Útinapló Riport

Nagy úr a muszáj

Szegedi változások

A szegedi közgyűlés ősszel megszüntette a város egyik szégyenfoltját, a „kolompár iskola” néven emlegetett Móra Ferenc Általános Iskolát. A többnyire halmozottan hátrányos helyzetű diákokat 11 iskolában „ültették szét”. Beilleszkedésüket és felzárkózásukat mentorként néhány volt tanáruk és önként jelentkező egyetemisták segítik. A tanulók jó része a Cserepes sori cigánytelepen, sokszor embertelen körülmények között lakik, ahol a szülők által létrehozott egyesület most vezeték nélküli számítógépes hálózat kiépítésébe kezdett.

A szegedi Cserepes sorra elméletileg három irányból lehet bemenni. Gyakorlatilag viszont csak kétfelől, hiszen a cigányteleptől a Vám térig vezető, a szomszédos városi piac melletti út egyirányú. Innen csak elmenni lehet. Elméletileg, mert itt évek óta szemmel láthatóan nem mozdul semmi.

Gaz, szemét, gazdátlan macskák és gazdátlannak tűnő gyerekek. A kidőlt kerítéslécek mögött ajtó és ablak nélküli, valamikor jobb napokat látott házak, hozzájuk tapasztott, az összedőlés határán álló kis viskókkal. A volt téglagyári lakásokba, ahol egykor repülőtisztek laktak, a dorozsmai cigánytelep (egyik) felszámolása után került az első pár roma család. Sok választást nem hagytak nekik. Jó ideig se víz, se fürdőszoba, se gázfűtés nem volt. Ma legalább már szilárd útburkolat van, de ettől még a fene sem gondolná, hogy ez a terület a város egyik legértékesebb ingatlanegyüttese.

Pedig az. A Cserepes sort éppen a felénél vágja ketté a Móravárosi körút. Egyik felén a Vadaspark, amelynek szomszédságában új, kacsalábon forgó paloták állnak, a másikon a városi piac és az önkormányzat által pár éve társasházzá alakított cigánytelep. A közelben két bevásárlóközpont is épül hamarosan, úgyhogy a telep napjai meg vannak számlálva – vélik a helyiek. Egy idősebb férfi szerint ezt igazolja az is, hogy nemrég zajvédő fal épült a szomszédban – péró mellé pedig olyant nem építenek. A napok addig is a szokásos mederben folydogálnak – ott jártunkkor éppen egy családot raktak utcára az egyik, egyébként üresen álló épületből, majd néhányan akkurátusan nekiláttak szétverni a lakást. Talán azért, hogy eszébe se jusson másnak beköltözni. Hogy ki küldte ezeket az embereket, nem sikerült kideríteni, de a helyiek nem ismerik őket.

Felső sugallatra

A romák abban reménykednek, hogy a gyerekeiknek talán majd jobb lesz. Éppen ezért támogatták szinte mindannyian a szegedi önkormányzat márciusi döntését a helyi közbeszédben csak „kolompár iskolának” nevezett Móra Ferenc Általános Iskola megszüntetéséről, az ott tanuló diákok más iskolákban való elhelyezéséről. Az intézmény 1998-ban a korábbi Móra Ferenc és a Kolozsvári téri általános iskolák összevonásával jött létre. Bár alapfeladatai között mindig is szerepelt a nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozók nappali rendszerű oktatása, nevelése, a pedagógusok közül pedig szinte mindenki tovább-

képezte magát – ahogy a Kardos János oktatási irodavezető által jegyzett előterjesztésben áll: romológia, módszertani tréningek roma, illetve hátrányos helyzetű gyermekek integrált oktatásához, diszlexiaprevenció, kisebbségtudományi alapismeretek terén –, az intézmény az évek során erősen szegregálódott. Bezárásakor a cigány tanulók összlétszámhoz viszonyított aránya megközelítette a 80 százalékot, s egyes becslések szerint a város korosztályos roma lakosságának negyede jár ebbe az iskolába.

Az intézményben kifejezetten magas volt a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek létszáma, arányuk meghaladta az 50 százalékot.

A döntésben a tanulók esélyegyenlőséghez, egyenlő bánásmódhoz való jogának érvényesítése mellett szerepet játszott az is, hogy a szegregáló oktatási struktúra miatt a település iskolái elestek az integrációs normatíva igénybevételének lehetőségétől, s veszélybe került a város több uniós pályázati terve is. A halmozottan hátrányos helyzetű tanulók integrált oktatásának település szintű biztosítása nélkül – az Új Magyarország Fejlesztési Terv prioritásait figyelembe véve (Társadalmi megújulás OP, Társadalmi Infrastruktúra OP és Dél-alföldi OP) – ugyanis a pályázható fejlesztési források elnyerésére semmi esély nem lett volna. A város már eddig is több tíz millió forinttól esett el – erősítette meg értesülésünket Szűcs Norbert, az oktatási és kulturális minisztérium égisze alatt működő Országos Oktatási Integrációs Hálózat dél-alföldi régiós koordinátora.

A hivatalos verzió szerint „a szegregáció kérdésének megoldásában” a Szegedi Cigány Kisebbségi Önkormányzat – a szülők többségének megkeresésére – kérte a települési önkormányzat segítségét. Több, egymástól függetlenül nyilatkozó forrásunk is úgy tudja: a dolog kissé másként történt. E forgatókönyv szerint a cigányiskola felszámolását hosszabb ideje szorgalmazó Országos Oktatási Integrációs Hálózat személyesen Magyar Bálinttól, a Miniszterelnöki Hivatal kormányzati fejlesztéspolitika irányításában közreműködő államtitkárától kapott segítséget. A korábban oktatási miniszterként eme integrációs hálózatot létrehozó szabad demokrata politikus a hosszas huzavona után telefonon tájékoztatta a szocialisták új generációjának „erős embereit” tömörítő Mozaik Klub egyik prominenseként ismert, s rendkívül jó érdekérvényesítő képességgel rendelkező Botka László szegedi polgármestert, hogy a szegregáció felszámolása nélkül semmiképp nem számolhatnak az uniós forrásokkal. A világos képlet ismeretében a közgyűlés úgy döntött, hogy a Móra Ferenc Általános Iskola a következő évben első osztály indítására már nem kap engedélyt, bezárása után pedig a többi szegedi általános iskolába helyezik át tanulóit.

Mit lehet tanulni a „gengszter-képzőben”?

A 129 gyereket végül 11 iskolába „ültették szét”. Legtöbben, 22-en a közeli alsóvárosi iskolába kerületek – a bezárt intézmény helyén egy Waldorf iskola lett. A gyerekekkel együtt legtöbb esetben tanáraikat is áthelyezték, hogy segítsék a felzárkóztatást és a beilleszkedést. Az első körben mindössze egyéves megbízást kapó mentortanárok szerepe persze leginkább az, hogy élét vegyék a konfliktusoknak. Ők ismerik a gyerekeket, személyük némi biztonságot is ad nekik, s az önkormányzat szempontjából az sem elhanyagolható, hogy az iskola bezárásakor nem kellett őket elküldeni. E tanárok néha nehéz helyzetben vannak, mert az új helyen – miközben amúgy is ellenérzéseket szült, hogy a pedagóguselbocsátások idején őket átvették – gyakran azért is őket hibáztatják, hogy a gyerekek például ötödikesen még nem tudnak olvasni. (A volt mórás tanárok szerint a „kolompár iskolában” roppant nehéz volt fegyelmezni, hiszen a gyerekek különböző családi és kulturális háttérrel érkeztek, sokan óriási hiányosságokkal küszködtek, de a kívülről jövő előítéletek is megnehezítették a munkát.)

A romák örülnek az eddig elért eredménynek, de attól tartanak, hogy a közel 400 fős alsóvárosi iskolában, ahol korábban is 43 halmozottan hátrányos helyzetű (roma) gyerek volt, ismét elindulnak az elkülönítéshez vezető folyamatok – állítja Czirok Péter, az iskolabezárás támogatására aláírásokat gyűjtő, eredetileg a telepiek lakáskörülményei miatt szerveződő, azóta egyesületté alakult Lakhatás Iskolázottság Foglalkoztatottság Közhasznú Egyesület (L.I.F.E.) elnöke. Miközben kalauzol, többen is odajönnek. Látják, valami „nadrágos ember” érkezett, s horribilis összegű víz- és villanyszámláik ügyében kérnek segítséget, vagy legalább tanácsot. Az ember nem is érti, hogy mitől van húszezer forint körül a közös költség, s miért kell kifizetni több tucat köbméter vizet, több tízezer forintos áramszámlákat a 42 négyzetméteres, komfort nélküli lakások bérlőinek. Viszonylag sokan megélnek az itteni emberek nyomorából – mondja Czirok Péter.

Kész csoda, hogy valakinek ebben a mérhetetlenül nehéz és kilátástalannak tűnő helyzetben hogyan van energiája az iskolaüggyel foglalkozni. Pedig ez a helyzet.

A szülőket legalább annyira foglalkoztatja, hogy a gyerekeik évekkel vannak lemaradva, mint a kifizet(het)etlen számlák.

A gengszterképzőnek is nevezett Móra bezárása előtt még biztonsági őrök is voltak az épületben, mert a rendbontók szinte szétverték az iskolát. Sokan nem is szívesen engedték oda a gyerekeket. Páran még nevet is változtattak, csak hogy másik iskolába vihessék őket – a Cserepes sori lakcím és a Kolompár név ugyanis sokakat megakadályozott ebben. A tanárok gyakran nem tartották meg az órát, a gyerekek közül pedig sokan kimentek cigizni, kávézni. Én attól félek, hogy az alsóvárosi iskola esetében is megindul a szegregáció. Nem volt meg a minimális szigor se – ezt szűrtük le a helyiek elbeszéléséből.

A Mórából kikerült felsősök 99 százaléka nem tudja befejezni a szakmunkásképzőt sem. Csak statisztikailag végezték el a nyolc osztályt. 16-17 évesen, szakma nélkül a munkaerőpiacon találják magukat, és szaporítják a segélyen élő munkanélküliek számát! Sok pedagógus hiányzott, több lett az összevont óra. A diákok az első órákra nem jártak be, gyakori volt a verekedés. Ha egy-egy tanár komolyabb munkába fogott velük, vagy igyekezett megtalálni a hangot, megesett, hogy a kollégái gúnyolták ki – állította Czirok Péter.

A negyvenes évei közepén járó családapa

borúlátóan úgy véli: nincs az a mentor vagy pedagógus, aki képes az idősebb diákokat

arra a szintre felhozni, hogy az aznapi anyagot megértsék, nemhogy az évekkel ezelőttit.

Kapkodnak az egyetemisták a roma diákok után

Szerencsére nem mindenki ilyen pesszimista. A gyerekek irtózatos lemaradásán a szegedi egyetem vezetésével indított külön mentorprogram is megpróbál segíteni. E programra – az Oktatási Minisztérium felkérésére, a Szegedi Önkormányzat Oktatási, Kulturális és Sportirodájának támogatásával – a Szegedi Tudományegyetem Neveléstudományi Intézete, a Dél-Alföldi Regionális Társadalomtudományi Kutatási Egyesület (DARTKE) és a Lakhatás Iskolázottság Foglalkoztatottság Közhasznú Egyesület (L.I.F.E.) sikeresen pályázott a Roma Education Fund európai szervezethez. A programban egyetemi hallgatók egyénileg zárkóztatják fel a gondjukra bízott három-négy egykori mórás gyereket, az ehhez társuló kurzuson pedig főként a szegregálódás kérdésével foglalkoznak. „A program alapgondolatával Pallaghi Szilvia, az oktatási tárca esélyegyenlőségi osztályának vezetője kereste meg az SZTE BTK Neveléstudományi Intézetét, majd Molnár Edit Katalin adjunktus vezetésével sikerült közel 30 ezer eurót nyerni.

A pénz javát a hallgatói ösztöndíjak teszik ki, s meglepő, hogy a jelképes összegért milyen sok hallgató jelentkezett, hogy a roma gyerekekkel foglalkozzon – mondta Szűcs Norbert, aki úgy véli, az első részeredményekről

januárban tudnak majd számot adni.

„A szegregált iskolával nem csak az a baj, hogy külön vannak roma és a nem roma tanulók, s ezért nehéz az előítéletek leküzdése” – állítja Fejes József Balázs, az SZTE BTK neveléstudományi intézetének oktatója, a program szakértője. A doktori képzésben részt vevő fiatalember szerint sokkal súlyosabb probléma az, hogy az ilyen iskolákban – és ez elsősorban nem a roma, hanem a hátrányos helyzetű családi háttér kérdése – a tanulással szembehelyezkedő szubkultúra alakul ki. Az oktatatásszociológiai statisztikák szerint ráadásul egyértelmű, hogy az iskolai pályafutás Magyarországon attól függ, ki milyen iskolába kerül, illetve hogy oda milyen családi hátterű tanulók járnak. Az ilyen iskolában sok olyan probléma is felmerül, ami elvonja a tanárok figyelmét a normális oktatási munkától, így a pedagógusok motivációja is csökken, sokkal hamarabb kiégnek, s aki tud, elmenekül.

A tanárok részéről jelentős ellenállás kíséri az integrációs folyamatot. Ami részben érthető, hiszen többségük az elitből jön. Akiből tanár lesz, az általában jó nevű általános iskolába járt, gimnáziumot végzett és egyetemre ment. Ha elmegy tanítani, bizonyosan elitgimnáziumba kerül, ahol nem találkozhat ezzel a problémával, így az integrált oktatás olyan helyzetbe hozza, amire egyáltalán nincs felkészülve.

Gyakran persze a romák is ellenérzéssel fogadják az ehhez hasonló kezdeményezéseket. A nagyon erős előítéletek miatt nem szívesen mennek a gyerekek többségi iskolába. A „cigány iskolákban” védett környezet veszi őket körül, ismerősökkel, rokonokkal vannak együtt, és nem kell megküzdeniük azzal a problémával, hogy nem

fogadják el őket. A kényelemnek viszont nagy ára van: ha nem tanítjuk meg olvasni ezeket a gyerekeket, nagy részüknek munkanélküli segélyt kell fizetni, nemhogy hozzájárulhatnának a közöshöz – hangsúlyozta a szakértő.

Cigánytelep 2.0

„Az iskolai szegregáció felszámolása és a mentorprogram önmagában nem elég” – véli Czirok Péter. A Cserepes sorra is kellene egy játszóház, számítógépekkel, internettel, kulturális programokkal, egy közösségi színtér, ahova a fiatalok iskola után eljárhatnának. Egy cigánytelepen csoportról is csak feltételes módban beszélhetünk, közösségről meg aztán végképp nem, s ha közösség nincs, motiváció sincs – érvel a két helyi roma közösségi portált is fejlesztő és fenntartó férfi, aki jelenleg egy vezeték nélküli internet kiépítését tervezi. A legújabb Cserepes sori projektben az egyik nagy mobilszolgáltató segítségével tíz gépet osztanának ki a családok között, az évek óta használatlan, romos cigány közösségi házban pedig egy vezeték nélküli hálózati központot alakítanának ki, amely aztán besugározná az egész telepet. A legnagyobb gond jelenleg az, hogy a közösségi házat négy éve az önkormányzattól használatba kapó cigány kisebbségi önkormányzat tetemes adósságot halmozott fel, de ha ennek ellenére sikerülne az internetet bevinni az épületbe, s a települési önkormányzat által ígért használt gépek is megérkeznének, még idén elkezdődhetnének a számítógépes tanfolyamok a házban. És egy rossz poénnal szólva: igény, az lenne rá!

Czirokék picinyke lakásában egymás kezébe adják a kilincset a fiatalok. És nem azért, mint korábban a szomszédok – őket nem a „nadrágos ember” érdekli, hanem a számítógépek. A házigazda büszkén újságolja: gyerekei már úgy mentek óvodába, iskolába, hogy tudtak olvasni, s ezt főleg a számítógépnek köszönhetik. Szemlátomást az ide járó többi fiatalnak sem okoz gondot a legújabb technika használata – bár a telepiek közül sokan még nem tartanak itt. Nagy lépés ez, egészen pontosan két nagy lépés. Miközben szüleiknek és szerencsétlenebb, szegregált iskolában kallódó kortársaiknak még a betűk is gyakran gondot okoznak, ők már most a digitális írástudás birtokában vannak.

Klecska E. Márton

A szegedi cigány közösségi ház

Fotók: Czirok Péter, Klecska E. Márton

A Cserepes sor

Czirok Péter, Fejes József Balázs és Szűcs Norbert

A legértékesebb telkek egyike