Útkereszteződés Interjú
Helyzetbe hozni a fiatalokat
Interjú Galambos Ritával, a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány elnökével
Április 19-e az Önkéntes Fiatalok Napja. A világszerte megrendezett Global Youth Service Day keretében megvalósuló KÖZÖD! 2008 programsorozat a társadalmi felelősségvállalás fontosságára hívja fel a figyelmet. A program azzal a céllal indult, hogy erősítse a magyar fiatalok önkéntesség és közösségi tevékenységek iránti elkötelezettségét. A rendezvény hazai koordinátora a Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA), amely a civil társadalom fejlődését a 14 és 25 év közötti fiatalok önkéntes munkába való bevonásával kívánja elérni. A DIA által szervezett és a Nokia által támogatott magyar program harmadszor indul útjára, 2006 óta mintegy 15000 fiatalnak „volt köze” hozzá, idén pedig 80 közösségi önkéntes projekt valósul meg országszerte a kampány keretében.
A DIA munkatársai úgy gondolják, hogy a demokratikus értékek és a hozzájuk kapcsolódó magatartásformák tapasztalati úton is elsajátíthatóak, ezért az önkéntesség és a másokért való tenni akarás gondolatának korai megismertetése nagymértékben segíti a következő generációt a demokratikus elvek elfogadásában és a civil technikák gyakorlásában. A program lehetőséget teremt a résztvevő iskolák, ifjúsági szervezetek diákjai számára, hogy civil ismereteket tanuljanak, s azokat a gyakorlatban elsajátíthassák. Elkötelezetten támogatják azokat a projekteket, melyek javítják a fiatalok körülményeit és esélyeit lakhelyükön, tanulmányaik során, munka- és játszóhelyükön. Az Amaro Drom Galambos Ritával, az alapítvány elnökével beszélgetett arról, hogy mit tesznek és tehetnek a fiatalok a mindennapokban a közösségük érdekében, egy erős civil társadalmi kontroll kialakításáért.
Hogyan segíti a DIA a fiatalok társadalmi felelősségvállalását?
A DIA egy olyan kultúrát próbál Magyarországon meghonosítani, ami a fiatalkori szocializációnak egy nagyon fontos részévé kellene váljon: arra próbálja ráirányítani a fiatalok figyelmét, hogy a saját kis közösségeiken kívül más is létezik, és abban nekik igenis lehet aktív szerepük. Az aktív állampolgársági attitűdöket, az életviteli és szociális kompetenciákat fejlesztjük indirekt módon. Ehhez mi próbálunk egy struktúrát, módszereket és egy országos hálózatot biztosítani, hogy mindezt ne csak szóban, hanem gyakorlatban is megtapasztalhassák, és élményeket szerezzenek ezen a téren.
Tehát akciókat szerveztek?
Inkább úgy fogalmaznék, lehetőséget adunk arra, hogy aki akar, az bekapcsolódhasson a saját dolgaival. A lényeg a „helyzetbehozás”, angolul „empowerment”. Például van egy pályázati rendszerünk, a helyi kezdeményezések támogatására. Ez egy nyitott pályázat, amelyre formális vagy informális öntevékeny ifjúsági csoportok pályázhatnak egy évben egyszer. Nem kidolgozott terveket várunk, hanem jó projektötleteket, amiken aztán a munkatársaimmal együtt dolgoznak a fiatalok. Az éves keretösszeg 13-14 millió forint, amit ebben az évben közel 100 projektnek ítélünk oda. Az összegek 30 és 200 ezer Ft között mozognak, a projektek pedig igen sokrétűek. Van köztük helyi közösségi újság, ifjúsági közösségi tér létrehozása, színházi produkció, amit aztán idősek és állami gondozott gyerekek közé visznek el... Fiatalok csoportjai pályáznak nálunk az ötleteikkel, amiket mi addig gyúrogatunk, amíg működő projekttervekké nem válnak, és utána segítünk nekik a megvalósításban is. Például az egyik csoport elvitte a színielőadását egy idősek otthonába. Utána tartottak egy megbeszélést, ahol feldolgozták az élményeket, és ebből kifolyólag később maga az előadás is megváltozott. Kétféle együttműködés lehetséges, az egyik az egyszeri, projektre épülő kapcsolat, mint a fent említett esetben, az együttműködés másik szintje pedig a DIA hálózatához való csatlakozás.
Csoportjaink általában nem egyszer egy évben dolgoznak közösségi projekteken, hanem folyamatosan vagy évente többször. Olyan kapcsolatok, emberi kötődések alakulnak ki az önkéntesek és a célcsoport között, ami sokszor úgymond megköveteli a folyamatosságot. Természetesen az egyszeri projektek, önkéntes tevékenységek is lehetnek sikeresek és hasznosak.
Mondjuk egy kis faluban hogyan szereznek tudomást a DIA-ról?
Az internet nagy segítséget nyújt ebben, de emellett mi már rendelkezünk országos hálózattal, amibe úgy 100 önkéntes csoport tartozik. Ezeket regionális koordinátorok irányítják, akik rengeteget járnak iskolákba, nevelőintézetekbe, felveszik a kapcsolatot különböző ifjúsági szervezetekkel, és megismertetik a fiatalokkal a DIA által nyújtott lehetőségeket.
A program sikerének feltétele a fiatal önkéntesek, helyi koordinátorok és non-profit szervezetek együttműködése?
Először is mi hálózati rendszerben működünk. Az ifjúsági csoportoknak van egy vezetőjük, aki lehet kortárs segítő, ifjúsági szakember, pedagógus vagy megválasztott csoporttag. Van olyan csoportkoordinátorunk, aki maga mozgássérült, de egészséges fiatalokat vezet. Mind a hét régióban van egy DIA-munkatárs, egy úgynevezett regionális koordinátor, aki segíti a csoportkoordinátorok munkáját. Ez folyamatos kapcsolattartást, mentorálást jelent, szakmai és emberi támaszt. Tevékenységeink természetüknél fogva megkövetelik az együttműködést a helyi közösség szereplőivel: iskolákkal, önkormányzatokkal, más civilekkel. A KÖZÖD! projektjeinek nagy része ilyen. Elszigeteltségben nem lehet sikereket elérni!
Milyen segítséget vagy lehetőséget tudtok nyújtani?
Az iskoláknak, ifjúsági szervezeteknek, diákönkormányzatoknak és más iskolai csoportoknak helyi szintű és országos elismertséget, az iskola helyi köztudatba kerülését, nyilvánosságot különböző médiumon keresztül, pályázati lehetőségeket, nemzetközi kapcsolatokat, helyi szintű kapcsolatok bővítését (önkormányzat, civil szféra, más iskolák, helyi média) és az országos hálózat által nyújtott előnyöket (szakmai segítség, tapasztalatcsere, internetes megjelenés) nyújtja az alapítvány. Mindezek eredményeképpen a helyi közösségek (család, lakóhely) hasznos, a közösség igényein alapuló programokat, a helyi problémákra érzékeny és a közösségért tenni akaró, nyelveket beszélő, programokat szervező fiatalokat kapnak. Olyan fiatalokat, akiknek tisztább képük van a közösségben elfoglalt helyükről, lehetőségeikről, és pozitívan kötődnek hozzá.
A folyamatos szakmai segítség mellett a DIA képzéseket és konferenciákat is szervez. Fontosnak tartjuk, hogy minden a témában érintett tudjon a tevékenységeinkről, halljon a közösségi tanulás jelentőségéről. Tehát ne csak a gyakorlat szintjén legyünk jelen a fiatalok körében, hanem a döntéshozók, kutatók, pedagógusok, akár a média is halljon, tudjon minderről, és vigye a hírét. Képzéseket részben a csoportok vezetőinek tartunk, másrészt Az élet iskolája programban eddig mintegy 150 tanárt képeztünk a kapcsolódó módszertan és a közösségi tanulás fortélyaira.
Mit jelent a gyakorlatban a nemzetközi ifjúsági programokban való részvétel lehetősége?
Azt látjuk, hogy főként a hátrányos helyzetű fiatalok kimaradnak a hálózatokból, és különösen a nemzetközi lehetőségekből. Ezért gyenge a kapcsolati tőkéjük, tehát minimálisak az érvényesülési esélyeik. Ennek megváltoztatása érdekében eddig több tucat nemzetközi nyári tábort, önkéntes projektekre épülő nemzetközi együttműködést szerveztünk, küldünk és fogadunk önkénteseket az EVS keretén belül (European Volunteer Service). Fiataljaink eljutottak Finnországba, Belgiumba, Svédországba, Franciaországba, de még mindig kevesen jelentkeznek.
Mi a fontosabb, a belső fejlődés, vagy amit kifelé mutatnak?
Szerintem ugyanolyan fontos mindkettő, és az egyik nincs a másik nélkül. Felmérhetetlen, hogy hol erősebb a hatás. Van, hogy egy kis faluban ez nagyon jelentős dolgokat indít el, de a legfontosabb az, ami a gyerekekben zajlik. Amikor egy borsodi kis faluban fiatalok egy csoportja rózsalugast telepített a frissen felszámolt szeméttelep helyén, az nagyon látványos volt, s azóta is rendben tartják, ápolják. Ettől egyrészt megváltozik az ifjúságról élő negatív sztereotípia, másrészt a résztvevő fiatalok önbizalma és önbecsülése nő, a sikerélmény újabb aktivitásra, öntevékenységre sarkallja őket. Mi nem győzködünk senkit, és nem lépünk fel semmi ellen, hanem csak megmutatjuk, hogy tessék, itt van egy lehetőség, éljen vele, aki akar. Ha ez megérint pár gyereket, akkor körülöttük már megmozdul valami, és a projekt végeztével olyasmit visznek magukkal, ami végigkíséri majd az életüket. Szerintünk ezt „trendivé” lehet tenni.
Elég nagy feladatnak tűnik, hogy a fiatalok jól informáltak, képzettek legyenek, és még aktívan is részt akarjanak venni a modern demokrácia alakításában. Melyek azok a nem szakmai, egyéb kompetenciák, amelyek elsajátításában segít a DIA?
A DIA tevékenységei közben szerzett élmények sokszor befolyásolják például a fiatalok továbbtanulását. De emellett olyan életviteli és szociális kompetenciákat fejlesztünk, amik később kihatnak a munkavállalói kompetenciákra is, vagyis nemcsak tudást, hanem készségeket is átadunk, fejlesztünk. Például megkeres minket egy ötlettel egy csoport, és mi támogatjuk őket. Ekkor ők felelőssé válnak ezért a projektért, egy folyamatért, nő az önbizalmuk, fejlődnek a kommunikációs készségeik, javulnak az együttműködési és problémamegoldó készségeik. Hatalmas gond a mai fiatalok körében, hogy nem tudnak rendesen se írni, se beszélni, se kérdezni. Az iskolában felerősített gátlásokat próbáljuk mi felszabadítani a fiatalokban, hogy egy adott helyzetben sokkal adekvátabban tudjanak majd reagálni, dönteni, viselkedni. Ez az alap, ezután következhetnek a szakmai kompetenciák. Erre az alapra szüksége van mindenkinek az életben maradáshoz, származástól, bőrszíntől, családi háttértől függetlenül.
Így a cél, hogy a fiatalok könnyebben megtalálják a helyüket a társadalomban. A roma fiatalok esetében ez még nagyobb kihívás. Mik a tapasztalataid?
Mi sokáig nem firtattuk, hogy kik tartoznak a hálózatunkba, és az első országos kampányunk során derült ki, hogy milyen sok roma fiatal önkéntesünk van. Például a bükki hegyhát környékén több halmozottan hátrányos helyzetű roma csoportunk is működik. Én nem hiszek a pozitív diszkriminációban. Az önmagában kevés, ha nem hiteles, aki csinálja. Én az együttműködésben és az elfogadásban hiszek, valamint abban, hogy az a fontos, hogy a megoldandó helyzetekben ki hogyan tud helytállni. Az eredmény számít. Helyzetbe kell hozni a fiatalokat, függetlenül attól, hogy honnan származnak, hogy milyen az előéletük. Nálunk ez működik. Ez az igazi esélyegyenlőség.
A fejlődéshez, az integrációhoz erős civil kontroll kell. Szerinted a programjaitokba bekapcsolódó fiatalok az elkövetkezendő években képesek lesznek nyomásgyakorló civilekként fellépni?
Ha megtanulnak kritikusan gondolkodni, élni a demokratikus kontroll és nyomásgyakorlás eszközeivel, akkor feltétlenül, hiszen a mi tevékenységeinken keresztül azt tanulták, hogy ne törődjenek bele olyasmikbe, amiken lehet és kell is változtatni.
Dudich Ákos
Az aktív részvétel a fontos
Rózsa Mónika a DIA közép-magyarországi régió, Horváth Vali (a Romapage internetes portál volt főszerkesztője – a szerk.) pedig több hátrányos helyzetű csoport koordinátora, köztük az érdi leányanyák alapítványáé. (Évekkel
ezelőtt kötöttek barátságot a Fővárosi Önkormányzat Romano Kher Ösztöndíjközpontjában, ahol Móni oktatási referens volt, Vali pedig ösztöndíjas hallgató.) A lehető leghátrányosabb fiatalokhoz próbálják eljuttatni a DIA-val kapcsolatos informá-
ciókat. Tapasztalataik szerint sok kis- és nagytelepülésre jellemző, hogy a fiatalok nem tudnak mit kezdeni magukkal. A roma fiatalokra különös figyelmet fordítanak, akik szerencsére egyre nagyobb létszámban vannak jelen az önkéntesek között. Köztudott, hogy a roma társadalom nincs ma jó helyzetben Magyarországon.
„A fiatalokat meg kell erősíteni. A DIA »szent-háromsága« az önbizalom-növelés, az önmegvalósítás és a társadalmi felelősségvállalás. Egyikből adódik a másik, és az egyik nélkül nincs a másik. Számos önkéntes elitgimnáziumokból kerül ki, és sokan közülük a DIA programjain találkoznak életükben először úgy hátrányos helyzetű vagy roma fiatalokkal, hogy azok nem aluljárókban kéregetnek vagy éppen »balhéznak«; így másként tekintenek rájuk, s az egész népcsoportra. Például amikor roma fiatalok gyűjtenek hajléktalanoknak, vagy mennek gyermekotthonba, picikkel játszani, akkor az mindenképpen elgondolkoztató” – mondja Móni.
A koordinátorok fontosnak tartják, hogy a DIA nem hoz létre önkéntes csoportokat. Azok úgy születnek, hogy pár fiatal összejön, és mikor túllép azon, hogy jól érzik magukat együtt, és rájönnek, hogy tenni kellene valamit, akkor segíthet a DIA.
„Bár ezek a csoportok nem igazán tartósak, folyamatában kell nézni a történéseket. Amikor a fiatalok elérkezettnek látják az időt, hogy a DIA nélkül is létezzenek, akkor továbblépnek, de jönnek helyettük újak. Az egyik cél pedig ráébreszteni a fiatalokat arra, saját pozitív tapasztalataikon keresztül, hogy meg lehet kérdőjelezni a többségi társadalom előítéleteit. „A DIA kínálata igen széles. A legfontosabb az információ eljuttatása, a lehetőségek felkínálása a fiataloknak, valamint hogy partnerként kezeljék őket. Példa értékű, hogy tavaly 300 önkéntes tisztította meg a Városligetet a szeméttől: leányanyák, fogyatékosok, romák, elit tanulók közösen” – osztja meg velünk a tapasztalatokat Rózsa Móni.
Nem nehéz elképzelni, mekkora kihívás lehetett Valinak is rávenni munkanélküli, roma, egyedülálló leányanyákat önkéntes munkára. Volt, aki közülük mégis belevágott, mégis segített, mert felismerte benne a lehetőséget, sőt meglátta a szép oldalát is. „Az érdi leányanyák fiatalok, 18-25 évesek, többségük szülői minta nélkül. A DIA programja keretében felkerestek egy idősek otthonát, ahol család nélküli öregek élnek. Itt több leányanya talált pótnagyszülőt a gyerekének, kölcsönösen segítették egymást, míg az anyák bevásároltak, addig az idősek vigyáztak a gyerekekre, jövőképet mutattak egymásnak, támogatták a másikat” – meséli mosolyogva a mégiscsak összejött és sikeres DIA projektről Vali.
Móni és Vali szerint a DIA-napok több száz fiatalt tudnak megmozgatni.
A szervezők együtt gondolkodást és aktív részvételt követelnek a fiataloktól. Minden önkéntes csoportnak megvan a saját dinamikája, de egy közös program húzóerőt jelent, magával sodorja a fiatalokat, és az együvé tartozás érzését is biztosítja számukra.
„Ma Magyarországon az önkéntességnek nincs igazi nyilvánossága és elismertsége, bár hála a sok civil kezdeményezésnek és a médiaszereplők változó hozzáállásának, a helyzet lassan javul. A DIA célja többek közt az is, hogy felnőjön egy új generáció, amelynek már természetes a társadalmi felelősségvállalás, az aktív részvétel” – teszi hozzá búcsúzóul Vali.
Horváth Vali és Rózsa Mónika
1-2. kép
Kővágószőlős – Modern iskolafestő program
3-4. kép
A kazincbarcikai Don Bosco Iskola programja a helyi nyugdíjasotthonban