Útjelző Hírháttér

Akikről tudunk...

Andorkó Elek (1926–1984)

Segédmunkás. A II. kerületi Széna téri-Maros utcai felkelő csoport tagja. 1957 novemberétől letartóztatásban.

Bognár Józsefné Németh Mária (1939–)

1939-ben született Budapesten. Apja szobafestő, anyja háztartásbeli. A négy elemi elvégzése után alkalmi munkás a Nagyvásártelepen, majd a Parkfenntartó Vállalatnál dolgozik, utóbb konzervgyári munkás.

A fegyverszünet előtt csatlakozik a corvi-

nistákhoz, fegyvertelenül segíti a felkelőket, részt vesz fosztogatásokban is. 1957 októberében letartóztatják, fél év felfüggesztett börtönbüntetést kap.

Csányi Sándor (1929–1958)

N
égy elemit végzett Perkátán. Zenéléssel próbálkozott, majd 1948-ban Budapestre költözött, ahol két évig rendőrként, egyébként segédmunkásként dolgozott. 1956 tavaszán előzetes letartóztatásba helyezik szándékos emberölés és rablás kísérletéért. November 4-én szabadult a Markó utcai börtönből. Azonnal csatlakozott a Thököly úti fegyveres csoporthoz, az egyik tüzelőállásba osztották be. Több szovjet páncélost támadtak meg, visszafordulásra kényszerítve őket. November 8-ig tartották magukat, amikor is a túlerő elől visszavonultak, és a csapat feloszlott. 1958. október 1-jén tartóztatták le. Mindkét fokon halálra ítélték, és 1958. október 28-án kivégezték.

Damu János (1939–)

1939-ben született Tályán, tizenegy gyermekes családban. Apja kovácsmester, anyja háztartásbeli. Kőművessegédként dolgozik, majd kifutó egy miskolci vendéglátósnál. 1955-ben segédmunkás Budapesten. 1956. október 29-én előbb a Szabad Népet elfoglaló, majd a Práter utcai felkelő csoporthoz csatlakozik, a gyanús személyeket ellenőrző járőröző raj tagja. November 9-én egy lövedék térden találja, kórházba kerül, ahol lábát amputálják. Visszatér munkahelyére, majd portásként dolgozik. 1958 márciusában letartóztatják, 4 év és három hónapot kap. 1962 júniusában szabadul.

Forrás: Eörsi László: Corvinisták (1956-os Intézet, 2001.)

Dandos Gyula (1938–1957)

1938. július 2-án született Torockó községben (ma Románia). Édesanyját négyévesen veszítette el, apja 1946-ban hadifogolyként halt meg. Az árván maradt fiú innentől kezdve állami gondozottként élt. A Nemzetközi Vöröskereszt révén Svájcban tanult egy ideig, majd debreceni és karcagi kitérők után a Szabolcs megyei Balkányban, az Állami Gyermekotthonban végezte el az általános iskolát. Innen került Nyíregyházára, az Állami Kossuth Lajos Gimnáziumba.

(…)

A nyíregyházi forradalmárok október 28-ára egész Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében átvették a hatalmat. Dandos Gyula, akiről kiderült, hogy rendkívüli szervezőtehetséggel rendelkezik, a forradalom szűkebb vezetéséhez tartozott. Tagja volt a Városi és a Megyei Munkástanácsnak, a Városi és a Megyei Forradalmi Bizottságnak is. Dandos Gyula a forradalom néhány napja alatt több beszédet tartott és megszervezte, összefogta Nyíregyháza „tanulóifjúságát”.

(…)

Dandos Gyulát a karhatalmisták november 6-án vitték el a diákotthonból, előbb a szovjet titkosszolgálat ungvári, majd az ÁVO nyíregyházi börtönébe. Betegsége miatt (hörgőtágulat) ’57 januárjában a határ melletti Szentgotthárd Iskola-szanatóriumába szállították, ahonnan kétszer kísérelt meg szökést – egyik svájci ismerőséhez próbált kijutni. Második szökésekor a határőrök újra elfogták, és fejbe lőtték.

Dandos Gyula emlékét egykori kollégiuma falán elhelyezett emléktábla és egy vásárosnaményi cigány egyesület őrzi.

Forrás: Amaro Drom 2004. október

Dilinkó Gábor „Bizsu” (1929–)

1929-ben született Újpesten, cigány családban. Apja dokkmunkás. Kilencen voltak testvérek. Anyja betegsége és válásuk miatt 8 éves korában állami gondozásba kerül. Anyja a felszabadulás után magához vette, majd nagybátyjánál nevelkedik, ahol a szegkovács mesterséget kezdi tanulni. 1947-ben édesanyja meghal. 1948-ban szerel le a katonaságtól. Ezután bőrgyári munkás. Az 1956-os forradalom idején a Corvin közben harcol, súlyos sérülésekkel esik fogságba. A forradalom leverése után előbb halálra, majd 12 évi börtönbüntetésre ítélik, végül a Legfelsőbb Bíróság 7 évre változtatja az ítéletet. 1963-ban szabadul, évekig nem tud elhelyezkedni, ötvenhatos múltjáról értesülve azonnal elbocsátják. Végül 1975-ben háztakarítóként és fűtőként sikerült elhelyezkednie az IKV-nál. Innen megy nyugdíjba. Ötvenhatos múltjáért 1991-ben megkapja a „Hűséges helytállásért” kitüntetést, majd a dandártábornoki rendfokozatot. Jelenleg a Corvin Bajtársi Közösség tagja. Mátyásföldön, a Bajtársak Otthonában él.

Fátyol István

Felmenői híres muzsikusok, nagybátyja, Fátyol József Magyarország első cigány klarinétművésze volt. De a család az ötvenes években mégis B-listára került, mert apja a hitleri Németországban mint zenész vett részt a német filmgyártásban. Csepeli ifjúmunkás volt, villanyszerelő, majd a Faluszínház (Déryné Színház) világosítója.

A forradalom első napjaiban a színház megalakította munkástanácsát, Fátyol István elnökhelyettese lett, majd megszervezte fegyveres csoportját. „Közben vagy tizenöt harcolni akaró fiatal vezetőjévé választott engem, és a Tanács körút, valamint az akkori Népköztársaság út sarkáig húzódó VI. kerületi rész a mi fennhatóságunk alá tartozott. Ott járőröztünk, harcoltunk. Parancsnokságunkat a színház igazgatósági épületében rendeztük be, az Éva utca (ma Asbóth utca) és a Király utca sarkán lévő első emeleti próbateremben. Stratégiailag is jó hely volt, mert ez átjáróház volt. Csoportunkat utólag úgy legalizáltuk, hogy a színház vagyonára vigyáztunk.” 1957. január elején az új igazgató elbocsátja, majd letartoztatják. Tizennégy társával együtt perbe fogják, Tutsek Gusztáv halálbíró első fokon elítéli őket. Nyolc hónapig a Fő utcában volt egyedül egy zárkában. Hat évet kapott, de 1961-ben részleges amnesztiával szabadul. Jelenleg a feleségével él Mátyásföldön, a volt szovjet laktanya területén, az ötvenhatosoknak és a politikai üldözötteknek kiutalt kisméretű lakásban.

Forrás: Magyar Nemzet, 2003. február 18.

Fehér Nándor

15 évesen csatlakozott a Tűzoltó utcai felkelőkhöz. Az 1956-os Intézet Oral History Archívumában található interjúban így vall erről: „Elmentünk a Rudas fürdőbe, onnan jöttünk haza, és akkor már a villamosok álltak. Kiabálták: aki magyar, velünk tart! Hát mondom, én megyek velük, mint a franckarika. Persze, hogy megyek. Mert én egyszerre magyar meg cigány is vagyok.” Börtönbüntetésre ítélték.

Horváth Aladár

Ferencvárosi csoport tagja volt, börtönbüntetésre ítélték.

Horváth Károly

A Práter utcai fegyveres ellenállásban vett részt.

Horváth László (1938–)

Vándordrótos. A XX. kerületi felkelő csoport tagja. 1959 szeptemberétől letartóztatásban. Tíz évet kapott.

Kisnémeth László „Cigány Laci”

A Práter utcai fegyveres ellenállásban vett részt.

Kolompár Mátyás (1924–1957)

Iskolába nem járt, analfabéta volt. Tavasztól segédmunkásként, ősztől vándoriparosként dolgozott. 1946-ban sorkatonai szolgálatát töltötte, amikor lopásért hat és fél hónapot ül. Miután leszerelt, még kétszer került börtönbe. Egyszer azért, mert nem tudta kifizetni a rárótt száz forintos bírságot.

1956. október 27-én nagy tömeg verődik össze Kiskunmajsán a heti vásáron. Letörik, lemeszelik a vörös csillagokat, leverik a köztáblákat. Követelik Neményi Józsefnek, a begyűjtési hivatal volt vezetőjének, a tanácselnöknek és a párttitkárnak a megbüntetését. Neményit a tanácsháza pincéjébe zárták azzal, hogy majd a többi vezetővel együtt hallgatják ki. Ám azok elmenekültek. Kolompár felhozta Neményit a pincéből, amint kiértek az épületből, a tömeg nekiesett Neményinek és agyonverték. Kolompárt november 26-án tartóztatták le. Első fokon szándékos emberölés vádjával tizenkét év börtönre ítélték. Ez ellen csak a védő fellebbezett. Ítéletét másodfokon a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalomban való részvétel és gyilkosság vádjával halálbüntetésre súlyosbította. 1957. október 10-én harminchárom évesen végezték ki Kecskeméten. Hat gyerek maradt utána.

Kóté Sörös József (1927–1959)

Monoron született. Tízen voltak testvérek (egyik bátyját a nyilasok lőtték agyon). Kiskunfélegyházán nevelkedett, itt végezte el az általános iskola négy osztályát. Cigány vándoriparosként dolgozott mint bádogos, lakatos és alkalmi zenész. 1948-tól három évig sorkatonai szolgálatot teljesített, ekkor büntették először, önkényes eltávozásért és parancsmegtagadásért. 1952-ben belépett az MDP-be. 1954-ben a monori járásbíróság ítélte el orgazdaság címén kétszáz forint pénzbüntetésre. Felesége harmadik gyermeküket várta, amikor Kótét letartóztatták. 1956. október 29-én ő és a vele egy perben halálra ítélt és kivégzett Tóth József a Vöröskereszt által összegyűjtött élelmiszert szállították Budapestre. A két teherautónyi élelmet és bort a kórházakba vitték. Ekkor találkoztak a Vajdahunyad utcai fegyveres csoport néhány tagjával, akik rábeszélték őket, hogy csatlakozzanak a felkelőkhöz. Fegyvert kaptak, és részt vettek az utcai harcokban, valamint járőr- és őrszolgálatot teljesítettek. A bíróság a Köztársaság téri pártház ostromában való részvétellel is megvádolta, de ezt nem tudták bizonyítani. A november 4-i Üllői úti harcban a combján megsebesült. Ekkor a kilátástalannak bizonyuló küzdelmet föladva hazament a családjához, majd Ausztriába menekült. Az amnesztiarendelet hírére a magyar követség segítségével tért vissza. 1957. július 18-án tartóztatták le. 1958-ban halálra ítélték, ítéletét a Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa 1959. február 24-én jogerőre emelte. Február 26-án kivégezték.

Kuti Lászlónak

Ferencvárosi csoport tagja volt, ülnie kellett.

Mohácsi Gusztáv (1938–)

Segédmunkás. A XX. kerületi felkelő csoport tagja. 1959 szeptemberétől letartóztatásban. Tíz évet kapott.

Németh Gyula (1913–)

Hengerész. A XX. kerületi felkelő csoport tagja. 1957 júliusától letartóztatásban. 12 évet kapott.

Nyári Péter

A Ferenc körúti fegyveres csoport tagja, majd disszidált.

Onestyák László (1938–1958)

1938-ban született Pázmándon, nyolcgyermekes család legfiatalabb tagjaként. Édesapja segédmunkás, édesanyja háztartásbeli volt. 6 általános iskolai osztály elvégzése után 1952-től egyéves szerszámköszörűs tanfolyamot végzett a Beloiannisz gyárban, majd még fél évig ott dolgozott, amikor racionalizálás címén elbocsátották. Ekkor a Kertészeti Kutatóintézetbe került segédmunkásnak. Ezt követően a Budafoki Zománcgyárban és az Albertfalvai Vegyigyárban dolgozott. Az I. kerületi Corvin téren lakott. Már az októberi harcok kezdetétől csatlakozott Wágner István („Göndör”) csoportjához. Mindvégig szakaszparancsnok volt, a novemberi ellenállásban is részt vett.

1957. április 26-án letartóztatták, és mindkét bíróság a legsúlyosabb büntetést szabta ki rá. 1958. november 22-én kivégezték.

Ponczok Sándor (1926–1966)

1926-ban született Bicskén. Apja gépmester. Anyját 1939-ben elveszíti. Iskolába nem járt, analfabéta volt, kilencévesen már dolgozik. 1959-től Budapesten cementgyári munkás, majd Gödöllőn gépmester. A fegyverszünet előtt csatlakozik a Corvin közi csoporthoz, majd a Szabad Néphez küldik. Feltehetően az ÁVH-s alakulatokkal, később szovjet egységekkel harcol.

Őrszolgálatot látnak el, majd az ÁVH-sok begyűjtésében vesz részt. Október 31-én a Köztársaság téren vigyázzák az állásokat. A november 4-i szovjet támadás idején már otthon volt. A forradalom leverése után nyersbőr-begyűjtőként dolgozik, 1957

áprilisában elfogják. 15 évet kap, 1963 márciusában szabadul. 1966. augusztus 3-án meghalt.

Radics József

A Práter utcai fegyveres ellenállásban vett részt. 5 évet kapott.

Sárközy Károly (1934–1983)

1934-ben született Pakson. Szobafestői képesítést szerez, vájárként dolgozik. A forradalom kitörésekor sorkatonai szolgálatot teljesít Várpalotán, társaival Budapestre jön, a Szabad Népet elfoglaló csoport tagja lesz. Rajparancsnokként az épület őrzését irányítja. November 4-én elhagyja a csoportot. November 26-án letartóztatják, 6 évet kap. 1960-ban kegyelmet kap, de lopás miatt ismét letartóztatják. 1969-ben szabadul. 1983 júniusában halt meg.

Sztojka László (1931–)

Segédmunkás. A XX. kerületi felkelő csoport tagja. 1959-től letartóztatásban. 14 évet kapott.

Sztojka Péter (1926–)

Segédmunkás. A XX. kerületi felkelő csoport tagja. 1959 szeptemberétől letartóztatásban. Tíz évet kapott.

Sztojka Vince (1934–)

Segédmunkás. A XX. kerületi felkelő csoport tagja. 1959 szeptemberétől letartóztatásban. 14 évet kapott.

Való Mátyás „Csoki”

Ferencvárosi csoport tagja volt, aki fosztogatókat akadályozott meg abban, hogy pénztárgépeket törjenek föl. Hat évet kapott.

Valószínűleg szintén elhagyták az országot a Váci útiak közül a „Cigány”, „Kóró” és „Narancs” becenévre hallgató romák.

Forrás: Hardi János Kordokumentáció című összeállítása – www.romapage.hu

Eörsi László adatai alapján

Roma Sajtóközpont

Fotók: 1956-os Magyar Forradalom Történetének Dokumentációs és Kutatóintézete Közalapítvány