Útvonal Tudósítás

Félúton

2007. április 2–3-án rendezték meg Budapesten a Roma Oktatási Alap (Roma Education Found – REF) és a magyar kormány együttműködésében a „Konferencia a romák integrációjáról és a szükséges oktatáspolitikai reformokról Közép-Kelet-Európában” című konferenciát. A régióban e témában tartott legnagyobb rendezvényen a részt vevők értékelték a roma gyerekek iskolai oktatásának eredményeit. Megállapították, hogy a roma közösség esélyei ma jobbak, mint néhány évvel ezelőtt, a folyamat azonban lassú és még mindig számos tényező hátráltatja a roma és nem roma gyerekek eredményei közötti különbségek felszámolását. A helyzet javítása további erőfeszítéseket kíván. A következő hónapokban Magyarország veszi át a Roma Integráció Évtized Program elnökségét és Nemzeti Kerekasztal alakul, hogy szakértők, oktatáskutatók bevonásával hatékony módszereket találjanak a romák integrációjának mielőbbi megvalósítására.

A magyar kormány elkötelezett a romák hátrányos helyzetének javítása iránt – jelentette ki Gyurcsány Ferenc a Roma Integráció Évtizede Programjának keretében a Roma Oktatási Alap kétéves fennállásának alkalmából megrendezett nemzetközi konferencián. „…a kormányok legfeljebb csak áttételesen lehetnek sikeresek, mert határok és falak nemcsak a jogban, hanem a mélyen rögzült társadalmi gyakorlatban is vannak. Átlépni ezeken a határokon, megszüntetni ezeket a határokat nem egyszerűen a kormányok dolga, nem egyszerűen a jog és az intézmények dolga, hanem valamennyiünkre kiterjedő, általános emberi kötelesség. Ha van előítélet – és kár lenne tagadni: van –, akkor az előítélet százezrek vagy milliók gondolkodásában van” – ezekkel a szavakkal nyitotta meg a kétnapos eszmecserét Magyarország miniszterelnöke. Hazánkban az egyik legnagyobb kihívásnak azt tartja, hogy 100 gyerekből 20 piacképes szakma vagy érettségi nélkül hagyja el a közoktatást. Kár lenne tagadni, hogy az említett csoportot nagyrészt a romák alkotják, akiket a holnap szegényeiként jellemzett. Elmondta, hogy hazánkban az elmúlt négy évben a kormány sokféle erőfeszítést tett a romák fölemelkedésének érdekében.

Fotó: Váraljai Szandra

A közoktatási törvényben megjelent a szegregáció, az elkülönítés tilalma, kötelezővé vált a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek óvodába, iskolaelőkészítő csoportba járása. Az idei év január elsejétől úgy szabályozták az iskolák felvételi körzetét, hogy két egymás mellett lévő körzetben ne térhessen el a különösen hátrányos helyzetű gyermekek, köztük a romák számaránya 25 százaléknál nagyobb mértékben. Utolsó Padból Program indult az indokolatlanul értelmi fogyatékossá minősített gyermekek felülvizsgálatára, normál osztályokba való visszahelyezésére. Jelentős problémának tartja, hogy a roma gyermekeket tudásuktól, tehetségüktől függetlenül sorolják a fogyatékosok osztályaiba, hiszen a felülvizsgálatok során fény derült arra, hogy nem elhanyagolható részük hátrányos megkülönböztetést elszenvedve, igazságtalanul került speciális osztályba. Annak érdekében, hogy érettségit adó középiskolába jussanak be a gyerekek, átfogó ösztöndíjprogramot hirdettek Útravaló elnevezéssel, amelynek keretében az elmúlt évben 17000 tanuló kapott támogatást. A programot a felsőoktatási intézményekbe jelentkezőkre is kiterjesztették, pozitív diszkriminációt alkalmaznak, a halmozottan hátrányos helyzetű diákok kevesebb ponttal juthatnak be az általuk választott szakokra.

„Ez nem azt jelenti, hogy itt minden rendben van”

Az Amaro Drom kérdéseire válaszolva Costel Bercus, a Roma Oktatási Alap (REF) nemzetközi kuratóriumának elnöke is úgy értékelte, hogy hazánkban mérhető eredményeket lát: „Magyarország fejlődési vonala nagyon jó. A kormány hivatalos programjának tekinti a roma kérdést, emiatt is magas színvonalú az ellátás a különböző területeken. Az oktatásügyben ez különösen megmutatkozik, a szegregáció, az elkülönítés tiltásának beemelése a közoktatási törvénybe jelentős lépés volt. Ez jó út, jó irányvonal. Ennek ellenére sok probléma van Magyarországon. A társadalomban levő előítéletek leküzdése sok feladatot ró ránk.”

A REF kuratóriumának elnöke úgy véli, hazánkban nem jobb a helyzet, mint más országokban, de a jogalkotásban és a kormány hozzáállásában megmutatkozik a többi országgal szembeni előnyünk. Magyarország mindenképp vezető helyet foglal el Európában, hiszen mind a civil, mind a piaci, mind a kormányzati szervek bekapcsolódnak a munkába. Costel Bercus szerint lenne mit tanulnia a szomszédos országok kormányának, civilszervezeteinek tőlünk: „Csehország és Szlovákia kifejezetten cigányellenes politikát folytat. Különösen az elmúlt egy évben. Ezekben az országokban, főként Szlovákiában a rasszizmus minden szinten jelen van. A sterilizációs ügyek Szlovákiában, a százszázalékos roma arányú, enyhe értelmi fogyatékos osztályok legalizálása Ostravában nagy problémát, megoldandó feladatot jelentenek mind az alapítványnak, mind az Európai Uniónak.

A programban részt vevő többi ország kormánya sem hajlandó elismerni a szegregáció, diszkrimináció tényét. Magyarország jogalkotásban viszont megtörténtek a megfelelő lépések, s a miniszterelnök köszöntő beszédében elismerte, hogy itt igenis van előítélet, van szegregációs gyakorlat. Ez persze nem azt jelenti, hogy itt minden rendben van, sőt mindennek ellenére itt sem jobb a helyzete a romáknak, mint máshol. Nem több jog kell, mint a magyaroknak, viszont ugyanannyi!”

Bercus kiemelte a civilszervezetek szerepét a jog- és érdekérvényesítés területén: „A politikusok azt akarják, amit a válasz-

tóik, sok esetben bújtatott módon képviselik a rasszizmus elveit. Éppen ezért nem várhatunk tőlük nagy eredményeket. Könynyű nyomást gyakorolni a kormányra, ezt leginkább a civilek tudják elérni. Ezért is fontos része a Roma Integráció Évtizede Programjának, hogy ne csak a kormányok, hanem a piaci és civil szféra figyelmét is ráirányítsa a felmerülő problémákra. Jelentős lépésnek tartja, hogy Magyarországon nemrégiben napvilágot látott a Kertesi Gábor és Kézdi Gábor által készített tanulmány (lásd Amaro Drom 2007. március, Befektetés „magyar” módra). „Eredmény, hogy Európában először gazdasági szempontból közelítik meg a romák helyzetének az adott közösség életminőségére gyakorolt hatását. Ez azért is szükséges, mert világossá teszi az egyén számára, hogy neki adott esetben kára származik abból, ha roma honfitársa nem szerez szakmát, később nem talál munkát, majd nem fizet adót. Fontos felismerés, hogy a nem roma ember érdeke is, anyagi érdeke, hogy mindenki élhessen a tanuláshoz, munkához, élethez való jogával. Ezt kell tudatosítani a politikusokban és a társadalomban is. Erre minden eszközt meg kell ragadni. Az említett kutatási eredmények implementálását elkezdtük már Bulgáriában, Szlovákiában, Csehországban, Szerbiában, Macedóniában is.”

Nem jut el a romákhoz a támogatás

Mohácsi Viktória európai parlamenti képviselő az előadásokat követően a magyarországi helyzetről a következőket mondta lapunknak: „Az EU-ban mintegy 12 millió cigány él, és majdnem minden EU-államban hátrányos helyzetben vannak; az oktatásban például szegregáció áldozatául esnek.

Ám nálunk nem fordulhat elő az, ami Szlovákiában vagy Csehországban. Sem törvényeink, sem civileink nem engedik, hogy nők és gyerekek essenek áldozatául a rassziz-musnak. Van nálunk előítélet, diszkrimináció, ám a jogszabályi hátterünk lehetőséget ad arra, hogy bepereljük akár az államot, akár egy kórházat vagy iskolát azért, mert megkülönböztet. Mi sok mindenben elöl járunk, még a nyugati országokhoz képest is.” A képviselő asszony úgy látja, hogy vannak használható törvényeink, pénz is van a problémák orvoslására, roma civil mozgalmak is vannak, de ez még mindig kevés. A társadalomban, a közgondolkodásban még mindig meghatározó az előítélet, a nem roma szülő még mindig nem engedi, hogy roma gyerek üljön az övé mellett. „Nincs más megoldás, mint bírósághoz fordulni. Csak így érhetjük el, hogy a mi gyerekeink is ott lehessenek az élet minden területén. Legyenek orvosok, bankárok, színészek vagy politikusok.”

Rumyan Russinov, a nyolc országban tevékenykedő, magyarországi székhelyű Roma Oktatási Alap igazgatóhelyettese a szegregációs gyakorlatot megalapozó elő-

ítéletekről beszélt: „A sztereotípiák szerint a roma gyerekek többek között nem képesek integráltan tanulni, nem szeretnek tanulni.” Véleménye szerint az ehhez hasonló előítéletek ideológiai alapul szolgálnak a szegregáció gyakorlatához, az elkülönítéshez, a könnyített tananyaggal működő speciális osztályokba való soroláshoz. Ezek hosszú távon természetesen munkanélküliséghez, kirekesztettséghez vezetnek.

Borovszky Tímea, a magyarországi Oktatási és Kulturális Minisztérium Roma Integrációs Iroda titkárságvezetője szerint is épp emiatt lesújtó a helyzet hazánkban is.

A legnagyobb baj a szegregáló intézményekkel az, hogy a normál tananyagnak csupán a 75 százalékát adják át a roma diákoknak. Így egyrészt jóval kevesebb ismeretanyaggal fognak rendelkezni a gyermekek, másrészt eleve hátránnyal indulnak a középfokú oktatásban a normál tantervvel tanult diáktársaikkal szemben. „Az indokolatlanul speciális iskolába sorolás eredményeképpen ráadásul kimutathatóan csökken az érintettek későbbi esélye a munkába állásra, így az oktatási rendszer nem adófizetőket, hanem segítségre szoruló állampolgárokat bocsát ki.”

Míg Soros György, a Nyílt Társadalom Intézet (OSI) vezetője örömmel üdvözölte, hogy feltörekvő roma értelmiségi fiatalok is részt vesznek az integrációs munkálatokban, nagyban segítve a romákkal szembeni előítéletek leküzdését, addig Andrej Mirga, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet tanácsadója a konferencián azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy az üzeneteknek el kell jutnia a kormányokhoz is, egyébként a szavak mögött nem lesz cselekvés. Véleménye szerint a romákkal kapcsolatos közbeszéd lassan változik, és a nemzetközi szervezetek munkája kevés az integráció sikeréhez. Kiemelte, hogy szükség van a célzott roma programokra és arra, hogy a kidolgozásban és a végrehajtásban is részt vegyenek romák. A célzott támogatások nagy része nem jut el a romákhoz, s egyértelmű kormányzati elkötelezettség nélkül a Roma Integráció Évtizede Program sem hozhat sikereket.

Erős Emese

Első fotó: Yves Leresche