Válaszút     Vélemény

„És a legnagyobb probléma ez”

Kormányválság, gazdasági válság, élelmiszer- és energiaár-robbanás, nemzeti identitásválság, az Európai Unió kisebbségpolitikájának – roma – válsága, a reformok válsága, általános és kiterjedt forráshiány, cigánygyűlölet, magyar–magyar gyűlölet, nácizmus és a cigány képviselet, az OCÖ válsága.

Mibe kapaszkodhatnak most a romák, az „egyszerűek”, a szegények, az elesettek, akik akaratlanul, tömegüknél fogva a cigányügyet jelentik az országnak?

Az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) a cigányokat érintő kormányzati, parlamenti, önkormányzati döntések véleményező, javaslattevő, egyeztető intézménye, politikai és szakmai reprezentánsa, a roma kulturális autonómia letéteményese. Elvileg. Papíron. A romák nem panaszkodhatnak, elnyomásra sem hivatkozhatnak, hiszen 1994 óta van helyi és országos képviseletük. Helyi szinten átlag ezer településen. Negyedik ciklusban választottak képviselőket – formálisan maguknak. Valahol mégis meg kellene fogni a roma közéleti nyomorúság okát.

Vessünk most össze két nyilatkozatot, programadó vezéri megszólalást. Az első 2003 tavaszán, a másik öt év múltán, 2008 tavaszán, napjainkban vált ismertté. Számtalan lehetséges következtetést, összefüggést nem mondok ki. Ez a tisztelt olvasó feladata. Kolompár Orbán az OCÖ Roma Társadalmi Integrációs Program 2003–2006 című nyilatkozatában így fogalmazott 2003 tavaszán: „Az OCÖ-nek kisebbségi törvényben foglaltak szerint alapfeladata a kultúrához, identitáshoz kötődő feladatok ellátása, e mellett azonban a romákat sújtó, történelmileg kialakult oktatási, foglalkoztatási és diszkriminációs hátrányok kiküszöbölése érdekében a társadalmi integrációt erősítő feladatok vállalása is szükséges. Érinti alapvetően a szociálpolitika és jogérvényesítés, törvény-előkészítés, kormányzati koncepcióalkotás területét is.”

A kisegítő iskola hatodik osztályos szintjén felmondott lecke mindeddig jónak mondható. Ne feledjük: 2003 az NFT I., a források elosztásáról hozott kormányzati döntések időszaka, a célegyenes. Nos, olvassuk Kolompártól azt a mondatot, ami megpecsételte a magyarországi

cigányság sorsát a fejlesztéspolitika éveiben:

„A foglalkoztatottság, a munkanélküliség, az iskoláztatás, az egészségügy területén (általában a társadalmi egyenlőtlenség tengelyén) nem szabad etnicizálni a cigányokat, a romákat érintő problémákat.”

Kolompár kimondta az ítéletet, az állam legyen színvak, ne lássa a romák megkülönböztetett, faji előítéletességtől meghatározott, ezáltal politikai kategóriát képező, többdimenziós hátrányát. Kolompár a hatalom mellé állt, rögtön az után, hogy megválasztották. Magáévá tette a kormány döntését, elárulta a bőrszínt igencsak jól látóknak a cigányokat. Ma ez a döntés elmélyülő nyomorúság forrása. Nem volt egyedül; a többiekről, a roma értelmiségiekről már többször szóltunk e hasábokon. Nézzük, mit mond elődjéről, Farkas Flóriánról: „Az előző OCÖ törvényi jogosítványaival visszaélve a romákat érintő, a romák életére hatással lévő kormányzati koncepciók előkészítéséből… a civilszervezeteket oly módon kiszorította, hogy közben ezekben a folyamatokban nem vett részt. Amikor részt vett, akkor is a kormányzati érdekek kiszolgálója és az OCÖ-vezetés, valamint néhány kliens érdekeinek a kijárója volt csupán. Ma már jól látható, hogy a rábízott felelősséggel és hatalommal viszszaélve a roma közösségek fejlődését, modernizációját az eddig működtetett rendszer tartósan hátráltatta, visszavetette. A roma civilszervezeteket pedig – kihasználva a kormányzati támogatottságát – saját érdekeinek megfelelően megpróbálta elsorvasztani, perifériára szorítani.”

2003-ban az az ember írta ezt az OCÖ új elnökeként, aki most a RIT civil szervezeteit azzal fenyegeti, hogy aki az OCÖ útjába áll, azt eldózerolja. Elhitették az OCÖ Kolompár mellett álló képviselőivel, hogy ők a civilek, s nem az OCÖ-n kívüli civilszervezetek. Mi vagyunk a legnagyobb civilszervezet, mondja az OCÖ Kolompár mellett szavazó négy elnökhelyettese és 21 alelnöke. Ennyi főből áll az MCF koalíció az OCÖ-ben, a többi Lungo Dromos, nekik nem osztanak lapot. Ha valaki átáll, azonnal elnökhelyettes lesz. Mennyi pénzébe kerül a kormánynak Kolompárt az elnöki székben megtartani Guinness-rekordba illő számú elnökhelyettese és alelnöke tiszteletdíjának és költségtérítésének megfizetésével?

Újabb idézet az OCÖ 2003-as dokumentumából: „A 2003 március elsején megválasztott új OCÖ alapvetően az elmúlt nyolc évvel szakítva új alapokra helyezte a roma politikát, a roma kisebbségi önkormányzati rendszert és az OCÖ-t, amely a társdalomtól leszakadó roma népcsoport valós és hiteles politikai arculatának megteremtésén kíván dolgozni.”

Kedves olvasók! Ehhez a nagy ívű politikai programhoz kell viszonyítanunk az egy évvel későbbi Kolompár-nyilatkozatot, amelyet 2004 tavaszán a Rádió © élő műsorában tett, megdöbbentve ezzel a magyarországi cigány közéletet: „Az OCÖ nem politikai képviselete a magyarországi cigányságnak.”

2008-ban, túl a 2006-os parlamenti választásokon, ahol a Kolompár vezette MCF Roma Öszszefogás Párt 0,08 százalékos eredménytelenséget ért el, rosszabb a helyzet. Nem mellékesen honlapján az OCÖ legnagyobb frakciójának nevezi az MCF Roma Összefogás Pártot. Jól értik: az OCÖ legnagyobb frakciója egy párt. Vajon mi a véleménye erről a romáknak, a kormánynak, az OVB-nek, a közigazgatási hivatalnak... Így már persze más megvilágításba kerül Kolompár újabb, 2008. április eleji Rádió ©-s nyilatkozata. Öt év telt el a 2003-as OCÖ megújulásáról szóló program közzététele óta, és a roma társadalom, közélet mára romokban hever. Kolompár nyilatkozata beszédes látlelet: „Nem hogy megfogalmazni, kérni sem tudunk” – mondja az elnök az interjú végén. Kolompár azt követően nyilatkozott Hidvégi Balogh Attilának a Rádió ©-ben, hogy kormánydelegáció tagjaként átvették egy civilszervezet kitüntetését a Roma Évtizede Programban eddig elért kimagasló eredményekért. Kolompár elmondta, a környező országokhoz képest mennyivel előbbre tartunk, hiszen ott még le sem tudták írni, mit akarnak, míg nálunk a kormány kétéves átfogó roma programot fogadott el. Amikor Hidvégi a változatlanság okát firtatja, Kolompár rátér a romák ekézésére: „A cigányság a rendszerváltás óta nem tudja magát megfogalmazni.” Ezek után megnyugtatja a nemzetközi közvéleményt, az EU-t, az USA-t, az ENSZ-t, a Hágai Nemzetközi Bíróságot, a kanadai kormányt, az oktalanul fogyatékosnak minősített tanulókat és szüleiket, a cigánytelepek lakóit, a 350 000 roma munkanélkülit, a náciktól fenyegetetteket, egyszóval a világot: „Magyarországon az emberi jogok érvényesülnek.”

Majd bátorítja népét: „Az ember a jogait szem előtt tartva tud polgári életet élni, függetlenül attól, hogy milyen helyzetben van egy roma ember.” Meghatározza a legfőbb problémát: „Azt hiszem, a Magyar Gárda-jelenség ma az egyetlen olyan gócpont, ami a roma társadalom önbecsülését, a roma társadalom társadalmi egzisztenciáját veszélyeztetve teszi azt, amit tennie kell.” Megoldást is talál: „Ennek gátat kell vetni, és amikor ennek is gátat vetettünk, akkor lehet ebben az országban építkezésről, a romák társadalmi helyzetének a javításáról beszélni.” Ezután meghirdeti a 2008-as évre rendelt politikai direktívákat, hülyének tekintve népét, miután a cigányok már ezerszer megfogalmazták, mit akarnak. „Amíg nem tudjuk megfogalmazni, hogy mit akarunk, a kormányzatok nem fogják megtenni azokat az integrációt elősegítő elképzeléseket, amelyek segíthetnek a hazai roma társadalomnak.” Fenyeget: „A roma társadalom élethelyzete nem fog javulni, áttörő javulást nem fog eszközölni senki, ameddig a roma társadalom nem lesz meghatározója a magyarországi folyamatoknak.”

„Amíg a hazai cigányság nem fogalmazza meg önmagától, hogy mit akar, nem lesz komoly roma széleskörű összefogás, addig a magyar politikai elit miért venné komolyan a magyarországi cigányságot?” – kérdi, holott azt kéne kérdeznie, miért venné a politika komolyan Kolompárt. Ő azonban programot ad: „Nekünk, a felelős roma társadalomnak kell meghatározni az irányt, ha úgy tetszik, a kormányzatnak, hogy merre akarunk menni és mit akarunk csinálni… Minden tekintetben elsősorban politikai arca kell legyen a roma társadalomnak, azért, hogy bele tudjon szólni a politika alakulásába… Az egyetlen megoldás, hogy a roma politika végre megfogalmaz nyolc-tíz pontot, és azt mondja a mindenkori politikának, rendben van, emberek, itt van 350 000 szavazó, no mit lehet velük kezdeni… Lehet kormányt alakítani, de a romákkal együtt, és a romák nélkül nem!… Hát a romák nem tudnak, sajnos ott tartunk, kérni sem tudunk. Nem hogy megfogalmazni, kérni sem tudunk! És a legnagyobb probléma ez!”

A legnagyobb probléma maga Kolompár.

Zsigó Jenő