Útjelző Hírháttér

„A mi Tibink ilyet nem csinál”

Közhasznú munkások pere

Négy ercsi közhasznú munkás tavaly decemberben első fokon – azóta hatályon kívül helyezett – pert nyert az ercsi önkormányzat ellen. A Fejér Megyei Bíróság ítéletében megállapította, hogy az önkormányzat közhasznú munkásokat irányító alkalmazottja megsértette a négy cigány

származású férfi személyiségi jogait, amikor őket két alkalommal is rasszista, lealacsonyító kifejezésekkel illette. A bíróság eltiltotta az alperes önkormányzatot a további jogsértésektől, valamint kötelezte arra, hogy az ítélet rendelkező részét a jogerőre emelkedést követő 3 napon belül függessze ki 30 napra a hivatal hirdetőtáblájára, továbbá a két közhasznú munkásnak fizessen személyenként 100 ezer forint nem vagyoni kártérítést. Az ítélet ellen az önkormányzat fellebbezést nyújtott be a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtáblához, amely 2006. június 1-jén tartott tárgyalásán hatályon kívül helyezte az ítéletet, és az első fokon eljáró bíróságot új eljárásra kötelezte. A munkavezető, akinek rasszista kiszólásait nemcsak a sértettek, de a tanúk is egyértelműen bizonyították, jelenleg is a helyén van.

2002 januárjában a két felperest – apát és fiát – abba a munkacsapatba osztották be, amelynek a város behavazott közútjainak, járdáinak tisztítása volt a feladata. Reggel 7-kor jelentkeztek munkára a Duna-parti telephelyen. Itt magukhoz vették a szerszámokat és egy-egy vödör sózó anyagot, s elindultak a kijelölt utcákba. Délelőtt a központi területeken dolgoztak, majd valamikor tizenegy és tizenkettő óra között – mivel a só elfogyott – gyalog visszamentek a mintegy 2 km-re található telephelyre. A melegedő helyiség konyhájában tüzet raktak, és ebédhez készülődtek. Ekkor nyitott be a helyiségbe Á. Tibor közterület-felügyelő, az ercsi közhasznú munkások vezetője, és indulatosan kérdőre vonta őket, miért jöttek be ilyen korán. Hiába magyarázták neki, hogy elfogyott a só, közeleg az ebédidő, nem fogadta el. „Rohadt volna meg Hitler, hogy nem veletek kezdte!” – kiáltotta dühösen miközben rájuk csapta az ajtót.

A másik esetre, amelyet a bíróság a személyiségi jog megsértéseként értékelt, 2003 júniusában került sor. A közelebbről meg nem határozható napon a két roma közhasznú munkás előbb füvet nyírt, majd a régi, elhagyott mozi udvarán kiirtott bozótot, galylyakat rakodták egyikük teherautójára. Gépkocsijával ekkor állt meg mellettük a munkavezető, kiszállt és indulatosan leállította a munkát mondván, hogy a fát magánautóval nem lehet elszállítani. Eközben észrevette, hogy a közmunkások a mozi melletti régi patika – a volt ercsi rendőrőrsparancsnok magánháza – előtt, a kifejezett tiltás ellenére mégis levágták a füvet. Ezen felháborodva azt kiabálta feléjük: „Szappant kellene főzni belőletek, de még annak sem volnátok jók!”

Vita és elsikálás

A közhasznú munkások a munkavezető fenti súlyosan sértő, náci kifakadásait akkor nem jelentették munkáltatójuknak, az önkormányzatnak. Ahogy később, bírósági tanúvallomásukban elmondták, a cigányozás, az anyázás és általában a durva beszéd annyira megszokott volt, hogy azt már fel sem vették. Viszont az idézett két munkavezetői kiszólás már meghaladta az ingerküszöbüket, ahogy mondták, kiütötte náluk a biztosítékot. Minthogy az ehhez hasonló inzultusokról más közhasznú munkások is beszámoltak egymás közt, egy idő után az ercsi cigány közösségben az a kívánság fogalmazódott meg, hogy hadd kaphassanak másik, emberségesebb munkavezetőt. Szaporodó jelzéseiket a hivatal vezetői nem tartották hitelt érdemlőnek, vizsgálatot nem rendeltek el, a felügyelő elmozdítására nem láttak indokot. „A mi Tibink ilyet nem csinál” – csóválta a fejét a város polgármestere, amikor beszámoltak neki a történtekről.

Ezek után a helyi cigány kisebbségi önkormányzat 2004. február 3-án a művelődési házba vitanapra hívta a panaszosokat és a város vezetőit. Ezen megjelentek a Roma Polgárjogi Alapítvány munkatársai, Horváth Aladár elnökkel. A fórumon sokan sokféle sérelmet adtak elő, amelyeket jegyzőkönyvbe is vettek. Egyebek közt az önkormányzattal perben állók is beszámoltak az előbb ismertetett esetekről, és néhány felkért tanú is előadta az általa tapasztaltakat. Á. Tibor munkavezető nem jelent meg.

A vitanap, valamint a begyűjtött, nagy számú írásbeli panasz hatására 2004. március 1-jén a polgármesteri hivatalban egy ad hoc bizottság a polgármester vezetésével újabb meghallgatást tartott, amelyen azonban a korábbi panaszosok és tanúk többsége már nem volt ott. Ott volt viszont a munkavezető, aki mindent tagadott. „Nem emlékszem, hogy ilyesmit mondtam volna. Különösebb konfliktus sem volt ezekkel az emberekkel” – jelentette ki Á. Tibor, és még hozzátette: „A cigány munkások többnyire fegyelmezetlenek, megbízhatatlanok, ezért olykor kénytelen voltam szigorúan bánni velük. Nyilván ezért haragszanak rám, és ezért követelik a leváltásomat.” A bíróság ítéletében leszögezi: „Semmilyen cél érdekében nincs helye megalázásnak, az ember nembeli lényege elvitatásának. Ehhez képest egyértelműen tilos minden olyan megnyilvánulás, mely fajgyűlöletre utal, vagy annak felkeltésére alkalmas. Ha az emberi méltóság rasszista indíttatású megsértése egy viszonylag zárt munkahelyi közösségben történik, ahol az alá-fölérendeltség a legfőbb rendező elv, az eset megítélése különösen súlyos.”

Fájdalom és félelem

Az ercsi cigány kisebbségi önkormányzat 2005 februárjában kereste meg dr. Muhi Erika ügyvédet, a NEKI munkatársát, aki az IM Antidiszkriminációs Ügyfélszolgálati Hálózatának (ADH) megbízásából dolgozik Érden és Ercsiben. Ő a hálózat ügyvédjeként 2005. április 29-én nyújtott be keresetet az ercsi önkormányzat ellen. A per során az alperes önkormányzat képviselője felvetette, miért nem azonnal léptek a cigányok, miért vártak 2-3 évet, hiszen, ha valami nagyon fáj – hangsúlyozta –, akkor azonnal kiáltunk.

A bíróság viszont azt a sértetti érvelést fogadta el, hogy a félelem ez esetben nagyobb volt a fájdalomnál. A perben tanúként megszólaló egyik cigány ember kijelentette: „Súlyos megaláztatásaim ellenére én azért nem megyek a bírósághoz, mert a közmunkán kívül, a segélyeket nem számítva, öttagú családomnak semmi esélye a megélhetésre. Ezért nem mertem a közmunka elosztásában meghatározó befolyással bíró munkavezetővel szembeszállni.”

„Hogy megtorolják rajtunk, amiért panaszt tettünk, az biztos. Több mint tíz éve Á. Tibor élet és halál ura, nyilván nem hagyja annyiban a polgármesterrel együtt, hogy bemártottuk. Elvégre ő dönti el, ki kap közmunkát, ki nem. Ercsiben a cigányok másodrendű emberek, és ezen nem változtat az se, ha esetleg megnyerjük a pert. Megértem azokat is, akik nem mertek kiállni, hiszen olyanok vagyunk, mint a rabszolgák. Nem mi döntünk magunkról…” – fakadt ki az egyik felperes, amikor az esetleges retorziókról kérdeztem.

„Úgy ítéltük meg, ez a négy munkás az, akinek az ügyében bírósághoz lehetne fordulni” – magyarázza dr. Muhi Erika, miért éppen a fenti két esetben pereltek. „Annak ítéleti megállapítását kértük, hogy az önkormányzat a munkavezető rasszista magatartása által megsértette a munkások emberi méltóságát. Kértük emellett az alperes, vagyis az önkormányzat eltiltását a további hasonló jogsértésektől, valamint elégtétel adását a kérelmünknek megfelelő ítélet közzétételével-kifüggesztésével. Ezen felül személyenként 300 ezer forint nem vagyoni kártérítést is követeltünk kamatokkal. Igazából az volt a cél, és ezt mindenhol elmondták a panaszosok, hogy váltsák le a munkavezetőt, mert nem tudnak vele együtt dolgozni.”

Kérdés persze, hogy a Hitlert, a cigányokból való szappanfőzést emlegető primitív és undorító „háztartási fasiszta” kiszólások „csupán csak” a négy közmunkás személyiségi, emberi méltósághoz való jogát sértették-e, vagy esetleg alkalmasak voltak egy népcsoport elleni gyűlölet szítására, a cigányok megfélemlítésére, fasiszta eszmék terjesztésére. Az ügy ismeretében ez utóbbit, a közösség elleni (rasszista jellegű) izgatást megalapozottabbnak vélnénk.

Önkormányzat és/vagy munkavezető

Az ercsi önkormányzat természetesen a kereset elutasítását kérte. Bizonyítatlannak látván tagadta a neki (munkavezetőjének) tulajdonított, sérelmezett kijelentéseket, de azzal is védekezett, hogy ő amúgy sem volna felelősségre vonható, mert a munkavezető az esetleges sértő megnyilvánulásaiért – minthogy azoknak semmi közük nem lehet a munkaviszonyához, munkaköri feladataihoz – saját személyében volna köteles helyt állni. Egyébként az önkormányzat a rasszizmus minden formájától kategorikusan elhatárolódott. Ugyanakkor kifejtette, hogy a munkavezető alapos ok nélküli leváltása a munkafegyelemmel és a társadalmi beilleszkedéssel hadilábon álló cigányság (sic!) problémáinak megoldása terén veszélyes precedenst teremtene. Úgy vélte, hogy a négy közhasznú munkás akciója lényegében csak a pénzszerzésre irányul.

A bíróság szerint viszont téves az a nézet, miszerint a munkáltatói jogkör gyakorlójának emberi méltóságot sértő magatartása a munkajogviszonytól, s így a munkáltató felelősségétől elvonatkoztatható volna. „A helyi hatalmassággal felruházott munkafelügyelő magát a munkáltatót képviseli, minden ezzel összefüggő cselekménye a munkáltatót jellemzi és terheli (…) Szóba jöhet esetleg az egyetemleges felelősség, de ez esetben sincs akadálya annak, hogy a károsult (sértett) az oszthatatlan követelésének egészét csak az egyik felelőssel (esetünkben az önkormányzattal – T. J.) szemben érvényesítse...”

Nos, az önkormányzat fellebbezése nyomán ezt a másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla némiképpen másként látta, ezért új eljárásra visszaadta az ügyet az első fokon eljáró Fejér Megyei Bíróságnak: – Az ítélőtábla megítélése szerint ugyanis nem csupán az önkormányzat, de a munkavezető egyéni felelősségét is vizsgálni kell. Viszont a közhasznú munkások csak az ercsi önkormányzatot perelték. Amennyiben a végzést kézhez kapjuk, természetesen annak szellemében a munkavezetőt is perelni fogjuk. Mindazonáltal jogi álláspontom továbbra is az, hogy az önkormányzat mint munkáltató felel az egészért, így munkatársa magatartásáért is” – reagált a Fővárosi Ítélőtábla június 1-jei hozott végzésére dr. Muhi Erika.

A bírósági procedúra tehát még korántsem ért véget. Folyt. köv.

Tódor János

Képünk illusztráció

Fotó: Németh Dániel