Útfelbontás     Fókuszban

Szülők nélkül nem megy

Egyesületeket alapítanak és közösséget fejlesztenek a romák

A cigány szülők és civilszervezetek bevonása nélkül nem lehetnek sikeresek az integrációs

és a hátrányos megkülönböztetés elleni programok – állítják annak a befejezés előtt álló

modellkísérletnek a résztvevői, akik az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány

és az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaság közös, „Szülői érdekérvényesítő modellprogram” elnevezésű, egyéves kísérletében vettek részt. Bár az alapítvány a vele együttműködő, gyakran a program tapasztalatai alapján szerveződő civilszervezetekkel sok

sikeres, nagy port vert ügyben – Csörögön, Nyírmihálydiban, Nyíregyházán és Szegeden –

ért el eredményeket, a résztvevők bizonytalanok kezdeményezésük jövőjét illetően.

És erre van is némi alapjuk, hiszen amellett, hogy még azt sem tudni, munkájuk milyen

programokat generál, a március 7-én tartott projektzáró konferenciára a meghívott

iskolaigazgatók a nőnapra hivatkozva nem jöttek el.

A 2007 elején, még – az azóta az Educatio Társadalmi Szolgáltató Közhasznú Társaságba beolvadt – suliNova Kht.-val (mindkettő az oktatási tárca társasága) közösen indított program világított rá arra, hogy rendkívül fontos a roma családok és civilszervezetek részvétele a deszegregációs folyamatban – mondta Kovács Gábor, az Educatio Esélyegyenlőségi Igazgatóság vezetője. Az integrációt korábban támogató Humánerőforrás Fejlesztési Operatív Programot (HEFOP) a 2007 és 2013 közti uniós tervezési időszakban a Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) váltja, amelynek 3.3.1. számú pályázata szolgálja a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrált nevelését és esélyegyenlőségét magalapozó szakmai fejlesztések és szolgáltatások támogatását. A kiemelt projekt alapvető célja a hátrányos, illetve halmozottan hátrányos helyzetű, kiemelten a roma tanulók iskolai sikerességének elősegítése oktatási esélyegyenlőségük megteremtésével; egyebek mellett az iskolai szegregáció mértékének csökkentése, az óvodáztatási arányuk növelése, az indokolatlan fogyatékossá minősítés visszaszorítása, valamint a minőségi oktatáshoz való hozzáférésük javítása révén. Bár a roma közösségeknek – a szülői klubokon keresztül – már az integrált képzésbe bevont óvodák esetében is jelentős szerep jut, igazán nagy lehetőséget az jelent, hogy az uniós pályázatok esetében csak akkor fogad el sikeresnek a kiíró bármely közoktatási fejlesztést, ha a pályázó a vállalt esélyegyenlőségi feladatait is időben teljesíti. Az elszámolhatóság, azaz a kifizetések egyik feltétele az esélyegyenlőségi terv végrehajtása, ami garantálja, hogy a fejlesztési pénzeket olyan iskolák kapják meg, amelyek elkötelezettek az integrált oktatás mellett, és minőségi oktatást nyújtanak minden gyerek számára. Ebben a folyamatban pedig bőven jut szerep az önszerveződő roma polgároknak is – hangzott el. (A pályázat meghirdetésekor az I. szakasz támogatására rendelkezésre álló tervezett keretösszeg 1,647, a teljes projekt hétéves keretösszege 6,098 milliárd forint.) Kovács Gábor szerint az önkormányzatok már kezdenek ráébredni arra, hogy e téren milyen súlyos elmaradást kell behozniuk, az új elemként megjelenő antidiszkriminációs jelzőrendszer kiépítésében pedig szintén feladatot vállalhatnak a roma szülői közösségek és társadalmi szervezetek.

A szülő joga

A „roma szülői és civilszervezeti szolgáltató program helyi oktatási deszegregációs programok támogatására” elnevezésű modellkísérlet a legtöbb helyen sikeres volt – véli Mohácsi Erzsébet projektvezető, a Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány (CFCF) elnöke. Ez vélhetően annak is köszönhető, hogy az alapítvány már korábban is foglalkozott azokon a településeken a roma diákok kálváriájával, amelyek most a programban szerepeltek.

A közoktatás jogszabályi környezetében a szülői jogok sokrétű garantáltsága ellenére e jogok a felmérések szerint csak korlátozottan érvényesülnek. Különösen korlátozottak a gyengébb érdekérvényesítő képességgel rendelkező, hátrányos helyzetű szülők esetében. A magas lemorzsolódási arányok mögött nem egyszer a kirekesztettségből és a gyengébb minőségű oktatásból adódó perspektívavesztés, illetve az esetleges diszkriminatív oktatásszervezés áll háttérként. A szülők általában tisztában vannak jogaik csorbulásával, ugyanakkor nem találnak hatékony eszközöket ennek a helyzetnek a megváltoztatására. A szülői érdekérvényesítő program célja az volt, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű, roma szülői közösségek és az őket segítő civilszervezetek érdemi információk és folyamatos támogatás birtokában élhessenek a törvény által biztosított jogaikkal az oktatásügyben. E mellett törekedtek a hátrányos helyzetű tanulók beiskolázására a kötelező felvételt biztosító általános iskolába, vagy a számukra ideális körzetükön kívüli intézménybe, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek szülői kérésre történő felvételére hároméves kortól az óvodákba.

Fontos része a programnak, hogy a szülői érdekérvényesítő fellépés után nyomon kövessük a gyermekek sorsát, hogy ne fordulhasson elő „megtorlás” jellegű jogsértés, vagy a korábbi jogsértő állapot visszaállítása – mondta Mohácsi Erzsébet.

A program 2007 januárjában indult, az ország hét településén – Szeged, Hajdúhad-ház, Nyíregyháza, Kecskemét, Csörög-Sződ-Vác, Sátoraljaújhely-Nyírmihálydi, Pécs –, kísérleti jelleggel. A legtöbb helyszínen az alapítvány az előző években már „eljárt” ügyekben, Szeged és Pécs azonban utóbb, új profillal csatlakozott. Szegeden az iskolai mentorprogram, Pécsett pedig a sajátos nevelési igényű tanulók körében jelentősen felülreprezentált állami gondoskodásban részesülő gyermekek felülvizsgálati programja volt újdonság, igaz, ez utóbbival a projekt nem tudott mit kezdeni – ismerte el Mohácsi Erzsébet.

Egy lépés előre, egy hátra?

A program egyik legnagyobb eredménye, hogy aktivizálódtak a cigány gyermekek szülei – derült ki a konferencián a koordinátorok beszámolóiból. A leghervasztóbb helyzet talán éppen azon a településen, Kecskeméten van, ahol – 2005 tavaszán, több szakértő és szervezet, köztük a Roma Polgárjogi Alapítvány (RPA), Horváth Aladár és Szőke Judit segítségével – az akkori kisebbségi önkormányzatnak elsőként sikerült bezáratni a cigány iskolát. (A mesterségesen kialakult cigány negyedben körülbelül 3-400 család él, ami 1500-2000 embert jelent. A negyed körzetében lévő, bezárt Kuruc téri általános iskolába korábban 95 százalékban cigány származású diákok jártak.) A város közgyűlése ugyan idén januárban elfogadta a település középtávú közoktatási és esélyegyenlőségi intézkedési tervét, de a tanév kezdetén átalakított intézményrendszer nem hozott változást a roma származású gyermekek életében, mert a csak gazdasági szempontból kialakított iskolai körzethatárok az integrált oktatás megvalósulását nem segítették elő – panaszolta Karádi Olga, a Roma Polgárjogi Alapítvány képviselője. A helyi cigány kisebbségi önkormányzat volt elnöke leginkább azt tartja aggasztónak, hogy miközben a belvárosi és egyházi iskolákban csak elvétve található roma gyerek, a Vörösmartyban változatlanul 80 százalék az arányuk, a Tóth László iskolából pedig, ahol a diákok 40-50 százaléka cigány származású, közel 150 gyereket írattak át máshová szülők, így újabb cigány iskola van kialakulóban.

Ennél lényegesen kedvezőbb a kép Szegeden – derült ki Czirok Péter, a Lakhatás Iskolázottság Foglalkoztatottság Közhasznú Egyesület (L.I.F.E.) elnökének beszámolójából. Az alföldi városban a Móra Ferenc Általános Iskola, vagy „kolompár iskola” bezárása után felmerült a veszélye annak, hogy egy újabb szegregált iskola jön létre a Cserepes sori cigánytelephez legközelebb lévő Alsóvárosiban, de az egyesületnek sikerült 22 főre csökkenteni az oda kerülők számát. Ez a döntés megállította azt a folyamatot is, melynek során többségi szülők más iskolákba kezdték vinni gyermekeiket (Nagy úr a muszáj, Amaro Drom, 2007. december). A legfrissebb adatok szerint a 11 másik iskolába „szétültetett” 128 gyerek közül 98 rendszeresen megjelenik az iskolában, 7 magántanuló, 11 nem jelenik meg az iskolában, 4 román állampolgár volt és hazament, 1 már nem iskoláskorú, 6 pedig elköltözött a városból. Bár a szülők iskolával való együttműködése messze nem az ideális, e téren is jól láthatóak az eredmények. Több iskola is jelezte, hogy minden(!) szülő megjelenik a szülői értekezleteken, és együtt is működnek. Ez már csak azért is nagy eredmény, mert a volt Móra iskolában – ami sokkal közelebb volt a lakóhelyhez – nagyon ritkán jelentek meg. „Szeged azért tud felmutatni a roma gyerekek iskolai integrációja terén az országban is egyedülálló eredményeket – véli Czirok

Péter –, mert a települési önkormányzat deszegregációs intézkedései, a befogadó iskolákban mentori státust kapott pedagógusok, a leendő pedagógusok részvételével zajló hallgatói mentorprogram és a szülői érdekérvényesítő projekt együttműködik.”

Pongó Ernő, a nyíregyházi Hátrányos Helyzetű Romákért Egyesület képviselője úgy vélte: az lenne az igazi áttörés, ha a cigány szülők bekerülhetnének a szülői munkaközösségekbe és az iskolaszékekbe. A CFCF a harmadik közérdekű igényérvényesítési perét, Miskolc és Hajdúhadház után, Nyíregyháza város önkormányzata ellen indította a Guszev- (vagy Huszár-) telepi mélyszegénységben élő cigány gyerekek jogellenes iskolai elkülönítése ügyében. A többi településsel ellentétben Nyíregyháza már az első tárgyalás előtt hozott szegregá-

ciót felszámoló intézkedéseket – tavaly szeptembertől pedig megszűnt a csak roma gyermekeket oktató telepi általános iskola. Az intézmény közel száz diákját hat belvárosi iskola fogadta be az új tanévben. A telepi cigányiskola bezárását a helyi pedagógusok által feltüzelt szülők és a kisebbségi önkormányzat ellenkezése ellenére is elérő szerveződés vezetője határozottan állította, hogy a más iskolákba került roma gyerekek és a befogadó intézmények diákjai röpke fél év alatt elfogadták egymást. A roma vezető Mohácsi Erzsébettel együtt úgy fogalmazott: a nyíregyházi példa mutatott rá arra, hogy a cigány óvodákat is be kellene zárni, mert azonkívül, hogy már ott sem lenne szabad szegregálni, az elkülönítés eleve meghatározza a gyerekek további sorsát.

Első az óvoda

Dancs Mihály, a Roma Polgárjogi Mozgalom Borsod megyei elnöke a két esetükről szólva is kijelentette: ha nincs a helyi közösségben egy olyan ember, akire felnéznek, vagy aki pozitív példát mutat, semmiféle programnak nincs értelme. Nyírmihálydiban például – ez a falu tavaly ősszel azért szerepelt a hírekben, mert egy hepatitis A vírus által okozott járvány után Nyisztor Ferenc polgármester azzal fenyegetőzött, hogy megakadályozta a szociális segélyek kifizetését azoknál, aki nem ásnak maguknak kerti árnyékszéket (Kinek a felelőssége, Amaro Drom 2007. október) – egy, főleg oláh cigányokból álló, keresztény gyülekezet megnyerésével sikerült célt érni. A 75 férőhelyes, három csoporttal működő óvodának, amely a helyi Petőfi Sándor Általános Iskola tagintézménye, kihasználtsága nem érte el a 100 százalékot, mert a roma szülők nem vitték oda a gyermekeiket. 2006-ban csak 66 óvodáskorú gyermek járt óvodába, 70 nem, a 2006/07-es tanévben azonban, a gyülekezet vezetőinek meggyőzése után, már 81 gyerek volt az intézményben. Négy roma asszony jelentkezett dajkaképzőbe, s az óvodavezető ígéretet tett arra, hogy a bővítés során munkalehetőséget biztosít számukra.

A sikerhez Sátoraljaújhelyen a hátrányos helyzetű, elsősorban roma gyerekek szüleivel augusztusban alakított szülői klub vitt közelebb. Itt a háromévesek szüleinek többségét sikerült meggyőzni az óvodai beíratás fontosságáról. Ebben vélhetően nagy szerepet játszott az is, hogy a családok szembesültek azzal: nagyobb gyermekeik azért nem kerültek be a Kazinczy iskolában indított két tannyelvű osztályokba, mert többségüket csak ötéves kora után íratták óvodába, ezért kimaradtak az ottani nyelvoktatásból. A szülők egy része ugyan attól tart, hogy éppen e nyelvi képzés miatt jön létre az iskolában egy roma és egy nem roma osztály, de félelmeiket enyhíti, hogy az Országos Szlovák Önkormányzat kezelésében lévő Szlovák Tanítású Nyelvű és a katolikus Árpádházi Szent Margit Keresztény általános iskola vezetői jelezték, szívesen látják a roma tanulókat. Sátoraljaújhelyen, ahol a közel húszezres városka lakosai közül mintegy háromezer roma, a 2005 szeptemberében bezárt óvoda helyén tanodát és felnőttképzőt terveznek nyitni – közölte Dancs Mihály.

Ha másképp nem megy

A roma szülők önszerveződésének egyik legszélsőségesebb esete azoknak a csörögi aszszonyoknak az akciója, akik Esélyt a Gyerekeinknek Deszegregációs Egyesület (EGYDE) néven nonprofit szervezetet hoztak létre, hogy az évekig senkinek nem kellő roma gyerekek sorsán javítsanak. A váci kistérségben lévő falu közel 400 általános iskolás korú tanulója nyolc település iskolájába jár: Budapestre, Gödöllőre, Vácdukára, Vácrátótra, Váchartyánba, Sződligetre; és tömegével Vácra, Sződre. Csörög szomszédos Sződdel, ahonnan 2002-ben vált le, közoktatási feladatok ellátásáról szóló társulási megállapodást kötve, mivel Csörögön nincs iskolának alkalmas épület. A közös fenntartású intézmény két ingatlanból áll, a régi Kisiskolából és egy jól felszerelt Nagyiskolából. A tavalyi és az ide tanév kezdetén is nehézséget jelentett beiskolázni Csörög roma gyerekeit. A Sződi Kisiskolában csörögi roma gyerekekből álló harmadik és hatodik B osztályok találhatók, a Nagyiskolában pedig elsősorban sződiek vannak. A Sződön rendszeresen iskola nélkül maradó kisdiákok mindegyike roma, illetve a kisiskola két színtiszta cigányosztálya úgy lett – magyarázza Lakatos Zoltánné, az EGYDE elnöke –, hogy a szülőkkel papírt írattak alá: a gyermeket csak abban az esetben tudják elhelyezni ott, ha a szülő ezt nem tekinti se diszkriminációnak, se szegregációnak. Több roma diákot úgy iskoláztak be a cigány osztályba, hogy visszabuktatták őket vagy akár hat tárgyból is sikeres pótvizsgát tetettek velük, így alakítva ki egy homogén hatodik osztályt – meséli a szinte hihetetlen történetet a fehér bőrű, vörös hajú, hatgyermekes asszony, aki gyerekeit iskolába, óvodába hordva néha napi ötven kilométert utazik. Az ügyben vizsgálatot indított már a kisebbségi ombudsman, a közigazgatási hivatal és az Oktatási Hivatal (OH) is. Ez utóbbi szervezet az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvánnyal együtt 2007. július 26-án feljelentést tett, s egyéni panaszos meghatalmazása alapján is kérték a jogellenes elkülönítés és a fenti pontok újbóli vizsgálatát, mely panasznak a Legfőbb Ügyészség helyt adott.

Mivel végül Szüdi János államtitkár, Forgács Imre, a közigazgatási hivatal vezetője, Tellné Horváth Zsuzsa, az Oktatási Hivatal képviselője, Horváth Aladár esélyegyenlőségi biztos és a három polgármester részvételével és jóváhagyásával (a szülők és a CFCF kizárásával) megállapodás született, mondván: megoldódott a csörögi iskolaügy, a polgármesterek megegyeztek, a terheket megosztották, a szülők saját kezükbe vették sorsukat. Azért, hogy ne ismétlődhessen meg a tavalyi elkülönített osztálykialakítás, az alapítvány munkatársaival együtt írattak be az alpolgármester közbenjárásával hat elsőst Vácra – őket egyébként először felvételi értesítő levéllel is elutasították –, három elsőst fogadott a Karolina Katolikus Iskola, egy gyerek maradt az oviban, így hat fővel nem tudott első osztály indulni Csörögön. Sződ a főépületbe hajlandó volt fogadni a hetedikes lányokat(!), két szülő elvitte a két fiát Sződligetre, így már csak négy fiúnak kellett helyet szorítani, amihez az OH egy helyszíni vizsgálatban megállapította, hogy az osztályterembe befér még két pad.

„Az öröm azonban koránt sem teljes, hiszen a hetedikes csörögi roma tanulók már az első nap nem mehettek kirándulni. Az osztályteremben az utolsó padokban kaptak helyet, s a szülőknek külön szerveztek szülői értekezletet. Rendszerint nekik nem jut az órán kiosztott feladatlapokból – dőlt a panasz a csörögi anyukákból, akik most már nem is adják alább: egyesületük mindenáron tanodát akar létrehozni a faluban.

Klecska E. Márton

Szegregáló iskolák nem kaphatnak uniós fejlesztési pénzeket

Az Új Magyarország Fejlesztési Terv lehetőséget nyújt jelentős oktatásfejlesztési beruházásokra. Ugyanakkor ennek alapvető feltétele, hogy minden egyes pályázat kötelezően tartalmazza az esélyegyenlőségi irányelveket, így a településeknek úgynevezett esélyegyenlőségi tervet kell készíteniük minden projekthez.

Miskolc önkormányzata a fejlesztési pénzeket a perekben nem érintett iskolák számára pályázza meg – reagált Borovszky Tímea, az Oktatási és Kulturális Minisztérium Esélyegyenlőségi Főigazgatóságának vezetője az Esélyt a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány megkeresésére. Az ügy előzménye, hogy az egyik napilap írása szerint az alapítvány levelet írt Hiller István oktatási és kulturális, valamint Bajnai Gordon önkormányzati és területfejlesztési miniszternek, hogy felhívják a figyelmüket arra, jogerős bírósági ítélet mondja ki Miskolc egyik iskolájáról, hogy szegregál. (A miskolci önkormányzatot a Debreceni Ítélőtábla 2006. június 9-én jogerős határozatban marasztalta el a fenntartásában működő József Attila utcai Általános Iskolában megvalósuló, a roma gyerekek szegregációjához vezető jogellenes elkülönítéséért.) Az Egyenlő Bánásmód Hatóság pedig a város más iskoláit is elmarasztalta. Az alapítvány szerint, ha egy városban ilyen gyakorlat tapasztalható, akkor ne jusson uniós fejlesztési pénzekhez.

Természetesen Miskolc is pályázni kíván uniós forrásokra, az ehhez szükséges esélyegyenlőségi terv helyzetelemzését január közepén az önkormányzat elfogadta. Az esélyegyenlőségi terv a jövőbeli feladatokat veszi számba, tehát arról szól, hogy az oktatási intézmények mit tesznek a jövőben az integrált oktatás sikerességéért. A város önkormányzata a fejlesztési pénzeket a perekben nem érintett iskolák számára pályázza meg. A tervezett uniós iskolafelújítások, bővítések három általános iskolát, valamint egy szakiskolát érintenek. Ezek az intézmények vállalták a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrációjának megvalósítását. A Térségi Integrált Szakképző Központ (TISZK) létrehozásával erősíteni akarják a halmozottan hátrányos helyzetű tanuló érettségihez kötött szakképzési lehetőségeit. Ezenfelül olyan lépéseket kívánnak tenni, amelyek csökkentik a lemorzsolódást, s növelik az elsődleges munkaerőpiacon való elhelyezkedésüket.

Az OKM esélyegyenlőségi szakértői nemcsak a jelenlegi helyzetet elemzik, hanem ezekből kiindulva terveket készítenek el, hogy növeljék az integráció sikerességét. Ez a gyakorlatban azt jelenti: azon települések, amelyek eddig nem mutattak fel eredményeket az integrált oktatás területén, de vállalják, hogy ezen változtatnak, eséllyel nyújthatnak be pályázatot.

Amennyiben a miskolci oktatási intézmények túljutnak a következő pályázati fordulón, konkrét esélyegyenlőségi akciótervet kell készíteniük. Az intézkedési terv elfogadása és egy sikeres iskolafelújítási pályázat azonban csak a munka eleje: a településnek meg is kell valósítania vállalt feladatait.

Bármely közoktatási fejlesztést csak akkor fogad el sikeresnek a kiíró, amennyiben a pályázó a vállalt esélyegyenlőségi feladatait időben teljesíti. Ennek megvalósulását szakértők folyamatosan nyomon követik. Az elszámolhatóság, azaz a kifizetések egyik feltétele az esélyegyenlőségi terv végrehajtása. Ez garantálja, hogy a fejlesztési pénzeket olyan iskolák kaphatják meg, amelyek elkötelezettek az integrált oktatás mellett, és minőségi oktatást nyújtanak minden gyerek számára – olvasható a tárca honlapján (http://www.okm.gov.hu) megtalálható nyilatkozatban.

Képünk illusztráció

Fotó: Amaro

Mohácsi Erzsébet

Fotók: Németh Dániel

Karádi Olga

Pongó Ernő

Czirok Péter

Dancs Mihály

Lakatos Zoltánné