Útkereszteződés Interjú

Zenei menedzsment és érdekvédelem

A Parlament előtti Olimpia parkban július végén Kállai Katalinnak, az Oktatási és Kulturális Minisztérium roma ügyekért felelős stratégiai főtanácsadójának átadott petíció a kormányzat figyelmét a cigányzenészek gondjainak enyhítésére, illetve foglalkoztatására szánt pénzek helytelen elosztására kívánta felhívni. A demonstrációt szervező Dankó Pista Oktatási, Kulturális és Érdekvédelmi Egyesület és az augusztus 8-án alakult Magyar Cigány Zenészek Szakszervezete elnökét, Czutor Zsoltot kérdeztük az eseményekről és a petícióban benyújtott követelésekről.

Mióta muzsikálsz aktívan?

Harminchat évet muzsikáltam mint A-kategóriás cimbalmos. Már kisgyerekkorom óta csak ez érdekelt, ezért próbáltam minél többet tanulni. Szerencsére a legjobb zenekarokban játszhattam, ami aztán meghatározta az életemet. A fiaim is mind a hárman muzsikusok, ezért pontosan át tudom érezni a cigányzenészek helyzetét, mert én is minden nap a bőrömön érzem a bajokat.

A rendszerváltás mennyiben befolyásolta a zenészek életét?

Már a nyolcvanas években kezdték elveszteni a munkájukat, és ennek senki sem vetett gátat. A rendszerváltás időszakában a zenészek voltak az elsők, akiket elbocsátottak. Tömegesen kerültek utcára a jobbnál jobb muzsikusok, akik előtte bejárták egész Európát, és nagy sikert arattak mindenhol.

Az Országos Szórakoztatózenei Központ nem segít?

Annak idején az OSZK-ban volt annyi erő, hogy mindenkit ki tudott közvetíteni munkahelyre, azokat is, akiknek nem volt vizsgájuk. Ma már lényegében semmit sem tesz az a négy-öt ember, aki még ott dolgozik, csak tologatja a pénzeket ide-oda, de abból a zenész semmit sem lát. Ki kell mondani: az 1957-ben alakult OSZK ma már sem szervezetileg, sem személyi állományát tekintve nem alkalmas a feladatainak ellátására. Régen volt egy vizsga, ami nagyon komoly tanulást igényelt, volt is értéke a papírnak, de ma már ebből semmi sem maradt. A „zenész” ma nem egy szakma, nincs semmilyen államilag elismert OKJ-száma. Ennek az elismertségnek a hiánya nagyon sok problémát okoz, de a megoldást senki sem keresi.

Emiatt hoztátok létre a zenész szakszervezetet?

Igen, ez volt a legfontosabb. Az első dolgunk lesz, hogy ezt keresztülvigyük. Ki kell dolgozni annak a módját, hogy a már meglévő kategóriavizsgát (A, B, C – a szerk.) szakmai képesítésként ismerjék el, mert ettől kezdve egészen más lesz a dolgozó és a munkanélküli zenészek helyzete is a munkaerőpiacon. Jelen esetben a zenészeket csak betanított munkásként lehet alkalmazni, ami nonszensz. Sok zenésznek tulajdonképpen a legaktívabb ideje veszett el. Ezt senki sem tudja pótolni, de legalább az utánunk jövőknek kell jobb helyzetet teremteni. Már régen meg kellett volna ezt tennie az OSZK-nak, de jelenlegi formájában nemcsak erre alkalmatlan, hanem a zenészek érdekeinek képviseletére is. A régi rendszerben monopóliuma volt a központnak, de ez a rendszerváltással teljesen megszűnt, mivel a legtöbb étterem magánkézbe került. Ebben a pillanatban kellett volna az OSZK-nak olyan lépéseket tennie, ami megakadályozta volna a mostani tragikus és szinte megoldhatatlannak tűnő kifejletet. Ennek a problémának csak egy része a cigányzene, mert ott vannak a tánczenészek, az énekesek és újabban a dj-k is. Valakinek képviselnie kellene az érdekeinket, mert a Magyar Zeneművészek és Táncművészek Szakszervezetének szórakoztatózenész tagozata erre már képtelen. Ezt a szakszervezetet mi már csak a múltnak tekintjük, mert lassan húsz éve nem tudja ellátni a a feladatát, a zenészek érdekképviseletét, és az ennek részeként működő OSZK sem tud már munkát biztosítani. Már sokszor említettem a pályázati rendszert, amely révén előbbre juthatnánk, ha hagynák…

Ez volt az egyik központi témája a július 26-án megrendezett demonstrációnak is.

Igen, az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány (OFA) RZ/2006 számú roma zenészek támogatására kiírt pályázatáról van szó, amelyen sajnos csak egy szűk kör vehet részt. A pályázat ugyanis zártkörű, meghívásos alapon került kiírásra, név szerint felsorolva a OSZK egyes kirendeltségeit, valamint a MÉZ Kht.-t. Ugyanakkor a kiírásban az is szerepel, hogy a pártok és közalapítványok, pártalapítványok és biztosító egyletek kivételével belföldi jogi személyiségű nonprofit szervezetek is pályázhatnak. „Akinek nincs pénze, az ne pályázzon…” – én meg ezt a választ kaptam Kállai Katalintól, mikor a pályázati rendszerről beszéltünk. Jogi kifogásaink vannak: ha a kritériumoknak megfelelő jogi személyek is részt vehetnek, akkor mi szükség volt meghívásos pályázatra a kiválasztottak körének név szerinti megjelölésével. Továbbá konkrét ismereteink szerint az OSZK kirendeltségei nem jogi személyek. Az pedig tény, hogy az OSZK egyes kirendeltségeit eleve kizárták a részvételi lehetőséggel rendelkezők közül, így a kiíró egyes zenészeket lakóhelyük szerint kivont a támogathatók köréből, ez pedig területi alapon negatív diszkrimináció, ami alkotmányellenes, még akkor is, ha ezt a pályázat összeállítói nem ismerik el.

Jeleztétek ezt valahol?

Természetesen, az egyesület jogászával már több levelet is írtunk ezzel kapcsolatban szinte minden elképzelhető fórumnak, de még válaszra sem méltattak sok helyen. Akik mégis válaszoltak, azok többnyire azt mondták, hogy mivel ez kulturális ügy és ráadásul romákról van szó, ezért továbbítják a levelünket Kállai Katalinnak, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma (NKÖM) miniszteri biztosának. Kérdem én, miért? Nekünk pont az általa felügyelt és végrehajtott projektekkel van gondunk. Miért neki továbbítják a levelet, amit a miniszterelnöknek vagy a NKÖM miniszterének írtunk? Nem bírálhatja el a levelünket az, akivel szemben felemeltük a szavunk. Természetes, hogy sem a levelekkel, sem a javaslatokkal nem értünk el semmit.

Mi volt a ti javaslatotok?

Már a tervezés időszakában meg kellett volna hívni a témában érintett civilszervezeteket, és egyeztetni a megvalósításról. Ez teljesen kimaradt. Állítólag a pécsi egyetem romológiai professzora által írt tanulmány alapján készült el a projekt, amit azért nem értek, mert tudomásom szerint a pályázat kiírásakor még nem is volt kész a tanulmány. Ráadásul amikor beszéltem az illető professzor asszonnyal, rámutattam a tanulmány hibáira és tévedéseire, amit ő is elismert. De ha már a tervezés időszakában nem kérdeztek meg minket – akik már évek óta sikeresen működtetjük a rendszert, egyesületként próbáljuk megoldani a roma zenészek foglalkoztatását, egy forint támogatás nélkül is –, akkor legalább ne emlegessék kísérleti „programként” meg „sikertörténetként” a most induló kezdeményezést. Ez csak a Dankó egyesület sikertörténete lehet, mert mi már kitapasztaltuk a rendszert, és tudjuk is működtetni. Már megint egy olyan „új” programról beszélnek, amiből most sem lesz semmi. Az előző ciklusban sem jutottak el a pénzek az érintettekhez. Ezeket a milliókat is csak az OSZK egyes kirendeltségei fogják megkapni, továbbá a vezetőinek átmentésére létrehozott Magyar Élőzene (MÉZ) Kht. Ők egyszer már megmutatták, hogyan tudják elvenni a zenészektől a pénzt. Éppen ezért tarjuk nagyon fontosnak, hogy a kormány ebből a foglalkoztatási programból hagyja ki a saját túléléséért küzdő OSZK-t, és a pénz felhasználásáról a foglalkoztatás terén referenciával rendelkező civilszervezetek dönthessenek.

Kinek kellene ezt a helyzetet megoldani?

Szerintem egy demokráciában ilyen nem fordulhatna elő. Normális esetben a felelős kormánynak utána kellene járnia a történteknek, és meg kellene hallgatnia azokat, akik emiatt felemelték a szavukat, például a tüntetésen, de máshol is. A kormánynak és elsősorban a kulturális miniszternek kéne vizsgálnia a közpénzek törvénytelen és etikátlan felhasználását. A miniszterelnöki hivatalból azt a választ kaptam erre, hogy ha valami nem tetszik, akkor jelentsem fel Kállai Katalint, a kulturális tárca miniszteri biztosát. Miért jelenteném fel, én nem vagyok felügyeleti szerv, én nem bíztam meg semmivel. Nézzen utána az a kormány, amelyik kinevezte!

A pártot teszed felelőssé a kialakult helyzetért?

Az MSZP-nek nem kellene azt gondolnia, hogy egy díszcigány kinevezésével megoldotta a cigányok ügyét. Vissza sem lehet hívni, szabad kezet adtak neki mindenben, ezért aki rá van szorulva az oktatási és kulturális minisztérium támogatására, az nem mer vele szembe helyezkedni. Már a tüntetésünk előtt is kampányt folytatott, hogy aki a tüntetésen részt vesz és Czutor Zsoltival húz, az ne is számítson semmilyen pénzre. Ezt a zenészek mondták vissza.

Akkor a kormány kulturális politikája ellen tüntettek a zenészek?

Nem ez volt a lényege, hanem az, amit a petícióban megfogalmaztunk. De természetesen erről is beszélni kell. Én nem félek már senkitől sem. Ha már felvállaltam ezt az ügyet, akkor a legkevesebb, hogy elmondom, amivel a zenészek megbíztak. Most elindult egy kezdeményezés, ami kezelni próbálja a cigányzenészek foglalkoztatását. Már nagyon vártuk ezt. Mi nem a kormány ellen tüntettünk, hanem a közpénzek nem megfelelő felhasználása ellen emeltük fel a szavunkat. Az egyetemes magyar kultúra szerves részét képező cigányzene érdekében tüntettünk. Nem a célzott réteg kapja meg a forrásokat, elsősorban a nem cigány zenészek kapnak támogatást. Aztán még meg is magyarázzák, hogy a szórakoztató zene nem csak cigányzenéből áll. Bocsánat, de a pályázat roma zenészeknek szólt! Mi vagyunk azok, akik a magyar nótakincset ápoljuk. Lehet, hogy nem nekünk kellene erőlködnünk, hanem a kulturális tárcának lenne kötelessége, hogy ez az évszázados örökség ne tűnjön el.

Az általatok alapított szakszervezet képes lesz összefogni a zenésztársadalmat?

Hatalmas az érdeklődés a szervezet iránt. Augusztus 8-án volt az alakuló ülés, és már aznap mintegy százan be is jelentkeztek Budapestről, Debrecenből, Kecskemétről, Szegedről, az ország minden tájáról. Most azt látom, hogy rengeteget kell majd harcolnunk értük, de mi ezt vállaljuk. Egyelőre csak a cigányzenészekkel akarunk foglalkozni, és őket szeretnénk helyzetbe hozni.

Kép és szöveg: László Zoltán