Útravaló Mese

A tojás

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy tojás. Akkora nagy tojás volt, mint egy ember feje. A falu szélén egy szegény család élt. A gyerekek a homokban játszadoztak, amikor egy tojásra leltek. Hazavitték. Meglátta az apjuk és annyira meglepődött a tojás láttán, hogy ezt mondta:

– Ne törjük fel, mert biztos szent lehet. Ekkora tojást tyúk bizony nem tojhat!

Azzal fogták és bevitték a tojást a kunyhóba és lerakták. Egy zsákkal letakarták.

A második vagy a harmadik napra a cigány ember felesége nagyon megbetegedett, elvitték hát az orvoshoz.

Azt mondja a férje:

– Nem tudom, hogy mi történhetett veled, de amióta a kunyhónkban van ez a tojás, azóta betegedtél meg. Lehet, hogy a tojás okozta a bajodat.

Ezzel kiment a kunyhóból és azt parancsolta, hogy azonnal hozzák ki a tojást, mert most rögtön összetöri.

Azt mondja a fia:

– Apám! Ne törd össze a tojást, hiszen te mondtad, hogy szent lehet, megverhet minket az Isten!

De a fiú nem tehetett mást, kihozta a tojást és letette a földre és a tojás eltört. A belsejében egy törpe volt. Kiugrott a tojásból és köszöntötte a háziakat:

– Jó estét mindenkinek! Erre vártam már hétszer hét évet, hogy valaki megtaláljon, és feltörje a házamat, hogy ki tudjak onnan jönni. És segíthessek ezen a szegény népen, akik csak arra várnak, hogy valahonnan segítség érkezzen.

Azt mondja a szegény cigány:

– Ha te erre vártál, akkor most mutasd meg, hogy tényleg tudsz segíteni, mert a feleségem nagyon beteg!

– Ez csak azért történt, hogy kihozd végre a tojást, ezért tettem. Különben soha nem hoztad volna ki és nem törik össze.

Azt mondja az ember:

– De akkor bizonyítsd be, hogy meggyógyul a feleségem!

Erre így felel a törpe:

– Eredj, nézd meg, hogy mit csinál odakint!

Az asszony a haját mosta, aztán táncolva járt-kelt. Kimegy a cigány és látja, hogy a kunyhó mellett van egy kis forrás, abban mossa a haját, majd ahogy dalolt, úgy táncra is perdült. Nagyon megörült az ember, hogy így látta a feleségét és így szólt:

– Idehallgass, mondd meg mi a neved! Ilyen kicsi embert én még nem láttam.

Azt válaszolja:

– Nekem csak azt szokták mondani, hogy Törpe.

– Hogyan kerültél a tojásba?

– Úgy kerültem a tojásba, hogy a szüleimet korán elveszítettem. Árván maradtam és az erdőt járva gyűjtöttem a gombákat, valamennyit eladtam és ebből éltem. Több éve vándoroltam már, mire ebbe az erdőbe értem. Itt találkoztam egy öregasszonnyal, aki olyan idős volt, hogy alig bírt már lépni. Azt mondom neki: „– Jó estét, anyóka!

– Nagy szerencséd van, hogy anyókának szólítottál, mert bizony nagyon megátkoztalak volna. És mivel lehetek szolgálatodra?

– Hogy megkínálj egy kis étellel, mert nagyon megéheztem. Már három este és három nap, hogy egy falatot sem ettem. Adj valamit ennem!

– Gyere be hozzám! – azt mondja: – Ebben a lábasban van három krumpli, ezt a három krumplit és ezt a bögre tejet, ha megeszed és megiszod, akkor olyan ember válik belőled, mint azok az emberek ott. Akkor aztán találsz munkát is, hogy megélhess.

Megitta a törpe a tejet, megette a krumplit és egyszer csak a tojás belsejében lelte magát.

Azt mondja a boszorkány – mert boszorkány volt:

– Most már még több erőm lett, több rontást tudok erre a népre küldeni!”

– Így estem ebbe a folyóba, ami elsodort és annyi évet töltöttem a vízben, hogy kiszáradt a folyó. Ekkor estem a homokba és találtak rám a gyerekek. Aztán feltörtétek a tojást, és ezzel feloldoztatok az átok alól. Így visszamehetek a népemhez, azokhoz, akikkel együtt éltem. Azzal, hogy feltörtétek a tojást, levettétek rólam ezeket a nehéz átkokat. Ezért gazdaggá teszlek benneteket. És nem fogtok többé éhezni, nem éltek többé szegénységben. Sok lovatok, tehenetek, marhátok lesz. A gyerekeiddel szívesen fogadlak a népemnél.

Ezután egy kanalat adott nekik és azt mondta:

– Amikor megéheztek, tedd a kanalat az asztalod közepére és megtelik étellel! Ezt a bögrét tedd az asztalodra, és valahányszor megszomjaztok, megtelik borral!

Ezzel fogta magát a törpe és elment. A cigány a családjával együtt meggazdagodott, máig is élnek. Most is azt az erdőszéli utat fújja be a szél, ha még meg nem haltak.

Pápai Mihály

Kisbajom, sz.: 1960,

Somogy m.

Illusztráció: Milák Brigitta