Műút Könyvkritika
Leletmentés
Un dictionnaire rromani oublié
(Egy elfelejtett rromani szótár)
INALCO Egyetem és Rromani Baxt Alapítvány, 2007. Párizs
2007 decemberében a párizsi INALCO Egyetem Rromani Filológiai Szekciója a Rromani Baxt Alapítvánnyal közösen kiadta Un dictionnaire rromani oublié (Egy elfelejtett rromani szótár) címen Sztojka Ferenc eredetileg 1890-ben, Pakson megjelent művét. Az újraszerkesztett kiadást Marcel Courthiade, a szekció vezető professzora gondozta Kányádi András professzorral együttműködve, aki ugyanezen egyetem magyar nyelvészeti tanszékén oktat. A 42 oldalas bevezetővel ellátott, 200 oldalas könyv megjelentetésének alapvető célja, hogy a lehető legszélesebb körben elterjessze és megismertesse ezt az úttörő művet, az első olyan szótárt, melyet roma szerző állított öszsze. Megközelítőleg 13.000 címszavával és a könyv végén lévő 25 oldalnyi magyarázó szöveggel Sztojka szótára a korai rromani lexikográfia egyik legjelentősebb mérföldköve.
Az új kiadás az eredeti mű egyik másolata alapján készült. A ritkaságnak számító másolat Frédéric Max francia diplomata és könyvbarát tulajdona, aki a roma témák iránt tanúsított érdeklődéséről is híres (pl. ő volt az első, aki a roma holokausztról, a náci idők cigány népirtásáról írt).
A terjedelmes bevezető első fejezete a szerző, Sztojka Ferenc és Habsburg József Lajos Károly főherceg barátságáról, valamint a korai magyar és európai ro-mológiában betöltött szerepükről szól. A második fejezet magára a szótárra fordít figyelmet, különös tekintettel néhány magyar tükörfordításra Sztojka rromani nyelvhasználatában, valamint kísérletet tesz a szókincsé-ben szereplő összetett szavak tipologizálására, mely nemcsak a magyar falvak mindennapi életét érinti, hanem egy választékosabb szókincset is, amelybe elvont kifejezések is beletartoznak. Számos oldalt szentel a szóképzésnek (különös tekintettel a műveltető igékre és azok vonzataira), morfológiának, szemantikának és a tulajdonneveknek. Két oldal szól a kiejtésről és a helyesírásról; itt szerepel a jelenlegi kiadás írásmódjának magyarázata. A fonémák, melyek eredetileg öszszekeveredtek, és ugyanazon betű jelöli őket a 19. századi kiadásban, itt meg vannak különböztetve (nevezetesen a magyar á és e magánhangzó, melyek gyakran felcserélődnek a magyarországi dialektusokban tapasztalható egybeesések miatt). Különösen érdekes, hogy Sztojka határozottan megkülönbözteti a lágy és a kemény r-t, a mai Magyarországon és külföldön egyaránt uralkodó használatnak megfelelően. Következetesen r-t és rr-t használ, hogy ezeket a fonémákat írásban megkülönböztesse, kivéve a szavak elején. Ennek egyetlen oka, hogy a 19. századi magyar olvasó szemének az rr-rel kezdődő szavak furcsák lettek volna. A befejezés megvilágítja Sztojka abbéli szándékát, hogy anyanyelvét (a változó „e”-ző dialektus egy rromani változatát, mely közel áll a másári, drizári és lovári változathoz) összetett fogalmakkal gazdagítsa, és az akkori horvát vagy szlovák nyelvekhez hasonló szintre emelje. Maga a tény, hogy a szótár a magyar nyelvet veszi alapul, és megpróbál rromani megfelelőket hozni, ezt a hozzáállást bizonyítja, amely több esetben merészebb, mint a legtöbb jelenlegi szótár koncepciója. Számos levélváltás történt Sztojka és József főherceg között (ennek első kiadása a Rézműves Melinda által könyvbe rendezett Rromani levelek [Budapest, Cigány Ház, 2003], melyek eredeti rromani nyelven és francia fordításban megtalálhatóak a szótárban, valamint Sztojka bevezetője a szótárához, magyar eredetiben és francia fordításban). A szótár magyar részéhez kapcsolódóan Kányádi professzor érdekes észrevételei zárják a bevezetőt.
A teljes szótár alkalmazkodik a mai helyesíráshoz, például a magyar nyelvben szereplő ü és ű vagy az ö és ő (melyet az eredetiben nem különböztettek meg) itt már külön szerepel, míg a rromani az általános helyesírással, így bármilyen rromani változattal rendelkező olvasó használhatja a könyvet. A szerkesztők csupán a szavak közötti helyes elkülönítés/elválasztás és a nyelvtani nemek egyeztetését javították, melyek sok helyen hibásak voltak.
Végül, de nem utolsósorban a könyv 25 oldalnyi, főképp vallásos témájú rromani szöveget is közöl (imákat, dalokat, prózát és verseket), melyeket Sztojka fordított rromanira, valamint Sztojka saját verseit is, akit így irodalmunk történetében az első rromani nyelvű roma költőnek tekinthetünk. Való igaz, hogy inspirációja tipikusan 19. századi népies stílusú, mely megegyezik a korabeli európai irodalmi alkotásokkal, és költeményei meglehetősen régimódinak tűnnek modern szempontból. Ennek ellenére megkérdőjelezhetetlen történelmi értéket képviselnek.
A könyv történelmi és nyelvészeti értéke miatt (főképp szemantikai szempontból a nyelvi kapcsolatok területén), tanácsos lenne létrehozni és terjeszteni egy magyar verziót a rromani lexikográfia eme korai emlékéből, melyet egy olyan műkedvelő lexikográfus írt, aki maga is e nép fia.
Medo Gurbetov
Skopje-utka
Fordította: Pánczél Orsolya