Zenekritika

Édentől keletre

Eastenders: Beyond The Path
Poets Club/Deep Distribution 2007.

Az Eastenders név gyakorlatilag két embert takar: a Dj Eastendersként, az amúgy zenei újságíróként dolgozó Stefan Müllert és alkotótársát, a török származású Afritot (polgári nevén Cem Buldak). Müller a kilencvenes években kezdett zenéket pörgetni: az évtized közepén még a drum and bassnél tartott, ám már 1997-ben saját klubestet indított Frankfurtban Indian Vibes néven: a berendezés bollywoodi filmdíszletet idézett, a változatos öszszetételű közönség pedig indiai és arab zene, latin és karibi ritmusok, valamint a nyugati elektronikus tánczene sajátos elegyére rophatott. Eastenders, azaz Müller ezt követően, a sűrű turnézgatás tanulságai alapján összeállított egy mixlemezt a német Poets Club kiadónak (Orientation címmel, amelyből idővel sorozat lett), majd Afrittal közösen nekiláttak saját számokat készíteni. 2004-ben jelent meg első albumuk Along the Path címmel, s bő három évet kellett várni a másodikra, amely – hogy, hogy nem – aligha fogja meglepni azokat, akik a maga idejében megismerkedtek az elsővel is. A Beyond The Path ugyanis néhány vadonatúj, saját kompozíció mellett az előző album slágereinek újabb és régebbi remixeit tartalmazza: utóbbiak vinilverzióban már korábban is beszerezhetőek voltak, CD-n azonban az újabb darabokhoz hasonlóan most jelennek meg először. Az egyszerre új és retrospektív album világosan mutatja a duó érdeklődésének részleges módosulását: a könnyű kézzel felkent orientál-elektronika amalgámok mellett ott vannak azok a pörgős slágerek, melyek egyértelműen a balkáni-közép-európai roma zene hatását mutatják. A sajátosan fátyolos hangú (amúgy müncheni) Bajkával közösen felvett Capitalism még csak egy kellemesen keleties „lejövős” zene (ami becsapós, hiszen éles kontrasztban áll Bajka keményen politikus szövegével). Ám a Vino Iubirea Mea, ami a Vino Vino !Deladap-féle átértelmezése, már igazi, vérbeli roma-elektro partisláger (nem is véletlen, hogy a !Deladap és Eastenders közösen járta a világot az úgynevezett Gipsy Groove Tour keretében). A Hai Cu Totiinak (a némileg romantikus előtörténet szerint az eredeti verziót Romániából elszármazott utcazenészekkel vették fel, akik korábban rendszeresen Afrit ablaka alatt muzsikáltak) készült egy Cay Taylan- (ő ugye bécsi török) meg egy Gaetan Fabri-féle verziója is – mindkettő meglehetős, bár az utóbbi tán mintha kissé ütősebb lenne. A nemes hagyományok jegyében összeraktak még egy vadonatúj, mégis retrónak tűnő szitár-funk számot is (Sex and Cookies címen), sebaj, az ilyenre mindig is szeretett mulatni a publikum. Nagy örömünkre honfitársaink, a Vono Box dj-producer kollektíva (azaz Nafta és Suefo) is elkészítették a maguk balkáni-arab-elektro eklektikán alapuló dolgozatát: a nyersanyag ezúttal az On The Ride című szám, melyben az egyiptomi származású Shady Sheha énekel, aki korábban a helyi, német megasztárszerű vetélkedőben (Pop Idols) tűnt fel, s szerzett meglehetős népszerűséget. A további remixőrök (Kieser.Velten, The Underwolves, Kabuki vagy Bassface Sascha) is jól ismertek az elektronikus zenei szcénában, el is végzik a maguk dolgát, ami korrekt, de semmi több – függetlenül attól, hogy éppen ragga, broken beat vagy d'n'b köntösbe öltöztetik-e az eredetit (bár el kell ismerni, a Vino Vino roma-jungle-verziója kellemesen hatásvadászra sikerült). Annyi biztos, hogy kedvcsinálónak tökéletes hanganyag a Beyond The Path – ha véletlenül felénk járna dj Eastenders, már tudjuk, mire számíthatunk tőle. De hát mit is beszélek, tudja ezt nagyon jól a hazai publikum, elvégre Eastenders már évek óta szinte rezidens lemezlovas a Sziget Fesztivál Roma sátrában.

-minek-

Illusztráció: -factory-