelet-szlovákiai településen a bővítés mikéntjén tanakodnak.

Az ambivalens helyzet oka: a roma népesség mind magasabb lélekszáma. Az alig ötezer fős Jernyén (Jarovnice) például jelenleg 840 diák tanul a helyi alapfokú oktatási intézményben, s szeptemberben újabb 150 kis-

diák kezdi meg tanulmányait. Hasonló a helyzet a 2800 lelkes Keceren (Kecerovce) is, ahol a roma közösség számát 2400 főre becsülik. Az iskolák zsúfoltsága miatt több helyen már most két „műszakban” folyik a pedagógiai munka. „Európai uniós források bevonásával szeretnénk bővíteni az iskolát, és terveinket eljuttatjuk a fejlesztési tárcához” – nyilatkozta nemrég az egyik polgármester.

Az elmúlt hónapok ilyetén híreit olvasva joggal tűnhet úgy, hogy az 5,5 milliós Szlovákiában ismét kiemelt figyelem irányul az országban élő mintegy 300 ezer romára, akikről nemrég átfogó tanulmányt jelentetett meg a Közéleti Kérdések Intézete. (A 2001-es országos népszámlálás során egyébként alig 100 ezren vallották magukat romának – lévén Dél-Szlovákiában inkább magyarnak, a Szepességben és Zemplénben pedig inkább szlováknak mondták magukat a roma származású adatközlők.) A most közölt felmérés szerint a közép-európai államban mintegy 281 elkülönített cigánytelep van, ahol szegénység és kitaszítottság az ott lakók osztályrésze. A legmostohább annak az 50 ezer roma embernek a sorsa, akik a víz-, gáz- és villanyellátással sem rendelkező húsz telep valamelyikén élnek; s ahol komoly gond az is, hogy a sokszor háromgenerációs családokban nemzedékről nemzedékre öröklődik a munkanélküliség.

Emlékezetes, hogy néhány évvel ezelőtt a kilátástalan szociális helyzet éhséglázadásba torkollt a kelet-szlovákiai Tőketerebesen (Trebisov – Ütleggel csillapított éhség, Amaro Drom, 2004. február), miután a Mikulás Dzurinda vezette jobbközép kormány drasztikus módon megnyirbálta – megszüntette vagy jelentősen csökkentette – a segélyeket. A bírálói által antiszociálisnak tartott támogatási rendszeren a Robert Fico-féle szociáldemokrata-nemzeti kabinet sem változtatott érdemben – így továbbra is csak azok részesülnek az úgynevezett aktivációs pótlékban, akik részt vesznek a helyi önkormányzat által koordinált építkezési és közterület-fenntartási munkálatokban.

Mindamellett a Magyarországgal egy időben európai uniós taggá váló, ám hazánkkal ellentétben évek óta dinamikusan fejlődő, s már az euró 2009-es bevezetésére készülő Szlovákia tekintélyes összeget – mintegy 6,5 milliárd koronát (45 milliárd Ft-ot) – kíván a romák integrációjára fordítani a közeljövőben. „A romák kiemelt célcsoportot jelentenek” – fogalmazott Dusan Caplovic kisebbségi miniszterelnök-helyettes, amikor arról beszélt, hogy a fejlesztési stratégia égisze alatt mintegy 13 millió eurós költségvetéssel kétéves roma művelődési program indul, amely a roma asszisztensek és pedagógusok képzésére helyezi a hangsúlyt. Tervezik azt is, hogy kötelezővé teszik az ötéves gyerekek óvodalátogatását, illetve – csökkentendő az iskolai sikertelenséget – kezdeményezik a szlovákul vagy magyarul nem tudó roma gyerekek 0. évfolyamba irányítását. Ezen túlmenően Pozsony sokaktól átvállalja az étkezés, az utaztatás és a taneszközök költségét.

Nem meglepő, hogy szintén az oktatás terén vár érdemi lépéseket a szlovákiai Roma Parlament, amely nemrég – Ján Mikolaj oktatási miniszter jelenlétében – Zólyomban tartotta ülését, s ahol a cikk elején vázolt expanziós problémákra adható válaszlépésként a kultúrházak oktatási intézménnyé történő átalakítása is felmerült. A szakminiszter egyúttal jelezte: mielőbbi átgondolásra szorul az iskolák normatív támogatási rendszere, továbbá az iskolaügyben ugyanolyan jogokat kellene biztosítani a romáknak, mint amilyenekkel a felvidéki magyarok és más szlová-

kiai nemzetiségek rendelkeznek. Ennek fő gátját Mikolaj jelenleg abban látja, hogy a cigány nyelvnek nincs kodifikált változata. Szintén az egységes roma nyelv standardjainak mielőbbi lefektetése mellett érvelt Ladislav Fízik, a Roma Parlament elnöke, aki szerint azonban nagy hangsúlyt kell fektetni a számítástechnikai oktatás fejlesztésére is.

Kezdeményezőkészségből mindeközben az egészségügy terén sincs hiány – újraindul ugyanis az a program, amelynek keretében 30 egészségügyi asszisztens végezhet felvilágosító munkát a szlovákiai cigánytelepeken. A 2007 tavaszán már sikeresen debütáló, majd különösebb indoklás nélkül felfüggesztett projekt elsődlegesen azok számára szolgál hasznos információkkal, akik például szlovák nyelvtudás híján képtelenek kihívni az orvost, illetve nem tudják, hogy testi-lelki panaszaikkal kihez forduljanak – magyarázta az egyik asszisztens, hozzáfűzve, hogy a program hatására még az idősebbek is hajlandóak voltak jobban odafigyelni az egészségüket érintő tanácsokra.

Noha a különféle programok sikeres kimenetele, s ezzel összefüggésben a romák tartós felemelkedése egyelőre nem több, mint biztató ígéret, úgy tűnik, hogy a schengeni övezethez 2007 decemberében csatlakozó Szlovákiában nem fenyeget újabb kivándorlási hullám. „Akik akartak, azok már korábban elmentek” – nyilatkozta nemrég Ladislav Sana, a legnagyobb roma gettóként számon tartott, közel ötezres Luník IX (Ha meghallják, Luník, nem állnak szóba veled, Amaro Drom 2005. június) elöljárója is, aki azt is elmondta, hogy a kassai telepről a legtöbben Németországba, Belgiumba és Hollandiába távoztak, ám többségük pár hónapos külföldi munkavégzés után időről időre visszatér volt lakóhelyére. A közelmúltban egyébként Nagy-Britannia, Belgium és Finnország jelezte, hogy hatóságaiknál nagyobb számban folyamodtak politikai menedékért roma származású szlovák állampolgárok.

Akik pedig a helyben boldogulás reményében továbbra is Szlovákiában maradnak, azokat hamarosan a Romathan társulat színészei szórakoztatják. A szerényebb hozzáférési lehetőségekkel rendelkező csoportok tájékoztatására kiemelt gondot fordító Szlovák Nemzeti Bank ugyanis nemrég 40 előadásra szóló szerződést kötött az 1992-ben alapított, jelenleg 33 tagú formációval, amelynek zenés-táncos elemekkel tarkított színpadi produkciója „vezetheti be” a szlovákiai romákat az egységes európai fizetőeszköz teremtette szép új világba.

Rácz Attila

Fotó: V. Zs.