Útravaló Vers

Kutya hátán veréb

Részletek Németh Attila versciklusából

2.

Kimegyek a temetőbe, hársfának

Támasztott bottal, vágom a gazt.

Igen, őseim mesterek, zenészek

Voltak, hittek az öröklétben

Isten barátai ők: bodzafák

Madarak, vörös szélből virágot

Fon a bánat.

7.

Vadász akartam lenni, őrizni

A fát, a patakot, a szarvast

A medvét, a vadvirágot, a gombát.

Erdő barátja tizenéves kamasz

Oldalamon tőr, kezemben bot.

Ismerem az erdőt, mint a

Tenyeremet, vaddisznót

Elroppantom, mint szél az ágat.

8.

Múltak évek találtam egy lányt

Gyújtok tüzet, főzött levest

Ingemre gombot varrt

Folyóparton sétáltunk, találtam

Botot, átvágtam, mint Mózes

A Vörös tengert,

Hitemmel, szeretetemmel

Porrá zúzom a világot.

26.

Találtam egy pisztolyt a szikla

Résben, zacskóban volt, ölni

Akartam vele, övembe dugtam.

Talán anyám, szegény, törékeny,

Hisz Istenben, fél a háborútól

Bodzafákat ültet, ludakat

Legeltet, minden este imádkozik,

Eltemette gyermekeit.

Lelkük madár, angyal,

Bot, olaj.

33.

Reggel mosdottam, megborotválkoztam

Húztam tiszta inget,

Imádkoztam, olvastam a

Szentírást, Márk evangéliumát.

A szél fakad

Fújja, zúgassa a fákat.

Piros az ég alja, mint a szeretet.

35.

A patak szalad a faluban,

Hidak kötik át, ha leszakad

A híd, vagy kitör az ár, csak

A madár jut rajta át.

A boltba cigányközön járok

Sári öblíti a száját

söpri az udvart, kitárja az

Ajtót, kávé és kifli illat

Árad. A kutya láncon

Hátán kopott tollú veréb.

Fotó: Kiszely Krisztián