Útirajz Filmajánló

Kultúrharc

A Nyílt Társadalom Archívum (OSA) november 9-től már harmadik alkalommal rendezi meg a Verziók Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivált. A programban 44 film szerepel a világ minden részéből, mellettük archív anyagok láthatók a spanyol polgárháborúból és az 56-os forradalomról. A fesztivál gazdag választékából most egy roma tárgyú dokumentumfilmet ismertetünk, amely egy kivételes tehetségű szlovákiai cigány kislány esélyeiről szól.

Sikertörténetnek indult... Az ismert és népszerű csehországi énekesnőhöz, Ida Kelarovához eljuttatnak egy hangkazettát, amelyen egy szlovákia tehetségkutatáson feltűnt roma kislány énekel. Szavamra, a 12 éves Verocska őstehetség, olyan hangja van, mint Miczura Mónikának lehetett ilyen korában. Ida és szintén zenész férje, Dezső fellelkesül, és meghívják a kislányt új roma projektjük, A cigánytábor az égbe megy koncertjére és stúdiófelvételeire. Közben telefonon tartják a kapcsolatot Vierka szüleivel, s meg is látogatják őket a szlovákiai Lusenecben. A Berky család borzalmas körülmények között, egy nyomortanyán él, ahol se víz, se villany. Fűtésük sincs, és télvíz idején hóban-fagyban Ida úgy érzi, hidegebb van odabent, mint kint. Ez így nem maradhat, egy akkora tehetség, mint Vierka, nem veszhet el a mindent felemésztő szegénységben. Magukhoz veszik az egész családot – Vierkának van egy 15 éves bátyja is, Tyto –, elintézik az áttelepülésüket, a gyerekeket beiratják az iskolába, és kezdetét veszi Vierka zenei képzése. Idáék nagy házban laknak, megvan mindenük, ami a jó élethez kell, s mindezt most megosztják Berkyékkel. Elkezdik felújítani Dezső rokonának lakatlan házát, ahová majd átköltöztetik őket, a szépen járatott, konszolidált környezetet maguk mögött tudó testvérek könnyen beilleszkednek az iskolában, Tyto a lányok kedvence lesz, a jó eszű és szorgalmas Vierka gyorsan fejlődik. Idáéknak nagy tervei vannak vele: koncertek, lemezek, külföldi turnék.

És megérkezik egy filmes stáb is, ami az ifjú roma tehetség pályájának állomásait szeretné dokumentálni. Rendszeresen forgatnak a két családdal, így tanúi lesznek a kapcsolat megromlásának. A gyerekekkel semmi gond, Vierka apja is jól alkalmazkodik az új helyzethez, látszólag az anya, Viera minden baj forrása. A konfliktusokat – mint mindig – kis dolgok okozzák, de ezek idővel összeadódnak. Viera, akinek otthon még sütője sem volt, előbb szenvedélyes süteménygyártásba kezd, majd amikor Ida megsokallja a mindennapi nassot, és azt kéri, hogy csak hétvégén vagy legfeljebb hetente kétszer süssön, mert a sok édesség se nem olcsó, se nem egészséges, Viera felhagy a sütéssel, aztán evési problémái támadnak, anorexiás lesz, és már egyáltalán nem hajlandó főzni. Ida egyre inkább úgy érzi, hogy egyedül húzza az igát: nem elég, hogy ő keresi a pénzt, de amikor fáradtan hazajön a munkából, akkor nekiállhat főzni, mosni, takarítani, mert Berkyék semmit nem csinálnak. Idővel bajossá válik a két család ellátása is, mert Ida arra a felismerésre jut, hogy Berkyék nincsenek tisztában a pénz értékével, és fogalmuk sincs a beosztásról. Több kupaktanácsot tartanak, ahol az egyik legkényesebb pont az erős dohányos Berky szülők szenvedélyének finanszírozása.

Mégsem Ida és Dezső az, aki felmondja az együttélést. Viera bejelenti, hogy állítólag súlyos beteg családtagjai miatt haza kell menniük Szlovákiába, hamarosan jelentkeznek. Ám a Berky családnak nyoma vész. Hónapok telnek el úgy, hogy semmi hírük nincs Berkyékről, csak annyit tudnak meg kézen-közön, hogy Vierka vendéglátóhelyeken lép fel valami porfészekben. Ida nem érti a dolgot, és keserűen beszél arról, hogy elpazarolják a kislány óriási tehetségét.

A filmesek, akik már rég lemondtak a nagy sikersztori megörökítéséről, vállalják, hogy legalább megpróbálnak pontot tenni a történet végére. Megtudni, hogy mi lett Vierkával és meghallgatni Berkyék verzióját az igazságról.

A család immár rendes, komfortos lakásban él, bár láthatólag jóval szerényebb módban, mint Idáéknál Csehországban. A kislány valóban vendéglátóhelyeken lép fel esténként, kommersz számokat énekel. Viera, az anya megszabadult lelki bajaitól, visszajött a hangja is. Határozottan érvel amellett, hogy egy szülő nem engedheti külföldre a gyerekét idegenekkel, s ők nem ismerték annyira Idáékat, hogy megbízhattak volna benne.

Itt ér véget a történet – a filmesek és a nézők, de semmi esetre sem Vierka számára.

A rendező nem foglal állást, a nézőre hagyja az ítélkezést. A középosztály nézőpontjából természetesen Idának van igaza, akiben fel sem merült, hogy Berkyék idegenek, és nem bízhat meg bennük annyira, hogy befogadja őket az otthonába. Önzetlenül felkarolt egy tehetséges kislányt, és természetesnek tartotta, hogy a gyerekhez a két szülő és a testvér is hozzátartozik, őket is támogatni kell. Lehet, hogy az iskolázatlan és a nyomorból kikapaszkodott Berkyék hibásan érvelnek, de a szegények is ragaszkodhatnak a függetlenséghez és az emberi méltósághoz. Nem akartak eltartottként, megtűrt szegény rokonként élni, és talán túl nagy ugrás volt ez a putriból egycsapásra a tutiba, az éhezés-fázásból az angol nyelvleckék, a müzli és a százszázalékos narancslé egészségtudatos világába. Inkább azt választották, hogy kisebb léptekkel, de a maguk tempója szerint, a maguk feje után mennek előre, és nem volna méltányos ezért kárhoztatni őket. Az viszont tényleg kár lenne, ha Vierka nem jutna följebb egy kisvárosi kocsma színpadánál.

Bori Erzsébet

Fotó: Vári Zsolt