Útkereszteződés Interjú

„Legyen valamilyen áttörés”
Kállai Ernő, az új kisebbségi ombudsman

12 év után júniusban leköszönt posztjáról Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman. Az új kisebbségi biztos személyéről kivételesen megvolt az egyetértés a pártok között. Sólyom László köztársasági elnök Kállai Ernőt, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének tudományos kutatóját (történész, jogász) jelölte a posztra, aki már meg is kezdte a munkáját az Országgyűlési Biztosok Hivatalában. A romák körében mindenki támogatta, de a többi hazai kisebbség szerette volna, ha legalább megfontolja véleményüket a döntéshozó, mert ők mást láttak volna szívesen e poszton. Kállai Ernő szerint a kinevezése azt az üzenetet is hordozhatja, hogy van esélyünk a felemelkedésre.

A szakemberek elismerik, hogy a magyar közjogba újonnan bevezetett ombudsmani intézménynek vitathatatlan szerepe volt a demokrácia megszilárdításában, mégis többen úgy vélik, hogy eljárt felette az idő. Mi erről a véleménye?

Ha külső szemlélőként azt várjuk az ombudsmantól, hogy ő, személyesen megoldja a gondjainkat, akkor valóban nem elég hatékony, viszont ez az intézmény őrködik az alkotmányos és a kisebbségi jogok felett. A hivatalban nemcsak egyéni ügyekkel kell foglalkozni – természetesen azokkal is foglalkozunk –, hanem azokkal a nagy általános kérdésekkel is, amelyek a kisebbségi közösségek életét jelentősen befolyásolják. Például ha zajlik a kisebbségi törvény módosítása, természetes, hogy kontrollt kell gyakorolnunk a tervezetek fölött, ugyanis egyáltalán nem mindegy a végeredmény a helyi kisebbségi önkormányzatok működésének szempontjából. Ennek a feladatomnak úgy tudok megfelelni, hogy független vagyok. Nem az számít, hogy éppen ki van kormányon, milyen kormányprogramhoz kellene igazítani a tevékenységemet hat éven keresztül, hanem az, hogy kizárólag a parlamentnek felelve, függetlenül tudjam végezni a munkámat. Ez a függetlenség biztosítja azt a lehetőséget, hogy bizonyos kérdésekben nagyon határozottan tudom kifejteni a véleményemet. Persze sokan mondják, hogy miért nincsenek hatékonyabb jogosítványaim, például miért nem bírságolhatok. Véleményem szerint nem biztos, hogy a bírság tökéletes szankció, hiszen az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) gyakorlatából láthatjuk, hogy bírságolhat, de összességükben nem tudja megoldani azokat a diszkriminációs problémákat, amelyek tömegesen jelentkeznek Magyarországon. Az viszont kétségtelen, hogy a kisebbségi ombudsman feladat- és hatáskörbővítésének a lehetőségén el kellene gondolkodni. Erre vannak olyan nemzetközi példák, amelyek alapján lépéseket tehetnénk ezen a területen is.

Annak idején sokan úgy vélekedtek, hogy az EBH létrehozása helyett célszerűbb lett volna az ombudsmani intézményt hatósági jogkörrel felruházni.

Ez is egy reális lehetőség lehetett volna. Van ugyanis olyan nemzetközi iránymutatás, amelyben előírják, hogy egy ilyen típusú intézménynek függetlennek kell lennie a végrehajtó hatalomtól. Ez nem teljesen valósul meg Magyarországon. A hazai gyakorlat csak egyfajta megoldás, és jelen esetben nem biztos, hogy a legjobb. Jó hogy van egy ilyen hatóság, de valóban gondolkodni kell azon is, hogy az ombudsmanok esetében hogyan lehetne hatékonyabbá tenni a munkát. Erre jó alkalmat nyújtana az a jelenleg zajló tárgyalás, amely egy leendő ombudsman – a jövő nemzedéke biztosa – hatásköréről szól. Ennek mintájára nem lenne elképzelhetetlen, hogy például a kisebbségi jogok biztosa is kapjon új jogosítványokat. Csak egyetlen példát mondok a hátrányos megkülönböztetések fajtáiból. A munkahelyi diszkrimináció, ami az egyik legnagyobb rákfenéje az egész társadalomnak, többségében nem az állami, hanem a magánszférában zajlik. Arra nincs hatásköröm, hogy multinacionális vállalatok vagy más magáncégek ügyében vizsgálatot folytathassak. Ennek bizonyos lehetőségei már megvannak az EBH esetében. Azt nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ilyen irányban bővítsük a hatáskört, persze ha erről a politikai döntéshozók is meggyőzhetők majd.

Munkája során hangsúlyos kérdésként fogja kezelni a kisebbségek kulturális autonómiájának és parlamenti képviseletének ügyét. Milyen eszközökkel élhet, hogy ezekben a fontos kérdésekben végre megmozduljon az állóvíz?

Ezek csak egy szeletét jelentik a tevékenységemnek. Szeretnék minél több speciális vizsgálatot lefolytatni az elkövetkező években, és persze van rengeteg folyó ügy. Annak van valami újdonsága, hogy új ombudsman van, annak is, hogy én lettem az. Már az első pár napomon rengeteg beadvány érkezett. De mindazoknak a nagy kérdéseknek az esetében, amelyeknek a megválaszolására szeretnénk hangsúlyt helyezni, szűk körűek a lehetőségeink. Én nem alkothatok jogszabályt. Ezt a politikai döntéshozók tehetik meg, akiknek én ajánlásokat, állásfoglalásokat adhatok. És itt van az én nagy segítségem, a nyilvánosság. A társadalom is érzi azt, hogy bizonyos területeken előre kellene lépni. Változás akkor lesz talán, ha ezt a társadalmi nyomást megérzi a politika. Ezeket a kérdéseket nagyon tudatosan kell felépíteni és megismertetni a társadalommal, és akkor talán meglesz az a fajta nyomóerő a politika felé is, hogy érdemes legyen elgondolkodni azon, hogyan rendezzék azokat a hiányokat és mulasztásokat, amelyek nagyon régen húzódnak kisebbségi ügyben. Hogy egyszer csak legyen valamilyen áttörés.

A politika felismerte, hogy szüksége van a romákra, sokan mégis úgy vélik, hogy a meghozott intézkedések csak koncok, látszatcselekvések. Erről mi a véleménye, hiszen kutatóként is szembesülhetett ilyen véleményekkel?

Alapvetően a roma politikusok feladata annak a felismerése, hogy akkor tudnak igazi sikereket elérni, ha nem elégszenek meg kis dolgok elérésének az eredményével. Legyen olyan politikai nyomásgyakorló erejük, hogy hatékonyan tudjanak lobbizni az érdekünkben, ez a fajta érdekérvényesítés a jövőben, remélhetőleg, már sikeresebb lehet. Van igazságtartalma a kérdésben megfogalmazott állításoknak, de ez már a politika feladata. Én nem politizálok, az én feladatom, hogy pártok és mozgalmak felett állva őrködjem és segítsem a kisebbségi jogoknak az érvényesülését. Nekem mindegy, hogy jobb- vagy baloldali roma politikai erőről, vagy német, szlovák, szerb politikai érdekérvényesítésről van szó, ha az én hatáskörömbe tartozik, kötelességem foglalkozni vele, és szívesen részt is veszek ezeknek kérdéseknek a katalizálásában.

A nemzeti és etnikai kisebbségek esetében vannak olyan közös pontok, amelyekben történtek pozitív előrelépések, de még nagyobb hangsúllyal kéne foglalkozni velük.

Vannak ugyan történelmi különbségek és eltérő célok is a jövőre nézve a kisebbségi közösségek között, de mégis megvannak azok az alap- és közös értékek, amelyek mind a 13 csoportot érintik. Ezek között elsődleges a megmaradás kérdése, hogy ne asszimilálják ezeket a kis közösségeket. Ennek fontos eleme, hogy milyen állapotban van a nyelv, mi a helyzet a kisebbségek kulturális intézményeivel, iskoláival, intézményhálózatával.

A romáknál van még egy komplexebb kérdéskör: a társadalmi kirekesztés, a szociális helyzet – annak más vetületei vannak és más intézményeknek kell foglalkozniuk vele. De mindazokban a kérdésekben, ahol jogsértések vannak, határozottan fel kell lépnem.

Leköszönő elődje, Kaltenbach Jenő keményen nyilatkozott: véleménye szerint nemzeti kisebbségeink szinte teljesen asszimilálódtak és a kisebbségi ügy háttérbe szorult. Eddigi tapasztalatai alapján osztja ezt a véleményt?

Ez az ő véleménye, amelyhez én nem szeretnék hozzászólni. Valóban igaz, hogy hazánkban lehetne intenzívebben kezelni a kisebbségi kérdést. Én arra fogok törekedni, hogy hatékonyabb megoldásokat sikerüljön találni.

A kisebbségek létét meghatározó kisebbségi törvény módosításának feltétlenül napirendre kéne kerülnie még az ön ciklusa idején. Ebben a folyamatban ön mit tud tenni?

Elődöm is megpróbálta szakmailag, alternatívák kidolgozásával segíteni ezt a folyamatot. Én is ezt tervezem. Ugyanis mögöttem egy erős szellemi bázis áll, hiszen tudományos kutatóként dolgoztam az elmúlt években. A legfontosabb kérdések között van a kisebbségi törvény pontosítása: a kisebbségek parlamenti képviseletének kérdése, a kisebbségi önkormányzatok működése és a kulturális autonómia kiterjesztése. Megpróbáljuk a kisebbségi közösségekkel a közös álláspontot kialakítani, mert azt a legjobb megoldást szeretnénk megtalálni, ami nemcsak a nagypolitikának megfelelő, hanem a kisebbségi közösségeknek is. Ez a fajta szakmai „lobbimunka” nagyon fontos a kisebbségi ombudsman tevékenységében.

Munkája során az EU irányelveinek végrehajtását is figyelemmel kell kísérnie.

Nemzetközi példákat szívesen alkalmazunk, részt veszünk nemzetközi szervezetekben és folyamatos a párbeszéd, bár nekem elsősorban itthon van dolgom. A nemzetközi kötelezettségekből ránk háruló feladatainkat természetesen ellátjuk.

Azt nyilatkozta az MTI-nek, hogy az ön kinevezése tulajdonképpen üzenet: van esély a felemelkedésre, a roma integrációra. Eddig sajnos nem sok eredményét látjuk ennek a nagy integrációnak.

Ezt a kormányon kell számon kérni. Kutatóként én minden évben megírtam a véleményemet a kormányzati politikáról, bármelyik párt volt is hatalmon.

De kutatóként ez nem nyomott annyit a latba, mint ezután.

Ombudsmanként is el kell mondjam a véleményemet arról, hogy a kisebbségi jogok hogyan érvényesülnek. Ténylegesen komolyan gondolnak valamit, vagy csak látszatintézkedés történik. Ez nemcsak hivatali, de erkölcsi kötelességem is.

Horváth Marianna

Fotó: Váraljai Szandra