Főút A hónap témája

Állandó nyomásgyakorlás

Az unióban élő roma nők helyzetével foglalkozik a néppárti Járóka Lívia önálló jelentése, amelyet elsöprő többséggel szavazott meg az Európai Parlament. Áttörést hoz-e a kitartó munka külföldön és hazánkban? Lesznek-e valódi sikerek, amelyek változást hoznak sorsunkban? A képviselő szerint

a magyarországi civilszervezetek kevésbé aktívak, a romákra fordított pénzek pedig nehezen számon kérhetőek. Járóka Lívia mindenesetre kitartó és bizakodó.

A szakmai önéletrajza szerint ön eddig jóformán csak tanult. Volt-e már munkahelye? Az érdekérvényesítés terén milyen tapasztalatokat szerzett itthon?

Gimnazista korom óta tanulmányaim mellett dolgoztam, a gimnázium mellett és a főiskola alatt angolt tanítottam, az egyetemi tanulmányaim mellett civilszervezeteknek és az akkori kormánynak írtam szakértői anyagokat, rengeteg önkéntes munkát végeztem, a Rádió Ó indulásánál pedig abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy a kezdő csapat tagja lehettem műsorszerkesztőként. A roma érdekérvényesítés területén közel tízéves tapasztalattal rendelkeztem, mielőtt európai parlamenti képviselő lettem. Itthon és nemzetközi szinten is a szakmailag legfelkészültebb roma vezetőktől tanulhattam, antropológusként a doktori dolgozatomhoz két és fél évig kutattam a roma érdekérvényesítést.

Az ön pályafutása csodaszámba megy! Honnan származik, és mit szólnak a családtagjai, a környezetében levők a sikereihez?

Nem hiszem, hogy olyan nagy csoda lenne, mindig nagyon jó tanuló voltam, a szüleim mindenben támogattak, rengeteg áldozatot hoztak értünk, a testvéreim is továbbtanultak. Édesapám a vendéglátásban dolgozik, édesanyám varrónő, a húgom születése óta elsősorban ránk gyerekekre, az unokák megszületése óta pedig rájuk áldozza minden idejét, a háztartás, gyakran még az én háztartásom vezetése mellett. Mindkét testvérem családjával és a szüleimmel élünk együtt, egy házban, Sopronban, édesanyám szülővárosában. A családom és a férjem családja is, a nagyszüleink és a barátaink is nagyon örülnek a sikereimnek, nagyon sok mindenben leveszik a terheket a vállamról, hogy teljesen csak a munkámra és a kislányomra koncentrálhassak. A soproniak is nagyon kedvesek, megállítanak az utcán, gratulálnak és megkeresnek problémáikkal.

Európai parlamenti képviselősége előtt nem volt politikai tapasztalata. Hogyan tud eligazodni a nagypolitikában, és milyen nehézségekkel kellett szembenéznie képviselősége elején? Mennyire tartja magát politikus alkatnak?

Olyan szempontból volt politikai tapasztalatom, hogy civil aktivistaként is a politikai érdekérvényesítés érdekelt legjobban, a roma politikát, annak szereplőit és munkájukat napi szinten követtem, tulajdonképpen már akkor lobbista voltam, csak még nem így hívták. A döntéshozói mechanizmust civil aktivistaként ismertem, a rendszerváltozást követő magyarországi roma politikáról pedig a Közép-Európai Egyetem nacionalizmus tanszékének diákjaként Will Kymlicka profeszszor diákjaként egy hosszabb lélegzetű tanulmányt is írtam. Az európai parlamenti ügymenetet előre tanulmányoztam, de mivel nagyon hamar belevetettük magunkat a „mélyvízbe”, gyorsan beletanultam a gyakorlatba is.

A roma civil bel- és külföldi szervezetekkel milyen a kapcsolata? Hogyan segítik munkáját?

A civilekkel való napi kapcsolattartás a képviselői munka egyik legalapvetőbb eleme. Felkészült munkatársaimnak köszönhetően az irodám a roma jogok egyik legerősebb szakmai képviseletévé vált. A nagyobb roma és nem roma civilszervezetek mellett egyre több kisebb szervezettel vagyunk munkakapcsolatban. Az viszont érdekes, hogy a magyarországi civilszervezetek kevésbé aktívak, mondjuk a román vagy a macedón civil önszerveződésekhez képest. Ha nem is lobbiznak úgy, mint a külföldi szervezetek, észrevételeiket eljuttatják, és én is támaszkodom a magyarországi civilszervezetek, a fideszes szakmai munkacsoportokban és kormányzati struktúrában dolgozó szakemberek szakértelmére. Ha az interneten nincs fent egy-egy kérdésben az álláspontjuk, telefonon vagy e-mailben kérem ki a véleményüket. A budapesti és soproni irodáimon keresztül történik a kapcsolattartás az otthoni civilszervezetekkel, hogy mindenki számára elérhetők legyünk. Amiért mégis arra ösztönzöm őket, hogy tanulják ki a nemzetközi lobbizás fortélyait – és ezt egy európai parlamenti gyakornoki program elindításával is elősegítettem –, az azért van, mert a nem magyar európai parlamenti képviselőkkel, az Európai Bizottsággal és a nemzetközi civilszervezetekkel való kapcsolatfelvétel is elengedhetetlen feltétele a sikeres érdekérvényesítésnek.

Magyarországon a roma politika nem egységes, több álláspont és megközelítés fogalmazódik meg. Ön hogyan tud ennek ellenére egy egységes álláspontot képviselni?

A fő kérdések tekintetében, azt gondolom, egyetértés van, ahol nincs, ott egyeztetek, véleményeket ütköztetek, szakértői anyagokat kérek, konszenzust keresek és a legjobb szakmai tudásom szerint döntök. A biztonságos adatgyűjtés és a helyzetbehozó intézkedések kérdését például pontosan azért vettem be a múlt héten elfogadott roma női jogi jelentésbe, hogy még szélesebb körű párbeszédet ösztönözzek az Európai Bizottság független szakértői, a roma civilszervezetek, a különböző politikai erők és az európai döntéshozók különböző álláspontjainak közelítésére. Nem lesz soha teljesen egységes álláspont, és ez így van jól. Az én feladatom a legtöbbek által képviselt és szakmailag legjobb álláspont kialakítása és képviselete.

A szélsőséges álláspontok közelítése, konszenzus nélkül nem lehet előre menni, okos kompromisszumokat kell tudni kötni! Fontos, hogy a vitában minden nézőpontból megmérettessen egy-egy kérdés, minden vélemény, és a viták is a lehető legjobb megoldás, álláspont kikristályosítását szolgálják.

Az európai romákat Mohácsi Viktóriával ketten képviselik romaként. Az elvárásoknak meg tud felelni, a felelősség nem nehezíti meg az életét?

Igyekszem erőmön felül is megfelelni, de a felelősség nem akkora teher, mint a stresszes életmód vagy a családom hiánya.

Képviselőtársainak is fontos a romák helyzete? A szocialista Lévai Katalinnal éles vitája volt a Roma Intergroup kezdeményezése kapcsán. Miért nem tudnak együttműködni?

Több képviselő is az enyémekkel azonos célokért küzd, egymás kezdeményezéseit természetszerűen támogatjuk. A Roma Intergroup támogatás híján nem valósult meg, nem voltam egyedül azzal a véleménnyel, hogy nem kell külön roma struktúrákat teremteni, hiszen az integráció a célunk, és ennek minden, még ilyen gyakorlatinak tűnő kérdésben is tükröződnie kell. Azóta bebizonyosodott, hogy a parlamenti bizottságok megfelelő szakmai keretet nyújtanak a roma érdekérvényesítéshez. Ezenkívül továbbra is dolgozom az Antirasszizmus és Különbözőség Intergroupban, amelynek alelnöke vagyok.

A pártok nem pártpolitikus romákat delegáltak az EP-be. Mit várt öntől a Fidesz és mennyire tud azonosulni a párt politikájával, programjaival?

Progresszív, szakmai munkát vár tőlem a Fidesz, ezenkívül semmilyen elvárás nem fogalmazódott meg, eddig minden kezdeményezésemet teljes mellszélességgel támogatták. Amely kérdésekben pedig különbözik a véleményem, ott egyeztetünk, vitázunk egy szakmai csapaton belül. Volt rá példa, például a kisebbségi választójogi törvény esetében, hogy nem sikerült keresztülvinni valamit, de az ellenkezője sokkal gyakoribb. Az általam előkészített néppárti roma határozatot a Fidesz indítványozta és küzdötte végig.

A parlament mennyi pénzt szán a cigány ügyekre? Mi jut el ebből valójában a romákhoz? Ellenőrzik-e a pénzek felhasználását, útját?

A parlamentnek nincsenek financiális eszközei, az Európai Bizottság irányvonalai alapján a kormányok döntenek a pénzek felhasználásáról. Az elmúlt 17 évben roma integrációra 750 millió eurót költött az EU, ennek több mint egyharmadát célzottan roma programokra, ennek azonban töredéke jutott el a romákhoz, mind a régi és új tagállamokban. 2007-től ennek többszöröse áll majd rendelkezésre, ezért az átláthatóság biztosítása, a megfelelő monitoring első számú feladata az Európai Bizottságnak, hiszen eddig ezt a tagállamokhoz hasonlóan elmulasztotta.

Mennyire tudja szakmai alapon végezni a munkáját?

Csak a szakmai érvek befolyásolnak és számítanak, legfőbb feladatom éppen a romákról szóló diskurzus szakmai érvekkel való megtöltése, a romák és a „romaügy” demisztifikálása, és ebben jelentős sikereket értünk el az elmúlt két évben.

Említette a kisebbségi törvényt. Az ezzel kapcsolatos választójogi szabályozások módosításával foglalkozott-e? Jónak tartja őket?

Foglalkoztam vele, nem tartom megfelelőnek, legfőképpen azért, mert a kisebbségi képviselők a települési önkormányzatokban érvényesíthetik leghatékonyabban érdekeiket, bár Mádl Ferenc indítványát jogosnak tartom. Az önregisztrációt sem tartom szerencsés megoldásnak, ez a kérdés azonban az őszi választásokon megmérettetik. A cigány önkormányzatokat át kell nevezni, meg kell tölteni tartalommal, ami tulajdonképpen a kultúra ápolását és a helyi diszkriminációs esetek kezelését jelenti. Mivel semmilyen önkormányzati jogosítvánnyal, sem pénzügyi eszközökkel nem rendelkeznek, szociális és az állampolgári jogokat érintő kérdésekben nem tudnak eljárni! Ilyen esetekben a települési önkormányzat az illetékes, bár a gyakorlat azt mutatja, hogy a települési önkormányzatok ezeket az ügyeket lepasszolják a cigány önkormányzatoknak, amelyek persze semmit nem tudnak vele kezdeni éppen a jogosítványok hiánya miatt.

A Nemzeti Fejlesztési Terv kapcsán mi a véleménye arról, hogy a romák számára, nevesítve, források megjelölésével szerepeljenek a programok, valamint elegendőnek tartja-e, hogy ebben a tervben a romák szempontjai horizontálisan legyenek benne, mint az első tervben, hisz joggal érzi úgy a közösség, hogy nem jutnak el hozzá ezek a források?

Nem a nevesítésen van a hangsúly, hiszen az 1988-tól célzottan lehívott 275 millió euró sem hozott semmi változást az új és régi tagállamok esetében sem. A hangsúly a kormány valós politikai elkötelezettségén, az alapos tervezésen, a programok minden fázisában a romák bevonásán és a szigorú ellenőrzésen kell legyen.

Elindult valami – roma szempontok az EU-ban

Fotó: Váraljai Szandra

Ön nemrég úgy fogalmazott, hogy az Európai Bizottság, nem várhat tovább egy, a romákról szóló zöld könyv, cselekvési terv kidolgozásával, amely végre átfogó képet adna az Európa Unió roma stratégiájáról. Ön szerint ez mekkora eséllyel készül el és mikorra?

A Bizottság egyelőre vonakodik az ötlettől, a meglévő direktívák véleményük szerint lefedik a romákat érintő kérdéseket. Mi továbbra is fontosnak tartjuk egy ilyen dokumentum elkészítését, tovább lobbizunk. Legutóbbi találkozónkon Spidla esélyegyenlőségi biztos legalább már nem zárkózott el a kérdéstől, mint korábban, José Manuel Barroso, a Európai Bizottság elnöke pedig biztosított róla, hogy a téma napirendre kerül. Júliustól a roma ügyekben progresszív finn elnökség veszi át az unió soros elnöki posztját, 2007-re pedig a Bizottság meghirdette az „Esélyegyenlőség évét”, tehát valami elindult. Folytatjuk a nyomásgyakorlást, sokat várok ettől az időszaktól, ha nem is zöld könyv formájában, de valamilyen európai szintű stratégia felrajzolása és az elkötelezettség kinyilvánítása a Bizottság részéről elengedhetetlen.

Ön szerint kellő hangsúlyt kap a romák helyzete az Európai Parlamentben is?

Igen, de szeretném, ha a romákat érintő kérdések a szakmapolitikai vitákban jelennének meg, azaz rákapcsolódva az oktatáspolitikai, foglalkoztatási, lakhatással kapcsolatos jelentésekre, és nem külön „összegző roma” jelentések formájában, ezért adunk be rengeteg, a romák szempontjait megjelenítő módosító indítványt a fő irányvonalakat megszabó szakmapolitikai anyagokhoz. Az EP hozzáállása sokat javult, hiszen ezen dolgozunk már közel két éve. Egyre több dokumentumban megjelenik a roma szempont, és ez az egyik legfontosabb munka a véleményformáláson, figyelemfelkeltésen kívül.

A parlament roma határozata, ami ráirányította a figyelmet a romákat érintő, egyre súlyosbodó gondokra, felhívást jelentett, nemcsak az európai kormányok, a parlamentben tevékenykedő képviselők és az uniós intézmények számára, hanem fontos üzenete volt az európai polgárok felé is. Nagyon fontos fejleménynek tartom, hogy az Európai Néppárt, Európa legnagyobb pártja elsőként nevezte meg az összes politikai erő közül a romákat érintő kérdéseket fő prioritásként, és márciusi kongresszusán ezt határozat formájában is kinyilatkoztatta. Ez mindenképpen ösztönzőleg hat a romák helyzetét elemző európai diskurzusra, hisz a romákat érintő kérdések felé fordítja a többi pártot is, az Európai Néppárton belül pedig egy szakmai minimum meglétét, szemléletmódváltást és elkötelezettséget jelent.

Az Európai Parlament június elsejei plenáris ülésén elsöprő többséggel fogadták el a roma nők helyzetéről szóló átfogó jelentését. Ehhez milyen intézkedések, akciótervek vannak társítva, és mekkora esélyt lát arra, hogy kellő hangsúlyt kap ez a kérdés?

A jelentés ugyan a roma nők helyzetéről szól, de a problémák nagy része, ami említésre került a jelentésben, az egész roma társadalmat sújtja. A Női Jogi Bizottságon belül kezdeményezett és ellenszavazat nélkül elfogadott dokumentum rámutat, más kérdések mellett, a roma nők elleni többszörös diszkrimináció olyan területeire, mint a foglalkoztatás, egészségügy, lakhatás és oktatás, valamint sürgeti a roma nők politikai érdekérvényesítésének előmozdítását. A jelentés tárgyalja az iskolai elkülönítés azonnali felszámolásának szükségességét és sürgeti a tagállamokat, hogy a roma nők számára átképzések, és felnőttképzés kialakításával növelje esélyüket a munkaerőpiacon. Képviselőként ilyen és hasonló eszközökkel tudjuk befolyásolni az Európai Unió szemléletét a romákról. Az egyértelmű, hogy az Európai Bizottság illetékesei nem hagyhatják megválaszolatlanul mindazokat a kérdéseket, amelyeket az EP-képviselők a romák kirekesztése kapcsán hoznak fel, a kormányok pedig nem zárkózhatnak el az Európai Bizottság ajánlásainak teljesítésétől. A gond ott kezdődik, amikor a Bizottság megpróbálja „visszaütni a labdát” és arra hivatkozik, hogy a romák helyzetének javítása tagállami hatáskörbe tartozik, ami bizonyos szempontból igaz is. Ezért tartom nagyon fontos pontnak azt a paragrafust, ahol felszólítjuk az Európai Bizottságot, indítson keresetet és szabjon ki büntetést minden olyan tagállamra, amely a hátrányos megkülönböztetés elleni irányelveket még nem ültette át a nemzeti jogba, és nem alkalmazza a gyakorlatban teljes mértékben a roma nőkre való tekintettel is, valamint felügyelje az Európai Közösségek Bíróságának a nem megfelelő teljesítés miatt hozott ítéleteinek végrehajtását.

Ön szerint Románia és Bulgária csatlakozásával végre komolyan fogják venni a romák helyzetének javítását európai szinten?

Bizonyára tovább erősödik a nyomás, remélhetőleg befutó helyen lesz roma képviselőjük, főként azok után, hogy az országjelentések keményen kritizálták a romákkal kapcsolatos politikájukat.

Rengeteg konferencián, számos stratégia kidolgozásán túl vannak már. Nem érzi úgy, hogy a romák helyzete még mindig csak a kirakatpolitika szintjén van?

Az Európai Parlamentben semmiképpen, komoly szakmai viták folynak, és úgy érzem, lassan felismerik a tagállamok is saját felelősségüket. 2007-től még inkább adottak lesznek a pénzügyi feltételek a valós változtatásra, akkor bizonyíthatnak.

Mi történik akkor, ha kiderül, hogy munkája szélmalomharc, nem sikerül jelentős előrelépést elérnie a romák helyzetének javításában?

Nagyon jelentős változásokat értünk már el eddig is, a kérdés az, hogy a kormányok mennyire elkötelezettek és mennyire képesek az általunk kiharcolt dokumentumokba foglalt ajánlásoknak a gyakorlatban érvényt szerezni és végre látható, a romák mindennapjaiban érezhető, hosszú távú megoldásokat megvalósítani, igazi eredményeket felmutatni. Az Európai Bizottság feladata ennek ösztönzése és ellenőrzése, az Európai Parlamenté pedig az állandó nyomásgyakorlás a romák valódi esélyegyenlőségének megteremtéséért.

Horváth Marianna