Útvonal     Tudósítás

Kiskun-hallomások

Bács-Kiskun megyei roma információs nap

A fővárostól 110 km-re fekvő, harmincezres lélekszámú Kiskunfélegyháza Bács-Kiskun megye harmadik legnépesebb települése – a helytörténeti és turisztikai kiadványok rendre visszaköszönő fordulatát citálva: „Petőfi és Móra városa” – csendes, élhető kisváros képét sugallja az átutazó számára. Ami a történelmi távlatot illeti: Félegyháza volt az első magyar település, ahol díszpolgárrá választották Kossuth Lajost. Ami pedig az elmúlt napok történéseit: a polgármesteri hivatalban került lebonyolításra a helyi és a megyei cigány önkormányzat által kezdeményezett információs tanácskozás.

A szecessziós stílusban épült, kétségkívül impozáns Városháza előtt gyülekeztek március 28-án annak a konferenciának a résztvevői, amely – az egyébként nem túl olvasmányos, a helyiek által „kétperces újságként” aposztrofált Félegyházi Közlönyben közzétett meghívó szerint – cigány kisebbségi önkormányzatok, roma szervezetek, továbbá vállalkozók és munkanélküliek számára kívánt tájékoztatást nyújtani a különféle pályázati lehetőségekről és munkaügyi támogatásokról. A megyei információs nap további célként jelölte meg, hogy a megkapó színvilágú díszterembe invitált, egyből két regisztrációs lap kitöltésére kötelezett érdeklődők – lehettünk vagy ötvenen – szakmai segítséget kaphassanak hazai és uniós pályázatok megírásához.

Mindenekelőtt azonban Agócs János, a Bács-Kiskun megyei Területi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke számolt be a 2007 áprilisában megalakult, középszintű – azaz a települési és az országos szintet összekötő – szervezet eddigi munkájáról, amelyben legnagyobb területű megyénk 44 cigány kisebbségi önkormányzatából 38 vesz részt. Mint azt a vezető elmondta: tavaly alig egymilliós költségvetésből gazdálkodott az érdekvédelmi szervezet, amely egyéves ténykedése során együttműködést alakított ki a Dél-alföldi Regionális Munkaügyi Központtal, a megyei rendőr-főkapitánysággal és a katasztrófavédelemmel.

A jobboldali többségű megyei önkormányzat hatmillió forintos dotációja révén az anyagi kondíciók ennél kétségtelenül merészebb lépéseket vetíthetnek előre az idei esztendőre, s tervekből – legalábbis Agócs János szavai alapján – nincs hiány. A jelenleg bajai székhelyű szervezet ugyanis hamarosan három regionális irodát nyit, egyiket éppen Kiskunfélegyházán. További 1,6 millió Ft-ot pedig beiskolázási támogatás formájában ösztöndíjként kívánnak roma közép- és főiskolásoknak kiosztani.

„Nagyon sok pénz van, amely azonban nehezen jut el az érintettekhez” – ezt az ellentmondásokkal teli állítást már Kondor Zsuzsa, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) munkatársa tolmácsolta a hallgatóságnak, hogy aztán meglehetősen hosszúra nyúló és túlnyomórészt hurráoptimizmussal átitatott előadásában arról is szó essék, hogy tulajdonképpen minden fejlesztési terület a romákat célozza meg. Arról azonban, hogy az immáron több mint három éve futó Roma Évtized Program keretében milyen honi intézkedések valósulhatnak meg a közeljövőben, inkább csak a koncepciók szintjén esett szó. Az mindenesetre méltányolható, hogy a Roma Integrációs Tanács számára negyedévente beszámolót készítő NFÜ – amely jelenleg a 2009–2010-es akciótervek kidolgozását végzi – jól működő pályázati rendszert szeretne kialakítani, s hogy ebbe a munkába minél több roma szakértőt szeretnének bevonni. Kondor Zsuzsa – kellő önkritikával élve – elismerte ugyanakkor azt is, hogy több személyes kapcsolatra lenne szükség a kiíró és a pályázók között. Úgy tűnik, a köztes kapocs a Roma Program Támogató Hálózat (RPTH) lehet, amely kifejezetten a roma civil szervezetek uniós forráshoz juttatását igyekszik elősegíteni. A hálózat súlyát jelzi, hogy – az NFÜ illetékesét idézve – „Béláék akár át is írhatják a pályázatokat”.

Az ily módon tetemre hívott „Béláék” fedőnevű akciócsoportról további adalékokkal a szakmai munkát irányító Rácz Béla szolgált. A jelenleg négy fővárosi munkatársat és nyolc regionális szakértőt foglalkoztató RPTH 2005 márciusában jött létre az Oktatási Minisztérium égisze alatt; ma pedig – az NFÜ támogatását élvezve – a Promei Kht. részeként működik. Feladata a probléma- és szükségletfelmérés, a kapacitásfejlesztés, a projektgenerálás, valamint a visszacsatolási folyamatok koordinálása.

A blikkfangos kifejezésektől minden bizonnyal kellően letaglózott helyi erőknek Rácz Béla azt tanácsolta, hogy ne csupán kimondottan romáknak szóló pályázati lehetőségekben gondolkodjanak, hanem

kövessék a Dél-Alföldi Operatív Program kiírásait is; továbbá jelezte, hogy az OSI kezdeményezésére hamarosan létrejöhet egy Roma Civil Alap, ahonnan a sikeresen pályázó, ám az odaítélt forrásokhoz sokszor csak utólag hozzájutó szervezetek hívhatnának le pénzt projektjeik beindítására.

Ami persze egy efféle rendezvény tulajdonképpeni célja lehet – konkrét, a helyiek érdeklődésére számot tartó információk megosztása –, az csupán kevéssé realizálódott a kiskunfélegyházi konzultációs napon. Csak a legkitartóbbak – maradtunk vagy tizenöten – értesültek arról, hogy hamarosan zöldség- és gyümölcsválogatói tanfolyam indul a városban, illetve hogy a helyi cigány kisebbségi önkormányzat a parlagfű-irtási program keretében pályázatot nyújtott be harminc munkanélküli foglalkoztatására.

Ha ezeket az információkat nem is, a helyi oktatási bizottság – tényleg csak mellékesen: fideszes – elnökének konferenciazáró gondolatait viszont teljes egészében rögzítette a lojális helyi média. Így a megyei roma foglalkoztatási koncepció kialakítását szorgalmazó felvetés mellett azon ígére-

teket is, hogy Bankfalu városrészben gyereknapot szerveznek a roma kiskorúaknak, illetve hogy a város tervei között szerepel egy roma kulturális fesztivált lebonyolítása is.

A fiatal, s módfelett ambiciózus politikus gondolatait hallgatva azonban nemcsak a – Zöldi László kifejezésével élve – „glokális sajtó” működésének sajátosságain morfondírozhatott el a tudósító, hanem minden eddiginél élesebben hasíthatott belé a mikro-makro dilemma is – vagyis, hogy a központi szervek jól látják-e a periféria, a „végek” problémáit, s ha igen, vajon nagy ívűként kommunikált koncepcióikra a közvetlenül érintettek közül kíváncsi-e bárki is?

kép és szöveg: Rácz Attila

Félegyháza számokban

Kiskunfélegyházán jelenleg mintegy 2500 roma él, a legutóbbi kisebbségi önkormányzati választásokon 400-an regisztráltatták magukat.

2006 őszén a helyi CKÖ elnökét, Piroska Gábort mindössze néhány szavazat választotta el attól, hogy a romák többsége számára lakóhelyül szolgáló Bankfalu településrészt képviselhesse a város képviselő-testületében. E bravúr híján a város egyetlen kisebbségi önkormányzata jelenleg tanácskozási joggal vesz részt a bizottságok munkájában.

– Mivel az előző testület egymillió forintos tartozást hagyott hátra, a cigány képviselők lemondtak tiszteletdíjukról, és társadalmi munkában végzik tevékenységüket. Így mostanra sikerült kilábalni a megöröklött adósságból – mondta el az Amaro Dromnak Piroska Gábor, aki szerint azonban a központi költségvetésből működésre, személyi juttatásra rendelkezésre bocsátott 590 ezer Ft meglehetősen szűk mozgásteret biztosít a testületnek. Elkél hát a város valamint a jótékony vállalkozók, szponzorok támogatása – legutóbb például Dániából érkeztek számítástechnikai eszközök –, miközben folyamatosan próbálnak pályázati forrásokat

keresni programjaik, kezdeményezéseik megvalósítására. A 2007-es év történéseire visszatekintve az elnök negyven fő horvátországi nyaraltatását, a kecskeméti színházlátogatást, valamint elesett roma családok budapesti, Fővárosi Állatkertben tett kirándulását említi az immáron hagyománynak számító, tavaly hatszáz gyermeket érintő Mikulás-napi csomagosztás mellett.

Állandó konfliktusforrásként szolgál ugyanakkor a bankfalui általános iskola helyzete. A 80 százalékban roma gyerekek által látogatott kisebbségi intézményt a közelmúltban össze akarták vonni a Darvas téri Általános Iskolával, ám az integrációt – élve vétójogával – megakadályozta a Jókai utcai irodájában munkanapokon ügyfélfogadást tartó CKÖ.

– Meggyőződésünk, hogy egy kisebb iskolában, alacsonyabb létszámú osztályokban a diákok jobban fel tudnak zárkózni, s jobbak a tanulmányi eredmények. Az iskola működését egy svéd delegáció is példaértékűnek nevezte – mondta lapunknak Piroska Gábor, akinek szavait ugyanakkor árnyalja, hogy egy szakértői vélemény nemrég „szegregált gyanúsként” jellemezte a mindössze 94 diákot fogadó iskolát.

Így írtok ti

Romakép a Petőfi Népe napilapban

Az önmagát a Duna–Tisza-köze napilapjaként definiáló Petőfi Népe cikkei közt időről időre találkozhatunk roma tematikájú írásokkal, amelyek némelyike a politikai korrektség határait súrolva vagy éppen sértve számol be a Bács-Kiskun megyei cigány emberek életét érintő ügyekről.

Február elején ennél is egzotikusabb képet sikerült alkotnia a romákról a kecskeméti székhelyű napilapnak, amikor hírül adta, hogy „Jánoshalmán, a Hosszúhegyi utcában ásókkal, kapákkal és bárddal felfegyverkezett romák estek egymásnak”. Az újság állandó bűnügyi tudósítója szerint „a kiérkező rendőrök csak több figyelmeztető lövés leadásával tudták megfékezni a felbőszült családtagokat”.

A regionális orgánum figyelmes olvasói időről időre bepillanthatnak a kiskunhalasi cigány emberek életébe is. Márciusban például arról tájékoztatott az Axel Springer érdekeltségébe tartozó lap, hogy a kiskunhalasi bíróság épületének bontási munkálataiban „a helyi cigányok a bontási anyagért cserébe segédkeznek”. A cikkben CKÖ-elnöki titulusának feltüntetése nélkül megszólaltatott Rostás László úgy nyilatkozott, hogy „a kiszedett ajtókat és ablakokat, az elhasználódott parkettát a helyi roma családok kapják meg tüzelőnek, és a téglákból is jut a háztáji építkezésekhez”.

Ugyancsak a halasi romák életkörülményeire fókuszálnak azok az írások, amelyek még decemberben jelentek meg. A roma gyerekek fele esélytelen című cikk – egy átfogó, a helyi kisebbségi önkormányzat megrendelésére készült felmérésre hivatkozva – nem kevesebbet állít, mint hogy a helyi romák lesújtó egészségügyi állapotának „részben genetikai okai vannak, ami főként örökletes szem- és tüdőbetegségekben nyilvánul meg”. A szociológiai megfontolásokat csaknem teljes egészében nélkülöző, talányos genetikai fejtegetésekhez a tüköroldalon olvasható publicisztika fűzött kommentárt. A vitriolos jegyzet szerzője, Géczy Zsolt szerint a cigányság helyzetéről „ők is tehetnek, nem keveset. Talán az lenne az első lépés, ha ezt elismernék. Nem egy-két érdek-képviseleti szervnek nevezett, illetve párttömörülés formájában ideiglenes öltönybe zárt hangadója, hanem a padlót eltüzelők csapata. Utána kezdődhet a felzárkóztatás.”

Bár jelen sorok írója utóbbi cikkekkel, s az azokban könnyen tetten érhető „mi” és „ők” szembeállítással kapcsolatban jelezte ugyan fenntartásait, az olvasói levélre nem érkezett válasz. S úgy tűnik, a lap szerkesztőségét az sem zavarja, hogy a Petőfi Népe mellett működő információs portál, a BAON fórumbejegyzései között is gyakorlatilag korlátlanul, bármiféle moderálás nélkül fogalmazódhatnak meg rasszista megjegyzések – ahogyan az a napokban is történt egy kecskeméti taxis megtámadását követően.

R. A.