Útinapló Riport



Hodász: felekezetileg megosztott romák

Békés egymás mellett üdvözülés



Hodász a fővárosból nézve a világ végén van, de a nyírségi nagyközség közel 1700 főt számláló görög katolikus vallású cigánysága olyan példamutató saját világot teremtett több évtized alatt az itt szolgáló lelkészek áldozatos munkájának segítségével, aminek ha nem is az egész világ, de Európa és Magyarország a csodájára jár. A 3600 lakosú Hodászon jó a cigányok „píárja”, vagyis az itteni romák jól adják el magukat, az általuk teremtett értékeket a fogalom legnemesebb értelmében. Az október elsejei kisebbségi önkormányzati választásokra a szavazati joggal bíró romák mintegy fele kérte felvételét a választási névjegyzékbe. Készségesen elhisszük a roma önkormányzat elnökének, hogy a településen soha sem létezett a romák és a „fehér magyarok” közötti megkülönböztetés, mindazonáltal az ott eltöltött néhány óra édeskevés volt ahhoz, hogy a dolgok mélyére ássunk. Azt viszont nem volt nehéz észrevenni, hogy a Hit Gyülekezetének megjelenése alaposan megosztotta az addig kivétel nélkül görög katolikus cigányokat.



-Lakatos Sándor Na, ha a görög templomot, meg a lelkészt keresik, akkor a legjobb helyen járnak - tápászkodik föl ültéből a főutca egyik árnyat adó fája alól a kalapos ember. Mielőtt azonban Lakatos Sándor, akiről majd csak órákkal később tudjuk meg, hogy ő a hodászi cigány kisebbségi önkormányzat elnökének az édesapja, útba igazítana, illendő módon cigarettát kér, akkurátusan rágyújt. Ebben a tikkasztó hőségben nem lehet csak úgy elkapkodni a dolgokat. Beszélgetésbe elegyedünk, fotó is készül, a mosolygós, barátságos Sándor bácsi legteljesebb egyetértésével. Nagy hirtelen egy rozoga Lada fékez mellettünk.

- Miért fényképezik az öreget? - szól ki a volán mögül egy huszonéves fiatalember. - Van rá engedélyük? - fontoskodik a kéretlen prókátor. Mikor aztán elmondjuk, mi járatban vagyunk, mi több, megkérjük, ugyan már nyilatkozzon ő is az Amaro Dromnak a hodászi mindennapokról, villámgyorsan a gázra lép. Ekkora már többen is kisétáltak hozzánk a környező portákról. - Nem áruház az, hanem a Hit Gyülekezete temploma - magyarázza egy Kíraként bemutatkozó aszszony, amikor kérdezzük a körénk sereglő romáktól, hogy a tőlünk kőhajításra látszó piros tetejű épület netalántán egy szupermarket. Lakatos Sándor élvezettel pöfékel a fa árnyékában, így aztán helyette Kíra mutatja az utat, és mondja, hogy csak a „cigány papot” találjuk odalent, mert a esperes úr alighanem nincs idehaza.

Gersei Gábor, a hodászi görög katolikus cigány egyház vezető lelkésze valóban nincs otthon, a Dunántúlra utazott a családjával. Vele pár évvel ezelőtt egy alsópáhoki roma munkáltatási konferencián ismerkedtem meg. Óriási sikert aratott a külföldi szakemberek körében is hodászi szociális programokról - az anyaotthonról, a dajka- és nővérképzésről, az idősek otthonáról - tartott előadása. A „cigány papot” szintén Lakatos Sándornak hívják. - A romák hívnak cigány papnak, valójában én vagyok a kántor a gyülekezetben. Rögtön szólok a segédlelkésznek, a cigány kisebbségi önkormányzat vezetője pedig pont itt van - mutat a néhány lépésre a lépcsőn mobilozó vastag karú, atlétatrikós fiatalemberre.

AAz idősek otthona világ legtermészetesebb módján adnak kézről kézre bennünket. Rutinjuk van már a médiában, ahogy a híres közéleti emberek látogatásaiban is. A mindenkori köztársasági elnököktől az akkor még szociális és családügyi miniszter Göncz Kingáig sokan megfordultak már Hodászon.

2002-ben alakult a cigány kisebbségi önkormányzat, gyakorlatilag az egyházközösségre épülve. Lakatos Kálmán az elnök, egyben lassan 18 éve presbitere a gyülekezetnek. Hárman vannak az önkormányzatban, agitálásukra sokan regisztráltatták magukat a romák közül a nagyközségben.

- Én az MSZP és a Teleki László-féle CSZOSZ színeiben indulok, de a Lungo Drom is állít jelölteket. Ők kevesen vannak, most alakultak, eddig nem volt nekik nálunk képviseletük. Hodászon a mintegy 800 szavazóképes cigányból nagyjából a fele regisztráltatta felmérésünk szerint magát. Én nem örültem a regisztrációnak, kicsit diszkriminálásnak tartom. Mi szavazhatunk a magyarokra, de ők csak akkor szavazhatnak ránk, ha cigánynak vallják magukat. Ezt pedig nem lehet elvárni senkitől. Amikor 2002-ben megalakult az önkormányzat, fejenként 7-800 szavazatot kaptunk, ami csak úgy jöhetett ki, hogy magyarok is sokan ránk voksoltak - mondja az itt mindenki által Káliként szólított 36 esztendős Lakatos Kálmán, akinek három fia van.

Egyébként a cigányoknak van képviseletük Hodász nagyközség önkormányzatában is: a görög katolikus egyház kántora, Lakatos Sándor és a Hit Gyülekezetébe „átigazolt” Rézműves Ferenc tagja a képviselő-testületnek. - Kapacitáltak, legyek én is nagyközségi képviselő, de az már nem férne bele az időmbe. Két építőipari káeftém van, ami a társadalmi-közéleti munkán túl nem hagy másra időt - válaszolja Lakatos Kálmán.

Kálitól megtudjuk azt is, hogy az általános iskolába járó 420 gyerek fele roma.

- Most 60 óvodásunk került be az első osztályba. Különböző felzárkózó és szakmai tanfolyamokat indítunk. Módjuk van befejezni a hetedik-nyolcadik osztályt azoknak is, akik korábban lemorzsolódtak. 25 fővel dajkaképzőt hozott létre a krízisotthonra építve az egyház, és szeretnénk szeptembertől a gimnáziumot is beindítani itt helyben. Folyamatosan képezzük az embereket, az idős emberek otthonában is az ápolónők zöme roma.

A görög katolikus gyülekezetben természetesen magyarok is vannak, „nekik megvan az ő helyük”, mondja Káli, ami annyit tesz, hogy a cigányoktól elkülönülve ülnek. Becslése szerint legalább 150 aktív tagja van a görög katolikus egyháznak, akik minden vasárnap délelőtt 11-kor ott vannak a gitárral, énekkel kísért istentiszteleten. Amúgy majd minden romát görög katolikusnak keresztelnek Hodászon.

A konkurencia, vagyis a Hit Gyülekezete régóta jelen van, a görög katolikus cigányokból alakult, nagy az átjárás, vannak, akik elmennek, aztán visszatérnek. Káli szerint a kezdeti viharok lecsendesedtek, ma már nincs éles konfliktus a két vallási felekezet között, „mert rokonok, testvérek vagyunk, már nincs köztünk vita, nem szekáljuk egymást, flekkenezünk, gyűlésezünk közösen”.

ALakatos Kálmán „Káli” ckö-elnökz Ady Endre utcában találkozunk a helyi Hit Gyülekezetben lelkészi munkát végző Rézműves Istvánnal, becenevén Matyival. Az ötcsaládos negyvenes férfi most végzi a gimnáziumot Mátészalkán. Korábban ő is görög katolikus volt. Az önkormányzatnál végzett hét hónapig közmunkát, most munkanélküli.






Lakatos Zoltán


1995-ben épült fel a hodászi görög katolikus templom, rá két évre az idősek otthona és „csaáo”, vagyis a családok átmeneti otthona, amelynek az ellátási területe az egész országra kiterjed. A vezetőtől, Bujáki Cecíliától arról értesülünk, hogy jelenleg 15-en vannak az otthonban anyák és gyerekek. Az egyik ott lakó, héttagú családnak az apa brutalitása elől kellett Borsod megyéből ide menekülni. Nemrégiben még kíniak is laktak itt. Az épület földszintjén lévő idősotthonban sem csak cigányokat látnak el, a jelenlegi 25 ápolt között csak néhány roma akad.


Közmunkaprogramban a nagy önkormányzattal közösen most is közel 110 ember dolgozik: a település közterületeit, a temetőt kaszálják, tartják rendben. A két intézményben, a „templom körül” is tevékenykedik mintegy 30 roma: takarítónők, ápolónők. - Próbáljuk őket úgy alkalmazni, hogy meglegyen a hat hónap munkaviszonyuk, és utána jogosulttá váljanak a munkanélkülire - kommentálja Káli.

Pályázat révén kerültek kapcsolatba a hodásziak az „Élelmiszer Bankkal”, ahonnan szeptemberig havonta a helyi polgármester (akinek szállítmányozási cége van) kamionjával hordják a tésztát, lisztet Budapestről. Most meggyszezon van, a falu apraja-nagyja szedi a termést. Romániából érkező napszámosok is akadnak errefelé, aminek a hodásziak nem nagyon örülnek. Nemcsak a munkájukat féltik, hanem az ingóságaikat is, mert nem ritka errefelé szezonidőben a betörés. Ezt megelőzendő figyelőszolgálatot is szerveztek.

EGersei Gábor segédlelkészgri Tibor segédlelkészként 2005 szeptembere óta szolgál Gersei Gábor esperes mellett. - Előtte lelkipásztori kisegítőként egy évet már eltöltöttem itt, egyenesen Amerikából jöttem ide, ahol két évig posztgraduális képzésen vettem részt egy szemináriumban.

2004-ben egy Piliscsabán rendezett görög katolikus világkonferencián, ahol tolmácsként közreműködött, hallott először a hodászi cigány gyülekezetről.

- Bennem nem voltak olyan élesek a cigányokról kialakult sztereotípiák, mint általában, mivel Nyírgersén, ahonnan származom, voltak cigány barátaim.

Volt bennem egyfajta izgalom, de örömmel jöttem, amikor a püspök atya ide helyezett. Az volt a jó, hogy oda-vissza működött ez: velem szemben sem voltak előítéletek.

A görög katolikus egyház cigány miszsziós tevékenysége a legendás hírű Sója Miklós lelkész-esperes áldozatkész munkájának köszönhetően még a múlt század ötvenes éveiben indult. Bázisközösségek már ez előtt is működtek, például a szomszéd faluban, Kántorjánosiban is. Sója Miklóst a ma is a nagyközségben élő Mosolygó Béla követte a tisztségben, hogy aztán tőle vegye át a misszió irányítását immár több mint egy évtizede Gersei Gábor esperes. A kápolnát a mai templom helyén egy úgynevezett c-lakásból, egy vályogházból alakították ki annak idején. - Naponta hetven cigány ember dolgozott, amikor a templom alapját ástuk - meséli Káli.

- Sajnos tény, hogy a Hit Gyülekezete a közösség egy részét elszipkázta - ismeri el a segédlelkész. - Azt látni ugyanakkor, hogy lassan kiábrándulnak, akik átálltak, és kezdenek visszatérni abba a közösségbe, amit a saját vérükkel, verejtékükkel építettek fel. Az a vallási irányzat családokat robbantott szét. De ma már tényleg tiszteletben tarjuk egymást, és megvalósul a békés egymás mellett üdvözülés.

Tódor János




















Regisztrálva mondd, akarsz-e lenni?

Hodászra érkezve az első ember, akitől megkérdeztük, leadta-e regisztrációs levelét az önkormányzatban, hogy fölvehessék a választási névjegyzékbe, a főutca melletti fa alatt heverésző bácsi volt. Lakatos Sándor nem túl eredeti kérdésünkre rendkívül praktikusan kérdezett vissza: „Meg tudnának kínálni egy cigarettával?”

A Dózsa György út 38-ban jöttünkre a kertkapuban megjelenő Balázs Gergely mindenekelőtt egy fotót rendelt magáról, majd elmondta, hogy 1986-ban épült a háza, amikor ő „benne volt az újságban”. Ahogy szóba hoztuk a választásokat, csak annyit mondott, hogy őt az nem érdekli, neki nagyon fáj a szíve, nagy bánata van. Kikapcsolták a villanyt, mert a 21 ezer forint segélyből arra már nem telik. „Van egy nagy titkom, de azt még most nem árulhatom el. Majd talán, ha visszajönnek jövőre…” - zárta rövidre a maga részéről a beszélgetést.

A nádfedeles tájháznál, szemben a görög katolikus templommal és szociális intézményekkel kezdődik az Ady Endre utca, ahol a hodászi cigányok többsége lakik. Balogh Sándorné a családnak viszi a vacsorát, amikor megszólítjuk. Mielőtt még papagájként előhozakodnánk szokásos kérdésünkkel, mintegy fellazításképpen az iránt érdeklődünk, milyen is az élet errefelé. „Milyen, milyen, hát jó!” - vágja ki magát okosan az asszony a rá erőltetett közhelycsapdából. „Persze hogy elmegyünk választani, hogyne mennénk, hát miért adtuk le akkor a papírt a tanácson?!” - nevet nagyot a pestiek értetlenségén. „Hajjaj, nagyon is meg vagyunk elégedve ezzel az emberrel!” - bök fejével a bennünket kísérő Káli, azaz Lakatos Kálmán helyi cigány kisebbségi önkormányzati elnök irányába.

A szomszédos Kántorjánosháza felé autózva állunk meg egy Ladájában várakozó fiatalember mellett. Hogy ő is roma lehet, azt nem elsősorban a „rasszjegyekből” sejtjük, hanem abból, hogy korábban ő kifogásolta, miért fényképezi kolléganőm a fa árnyékában pihenő Lakatos Sándort. A 24 esztendős Lakatos Zoltán most jóval barátságosabb, elmondja, hogy nemrégiben vizsgázott le nehézgépkezelésből. Nem sok esélyt lát rá, hogy itt helyben hasznát veszi mostanában a végzettségének. „Inkább a magyarokat viszik el, meglátják az emberen, hogy cigány, s már nem kell.” Zoltán fuvarozást vállal, segédmunkásnak szegődik el, ha teheti. Sok a hasonkorú fiatal, akik szórakozni Nagyecsedre járnak a diszkóba, a környező falvakba cigánybálba. „Persze, leadtam már a levelet, hogy én is szavazhassak.”

Kántorjánosházán egy férfi és egy nő húz egy kézikocsit. Amikor a romák felől érdeklődünk tőlük, először a fejüket ingatják, nem tudják, hol van az Ady Endre utca, aztán a láthatóan kapatos férfi komikusan gesztikulálva mutatja az irányt. Hiába, az utcában Balogh Gusztiékat senki sem ismeri. Ráadásul Hodászhoz képest ezen a késő délutáni órán, a szemetelő esőben Kántorjánosháza olyan kihalt, mintha innen mindenkit kitelepítettek volna.

Politikailag nem éppen korrekt közvélemény-kutatásunk már-már abszurdba hajlik, de legalábbis inkorrektbe megy át, amikor a buszmegállóban bevárt, az esőben elgondolkodva baktató madárcsontú bácsira törünk rá. Bulvárhiéna technikám már a fotósnak is sok, úgyhogy szegény Kardos Józsefről, akiből a nevén kívül egyetlen szót sem sikerült kihúzni, nem készült fotó. Ráadásul kolléganőm szerint a megijesztett idős ember nem is volt roma. Ettől persze még regisztráltathatta volna magát…

























Balogh Sándorné