Útjelző     Hírháttér


A jövő lerombolja a múltat?


Az isztambuli roma negyed felszámolási tervei



Pécs és a Ruhr-vidéki Essen mellett 2010-ben Isztambul lesz Európa kulturális fővárosa. Úgy tűnik, hogy az esemény aktuálpolitikai eszköz lett: hónapról hónapra jelentősebb szerepet kap abban a lobbiban, mely Törökország felvételét sürgeti az EU-ba. A 12 milliós metropolis városrészeiről elnevezett felújítási projektek a történelmi negyedeket igyekeznek megszabadítani mindattól, mit „rákentek a századok”. De az átalakításokkal és a költözésekkel járó nehézségeket az érintettek nem mindenütt fogadják osztatlan lelkesedéssel: az elmúlt egy évben a Sulukule negyedben csaptak magasra az indulatok. A romák 1054 óta élnek itt, jellegzetes kulturális színfoltot alkotva a város tarka palettáján. Most az ellen hadakoznak, hogy a városvezetés „rendezés” címen lebontsa házaikat. Ez a szerencsétlen felújítási projekt teljesen figyelmen kívül hagyta az ottlakókat, s következménye nemcsak a történelmi környezet elpusztítása, hanem az is, hogy 3500 sulukulei lakost költöztetnek ki 40 kilométerre a várostól, vagy rosszabb esetben dobnak az utcára. Az Amaro Drom helyi tudósítója annak járt utána, hogy milyen jövőnek néz elébe a Sulukule városnegyed, és milyen kilátások vannak a roma kulturális örökség életben tartására.

A főleg romák lakta Sulukule [Szulukule] városrész Isztambul történelmi félszigetén, a Fatih-negyedben található, a Theodosius fal lábánál (ez a bizánci fal veszi körül a Boszporusz európai oldalán elterülő óvárost). Történelmi és kulturális szempontból felbecsülhetetlen értéket képvisel, az UNESCO Világörökségi listáján is szerepel. A városrészben életbe lépett úgynevezett Sulukule „városfelújítás” projektért Fatih polgármesteri hivatala, a TOKI1, valamint a Nagy Isztambul főpolgármesteri hivatala felelős. Az általuk kidolgozott városfejlesztési program hat isztambuli negyedet érint, beleértve Sulukulét is A tervezet alapján a Hatice Sultan- és a Nesli Şah-negyedet lerombolják, és új lakóházakat húznak fel a régiek helyére.

A fatihi önkormányzat szerint a program célja, hogy ottomán stílusú luxusvillákat építsenek, amelyek harmonikusabban illeszkednek a negyed történelmi szövetébe. Továbbá zöldövezeteket, iskolákat és egy kulturális központot is kialakítanának, hogy így növeljék a negyed közösségi tereinek színvonalát. A történelmi épületek rehabilitációja is részét képezi a programnak, hogy a negyed lakói közötti szociokulturális kölcsönhatás felélénküljön. A fatihi önkormányzat szerint a tervezet célja „megvédeni a kétezer éves múltat, ami beleivódott a város és a környezet épületeinek falaiba”.

Patinás múlt

Az első romák a 11. században telepedtek le a városrészen keresztül húzódó Edirnekapi környékén. Adrian Marsh2 szerint a Sulukule az egyik legrégebbi ismert roma településnek tekinthető a világon. Magát a „roma” szót is a bizánciak használták először, így nevezve a városrész lakóit.

1453-ban, Isztambul meghódításakor a Győzedelmes Mehmet szultán a város kereskedelmének felvirágoztatása érdekében szívesen fogadta az újonnan érkező romákat. Egyes szakmákkal, mint például a lótenyésztés, kosárszövés, illetve a szórakoztató tevékenységek (zene és tánc), kifejezetten a romákat bízták meg.

Az oszmán uralom idején Sulukulét mindig romák lakták, és azóta is sokan élnek itt, ápolva a zenei hagyományokat. Ezt a városrészt mind a keleti, mind a nyugati utazók évszázadok óta úgy jellemzik, mint a kultúrák olvasztótégelye, különös tekintettel a zenére és a táncra. Tény, hogy az itt lakók (közel egyötödük roma származású) már régóta nem beszélik a roma nyelvet, de sokan őrzik még roma identitásukat; Çingenének (törökül cigány) is nevezik ezt a negyedet. Az isztambuli romák elsősorban a zenészeikről és táncosaikról híresek, pedig a szórakoztató intézmények (eglence evi) – melyeket törökök és külföldiek tömegei frekventáltak az idők kezdete óta – 1992-es bezárása 300 zenészcsaládot fosztott meg rendszeres jövedelmétől. Azóta a városrész társadalmi-gazdasági helyzete egyre csak romlik, és a helyi választott képviselők nem rendelkeznek hosszú távú közigazgatású tervekkel.

Pró és kontra

A Sulukule program többlépcsős, a munkálatokat már 2005-ben előkészítették. A tervezet értelmében a Sulukule két negyedét (Nesli Şah és Hatice Sultan) úgynevezett felújítási zónának minősítették, és kiköltöztették az ott lakókat, amit megkönnyített a közérdekű kisajátításról szóló törvény. 2006 júliusában az isztambuli főpolgármesteri hivatal (IBB) és Fatih önkormányzata aláírt egy szerződést, mely előirányozza a Sulukule felújítási zónájában található jelenlegi lakóházak lerombolását, együtt-

működve a TOKI-val. Első körben 101 lakóépületet húznának fel, a lakások ára 70.000 török líra* (35.000 euró) és 125.000 líra (75.000 euró) között mozog. Fatih polgármestere, Mustafa Demir elmondta, hogy már megegyezett harminc tulajdonossal, és a kárpótlási tarifákat a következőképpen állapították meg: 500– 600 líra/m2 (250–300 euró/m2) a földszinti, 700 líra/m2 (350 euró) az első emeleti és 800 líra/m2 (400 euró) a második emeleti lakásokért. Összesen 500 villa-típusú épületet terveznek felépíteni, amelyek 2-3 emeletesek lesznek, attól függően, milyen közel állnak majd Theodosius falához. Az érintett tizenegy utcában körülbelül 3500 roma él 570 házban.3

Érzékeltetendő, hogy a projekt mekkora mértékben érinti a romákat, a következő számokat kell tudni: 381 parcelláról, 645 lakóegységről és 45 üzlethelyiségről van szó. A negyed lakossága 3430 fő, aminek 18 százaléka roma (610 fő), az itt lakók kétharmada bérlő, egyharmada tulajdonos.

Az első épület elbontására 2007. február 22-én került sor, a telket a Polgármesteri Hivatal vásárolta meg. 2007 októbere végéig 21 épületet bontottak el, és 280-320 lakó hagyta el a negyedet. Majd 2008 februárjában folytatódott az épületek eldózerolása, ami újabb negyven házat érintett. Csupán egyetlen nap alatt, 2008. február 11-én, Fatih önkormányzata 9 házat tarolt le, amik közül kettő hivatalosan is a világörökség részét képezte. 2008 márciusában további két házat romboltak le.

A jelenlegi lakókat Taşolukba költöztetik (Gaziosmanpaşa, a várostól északra), ami majdnem 50 kilométerre található Sulukulétól, a TOKI által épített szociális szállásokra. Ciftiçi úr – Sulukule városfelújítási projektjének koordinátora – részleteket is elárul a taşoluki költöztetés körülményeiről: „A lakók körében végzett közvélemény-kutatások eredménye szerint 65–75 m2-es lakásokat kell építeni ahhoz, hogy a sulukulei háztulajdonosok ráfizetés nélkül lehessenek háztulajdonosok Taşolukban. A bérlők számára pedig lehetővé teszik, hogy vehessenek maguknak lakást.”

Ezzel szemben a 2008. április 4-én kelt tiltakozó levelében a Helsinki Bizottság (amely az Emberi Jogok biztosításáért felelős elsősorban Európában) a többi tiltakozó civil szervezethez hasonlóan ezt másképp látja: „Isztambul történelmi épületei megőrzésének fontossága magától értetődő, épp ezért döbbenten állunk a roma közösségnek 1054 óta otthont adó Sulukule lerombolását célzó terv előtt. (... ) Tudjuk, hogy Sulukule lakói lehetőséget kapnak a projekt keretében felépített új lakások megvásárlására, de információink szerint ezek elég drágák, és mivel a roma közösségben elterjedt jelenség a munkanélküliség, a pénztelenség, ezért ezt üres gesztusként értékeljük. A régi sulukulei lakók lehetőséget kapnak arra is, hogy a várostól 40 kilométerre, Tasolukban vegyenek maguknak házat, de ez az ajánlat se találkozik az érintettek anyagi helyzetével, aminek következtében többségük az utcán fogja végezni.”

Minderre Tayyip Erdogan miniszterelnök egyszerűen azt válaszolta: „Azok, akik most kritizálják a projektet, egyszer majd azt mondják nekünk: Köszönjük, hogy megszabadították Sulukulét csúnya köntösétől, és hogy modern városrésszé alakították, helyreállítva a történelmi utcák fényét.”4

Így is lehetne

A 2010-re készülés jegyében a sulukulei városfelújítási projekt teljesen figyelmen kívül hagyta az ottlakókat, illetve a hely történelmi fontosságát. A hivatalos projekt nem tiszteli a lakosság tradicionális életkörülményeit, amit veszélybe sodortak az építtetők anyagi érdekei, természetesen a „városfelújítás” illuzorikus köntöse mögé bújtatva a tervet. Sulukule az egyik legősibb roma lakóhely a világon, hiszen itt közel ezer éve él a roma kultúra.

Felteszem hát a kérdést: miként tudnánk megőrizni Sulukule roma kultúráját? A helyi hivatalnokok megközelítésével szemben megpróbálom bebizonyítani, hogy ebben a negyedben igenis jelen van a roma kultúra, sőt mélyen gyökeredzik, és mint pozitív jelenséget kell kezelni.

Építészként épp ezt a negyedet választottam az építészeti és urbanisztikai kutatásom helyszínéül. Elkészített tanulmányunk először a roma kultúrát és életmódot mutatja be. Az ebből táplálkozó építészeti és urbanisztikai projekt azon számos lehetőségre épül, amik a közösségi terek feljavításából adódhatnának. Ehhez azonban a helyi lakosság számára biztosítani kell a megfelelő eszközöket. Az elképzelés központjában egy roma kultúrház áll, melynek feladata segíteni a helyi gazdaságot, egyúttal életben tartani a roma kultúrát.5 A kultúrházat Theodosius falával szemben, a Sulukule kapu mellett helyeznénk el, hogy így szerves részévé válhasson a negyednek. Egyúttal megpróbálnánk életet lehelni magába a falba is, mégpedig úgy, hogy a fal előtt és mögött átjárókat hoznánk létre, közösségi találkahelyeket képezve közvetlenül a roma kultúrház tőszomszédságában. Az építészeti együttest úgy kell kialakítani, hogy rímeljen mind a jövendőbeli felújított környezetre, mind a helyi roma kultúrára. A kiinduló ötlet tehát csökkenti, sőt megszűntetni a szakadékot a kultúra és a városi élettér között. Ehhez szolgálna eszközül a roma kultúrház felépítése, oly módon, hogy illeszkedjen a többszáz éves falhoz.

Melek Kurt (Isztambul)

Fotók: Deniz Ekinci

Fordította: Dudich Ákos



1 Toplu Konud Idoresi – Lakóházak Közigazgatása, amely szervezet közvetlenül a miniszterelnök alá tartozik.

2 Az Isztambuli Egyetem professzora.

3 Radikal, 4/1/2007www: http://old.mo.org.tr/gzt/ /radikal/20070104.

4 Today's Zaman Ankara, 2008. 04. 07.

5 Voir le compte rendu de la conférence sur Sulukule, Atlas Apartmani, le 17 mai 2007, par Hamdi Gargin.