Főút A hónap témája

Válaszúton

A március 4-ei országos cigány önkormányzati választások előtt Zsigó Jenő, az Amaro Drom felelős kiadója lapunk nevében kérdésekkel fordult meghatározó roma politikusokhoz.

Egyrészt arra kértük őket, hogy összegezzék a 2003–2006 közötti időszak OCÖ politikáját, a cigány politikában bekövetkezett változásokat, másrészt politikai, szakmai programjuk, terveik iránt érdeklődtünk, különös tekintettel arra, hogy mit várhatnak a cigányok 2007–2010 között az OCÖ-től. Megkeresésünkre Farkas Flórián és Horváth Aladár reagált; Dógi János kórházi kezelése miatt nem tudott felelni kérdéseinkre, Kolompár Orbán pedig többszöri megkeresésre sem válaszolt. Az alábbiakban Farkas Flórián és Horváth Aladár válaszlevelét olvashatják, de közreadjuk azt is, hogy kitől milyen kérdésekre szerettünk volna választ kapni.

Farkas Flórián

fideszes parlamenti képviselő;

Lungo Drom Országos Cigány Érdekvédelmi és Polgári Szövetség elnöke;

1995 áprilisától 2003 márciusáig az Országos Cigány Önkormányzat elnöke

Mi az oka annak, hogy nem vett részt a 2007. január 16-án tíz évre kötött roma politikai együttműködésben, amelynek Kolompár Orbán által hangoztatott célja, hogy új alapokra helyezzék a cigány politikát. Elutasította az együttműködést, nem kérték fel, vagy más?

Az együttműködés kérdése a magyarországi cigányság és a politikai vezetők számára egyaránt elengedhetetlen feladat. Ha azonban közös célként kívánjuk ezt megvalósítani, akkor néhány alapvető kérdésben közös gondolkodás mentén kell megfogalmaznunk cselekedeteinket. A szóban forgó találkozó és együttműködési megállapodás sajnos nem követte az elvárható minimális alapokat. Egy egyeztetés során elvárható, hogy időben, körültekintően tájékoztatjuk azokat, akikkel partneri viszony kiépítését, a közös munkát, az összefogást szorgalmazzuk. Más a helyzet azonban, ha bizonyos rendezvényeket kampánycéllal, üres frázisok pufogtatásával töltünk meg; ennek a rendezvénynek sem volt más célja, mint kizárólag szavazatok megszerzése. Ebben az esetben elegendő az utolsó pillanatban elküldött meghívó, a körülmények olyan alakítása, ami bi-

zonyosan kizárttá teszi, hogy a legnagyobb politikai vetélytárs részt tud-

jon venni a rendezvényen. Ezt és egyéb rendezvényeket, cselekedeteket sem lehet elválasztani attól, hogy kisebbségi választásra készülünk. Látnunk kell, hogy Kolompár Orbán tevékenysége az elmúlt négy évben olyannyira értékelhetetlen, hogy károsabb volt, mint a kormányzatok passzivitása a cigányügyet érintően. A múlt év októberétől az OCÖ jelenlegi vezetése csak látszatpolitizálást végez, néhány „nagypolitikából” átvett klisét óhajt alkalmazni, abban reménykedve, hogy ezzel meg tudja nyerni a választást. Az összefogás azonban más alapokon nyugszik. Első és legfontosabb jellemzője az, hogy nem egy-egy sajtónyilvános eseményre hívja öszsze a képviselőket, hanem folyamatos, informális és formális viszony alakul ki a szövetségesek között. Ezt alakította ki a Lungo Drom, de nem néhány hónap, hanem hosszú évek alatt. A valós összefogásnak nem is lehet más alapja. Csak így érhetünk el eredményeket a magyarországi roma társadalom érdekében, így lehet politikai összefogás a különböző roma szervezetek között, hiszen rengeteg a tennivalónk és az elmúlt négy évben a gondok csak fokozódtak. Azok az alapok, amelyekről Kolompár Orbán beszél, nem valóságosak, a pillanatnyi érdekek, félelmek, függőségi viszonyok hívták életre. Erre az alapra nem lehet építeni.

OCÖ elnöksége alatt beosztottja volt Teleki László és Kolompár Orbán, jól ismerheti képességeiket, személyiségüket. Hogyan értékeli szerepüket ezen időszakban, illetve 2003–2006 között, amikor Teleki államtitkár, Kolompár OCÖ elnök, Ön pedig fideszes parlamenti képviselő lett. Maradt a barátság, vagy felváltotta az ellenségesség?

Nemrég azt nyilatkozta, biztos abban, hogy fog még együtt dolgozni Telekivel! Nem mondta ezt Kolompárról, pedig most kénytelen-kelletlen együtt fognak dolgozni az OCÖ-ben. Mi a különbség kettejük között?

A cigány politika formálásában az egyes roma vezetőknek is megvan a saját felelősségük, de e kérdés kapcsán néhány tipikus jelenséget fejthetünk fel. Az OCÖ vezetésében uralkodó viszonyok az elmúlt időszakban súlyos hibákat, antidemokratikus vezetést eredményeztek, s ennek köszönhetően nem is ért el semmit az OCÖ ebben az időszakban. Ha áttekintjük az OCÖ négyéves tevékenységét, a róla szóló híradásokat, cikkeket, akkor inkább a rombolás, a kétes ügyek tömkelege, korrupció uralta a beszámolókat. Ha azt keresnénk, hogy milyen konkrét cselekedetek voltak, inkább a néma csönd jellemzi ezt az időszakot. Nem felejthetjük el azt, hogy a Kolompár Orbán elnöksége alatt működő OCÖ néhány közgyűlést tartott csupán, de ezekkel kapcsolatban sem arról hallhatott a roma és nem roma közvélemény, hogy milyen konkrét elképzelések fogalmazódtak meg, hanem arról, hogy a képviselők ölre mentek egymással; hogy mekkora költségtérítése és járandósága legyen az OCÖ vezetésének. Azt gondolom, hogy ez nem jó út.

Miért nem ért el valós eredményeket az OCÖ a négy év alatt – adódik a kérdés. Ennek nyilvánvalóan részben személyi okai vannak, nevezetesen az, hogy Kolompár Orbán és csapata nem nőtt fel a feladathoz, az önös érdekek kerültek előtérbe, ahelyett, hogy a cigányságért dolgoztak volna. Sajnálom, hogy nem küzdött az OCÖ azért például, hogy a gyermekeink részére megmaradjanak az ösztöndíjak, amelyek elosztását a MACIKA végezte. A sort hosszan lehetne folytatni, de arról beszélni, hogy mit nem tettek, nem volna elegáns. Amit azonban meg kell említenem, az az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ épületének pusztulása. Ennél az esetnél sem azon kell elgondolkodnunk, hogy sajnálatos-e, ami történt, hanem fel kell tennünk a releváns kérdést, hogyan történhetett ez meg? Hogyan történhetett meg, hogy őrizetlenül hagytak egy olyan épületet, amely a magyarországi cigány kultúra központja volt, és európai szintre nőhette volna ki magát? A legszomorúbb azonban az, hogy a mai napig nem kaptunk választ erre a kérdésre. Ki ezért a felelős?

A roma politikusok számára természetesen más út is létezett, és ezzel áttekinthetünk egy másik logikát. Nem volt olyan régen, amikor a magyarországi romák integrációját – formálisan – egy önálló államtitkárság keretein belül próbálták megoldani. A hatalmi logikából adódóan meg kellett tapasztalnunk azonban azt, hogy ez sokkal inkább színpadi tevékenység, mint valós kormányzati teljesítmény. Láthattuk, hogy az eredménytelenség hatására a romaügy összemosódott más, a hátrányos helyzettel kapcsolatos kérdésekkel, és végül gyakorlatilag megszűnt. Egyébként az önmagában is érdekes, hogy Teleki László a legtöbb támadást Kolompár Orbántól (az OCÖ-től) kapta. Ebben a folyamatban a személyi kérdés azonban csak másodlagos, hiszen Teleki helyett más személy is részt vehetett volna ebben, valószínűleg hasonló eredménnyel. Ebben a folyamatban is fel kell vetnünk azonban az OCÖ felelősségének kérdését, amelynek feladata lett volna, hogy ne csak formális megbeszéléseken és közös fotózáson vegyen részt a kormányzati szereplőkkel, hanem az aktuális helyzetet jól felmérve keresse a kompromisszumot, de akár vállalja a konfrontációt is, hogy megtörténjenek azok az elengedhetetlen lépések, amelyek az integrációhoz szükségesek. A kormányzati akarat nem ez volt, a cigánypolitika kormányzathoz közel álló szereplői megelégedtek azzal, ha a saját szervezetük, személyük részesül bizonyos juttatásokból, és ezzel megelégedett a kormányzat is. Állítom, hogy ezen a gyakorlaton változtatni kell, és a Lungo Drom lefektette ennek alapjait.

Visszatérve a személyi kérdésekre, azt mindenképpen hangsúlyozom, hogy különbséget kell tennünk emberek között, hiszen van, aki kvalitásai miatt alkalmatlan az együttműködésre, és van olyan is, akit egy adott helyzet bedarál, annak ellenére, hogy céljai sok ponton megegyeznek a saját célkitűzéseinkkel. A jövőbeli együttműködésnek alapja az lehet, hogy az egyéni érdekeket félretéve, alázattal és szakmai tudással fogjunk neki – sajnos majdnem újra – az integrációs programoknak. A közös munka lehetőséget teremt arra is, hogy az emberi kapcsolatokat a szakmai alapokon újjáépítsük, és ehhez a munkához kellenek a hiteles, megfelelő szakmai tudással rendelkező emberek.

A szlogenszerű kampánymegfogalmazás – Helyezzük új alapokra a cigány politikát! – után semmilyen hír nem jelent meg és nem szivárgott ki a szerződést kötők programjával kapcsolatban. Vajon mit jelenthet Kolompár szlogenje? Eddig minden részt vevő rossz alapokra helyezte a cigány politikát, vagy ez egy tökéletesen üres frázis, amely mögött nincs semmi, leszámítva az NFT II-s pénzek „bűvöletét”.

Az új alapok hangoztatása megítélésem szerint Kolompár Orbán szájából nem más, mint kisstílű és átlátszó kampányfogás. Ha a választási kampány folyamatát nézzük, csupán a külsőségekre alapozva tartottak néhány rendezvényt, ahol szlogeneket is megfogalmaztak az állítólagos szövetségben állók. Az új alapokról valószínűleg azért nem kerültek ki további információk, mert nincsenek. Így én nem is tudom megválaszolni, hogy ez mit jelenthet, de javaslom, hogy kérdezzék meg tőle.

A cigány politikában részt vevő szervezetek és szereplők nyilvánvalóan szerették volna saját szerepüket, jelentőségüket, esetleges befolyásukat növelni. Nem tette ezt másként a Lungo Drom sem, de mi valóban más alapokra helyeztük tevékenységünket. Ha a szervezeti struktúránkat nézzük, az ország minden megyéjében jelen vagyunk, közösen munkálkodunk és már több mint 15 éve keressük az együttműködés lehetőségét más roma szervezetekkel, a helyi és megyei önkormányzati szervekkel, de magával a kormányzattal is. Ez utóbbival nem mindig zökkenőmentes a kapcsolat, azt azonban kijelenthetjük, hogy komoly eredményeket értünk el. A kisebbségi választásokkal kapcsolatban azonban egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy valódi összefogásra csak a Lungo Drom képes, hiszen rendelkezik az alapokkal, amelyek elengedhetetlenek. Ki kell emelnünk azt is, hogy nem csupán a roma szervezetek közötti összefogásról van szó, hanem a helyi, megyei közigazgatási szervekkel való folyamatos kommunikációról is, olyan együttműködésről, amely mindenki számára áldozatot és felelősséget jelent. Nem beszélhetünk tehát arról, hogy mindenki rossz alapokra helyezte politikáját, hiszen a Lungo Drom működése az ellenpélda. Ezt a sokéves megalapozott működés tette lehetővé, amely nem minden szervezet számára elérhető lehetőség. Ez azonban nem azt jelenti a többi szervezet esetében, hogy a szervezettel magával volna probléma, hanem azt, hogy nagysága, horizontális és vertikális kiterjedtsége nem elég nagy. Most azonban ezen szervezetek előtt is kitártuk azt a lehetőséget, hogy részt tudjanak venni közös dolgainkban, segítsék az integrációs és intézményesített politika megvalósítását. Erre az összefogásra mindenképpen szükség lesz, ha a lehető leghatékonyabban szeretnénk hozzájutni a Nemzeti Fejlesztési Terv II.-ben kilátásba helyezett anyagi forrásokhoz. Ezzel kapcsolatban azonban fontos megjegyeznünk: senki ne gondolja azt, hogy a magyarországi cigányság ölébe hullanak majd a tízmilliók. Ez volt az üzenete az OCÖ által rendezett újévi köszöntőnek, de sajnos ez így szintén nem volt más, mint olcsó kampányfogás. Az előirányzott 8000 milliárdos összeg egy keret, amelyre Magyarország különböző programokkal pályázhat.

A további elosztás pedig külön pályázatok útján valósul meg. A komoly pályázati procedúra előírásainak meg kell felelni mindenkinek, így a cigányság sem élvez külön eljárást. Adódik tehát rögtön a kérdés, hogy az OCÖ jelenlegi vezetése megtette-e azokat a lépéseket, amelyek a sikeres pályázathoz szükségesek, vagy majd értetlenül állnak a kisebbségi önkormányzatok, hogy miért nem sikerült a pályázatuk, ha egyáltalán eljutnak oda, hogy képesek egy komoly pályázati anyag összeállítására. Azt gondolom, hogy a Nemzeti Fejlesztési Terv II. csak akkor jelent számunkra lehetőséget, ha fel tudunk készülni rá, és professzionális pályázatokkal tudunk részt venni benne. Ennek elengedhetetlen feltétele, hogy megfelelő szakmai segítség álljon rendelkezésre minden kisebbségi önkormányzat számára, amely egy komoly, versenyképes pályázati anyag összeállítására ad lehetőséget.

A Lungo Drom megteremtette ennek az alapjait is. Mi mindig is kerestük a helyi, megyei közigazgatási szervek együttműködését.

Ennek egyik fontos eredménye, hogy több megyei közgyűlés is nyitott megyei Cigány Integrációs Hivatalok létrehozására. Ezeknek a hivataloknak egyik legfontosabb feladata pontosan az lesz, hogy a helyi kisebbségi önkormányzatok képviselőivel összefogva, az ő munkájukat segítve sikeres pályázatok szülessenek. Fontos hozzátennünk, hogy ezt minden kisebbségi önkormányzat számára biztosítani fogjuk, szervezeti hovatartozástól függetlenül. Azt gondolom, hogy új alapokról ezen a módon beszélhetünk, s talán érdemes elgondolkodni azon is, hogy az OCÖ miért nem tette meg ezeket a lépéseket már régen.

Jó esélye van arra, hogy újból az OCÖ elnöke legyen. Milyen alapokra kívánja helyezni az OCÖ politizálását? Összegezze politikai és szakmai céljait az Amaro Drom olvasói számára.

A Lungo Drom programja nyilvános, a képviselők is napokon belül kézhez kapják.

A politikai programunk szakmai alapokon nyugszik, megfogalmazásában számos roma és nem roma szakember segítette a munkánkat. Ez a háttér biztosította, hogy megalapozott és megvalósítható program alakult ki. Megvalósításához elképzelhető, hogy a Lungo Drom is elegendő lenne, de az alapvető célunk más. Nevezetesen az, hogy minden olyan szervezettel, amellyel szövetséget alakítottunk ki, és ezt a programot ismerik és támogatják, a megvalósítás során is szoros együttműködés maradjon meg. Ez lesz a valós, hosszú távú együttműködés záloga, amely során pontosan tisztázzuk a feladatokat, felelősségi köröket. A rendszert azonban nyitva hagyjuk, mások csatlakozására, munkájára is számítunk a későbbiekben. Már-

cius 4-e nyilvánvalóan választóvonal lesz ebben a munkában, az új helyzetben minden szervezetnek és majdnem minden képviselőnek meg kell találni a helyét, szerepét. Erre törekszünk.

A program célja komplex, sok terület összehangolását kell megvalósítanunk. Az oktatás, a munkaerő-piaci integráció, a lakhatási feltételek kérdése nagyon fontos, hiszen ezek javítása nélkül nincs továbblépés. Emellett küzdenünk kell a diszkrimináció ellen, az egészségügy területén nagyon fontos lépéseket kell megtennünk, főként azt szem előtt tartva, hogy a kormányzati „egészségügyi reform” milyen terheket ró a cigány családokra. Fel kell építenünk újra a magyarországi roma kultúra meghatározó alapintézményeit, emellé meg kell alapoznunk egy olyan kutatóintézetet, amely európai összefüggésben tudja kutatni a roma kultúrát, társadalmi jelenségeket és folyamatokat, és az eredményeket elérhetővé kell tenni a mindenkori kormányzat számára, hogy valós alapokról indulva lehessen kialakítani egy megvalósítható, szakmailag indokolt integrációs politikát. E cél érdekében nagyon fontos a roma civil társadalom fejlesztése, hiszen e nélkül a kudarc kódolva van. Meg kell találni a politikai vezetőkön és szervezeteken túl azokat az embereket is, akikre a napi munka során számítani tudunk, akik képesek megszervezni saját közösségüket és részt kívánnak venni a közös munkálkodásban. Vissza kell térnem azonban az Integrációs Hivatalokhoz. Ez egy olyan új kezdeményezés, amelyre eddig nem volt példa. A pályázati információk közvetítése és a szakmai segítség mellett nagyon fontos szerep jut ezeknek a hivataloknak. Itt nyílik lehetőség arra, hogy összehangoltan, szakmailag megalapozottan tudjunk elkezdeni települési, kistérségi és regio-nális programokat. Az intézményesített

cigányügy azt jelenti, hogy rendelkezni fogunk a szükséges infrastrukturális háttérrel, amely a minimális feltételeket biztosítani tudja. A további lehetőségek pedig a pályázatok útján nyílhatnak meg, amelyek a fennmaradást, a hosszú távú tevékenység megalapozását jelentik. Ezzel kapcsolatban el kell mondanunk azt is, hogy ez a program jelenleg nem kapcsolódik szorosan az Országos Cigány Önkormányzat tevékenységéhez, ezeket az eredményeket „ellenszélben” tudta elérni a Lungo Drom, ami talán rámutat a társadalmi elfogadottságra, a szakmai alapokra. Ez a struktúra is elérhető lesz minden kisebbségi önkormányzat számára, és várhatóan létre kell hoznunk egy országos hatókörű hivatalt is, amelyben már a kormányzatnak is komoly áldozatot kell vállalnia. Az építkezés tehát megkezdődött, sőt kézzelfogható eredményeket tudunk felmutatni.

A cigánypolitika új alapjait vizsgálva azonban fontos hangsúlyoznunk egy vertikális felépítést is, amelyet szintén csak a Lungo Drom tudott kiépíteni. Egy modellértékű struktúráról van szó, amelynek alapját a roma társadalom adja: a különböző szervezetek települési önkormányzatai, amelyre a területi szintű önkormányzatiság épül. Itt fontos szempont, hogy megyei szinten képesek vagyunk képviselni az adott megye roma lakóinak érdekeit, problémáit, és átfogó szintű megoldásokat alakíthatunk ki a megoldásra. Ehhez kapcsolódóan hangsúlyos szempont az is, hogy a Lungo Drom az országos helyhatósági választások során képes volt roma jelölteket bejuttatni a települési és megyei közgyűlésekbe. Ez megteremti annak a lehetőségét, hogy első kézből jussunk fontos információkhoz és közvetlenül részt tudjunk venni a megyei közgyűlések munkájában. Erre épül az Országos Cigány Önkormányzat, amely várhatóan a Lungo Drom és szövetségesei által delegált képviselők többségéből áll majd össze. Az országos szintű képviselet egyrészről az OCÖ-n keresztül, másrészről a Lungo Drom országgyűlési képviselőin keresztül valósul meg. Jelenleg 3 képviselővel tudunk képviselni romákat érintő ügyeket a Parlament falai között. Fontos tényező, hogy az Európa Parlamentben is van a Lungo Drom által delegált képviselőnk, aki az európai színtéren képes megjeleníteni a roma ügyeket. Úgy vélem, ez a struktúra, ez a modell teheti lehetővé a valóságos érdekképviseletet, az átgondolt politikai tevékenységet, hiszen ezt azért építettük ki, hogy minden kisebbségi önkormányzati képviselő gyorsan juthasson pontos információkhoz, a problémák megoldására megtaláljuk a leghatékonyabb szintet, és ha szükséges, néhány órán belül az európai politika színterén tudjuk képviselni az érdekeinket. Ez a logika érvényesül visszafelé is, ha az európai színtéren történik a magyarországi cigányság számára fontos dolog, olyan új információ kerül elő, amely a politikánkra, tevékenységünkre komoly hatással van, akkor első kézből, minimális idő alatt a települési képviselő is információhoz jut. Ezt kell megvalósítanunk, és ez a Lungo Drom OCÖ-vezetésével teljesedhet ki.

Hogyan értékeli a kormány újévet köszöntő nagygyűlését az OCÖ székházban (amelyről sokaknak az a véleménye, hogy a Gyurcsány-kormány megválasztotta a maga OCÖ-jét)? Véleménye szerint el lehetett, vagy el kellett volna kerülni az MSZP beavatkozását az OCÖ választási folyamatába? Helyesebb lett volna Ön szerint a március 4-i választás után felkeresni a kormány részéről az új OCÖ-t?

A kérdéses esemény nem volt más, mint a már említett kirakatpolitizálás része. Sajnálom, hogy ez megtörtént, mert alkalmas volt arra, hogy megtévessze a magyarországi cigányságot. Hiszen ha a jelenlegi OCÖ valóságos támogatottsággal rendelkezne, akkor nem ilyen szimbolikus tevékenységet végezne, hanem a programmal, az eddigi eredményekkel kampányolna. Ez az OCÖ részéről érthető cselekvési mód, hiszen hiányoznak az eredmények. Ez veszélyes is, mert azt jelenti, hogy ha a kormányzati szándék érvényesül, akkor a következő időszakban is ezzel a semmittevéssel kell számolnunk. A kormányzat részéről nem volt elegáns lépés, hiszen korábbi nyilatkozataimban kértem, hogy ne vegyenek részt a kisebbségi választások kampányában, hagyják, hogy a cigányság képviselői maguk döntsék el a következő időszak képviseletének megválasztását. Szerencsésebb lett volna, ha megvárják a választások eredményét, hiszen ezután újra le kell ülni és át kell gondolni a tennivalókat. A jelenlegi OCÖ vezetés és a várhatóan Lungo Drom vezetésű OCÖ tevékenysége között azonban alapvető különbség lesz. Utóbbinál már nem lesz elegendő, ha néhány szervezet támogatásával valósítják meg az integrációs politikát, amely egyértelműen nem valós, hanem konfliktusokat csökkentő tevékenység. Más gondolkodásra és más teljesítményre lesz szükség. A mindenkori OCÖ feladata a mindenkori kormányzattal szembeni szakmai, politikai ellensúly gyakorlása, és természetesen az együttműködés megteremtése konkrét

feladatok, felelősök és eszközös meghatározásával.

Horváth Aladár

a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke;

a Roma Polgárjogi Mozgalom alapítója és vezetője;

volt miniszterelnöki tanácsadó;

2003 márciusától 2003 júniusáig az Országos Cigány Önkormányzat elnöke

Három hónapnyi OCÖ elnökségének Kolompár puccsal vetett véget 2003-ban. Azt követően közel 20 sikertelen „viszontpuccs”-kísérletet tart számon a roma közélet. Ügyészségi feljelentést is tett a Kolompár által elkövetett törvénytelenségek kivizsgálására. Ilyen előzmények után általános megdöbbenést keltett, hogy ismét szövetséget kötött Kolompárral. Mi van e mögött az egyezség mögött az ön, és mi Kolompár részéről?

Egy politikus életében – különösen, ha egy politikailag elnyomott kisebbséghez tartozik – a leginkább embert próbáló helyzetek azok, amikor lehetetlen összhangba hozni az általa képviselt erkölcsi értékeket, politikai elveket az általa képviselt emberek és a hatalmon lévők érdekeivel. Pedig volna legalább két fogalom, a köztársaság és a közjó, amely azonos platformot teremthetne mindannyiunk számára. Ez a lelki-morális konfliktus folyamatosan jelen van az én életemben is. Valamelyest hozzáedződtem, de iszonyú energiát emészt fel mindig, amikor kezet kell fogni, tárgyalni és megegyezni olyasvalakivel, akinek szándékaiból tudható, hogy cigányellenes, kirekesztő – de, mondjuk, tőle függ az, hogy utcára pakolják, kitelepítik vagy éppen agyonverik a településén élő romákat. Ennél is nehezebb elviselni azt, amikor más nyelvet beszélő – értem ez alatt: szót érteni képtelen, gyökeresen ellentétes nézeteket és érdekeket képviselő –, egymással bizalmatlan cigány politikusok között kell lélegeznem. Ilyen testület az OCÖ is. Ebben a fullasztó levegőjű gettótestületben kényszerültem elnökséget vállalni négy éve, hogy kísérletet tegyek (mint hagyományosan „gettóellenes”) kivinni az OCÖ-t, s vele együtt a roma politikát a szabad és demokratikus, nyilvános politikai közélet, érdekképviselet világába. Nekem sem sikerült. Mert nem ez volt az érdeke a nagypolitikának és a „kispályás” cigány politikusoknak sem. Valóban pucscsal, törvénytelenül váltottak le, és ráadásul a magyar igazságszolgáltatás szervei – a rendőrség először okirat-hamisítást állapított meg – széttárták karjukat: „egy állítás-egy tagadás”, és különben is, ez egy „belső” politikai vita, ne tegyen igazságot a rendőrség, az ügyészség... és ugyanez volt a polgári bíróság véleménye is.

Ilyen előzmények után joggal döbbennek meg az emberek azon, hogy három és fél év után mit keresek az OCÖ-ben, ahonnan puccsal (és azzal egy időben bombariadóval) távolítottak el.

Hosszú hetekig vívódtam magammal és a szervezetemmel, a polgárjogi mozgalommal, hogy egyáltalán induljunk vagy ne induljunk a regisztrációhoz kötött kisebbségi önkormányzati választásokon. Én a nem indulás mellett érveltem, de el kellett fogadnom tagjaink, megyei vezetőink többségének az álláspontját, mely szerint: a cigány önkormányzatokba való bejutáson kívül nincsen más igazán használható eszköz a kezükben, hogy befolyásolhassák a helyi önkormányzatok, kistérségek, megyék romákkal kapcsolatos politikáját. Mivel „csak” 428 képviselőjelöltünk jutott be a CKÖ-kbe, akik az összes képviselő 8%-át teszik ki, a törvényi szabályozás miatt nem indíthattunk önálló listát. Döntenünk kellett: kimaradunk az OCÖ-ből, vagy az MCF-fel, esetleg a Lungo Drommal kötünk egyezséget.

A kimaradásnak nem volt támogatottsága – a korábban elmondottak miatt –, tehát választani kellett a szélsőséges, újnyilas csoportok felé nyitott Fidesz-szövetséges Lungo Drom és az önmagát baloldaliként jegyző, a kormányhoz lojális, ám törvénytelenül hatalomba került és politikailag súlytalan MCF között.

A mozgalom többsége ez utóbbi mellett voksolt. A választási együttműködést feltételhez kötöttük: ha az MCF és szövetségesei támogatják, és teljes mellszélességgel képviselik a kormány felé a Roma Polgárjogi Alapítvány szakmai alapvetéseit és programjavaslatait, amelyeket az Új Magyarország Fejlesztési Program tekintetében, ezen belül is a hátrányos helyzetű kistérségek megmentése érdekében képvisel, mi is hozzásegítjük őket a győzelemhez. A tárgyalásokon világossá vált előttünk, hogy Kolompár, Teleki és Dógi, mindannyian érzik annak felelősségét, hogy ez az első és valószínűleg az utolsó esély a társadalomból kizuhanó romák megkapaszkodására. És hogy az unokáink nemzedéke nem azt fogja kérdezni 10-15 év múlva, hogy milyen viszony volt közöttünk, hanem azt, hogyan képviseltük őket, mit tettünk értük akkor, amikor több száz milliárd forintot fektethetett volna be a jövőjükbe az ország, az unió, s ezzel szemben továbbra is jövő nélkül, párialétben szenvednek. Persze mérlegelnem kellett, hogy belemenjek-e egy olyan kompromisszumba, politikai alkuba, amelyben a partnerek szavahihetősége, korrektsége nem garantált, és semmilyen eszközöm nincs a megállapodás tartalmának kikényszerítésére, mégis úgy döntöttem: vállalom. Mert olyan mértékben rossz a helyzet, hogy az általunk megszerzett tudás, kapcsolati-szervezeti tőke felajánlása és az együttműködési készség kinyilvánítása az első, az igazi erkölcsi parancs kell legyen mindanynyiunk számára, akiket az Isten egy kevés ésszel és felelősséggel megvert. Az én dolgom ennek a követelménynek a tudatosítása volt mind a kormányban, mind pedig a cigány vezetőkben. S ha ezúttal sem működik, ha nem lehet befolyásolni a kormányzati döntéseket, hogy a romák is ráléphessenek az európai fejlődés útjára, akkor le fogom vonni végső következtetéseim. Mindenesetre az e témában született közös nyilatkozatot minden érintett szervezetvezető elfogadta, ezt ismertettem a január 11-ei

újévi köszöntőként beharangozott, a nemzeti fejlesztési tervekkel foglalkozó konferencián.

A kormány képviselői, Kiss Péter, Bajnai Gordon és mások, a Kolompár-féle szövetség megalakulása után választási kampányfogásnak beillő „újévköszöntő” gyűlésen azonnal megjelentek a Kolom-pár Orbán–Teleki László–Dógi János –Horváth Aladár tömörülés mellett, és súlyosan általános, közhelyszerű kijelentéseket tettek a másfél hónap múlva mandátumát vesztő OCÖ-vezetőknek, jellemzően az MCF-nek. Alig hihető, hogy a semlegesség jegyében ugyanők felszólalnának a Lungo Drom országos gyűlésén, „elvégre ők is cigányok”, és főleg azért, mert várhatóan ők is az OCÖ-t vezető cigányok lesznek március 4-e után. Mindezek tükrében mi a véleménye a pártok felett álló cigány politikáról, Kolompár régi-új szlogenjéről, vagy a roma elektorokat szuverén módon megillető döntési, választási szabadság befolyásoltságáról?

Javaslom, hogy a kormány asztalára való kérdéseket az arra illetékesekkel kell megbeszélni, mindenesetre miniszter, sőt miniszterelnök volt már lungo dromos gyűlésen, igaz, akkor ők alkották az OCÖ-t. Úgyhogy semmi újat nem tapasztalok ez ügyben. A pártok felett álló cigány politika – amelyről nemcsak Kolompár, a cigánypárt elnöke beszélt, hanem néhány hete a Fideszt képviselő Farkas is – szerintem légüres tér, lufi. Amíg az ország politikai berendezkedése parlamentáris demokrácia, addig a pártok versengenek a szavazatokért, a hatalomért, és ott csakis „pártok közötti” cigány politika lehetséges: megállapodás a nemzeti minimumnak tekinthető kérdésekben, ezek közül az első háromban kellene szerepelnie a romák közösségi felemelkedését és társadalmi beágyazódását elősegítő közös cselekvési programnak. Gondolom, ők a pártoktól független cigány közéletre, érdekképviseletre gondoltak. Ehhez viszont – mindenki tudja – erős értelmiségre, szabadon gondolkodó, aktivizálható és adakozó középosztályra, és közös eszményekre volna szükség. Egyik sincs, ezért vagyunk kiszolgáltatva. Mindaddig, amíg a politikai osztály nem jön rá önmagától a magyar jövő, a „fenntartható fejlődés” szempontjából elodázhatatlan és megkerülhetetlen cselekvési felelősségére, vagy rá nem kényszeríti erre valamilyen, ma még elkerülhető társadalmi robbanás.

A roma közélet szereplői elég régóta tipizálható személyiségjegyekkel vesznek részt a politikában. Van, aki a párt érdekét szentnek és sérthetetlennek, támadhatatlannak tekintve védi és szolgálja pártja érdekeit, jellemzően a cigányok érdekeivel szemben. Más tipikus haszonleső, zsákmányszerző, mondandóját 30 szavas készletből variáló, képzetlen brigadéros, toborzó politikus, aki néhány száz fős szavazótábor voksával kereskedik a maga és szűk környezete hasznára. Erkölcse, eszmeisége súlyosan kikezdhető, politikai tőkéje a megbízhatatlanság – mindig mindenkit kijátszik, becsap, felhasznál, eldob – és a mérhetetlen, gátlástalan hatalom- és pénzéhség. Van egy független értelmiségi szerep, amely a rendszerváltástól kezdve folyamatosan amortizálódott, miközben gyakran

próbára tevődött. Csak néhány típus a sok közül, de ennyire eltérő személyi-

ségjegyekkel bíró közszereplők kö-

zössége, tíz évre szóló szerződése

– ahogyan sokan kérdezik – nem fából vaskarika, a lehetetlen kísértése, az ördöggel kötött cimboraság és más, hasonló abszurd lehetetlenség? Mi a véleménye minderről?

A roma közéletben koncepcióknak, straté-

giáknak van helyük, nem pedig „tipizálható személyiségjegyek”-nek. Ez a fogalom a lélektan számára értelmezhető, én pedig nem vagyok pszichológus.

Nem lett volna még négy éve arra, hogy a Roma Polgárjogi Mozgalom megerősítésével a következő választáson legyőzze Kolompárt? A kérdést az OCÖ-ben várható MCF-többségre hivatkozva teszi fel az Amaro Drom, hiszen már évek óta tudjuk, mire képes – azt is, hogy mire nem – Kolompár, ha nála van a szekérrúd. Őszintén: mire számít az OCÖ-ben Kolompártól? Mire számít Farkas Flóriántól, ha ő lesz az OCÖ elnöke? Mire számít a kormánytól, ha Kolompár – aki 2004-ben már megszakított minden kapcsolatot az MSZP-vel – lesz az OCÖ elnöke? Mire számít a kormánytól, ha az MSZP és a kormány minden igyekezete ellenére Farkas Flórián lesz az OCÖ elnöke? Véleménye szerint egy ilyen fordulat megváltoztatja-e a kormány viszonyát az OCÖ-höz, és az Ön lehetőségeit, például a hátrányos helyzetű kistérségek felzárkóztatásában vállalni kívánt szerepében?

Az e pontban feltett kérdések nagy részére már válaszoltam az elsőként feltett kérdésblokknál.

Dógi János

Cigány Szervezetek Országos Szövetségének elnöke;

Országos Cigány Önkormányzat alelnöke (2002–2006)

Tíz évre kötött együttműködési szerződést az OCÖ működését 2003–2006 között kizárólagosan meghatározó MCF-fel. Az OCÖ-nek Ön is tagja, tisztségviselője volt négy éven keresztül. A szerződéskötés alapján úgy tűnik, Ön elégedett az OCÖ négyéves tevékenységével, azon belül az MCF teljesítményével, módszereivel és céljaival. Ez az oka annak, hogy szándékai szerint még tíz évre meghosszabbította az MCF-es, Kolompár Orbános cigány politikát?

Arra kérjük, elemezze ezen szempontok szerint az OCÖ négyéves működését, a CSZOSZ felelősségét és szerepét, továbbá a tíz évre előre várható hasznot és hasznosságot, amelyet a romák várhatnak az Önök szerződéskötésétől.

A cigány közéletet követők számára úgy tűnik, a CSZOSZ darabjaira hullott.

A jelöltállításhoz szükséges 10 százalékot sem érte el a szervezet, korábbi meghatározó személyiségeik (például Farkas Antal) Farkas Flórián személye mellé álltak Kolompár Orbánnal szemben, és mindvégig súlyos problémáik voltak Kövesi Vilmos és más, a CSZOSZ tagjaként komoly eredményeket felmutató személyiségekkel (pl. Várnai Mártonnal) is. Illetve nekik volt problémájuk Önnel és a szövetséggel.

Az elmúlt négy évben Kolompár és az MCF teljesen jelentéktelenné tette az OCÖ második legnagyobb frakcióját a CSZOSZ-t. A március 4-ei választásnak nagyságrenddel rosszabb pozícióból vágnak neki, mint négy évvel ezelőtt, ami azt jelenti, hogy a CSZOSZ-nek alig néhány fős képviselete lesz majd az OCÖ-ben. Külső szemlélő számára mindezek alapján irracionálisnak tűnik az Önök tíz évre vonatkozó szerződéskötése.

Véleménye szerint az OCÖ a magyarországi cigányság politikai képviselője mint az egyetlen törvényes, legitim, választott testület, vagy – mint Kolompár Orbán nyilatkozta – az MCF Roma Összefogás Pártja jogosult a cigányság politikai képviseletére?

Kolompár Orbán

2003 júniusától az Országos Cigány Önkormányzat elnöke;

a Magyarországi Cigányszervezetek Fórumának (MCF) elnöke;

az MCF Roma Összefogás Párt elnöke

Tizenkét évnyi OCÖ-politizálás után milyen felismerés vezette Önt ahhoz a kijelentéshez, hogy új alapokra kell helyezni a cigány politikát?

A cigány közéletben járatlan érdeklődő azt gondolná, hogy az elmúlt 12 évben Ön ezt minden nap megtehette volna. Az elmúlt négy évben pedig, amennyiben nem ezt tette az OCÖ elnökeként, az egyenesen bűnnek is tekinthető, hiszen négy évvel ezelőtt ugyanezzel az ígérettel kívánta leváltani korábbi harcostársát, Farkas Flóriánt OCÖ elnöki tisztéből!

Gyakran hangoztatja, hogy az OCÖ nem politikai képviselője a magyarországi cigányságnak. Programjában újnak tekinthető – 2004-től – ideológiaként többször is megfogalmazta, hogy az OCÖ szakmai kérdésekkel foglalkozó képviselete lesz a cigányságnak, a politikai képviseletet pedig lássák el civilszervezetek, vagy ahogyan legutóbb fogalmazott: ez leginkább az Ön által alapított és vezetett MCF Roma Összefogás Párt feladata és joga. Kérjük, érveljen állításai mellett.

Az OCÖ képviselői közül sokan – Farkas Antal, Rostás László, Hága Mária, Dancs Mihály, Horváth Aladár (ameddig OCÖ-képviselő volt), Kertész Lóránt – nyíltan és hivatalos fórumokon följelentették az OCÖ-t, vagy súlyosan kifogásolták az OCÖ működését (forrás: www.c-press.hu). Véleménye szerint mindezek alapján milyen kép alakulhatott ki személy szerint Önről és az OCÖ-ről a romákban? Miért gondolja azt, hogy a romák Öntől és az MCF-től várják a cigány politika új alapokra helyezését?

Sokkoló hatással vannak a cigány közéletre az Országos Cigány Információs és Művelődési Központ (OCIMK) elvesztéséről szóló hírek is. Előbb árverésre tűzték, majd tavaly novemberben leégett, miután ismeretlenek felgyújtották. Aztán szabad rablás prédájává tették a benne hagyott pénzügyi és egyéb dokumentációkkal, hivatalos iratokkal együtt. Az OCÖ elnökeként teljes felelősséggel tartozik az OCÖ és intézményei működéséért. Vállalja ezt a felelősséget?

A politikai manipulációk eredményeként a magyarországi cigányság – bármenynyire is akarná –, nem tudna Öntől és az MCF-től megszabadulni még legalább négy évig. Érez emiatt felelősséget? Fölvethető az a kérdés, hogy Ön és az MCF ráerőszakolja az akaratát és önös céljait a magyarországi cigányságra – az Amaro Drom becslése szerint akár 600-800, vagy maximum 1000-1200 elektor szavazatával. Az elmúlt négy évben még az OCÖ-s képviselői bázist is leszűkítette az MCF frakció átlag 28 fős bázisára, és akit lehetett, kiszorított a döntéshozatalból. Közcélú tevékenysége, döntései, programja, ami a legcsekélyebb mértékben is kihatott volna a magyarországi cigányságra, nem vált ismertté. Szinte minden kezdeményezése – sokak véleménye szerint – az MCF szervezet és párt érdekében született, egy kézi irányítású klientúra gyarapítását szolgálta. Egy szó mint száz: súlyos gondok vannak a legitimáció és az értékelhető teljesítmény körül. Nem gondolja, hogy akkor tenné a legtöbbet a cigányságért, ha visszavonulna a cigány közélettől?

OCÖ-választás, 2003

Fotók: Sióréti Gábor

OCÖ-választás, 2003