Láthatatlan légió
A romák létezésének és e lét megtagadásának egybeömlő történelmi folyama híven tükrözi a többség krematóriummentes, ám sziklaszilárd vágyképét a cigánymentes társadalomról.
Mária Terézia „újmagyar” megközelítéssel indított. A náci rendszer egy kicsit füstölgött a romák miatt. A kommunista rendszer marxista-leninista alapon kezelte le a jelenlévőséget: cigány márpedig nincs, 1961. A demokratikus rendszer nagyvonalúan rábízza az uralkodó népre, tegyen, amit akar a cigányokkal.
Ezért most, ismét, alkalmilag, néhány hosszú évtizedre megint annyi a cigányoknak. A nép tudja a dolgát, meg tudja különböztetni a jót a rossztól, a nemzetit a nemzetietlentől. Segíti ebben az egészséges szem, a jó látás. A nép látja a cigányokat.
A Magyar Köztársaság szovjet gyarmati sorsból a fejlett demokráciákhoz emelkedett. Nem mondhatja tovább totalitárius egyszerűséggel, hogy cigány nincs és kész. Fejlettebb, demokratikusabb, öntevékenységre apelláló technikája szerint ezt most a cigányokkal végezteti el, hogy nyugodtan tudjon aludni, kormányozni, nemzetet felemelni.
Egy demokráciában amúgy is sokkal demokratikusabb, ha újításként a cigányok mondják magukról, dehogy vagyok én cigány, mikor lehetek rendes magyar ember is. Előbb lealázták, kizárták, bezárták, szétverték őket, és most megkérdezik: na cigány, akarsz cigány lenni? Hiába mondanám erre, hogy most már egyre inkább, a cigányok valószínűleg másként ítélik meg. Jobb magyarnak lenni, mint cigánynak, ezt a bolond is látja - mondják egy bolond országban a cigányok. Mert ezt tartják most maguktól okosságnak.
Hát? Lehet, hogy ők tudják jobban. Csak ne lett volna az a sok tetűsködés a cigányokkal, akkor jobban betudhatnám okos, szuverén döntésnek, mintsem kényszernek, ahogyan most látom.
A főpróba ki van írva. Július 15-ig mindenkinek meg kell tanulni a szerepét. Az előadás az októberi önkormányzati és kisebbségi önkormányzati választás maga lesz.
A darabot eredetileg a természet írta magyarokra és cigányokra, a természettől fogva zajló darabban most jelentősen átírhatják a szereplők listáját.
Lenni vagy nem lenni, ez itt a kérdés. Tudjuk, minden példa sántít, ennek a szólásnak az idecitálása is erősen kifogásolható, mert az elhíresült mondat megfogalmazójának teljes döntési szabadsága volt választani élet és halál között. Ezzel szemben a cigányoknak jól látható rasszjegyekkel semmilyen esélyük nincs átiratkozni a „rendes magyar ember” szereplői listájára. A lenni tehát nem kérdés. Akkor is cigány vagy, ha nem akarsz cigány lenni. A lenni, az van.
Mire vonatkozik hát a nem lenni? A békés-boldog-egyenrangú és egyenlő esélyű drágatesós pályára kerül vajon az a cigány, aki az „én nem lenni cigány” lelket és tudatot őrlő, reformdemokrácia projekt mellett dönt?!
Vagy csak arról van szó, hogy a méregpohár fenékig hajtásával szemben évtizedeken át intravénásan adagolva kapja meg a „lenni akkor is, ha te nem akarod” nevű mérget?
Abszurd társadalmi-politikai környezetben lehet-e nem abszurd döntést hozni? Vajon jobban szeretnének a cigányok cigányok lenni, ha átlagos jólétben élnének? A szegénység, a munkanélküliség, a nyomor menekülésre kényszeríti a cigányokat a cigánysághoz tartozástól? Van-e hova menekülni, ha addig jó a többségnek, amíg a cigányok szegények, munkanélküliek, mert így szervezhetetlenek és tudatlanságban tarthatók öntudat nélkül a végtelenségig?
A Magyar Köztársaság most azt mondja, regisztráltassuk magunkat cigányként. A mérleg másik serpenyője azonban üres. Nem tett oda tizenhat év alatt semmit a cigányoknak, de kipusztította onnan törvényeivel mindazt, amiért a cigányok most természetesnek érezhetnék a regisztrációt. Pedig sokan tudják azt is, hogy a menekülőket, az önfeladókat éppen azok vetik meg a legjobban, akik közé oly sokan igyekeznek a romák közül.
A nem lenni, azt hiszem, nem helyes válasz. A nem lenni a romák közötti szolidaritás teljes feladását jelenti, és egyúttal levesz minden felelősséget a kormányok válláról. Romák hiányában sem a múltért, sem a jelenért, sem a jövőért nem tartoznak felelősséggel. Mert ide fejlődtünk. Hiába élnek Magyarországon romák, semmit sem számít, ha jogilag, politikailag nem létezőként regisztrálják magukat.
A vicc az, hogy a roma nép most először élhetne igazán politikai jogaival. Először foghatná meg a kormányt, a parlamentet, az EU-t pusztán azzal, hogy írásba adja: van. Minőségi fordulat kezdete is lehet a 2006-os önkormányzati választás, ha tömegesen jelennek meg a cigányságukat aktívan vállaló, demokratikus jogaikkal élni kívánó cigány választók a demokráciában. Visszahozhatatlan lehetőségnek tűnik ez egy magatehetetlenné tett, végtelenül kiszolgáltatott és meghasonlott nép számára.
Nem így és nem most kellett volna ezt tennie a politikai elitnek.
A magyaroknak ismét nem sikerült átlépni saját árnyékukat.
Most a cigányoknak kellene erre képességet mutatni.
Zsigó Jenő