Válaszút Vélemény

Nem vagyok cigány!

Egy olvasat a sok közül... Miért, kérdezhetnénk... ha egyszer romaügyi államtitkára, első számú MSZP roma politikusa, romaügyi főosztálya, cigánybiztosa, referense, cigány önkormányzata, OCÖ-je volt/van az országnak? Nem beszélve a Roma Integráció Évtizede Programról (a parlament előtt van), az Egyenlő Bánásmód Hatóságról, a kisebbségi törvényről, és még vagy száz, romákkal foglalkozó hazai és nemzetközi javallatról, állásfoglalásról, egyezményről, chartáról, normáról és egyéb történésről. Miért érzik úgy a cigányok, hogy ez az ország mégsem akarja, hogy ők cigányok legyenek? Miért ajánlja fel ismét az elmúlt 250 évben már sokadszor és kérlelhetetlen következetességgel azt a romáknak, hogy válasszák inkább azt, hogy ők nem romák? 

Erről szólna a szabad identitásválasztás joga? Vajon erről szól a „hátrányos helyzetű” karámba terelés? Együtt kell lenni a cigányoknak az emancipálandó nőkkel, a fogyatékkal élőkkel és egyéb szereplőkkel? Ők is csak egy az emberi fajták közül, mint a cigányok? Egy nőnek és egy fogyatékkal élőnek sem kínálja a rá vonatkozó program, hogy „ne legyél nő”, „ne legyél fogyatékkal élő”, legyél olyan, mint mi. Magyar! Ugye abszurd? A kormány sok-sok milliárd forintot költ évente arra, hogy a Romániában élő magyarok magyarok legyenek inkább, ne románok, pedig ezért a románok inkább nézik őket holmi bozgornak, idegennek, hazaárulónak, csakúgy, mint teszik ezt a magyarokkal Szlovákiában, Ukrajnában. Pedig ott még rasszjegyek sincsenek örök elválasztóként jelen, mint itthon a fehér bőrűek és barna bőrűek között. Itthon viszont ugyanarra tesz erőfeszítéseket a kormány, amit elítél a román, szlovák gyakorlatban és szándékban. Nem vádaskodni szeretnék, csak érdekel: vajon milyen ország lehetnénk mi – jobb, szebb, otthonosabb, barátságosabb, szeretettelibb, egészségesebb, kiegyensúlyozottabb, becsületesebb, szavatartóbb –, ha azt mondanánk: szeretjük a cigányokat, szeretjük, hogy ilyen rendes, hazaszerető cigányai vannak Magyarországnak, szeretjük, ahogyan megélik a cigányságukat. Ez nekünk jó, érték, gazdagság, és mi szebb és jobb magyarok vagyunk azáltal, hogy ilyenek tudunk lenni velük. Röviden: cigányoknak akarjuk, tudjuk látni és nevezni a cigányokat, annak, amik. Előítélet, stigma nélkül, egy emberi fajtának. 

Letagadni, átnevezni, eltüntetni egy emberi fajtát sehogyan sem tekinthető humánus cselekedetnek, bármennyire igyekeznek is ezt úgy beállítani, mintha mindez a sok jó kifejezetten a cigányok érdekében történne. 

De hát mi is történik? 

Félelemkeltés. Hiszterizálás. Mintha azért kellene különösen védett adatként kezelni, hogy valaki cigány, mert a jegyzékek, nyilvántartások létezése fenyegetné kipusztítással, további hátrányos helyzetbe kényszerítéssel – rezervátum, munkatábor stb. – a cigányokat. De nem ez fenyegeti őket, hanem a rasszjegyek megléte, a társadalmi tudat arról, hogy ki a cigány, „a szem igazsága”. Ha a cigányoknak reális félelme kellene legyen, akkor azonnal fel kellene lázadjon, mert a védelemnek álcázott különlegesen érzékeny személyi adatvédelem is az elnyomás része, passzívvá, magatehetetlenné teszi a romákat, jól hangzó, ám a valóságos életben nem működő, diszfunkcionális jogalkotással. Ahogyan a diszkók igazsága, az iskolák és munkafelvételi irodák igazsága működik: nem mondom ki, hogy azért nem, mert cigány vagy, de sajnos nincs klubtagságid egy zártkörű klubba. Ez a demokrácia népi igazsága, technikája.

Na most az állam vagy azt erőlteti, hogy a cigány ne legyen cigány, akkor sem, ha a többség számára ez nyilvánvaló. Ekkor az állam nem lát cigányokat az iskolákban, a munkahelyeken, a munkanélkülieket nyilvántartó állami statisztikában. Persze mondhatná azt is, hogy legyél cigány. Az lesz a klubtagságid. Cigány olvasatban: például minden szülőnek be kell jelentenie e szerint a felfogás szerint, hogy ő, s ennél fogva a gyermeke cigány, mert csak aktív eszközök birtokában védheti meg a gyermekét attól, hogy cigány származása szemrevételezése után az iskola, a nem cigány tanulótársak szülei kipasszírozzák a gyereket a normál képzésből az abnormálisba. 

Az érdekek és a szándékok ellentétesek és pillanatnyilag pontosan ellentétes eredményeket is szülnek a deklarált – hazudott – célokkal. 

Az állam a csalóka cigánytalanítás végigvitelével minden felelősséget levesz a maga válláról, hiszen a több felkínált lehetőség közül a cigányok inkább az önfeladást, a menekülést, az asszimilációt választják – a siker legcsekélyebb esélye nélkül –, és így az állam elkerüli, pontosabban jogosan halogatja az iszonyú társadalmi válság megoldását. 

A romáknak nem ez az érdekük, de kiszolgálják. A romáknak az lenne az érdekük, hogy a roma-cigány szó az emberi fajták tiszteletre, méltóságra, megbecsülésre érdemes egyikét jelentse, márpedig a „hátrányos helyzetű” további stigmatizáció elfogadásával leginkább egy emberiségellenes többségi akaratot szolgál ki. 

A romáknak az lenne az érdekük, hogy láttassák magukat az oktatás, a munkanélküliség, a földrajzi, lakóhelyi szegregáció, az egészségügyi ellátatlanság, a jövedelemnélküliség területein, mert politikai alapú, szakmai döntéseket csak így kényszeríthetnek ki közvetlenül a kormánytól, közvetve az Európai Uniótól. A faji előítéletességgel sújtott, hátrányos helyzetűek nem nők, nem fogyatékkal élők, nem „csak” szegények. 

Cigányok! 

Akkor is, ha nem.

Zsigó Jenő