Öngól

Az unió bekerítette Magyarországot és a cigányokat, amikor – állítólag – kitiltotta a nemzeti fejlesztési tervek (a II. ebben az évben kezdődik és 2013-ig tart; 8 ezer milliárd forintot ad hozzá az EU) kedvezményezettjei közül a cigányságot, hozzátéve, hogy etnikai alapon felzárkóztatás nincs. Csak elnyomás. Az elv szépen át is ment Magyarországon, mint kés a vajon, teljes körű és mély egyetértéstől kísérve, leszámítva a Fővárosi Cigány Önkormányzat okvetetlenkedését.

Ezért aztán lefuthat egy falufejlesztési program az MVM kezelésében úgy, hogy a 900 települést érintő és sok száz milliárd forintos program végén a végrehajtást értékelő államtitkár egyetlen romákat érintő programelemről sem tud beszámolni. Merthogy derekasan fejlesztették a falvakat, de egyetlen cigány telepet, kisebb-nagyobb gettót nem számoltak fel. Igaz, ettől még a falufejlesztési programot rendkívül sikeresnek és eredményesnek értékelte az államtitkár. Talán épp ezért. Ha jól értem, igen gazdaságos nem látni az „etnikai alapot”.

Az EU ilyenformán ugyanolyan módon ad követendő gondolkodási sémát Magyarországnak a cigányokról, mint az előző rendszerben tette a gyarmattartó szovjet birodalom a maga „nemzetiségi modellje” követésének kötelezővé tételével. Nem is lett a cigányoknak nemzetiségi joguk, sőt a létezésüket is megtagadták.

Csakúgy, mint most.

Tulajdonképpen cigány sincs, csak hátrányos helyzetű magyar állampolgárok vannak. Visszajutottunk oda, ahonnan elindultunk 1961-ben (MSZMP KB határozat a cigányokról).

Nem mellesleg azoknak kellene dűlőre jutni abban a kérdésben, hogy most akkor van-e cigány az országban vagy nincs – pl. az NFT II. projekt néven nevezett célcsoportjaként –, akik éppen annak az évtizedes titoknak a megfejtésére és leharcolására fordítják minden erejüket, hogy egyáltalán: ki a magyar? Ilyen alapon, mármint etnikai alapon az unió akár le is állíthatná a teljes fejlesztési programot, hiszen – már mondtam – etnikai alapú fejlesztést nem támogat.

Az EU-nak bizonyára komoly fejtörést okozhat, hogy vajon részesülnek-e a fejlesztési forrásokból jogtalanul magyarnak látszó nem magyarok. A magyar politikai teret betöltő vitában gyakran elhangzik az egyik fél szájából, hogy a másik fél nem magyar, vagy nem eléggé. Vajon mi lehet még, ha nem magyar? És egyáltalán: ember?

Látható, hogy a cigányokat el nem ismerő EU nincs könnyű helyzetben akkor sem, ha a magyarokat akarja felzárkóztatni, kiemelni. Honnét is? A porból? Az etnikai háború közelségéből? A faji előítéletesség megszokottságából?

Az EU-nak most ott van a szőnyeg alá söpört cigány kérdés, mint polgárháborús veszély, foglalkoztatási, oktatási, egészségügyi, szegregációs, kisebbségjogi és emberiességi krízishelyzet. És emellé ott van a magyar–magyar etnikai konfliktus. Az előbbi felsorolásból itt elég „csak” a polgárháború és alkotmányos válság veszélyét átemelni.

Az EU bezárta a cigányokat a nyomorba. A magyar politika, ami változtathatott volna ezen, önsorsrontón és automatikusan kizárta a cigányokat a felemelkedés lehetőségéből.

Öngólokkal még egy csapat sem győzött.

Zsigó Jenő