Mérleg valami közepén

Túl vagyunk 12 év kisebbségi önkormányzatiságon (1994-2006), a Farkas Flórián (8 év) és a Kolompár Orbán (4 év) diktatúrán. A Teleki László-féle Romaügyi Politikai Államtitkárságon (4 év), az MCF-OCÖ Roma Összefogás Párt bukásán, az NFT I. és az NFT II. programjainak és prioritásainak cigánytalanításán. Túl vagyunk az új, illeszkedő roma generáció, Horváth Aladár, Ürmös Andor, Kadét Ernő, Kóczé Angéla és mások ideológia hirdetésén, mely szerint az államnak nem kell látni a cigányokat, mert úgy tud a leghatékonyabban fellépni az esélyeik javításáért, a hátrányaik felszámolásáért. „Nem kell etnicizálni a problémákat”, mondják, amikor a forrásokat tervezik, azaz: amikor eldől, mire lesz pénz és mire nem. (Mire szabad pénzt fordítani és mire nem.) Nahát, mit nem ad az Isten, erről győzködi a népet az Élet és Irodalomban megjelent A részvétel a fontos című írásműben két fiatal szerző, Kadét Ernő és Sárközi Gábor. Finoman sejtetik, hogy talán ők lennének azok az esélyegyenlőséghez értő szakemberek, akikre a kormány nyugodt lélekkel rábízhatja a cigányokat szőröstől-bőröstől, mert ők tudják a tutit. (Nem csodálkoznék, ha ilyen igazán méltányos és rugalmas alkalmazkodási bizonyítvány és erkölcsi(-etlen) magasles kiáltványozása után, a kormány meg is találná bennük a megoldás kulcsát, amely a szerzők árazása szerint igen olcsó kulcs lenne.) Nem igaz, ezen még nem vagyunk túl, ez még csak ezután fog igazán szárba (vagy ékezet nélkül) szökni.

Túl vagyunk az MSZP két főcigánya, Teleki László és Kállai Katalin parlamenti választási bukásán, mert az egyik kikerült, a másik meg nem került be, ami az egyetlen cigány MSZP elnökségi tag párton belüli népszerűségéről és teljesítményéről sok mindent elárul. Nem tagadhatjuk, az MSZP-ről is épp eleget.

Túl vagyunk (2006. július 15.) a Magyar Köztársaság első nemzeti-etnikai-kisebbségi regisztrációján. 1421 településen 106 362-en regisztrálták magukat cigányként. Túl vagyunk tehát egy politikatörténeti időszakon, az alkotmányellenes, feudalizáló kisebbségi törvényen (1993-2005. november 25.), és kezdődik egy merőben új korszak.

Kinek jó az, hogy 1425 településen 106 362 állampolgár cigányként regisztrálta és aktiválta magát választóként és képviselőjelöltként? Településenként átlag 75-en. A cigányoknak jó? A cigányoknak elég? Mihez? És ugyanezeket a kérdéseket kell feltenni a magyarok oldaláról: A magyaroknak jó? A magyaroknak elég? Mihez?

Itt állunk valami közepén, és pillanatnyilag csak az elmúlt 16 év ártalmait, bűneit, mulasztásait nyögjük. Visszaél-e a helyi hatalom és a kormány az alacsony regisztrációs részvétellel, az alacsony legitimációs bázis adta lehetőségeivel, miközben maga a hatalom érte el az eddigi törvényeivel és az alkalmazott módszereivel a romák apolitikus és ambivalens viszonyát a törvényekkel működésképtelenné tett képviseleteikkel szemben? Lesz a magyarországi cigányságnak szabad, tehetséges, tisztelt, produktív OCÖ-képviselete 2007 márciusától kezdve a 106 000 regisztrált politikai cigánynak köszönhetően?

Okoz-e legitimációs válságot a cigányságon belül az alacsony regisztrációs arány, hiszen a törvényi szabályozás szerint a regisztráltaknak még a 30 fős limitnek sem kell megfelelni a választáskor, akár egyetlenegy szavazó is megválaszthatja a helyi kisebbségi cigány önkormányzatot, ugyanakkor a ckö tevékenysége kihat a településen, városban lakó valamennyi cigányra, az OCÖ esetében pedig a teljes magyarországi cigány lakosságra.

A 106 000 regisztrált választó feladata lehet az is, hogy a magyarországi cigányságot gúzsba kötő, primitív és korrupt alkukat kötő szervezetek és személyek: a Lungo Drom Farkas Flóriánnal, a Teleki László alapította CSZOSZ és a Kolompár Orbán vezette MCF vezérkarai semmiképpen ne kerüljenek be a 2007 tavaszán megválasztott OCÖ-be.

A válaszok hamarosan megszületnek és akkor megtudjuk, hogy mi vár ránk az elkövetkezendő években. A szavazók száma már nem növekedhet. Az lenne a jó, ha nem is csökkenne, ha mindenki élne szavazati jogával.