Útjelző     Hírháttér

Képvadászok

Egy szófiai cigánytelep „gyerekszemmel”

A Fikolteti-negyed Szófia egyik cigánytelepe, ahol közel 15 ezer roma él. 2007 óta hat roma gyerek, Mimi Blagoeva (11 éves), Vasko Iankov (11), Slaviana Vasileva (11), Beatris Ivanova (10), Iovanka Sotirova (Jojo – 13) és Slavćo Simeonov (11) fényképezőgéppel járja a kerületet és dokumentálja mindennapjait. A Kis cigányok elnevezésű csoportot egy fiatal francia tanár, Baptiste Riot és testvére, Gaetan hozta létre néhány roma családdal szövetkezve a gyerekek motiválására. A képvadászok fotóin keresztül egy másik Fikolteti-negyed kel életre. Büszkén és méltósággal mutatják be lakóhelyük életét, egy olyan környéket, amelyet a bolgár és külföldi fotósok tucatjai csak a sárral és szeméttel azonosítottak az utóbbi húsz évben. A projekt része volt egy hetven fotót tartalmazó album kiadása, majd 2007 novemberében Szófia központjában mutatkoztak be egy eseményszámba menő kiállítással. Az Andar Ćhavrikane Jakha (Gyerekszemmel) című vándorkiállítás mindenhol nagy siker, legutóbb egy Párizs-közeli városba, La Courneuve-be vitték el a Nemzetközi Roma Napon.

A legtöbb becslés szerint a romák Bulgária népességének 11 százalékát teszik ki. Őseik még a középkorban (1300 körül) telepedtek le az országban, mind rendelkeznek bolgár állampolgársággal. Ennek ellenére néhányuknak még ma is küzdeni kell azért, hogy élvezhessék az átlagpolgárt megillető jogokat. A kommunizmus összeomlása után, főleg 1992–1993-ban, az újságok többsége rasszista támadássorozatot indított a romák ellen, őket téve felelőssé minden rosszért Bulgáriában. Ha kisebb fordulatszámon, de ez a fajgyűlölő kampány még ma is tart, amiért elsősorban olyan nacionalista szervezetek tehetőek felelőssé, mint a Volen Siderov (becenevén Bolen „őrült” Siderov) által vezetett Ataka. Van pár roma civil szervezet, de ebből eddig még nem származott előnye a romáknak úgy általában. A bolgár civil társadalom egészét átitatja a korrupció, és ettől a társadalmi szervezetek is végtelenül szenvednek. A roma nyelvet a kormány még mindig nem tekinti egyenrangúnak a többi kisebbségi nyelvvel. Sőt, egyes alkalmazottaknak – akik sajnálatos módon nem egy esetben roma származásúak – egyenesen az a feladatuk, hogy ezt alátámasszák, például bebizonyítsák, hogy nem lehet roma nyelven írni, képtelenség használni az iskolákban, illetve nincs más választásuk, mint bűnözőként tekinteni a roma lakosságra. Háromfajta olvasókönyvet gyártottak más-más helyesírással. Bebetonozták azt az elméletet, hogy a roma nyelv és kultúra teljesen értéktelen, nem több a múlt homályos emléktöredékeinél, és különben is a „cigók” képtelenek emberként viselkedni. Ráadásul egyes külföldi „deszeg-regációs” programok csak fokozzák a rassziz-must azzal, hogy egyes szegény roma családoknak anyagi segítséget nyújtanak, míg ugyanezt a mankót a program kritériumai miatt megtagadják a szomszédos nem roma családoktól, melyek hasonlóan rossz szociális körülmények között tengődnek.

A bolgár iskolákban a tanulókat úgynevezett „pedagógiai tesztek” alapján választják külön, melyet valójában a lakosság egy jól behatárolható rétegére (a posztkommunista középosztályra) találtak ki, és így a roma gyerekek javát mentálisan visszamaradottaknak kialakított iskolákba küldik, annak ellenére, hogy igen intelligensek. A szülőkre nyomást gyakorolnak, hogy elfogadják sorsukat, vagy egyszerűen lefizetik őket pár aprósággal, mint például egy csomag liszt vagy egy pár cipő.

A kirekesztő bolgár társadalom nem ismeri el a roma kultúra által képviselt értéket, sőt egyfajta akadálynak tartja, melynek el kell tűnnie, amint a romák beolvadtak a bolgár népbe. Ez volt a kommunista diktatúra alatt követett irányvonal, és még ma is ez az uralkodó hozzáállás a hatalommal bírók körében.

E szomorú körülmények között találkozott egy fiatal francia tanár, Baptiste Riot és testvére, Gaetan, pár roma családdal Szófia Fikolteti (Fakulteti) negyedében. Együtt létrehozták a Kis cigányok társaságot, melynek célja roma gyerekek csoportjainak a motiválása, hogy fény derülhessen rejtett értékeikre. Első lépésként a lakókörnyezetüket kellett bemutatniuk fényképeken keresztül. Tehetségük fejlesztése érdekében a társaság hat gyereket látott el fényképezőgépekkel, így kezdetét vette egy projekt, melynek célja egy album elkészítése. A gyerekek így teljesen más szemszögből tekintettek a saját lakóhelyükre, a mindennapos beidegződött tevékenységekre, az emberek mozdulataira. Minden „képvadász küldetés” előtt és után rövid megbeszélést tartottak, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, illetve hogy képeikre feljegyezzék a dátumot, a helyszínt, a témát és a rajta feltűnő személyek nevét.

Az album elkészítése mellett a társaság másik célja egy kiállítás szervezése volt, mely 2007. november elsején nyílt meg Szófia központjában, az úgynevezett Vörös Házban. Ez a kiállítás igazi eseményszámba ment a nem roma bolgárok körében. Érdemes kiemelni továbbá, hogy a gyerekek tiszta és őszinte szemén keresztül semleges módon, sőt büszkén tudták bemutatni a Fikolteti-negyed életét, amelyet más fotósok tucatjai csak sártengerként és szeméttelepként láttattak az utóbbi húsz évben. Az album és a kiállítás azonban azt sugallja, hogy ez a negyed tiszta és vonzó hely, és bár valóban található némi sár és szemét, de nem több, mint bárhol másutt Szófiában vagy egy átlagos faluban. Az emberek rendesen öltözködnek és különböző munkákat végeznek, mint ahogy az Fikoltetiben szokás: kiskereskedés, autószerelés, szállítás stb. Más képeken esküvők láthatóak – ami a bolgárok között épp annyira fontos esemény, mint a romák körében –, családi ünnepek és hétközna-

pok. Ezzel szemben a nem roma fényképészek inkább temetéseket fotóznak, ám a gyerekek tiszteletben tartották ezeket a bensőséges pillanatokat, és nem készítettek róluk képeket. A fotók minősége általában kielégítő, ami az élességet, fényességet, színeket és a kompozíciót illeti. Az Andar Ćhavrikane Jakha (Gyerekszemmel) című kiállítás mindenhol nagy sikernek örvendett, beleértve a francia La Courneuve-öt, ahol jelentős balkáni, maghrebi és indiai népesség él. Itt a kiállítás a kultúrház által szervezett A roma kultúra hete részét képezte, amivel az idei nemzetközi roma napot ünnepelték a helyiek.

A hetven kép némelyikéhez a gyerekek rövid megjegyzéseket is írtak roma nyelven, sőt roma közmondásokat is lefordítottak bolgárra, majd az egészet kiadták Franciaországban, amihez a PHARE 2003 projekttől kaptak anyagi támogatást. Darabja 20 euróba kerül, a befolyó összeget Fikoltetiben élő nélkülöző családok kapják, hogy tanszereket tudjanak vásárolni a gyerekeiknek.

Egy cigánytelepet reálisan bemutató fotóalbumnak vagy kiállításnak önmagában még nem kellene kiemelkedő eseménynek lennie, de eddig erre még egy felnőtt fényképész se volt képes. A gyerekek igen.

Medo Gurbetov

(Párizs)

Fordította: Dudich Ákos