Útkereszteződés Interjú

„A zenészek krémje játszott”

Nagybányai zenekar

A Sziget Fesztivál Roma Sátra idei programjának szervezésébe a Hagyományok Háza is bekapcsolódott. Ennek köszönhető, hogy minden nap egy-egy teljes mértékben tradicionális együttes fellépésével indult a koncertsorozat. Első este a Nagybányai zenekar lépett fel – nálunk alig ismert észak-erdélyi, máramarosi zenét játszottak, amelyben sajátos keveredésben hallhattunk roma, magyar és román zenei motívumokat. Magyarul csak a zenekar kontrása beszélt, akiről viszont kiderült, hogy „civilben” a Hagyományok Háza főigazgatója. Kelemen Lászlót a máramarosi roma zenészhagyományok sajátosságairól kérdeztük.

A zenekar többi tagja valóban nagybányai?

Így van, nagybányai roma zenészekkel léptünk föl. Régen a zenészközpontok a városokban voltak. Odafigyeltek a falusi zenészek is, és egy-egy zenészközpont meghatározta a tájegység zenéjét is. Fordítva is igaz: a központban az egész környék zenéjét ismerték. Nagybányán a zenészek még tudják a tájegység zenéit, a Máramaros-délvidéki, románoknak szóló zenét, a cigányoknak szóló kővári zenét, a magyaroknak szóló láposi zenét vagy a románoknak szóló láposit.

Balról jobbra a zenekar tagjai:

Constantin Gerebenes, Florin Stefan, Kelemen László, Ciucur Vasile, Corina Covaci, Marcel Covaci, Lantos Alexandru

Mi az, hogy románoknak szóló, magyaroknak szóló zene?

Erdélyben a különböző népcsoportok ugyanannak a zenének a különböző stádiumait őrizték meg. A románok őrizték meg a legrégebbi réteget, ez még a hegedű megjelenése előtti zene, ahol jól fel lehet ismerni a duda állandó motívumismétléseit. A magyar és a cigány zene kifejlettebb, a XIX. század végi hangulatot is fel tudja idézni.

Maga a zenekar helyben, véletlenszerűen alakult, vagy hagyományőrző szándékkal hozták létre?

Ehhez tudni kell, hogyan működik arrafelé még ma is a zenészválasztás. A zenészek fő megélhetési forrása a lakodalom. Van egy embervásárszerű hely, általában egy szórakozóhely, ahol a zenészek rendszeresen ott vannak. És akkor valaki bejön, mondja például Marcelnek, az énekesünknek, hogy „Te hozod a zenekart, és most hagyományos máramarosi zenét is kell játszani.” És akkor Marcel már tudja, kiket kell kiválasztania az ismeretségi köréből, akik a legjobban megfelelnek ennek a feladatnak. Tehát van egy zenészkör...

Ez hány embert jelent?

Hát... nagyon sokan meghaltak, Nagybányán egy olyan 15-20 emberről van szó, akik közül válogatni lehet.

Ez a zenekar hogyan jött létre?

Itt most a zenészek krémje játszott. Marcel a legjobb roma énekes azon a vidéken, Niculita, a hegedűsünk pedig egy idős prímás, aki mindent tud. Van hozzá egy nagyon komoly gitárismeretekkel rendelkező fiatal srác, Florin.

Ő másfajta zenét is játszik?

Természetesen. Mindenféle zenét játszanak ezek az emberek, hiszen abszolút ki vannak szolgáltatva az igényeknek. Tehát, ha azt mondja neki mondjuk egy jól berúgott paraszt, hogy ő most a Yellow Submarine-t akarja hallani, akkor azt kell játszani. Nincs mese, hiszen abból van a lóvé. Szóval ez a zenekar mindent tud – persze a maga módján. Ez maga a folklorizáció.

Szoktak ebben a felállásban együtt gyakorolni?

Gyakorolni nem kell már ezen a szinten, hiszen mind mesterek. Ők már tudják, hogy mit csinálnak – és a lakodalmak rettenetes gyakorlást jelentenek. Gondoljunk bele, hogy 26-28 órákat kell egyfolytában muzsikálni.

Zenélés közben hogyan kommunikálnak egymással, hogyan csiszolódnak össze a darabok?

Nagyon fontos a szólóhangszerek szerepe. Mindig tudni lehet, hogy ki viszi a zenét. Ezen a koncerten például nagyon sokszor az ének vitte. Mindig a szólóhangszerre figyelünk, arra játszunk.

Te mint kontrás hogyan veszel részt a zenekar munkájában?

Janicsár vagyok ebből a szempontból. Erdélyi vagyok, gyergyói, Kolozsvárott végeztem a zeneakadémiát, és közben pénzkeresetként a táncházmozgalomba beállva kezdtem el gyűjteni. És Neti Sanyi bácsival meg a kollégáival nagyon sok lakodalmat muzsikáltam végig. Ez nagyon jó kereset-kiegészítés is volt természetesen – közben pedig megtanultam az egészet. Így volt merszem fölállni velük muzsikálni.

A zenekar összeállításában furcsa a gitár jelenléte: egy ilyen régi stílusú zenekarban ez szokatlannak tűnik.

Igen, de nem így Máramarosban, ahol a gitárt zongorának hívják, és amikor a régi román zenét hallottuk, meg is lehetett figyelni, hogy nem akkordozik, hanem tartja a hangokat. A harmonika viszont az ötvenes években terjedt csak el Erdélyben.

És a dob?

Az is hagyományos hangszer Máramarosban. Van mellette egy kis cintányér is általában, de a mikrofonozás nehézségei miatt ezt most nem használtuk. Ez most tulajdonképpen egy vegyes felállás volt: a régi és újabb stílus iránti igényeket általában együtt kell kiszolgálni, ezért volt így. Viszont meg lehet figyelni, hogy a dob soha nem játszik együtt a bőgővel.

Az, hogy ezt a zenét cigányzenészek adják elő, jelent valami többletet?

Természetesen. Most leginkább cigányzenét játszottunk, olyan cigányzenét, amelynek magyar gyökerei vannak. A románoknak játszott zenében minimális a cigány elem.

Az énekes hol románul, hol cigányul énekelt. Magyarul miért nem?

Mert nem tud. Az utóbbi ötven évben drámaian megfogyatkozott arrafelé a magyar népesség aránya, az új generáció már nem tanult meg magyarul. Régen, amikor ki kellett szolgálni a magyarokat is, akkor természetesen tudtak magyarul is. A cigányság a fennálló rendszer nyelvét sajátítja el. A mesterem, Fodor Sándor Neti – Kalotaszegről – magyar, református cigány volt, de a gyerekét már román iskolába íratta, mert tudta, hogy akkor él meg a zenéjével, ha jól tudja a nyelvet.

A műsor, amit itt hallottunk, az így együtt ma is elhangzik egy-egy lakodalomban?

Van, ahol így, egy az egyben elhangzik, nemcsak falusi lakodalomban, hanem még kocsmában is lehet hallani ilyen zenét. Persze már a szintetizátor is ott van mellettük, mert olyan igények vannak, hogy szükség van rá.

És fúvós hangszerek?

Érdekes, hogy azok nem terjedtek el, mint például újabban Kolozsvár környékén, vagy lent, a Bánságban. Itt, Északon legfeljebb egy klarinét vagy tárogató játszik a finomabb, magyaros stílusú zenében.

A zenészeknek a muzsikáláson kívül van valami egyéb megélhetésük is?

Nincsen. Ők főállású zenészek.

Te vagy az egyetlen kivétel...

A Hagyományok Háza mellett azért én zenész is vagyok, igaz, nagyon ritkán jutok a hangszerhez. Azért előtte tizenöt évig játszottam az Ökrös zenekarban.

K. T.

Fotók: Németh Dániel