Útkereszteződés Interjú

„Nehéz időszakot élünk, de én optimista vagyok”

Lakatos Sándor, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium CSR-igazgatója

Kezdetben a gazdasági tárca romaügyi referense, majd miniszteri biztosa; 2006 őszétől

a CSR (Corporate Social Responsibility) igazgatójaként tevékenykedik. Nem szeretne

„díszcigány” lenni, tenni akar a társadalom hátrányos helyzetű tagjaiért. Abban hisz, hogy ha

a roma közösségeket, kisvállalkozásokat megerősítik, annak másodlagos mérhető hatása is

lesz a foglalkoztatásbővítésre. Célkitűzésük, hogy felgyorsítsák a romák gazdasági integrációját, hogy minél többen kerüljenek be a munkavállalói körbe.

Milyen új feladatokat ró önre a CSR igazgatói posztja?

Hazánk hosszú távú versenyképessége múlhat azon, hogy a hazai roma közösség adófizetőként hozzájárul-e a versenyképességhez. Ha a romák tartósan a periférián, a társadalmon kívül élnek, és nem tudnak bekapcsolódni a gazdasági vérkeringésbe, a társadalmi folyamatok alakításába, akkor baj van. Sajnos a roma közösség ebben a helyzetben van, és mi szeretnénk bevonni őket a gazdasági életbe. A minisztérium elsődleges feladata a gazdaság élénkítése. Azt valljuk, hogy az oktatás- és a munkaügy után a mi tárcánk tud tenni ez ügyben. De ehhez segítségül kell hívnunk a széles vállalati szektort és a gazdasági élet valamennyi szereplőjét. A korábbi feladatkörömet megtartva elsősorban a roma kis- és középvállalkozások (kkv) fejlődését kell segíteni, és piaci pozíciójuk erősítését támogatni. Az első, jelenlegi időszak legfontosabb feladata az, hogy sikerüljön hidat verni a gazdaság és a társadalom között, megtalálni a szinergiákat, rávilágítani a lehetőségekre.

A tárca élére új minisztert neveztek ki Kákosi Csaba személyében. Roma ügyben ő másképp gondolkodik, mint az elődje?

Kákosi Csaba már több éve dolgozik a GKM-ben, meglepő fordulatokra tehát nem kell számítani. Kabinetfőnökként a romaügy iránt elkötelezett embernek ismertem meg. Fontosnak tartja, hogy Magyarország ezt a kérdést minél hamarabb megoldja, naprakészen ismeri azokat a roma vállalkozásfejlesztési programokat, amelyeket működtetünk. Még év végén leültünk egyeztetni: folytatjuk a megkezdett programokat, de úgy gondoljuk, hogy az eltelt öt év roma vállalkozásfejlesztési programját, az ismert monitoringrendszert is figyelembe véve, külső szakértők segítségével át kell világítani. Magunk is szeretnénk megnézni, hogy az eltelt öt évben mennyire voltunk hatékonyak, egy külső cég már dolgozik is rajta, ennek áprilisra várjuk az eredményét. Az új 2008-as pályázati kiírásokat ennek megfelelően fogjuk megjelentetni, valamint annak fényében is, hogy milyen információkat juttatnak el hozzánk, mi az, amin esetleg változtatni kell. Kíváncsiak vagyunk, hogy szolgálta-e a pályázati felhívás a hazai roma közösség gazdasági integrációját, a kis- és közepes vállalkozások piaci pozíciójának erősítését, versenyképességük javítását.

Összegezték már Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) tapasztalatait? Az EU nem engedi az etnikai alapú támogatásokat, fejlesztéseket. Mit jelent ez a tárca esetében?

Még mindig nem látom elég garanciáját annak, hogy az esélyegyenlőségi szempontok kiemelkedően érvényesülnének a pályázatoknál. Ezt súlyozottan kezeljük. 2007-ben is így volt, ráadásul a korábbiakhoz képest sokkal markánsabb a horizontális elv. Nem lehet ma már egy tollvonással elintézni azt, hogy egy vállalkozás megfelel az esélyegyenlőségi előírásoknak. Konkrétan rákérdezünk, hogy a romák foglalkoztatásához hozzájárul-e.

Az EU álláspontja egyébként nem annyira sarkos, ahogyan azt egyes roma politikusok, szerintem szándékos politikai húzások miatt karikírozzák. Az unió nem mond olyat, hogy etnikai típusú pályázatokat nem lehet támogatni. Arról szól ez a fajta jogi szabályozottság, hogy kimondottan célzott támogatásokat nem enged kiírni, mert az a diszkriminációt súrolná. Az EU-források úgy rendelkeznek, hogy az országban meglevő regionális különbségeket felszámolandó pályázatokat lehet kiírni, amit meg is tett az NFT, de nem azért, mert az EU szabályozás ezt kéri, hanem azért, mert a hazai gazdasági és társadalmi viszonyok ezt követelik. Az uniós források kiírása során az operatív programokban megjelenik egy erős törekvés arra, hogy miközben a regionális különbségeket felszámoljuk, a roma közösség speciális hátrányos helyzetére is adjunk adekvát választ, annak érdekében, hogy elinduljon egyfajta felemelkedés. Ráadásul olyan szinten érhető ez tetten, hogy amíg egy Pest megyei vagy egy fejlettebb régióban lévő nem roma vállalkozás maximum 25 százalékos támogatást kaphat, addig egy nógrádi vagy szabolcsi – hiszen ott több a roma vállalkozás – akár 45-50 százalékos támogatást is elérhet.

Roma programok tekintetében milyen költségvetéssel gazdálkodott a miniszté-rium 2007-ben?

A GKM roma vállalkozásfejlesztési pályázata önálló és évről évre bővülő keretet kap, és Kákosi Csaba elkötelezettségét az is jelzi, hogy részese volt annak a folyamatnak, ami az idei pályázati kiírásra 250 millió helyett 300 millió Ft-ot irányzott elő. 2007 végéig 52 támogatási szerződés lépett hatályba, és a roma pályázat évről évre népszerűbb a roma vállalkozók és a romákat foglalkoztatók körében. A roma vállalkozóktól érkező visszajelzések igazolják, hogy ez markáns segítség, hiszen ők nem tudnak hozzáférni a több száz millió forintos EU-forrásokhoz, az ő

piaci pozíciójukon ezek az ötmillió forintok is nagyon sokat tudnak lendíteni.

Hogyan értékelné a roma vállalkozásfejlesztési program eredményességét? Ki tud emelni néhány sikeres programot?

Őszintén remélem, helytálló az a fajta prognózis, hogy nagyon hatékony pályázatról van szó. Tavaly bevontunk olyan elszámolható költségeket is, mint például piacra jutás marketing- és reklámköltségei, illetve a különböző minőségbiztosítási tanúsítványrendszerek beszerzésével is bővítettük a kört. Ez számukra milliókba is kerülhetett volna, így eddig nem látták értelmét ennek a kiadásnak megtérülés tekintetében. De most, hogy ezt 65 százalékkal megtámogattuk, nagyon sok roma vállalkozó élt a lehetőséggel.

Csak a személyes terepismeretemből tudok kiindulni. Számtalan olyan roma vállalkozással találkozom, akik azáltal, hogy meg tudtak venni egy haszongépjárművet, kotró-,

rakodógépet, könnyebben hozzájutnak a megrendelésekhez. Több pályázó vásárolhatott például új kisbuszt, és egészen másként nézett rájuk a megbízó, amikor az új autóval – nem pedig egy 20-30 éves Ladával – pontosan megérkeztek a munkába. Akik mertek beruházni, és csak abban különböznek a többi vállalkozástól, hogy ők romák, de ugyanolyan paraméterekkel bírnak, ezek mind kiemelkedőek és innovatívak voltak. Én optimista vagyok a tekintetben, hogy jó ez a pályázati konstrukció. Öt év alatt majdnem egymilliárdot költöttünk el, amivel majd négymilliárdos tőkét mozgattunk meg, teremtettünk több mint négyszáz munkahelyet, miközben az általunk támogatott vállalkozások korábbi munkaerőigényüket meg tudták tartani, tartós munkahelyet tudtak biztosítani.

Hogyan segítik a pályázatokban nem jártas vállalkozókat?

A megyeszékhelyeken működő vállalkozásfejlesztési központokba roma referenseket helyeztünk el, akiknek kimondottan feladata a roma kisvállalkozások mentorálása, a pályázat előkészületeitől a zárásig segítik őket. A roma vállalkozókat a referensek információkkal látják el. 2002-ben még minimális ismereteik voltak arról is, hogy mit takar az, hogy közbeszerzési pályázat. Annak a munkának köszönhetően, ami házon belül zajlott, ma már nemcsak tudják, de sokan élnek is ezekkel a lehetőségekkel. Sokat várunk attól, hogy az Országos Cigány Önkormányzat, a Nemzeti Infrastruktúra Zrt. (NI) és az Állami Autópálya-kezelő Zrt. által meghirdetett tendereket egy roma referens figyeli, akit az NI alkalmaz, és tőle közvetlen információkhoz juthatnak a potenciális pályázók. Itt is arra törekszünk, hogy ne csak kétkezi munkára jelentkezzenek a roma vállalkozók, hanem a komolyabb szakmai tudást igénylőkre is. A GKM-nek van egy roma pályázati ablaka, de arra ösztönözzük a roma közösséget, hogy a nem roma pályázati forrásokat is figyeljék, mert lehet, hogy arra van szükségük. Mátészalkán például felépült egy vállalkozásfejlesztési központ, és azért dolgoznak, hogy a roma vállalkozások versenyképességét javítsák. Ők felismerték, hogy az ő felemelkedésük is múlhat azon, hogy a helyi romák bekapcsolódnak-e a gazdasági vérkeringésbe.

Milyen eredményeket vár az Új Magyarország Fejlesztési Terv (ÚMFT) programjaitól?

Úgy tenném fel a kérdést, hogy az ÚMFT kínál-e lehetőségeket, és a hazai roma közösség tud-e élni ezekkel. Ez a nagy kérdés.

Értékelné a Roma Integráció Évtizede Program azon részét, amelyben a gazdasági tárca is érintett?

Ennek a programnak a koordinálását más tárca látja el, tehát én ebben nem vagyok kompetens. Tény, hogy a program nem olyan ütemterv szerint haladt, mint azt tervezték. Ennek egy olyan oka is van, hogy a RIT elnöke, Kiss Péter úgy látta, hogy sokkal erőteljesebben kell bevonni a roma civil oldalt, így jött létre a Civil Ernyő. Ők mind artikulálták a véleményüket. Még sincs olyan állapot, hogy teljes konszenzus lenne, szakmai viták vannak. Úgy látom, hogy garanciális elemeket kellene még beépíteni a programba, de ez a politikusok dolga. Viszont látok egy komoly veszélyt: generálisan olyan rossz helyzetben van ma a romaügy, ami feltételezne egy olyan magatartást, amit Magyarország egésze nem tudott eddig felmutatni. Roma politikusok, nem roma politikusok, civilek és kormányzati szereplők nem voltak képesek eddig felmutatni egy olyan együttműködést, amely alapot teremthetne a hatékonyságra. A mai roma politikának és a nagypolitikának hatalmas a felelőssége, de a civileknek is, akik „a kibicnek semmi sem drága” alapon beleesnek egyfajta demagóg helyzetbe, átvéve ezt a nagypolitikától. Néhány roma politikus élesen bírál mindenkit, közben a saját felelősségéről egy szót sem ejt. Hol voltak ők az elmúlt húsz évben, nekik miért nem sikerült átütő sikereket elérni? Ha ők sem voltak képesek és alkalmasak arra, hogy konszenzust teremtsenek, és erőforrásokat koordináljanak, akkor ne essenek abba a csapdába, hogy mindig a más szemében keressék a szálkát.

A romák nap mint nap szembesülhetnek azzal, hogy a képzettségük hiányosságai jó ürügyet szolgáltatnak az alkalmazásuk ellen.

Éppen ezért döntöttünk a gazdasági tárcánál arról, hogy idén meghirdetünk egy ösztöndíjprogramot, amelynek az a célja, hogy a keresett, felsőfokú végzettséget igénylő (informatikus, közgazdász, mérnök) szakmákat választó romákat jelentős összeggel támogatjuk tanulmányaik idején. Ugyanakkor olyan cégeket keresünk partnernek, ahol az ösztöndíjasok a gyakorlati idejüket tölthetik. Itt van fontos szerepe a csr-szemléletű vállalatoknak, hisz az ösztöndíjas hallgatók náluk tölthetik le a gyakorlati idejüket. A szerződést még ebben a hónapban aláírjuk a pályázatot kezelő Ec-pec Alapítvánnyal.

Horváth Marianna