A tyúk vagy a tojás

Az MSZP-SZDSZ kormányzás idejéből még négy hónap van hátra, aztán valamikor május közepén választunk.

Az egyik nagy pártot győztessé tesszük. Így lesz 2006–2010 között konzervatív jobboldali vagy szociáldemokrata liberális kormányzás Magyarországon.

Nem mellékes, hogy 2007-től kezdődik Magyarország történelmének legjelentősebb fejlődési-fejlesztési időszaka, a tizenötezer milliárd forintos program, amely meghatározhatja a Magyar Köztársaság jövőjét, attól függően is, hogy melyik ideológiához köthető kormányzat fejlesztési prioritásai határozzák meg a források felhasználását.

Eldöntjük májusban, hogy a polgári demokrácia több-e mint két párt, bejut-e a parlamentbe az SZDSZ, az MDF és a többi aspiráns kispárt.

Vajon a rendszerváltás utáni ötödik ciklus elé nézve roma választói szempontból tisztább lett-e a kép valamelyik párt körül? Aligha.

A személyiség-, tartásnélküli cigány-beás származású cigány pártpolitikusok kíméletlen kápó szerepeltetése mindkét nagy párt forgatókönyvében dogmatikusan biztos pont. Farkas Flórián, a Lungo Drom és nyolc évig az OCÖ elnöke, sok-sok éven át Horn Gyula és Tabajdi Csaba legnagyobb „természetes” szövetségese, az elnöki eljárási kegyelemben részesített kanadai tanú szerint Magyarországon semmilyen hátrányos megkülönböztetés nem éri a cigányokat. Mondta ezt még mint akkori MSZP szövetséges és OCÖ-elnök. Immár Orbán Viktor legnagyobb természetes szövetségese, parlamenti képviselő, és az ellenzéki párt padsoraiból súlyos kritikával illeti volt alelnöke, Teleki László romaügyi politikai államtitkár, az MSZP és a kormány tevékenységét, miszerint azért kell győznie a Fidesznek, mert ez a kormány semmit a cigányságért, bezzeg majd ő és a Fidesz.

Az MSZP cigány politikusai, Teleki László, Kállai Katalin, Kolompár Orbán közül vessük most pillantásunkat Teleki Lászlóra. Teleki két vonatkozásban is Ferenc József császár tiszavirág életű reinkarnációjának tekinthető. Egyrészt ha nem is a császári, de a földesúri gőg, az intézői kegyetlenség, önteltség és felsőbbrendűségi tudat vonatkozásában. Másrészt a császár híres szállóigéje MSZP-cigányos, romaügyi politikai államtitkári adaptálójaként: „minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve”.

Nem is tudom, szabad lenne-e egy kormányszóvivői poszthoz hasonlítható Romaügyi Szóhányó szerepkörrel ennyire lejáratni a politikai államtitkár kormányzati funkciót. Ennek az embernek minden jó. Jó a Kaltenbach Jenő és a cigányok által rosszabbnak minősített kisebbségi törvénymódosítás, jó a telepfelszámolás, jó a rövid- és középtávú roma kormányprogramok elszabotálása, az OCÖ gyalázatos működése, az NFT-I és az NFT-II „cigánymentes” fejlesztési koncepciója, jó a romaügyre fordított állami források drasztikus csökkentése, a roma ösztöndíjak bizalmatlansági alapon történő visszatartása, és hosszasan sorolhatnám.

Kállai Katalin a kormányzó párt MSZP elnökségének cigány származású elnökségi tagja. Az MSZP első számú roma politikusa. Céljai, programjai, kiállásai, tervei, tartása, követelései, integráló szerepe, konfliktusvállaló politikusi adottságai, felkészültsége, tehetsége a roma társadalom előtt láthatatlan maradt.

Ennél fogva az MSZP-é is.

Ő a fekete lyuk a politika jelenkori világmindenségében, aki nem kockáztatja meg annak a bölcseletnek a megsértését, amely így szól: „ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna”. Valószínűleg számára ez a biztos út. Vagy a bölcsességhez, vagy az MSZP elnökségi tagság fenntartásához, a parlamenti képviselőséghez, az államtitkári funkcióhoz(?). Rendben, neki elég.

De mire lesz ez elég az MSZP-nek? Mire elég ez a cigányoknak?

Kolompár 2002-ben – nyolc év után kitörve a Farkas Flórián melletti szürke, ám jól jövedelmező zónából – „bealkalmazta” az MSZP-t, és az MSZP is „bealkalmazta” őt. OCÖ-vezér lett. Igen, jó kérdés: hogyan és miért. A korábbi testvéri szövetségesek is hatalmi pozíciókhoz jutottak. Farkas képviselő lett, Teleki képviselő és államtitkár, a mélyépítő kisvállalkozó Kolompár pedig OCÖ-vezér. Az OCÖ-t, ez hamarosan kiderült, ellehetetlenítette a Teleki vezette szervezet, a CSZOSZ és a Kolompár vezette szervezet, a FCF hatalmi rivalizációja. Győzött Kolompár. Vesztett mindenki.

Kolompár, aki szolgált és védett, az első három évben úgy menekült előre, hogy minden, a magyarországi cigányság szempontjából kritikus vagy elfogadhatatlan kormányzati lépéssel kapcsolatban azonnal kinyilatkozta a sajtó előtt, hogy a hozott döntésben az OCÖ benyújtott javaslatai, észrevételei 80-90 százalékban „megtestesültek”. Engedélyezte, hogy a cigányság boldog legyen.

Miközben az MSZP szövetségeseként kiszolgáltatta a cigányságot, nyilatkozatban tette közzé politikai állásfoglalását.

Kolompár Orbán OCÖ-elnök felfogásában, törvényértelmezésében az OCÖ nem politikai képviselete a cigányságnak.

Ezzel egyidőben, amikor komolyra fordult a szó, elutasította, és nem volt hajlandó politikai szerepet vállalni az NFT II-ben a romák társadalmi felemelkedése érdekében.

A magyarországi cigány lakosság alkotmányellenes módon képviselet nélkül maradt történelme egyik legkritikusabb időszakában, amikor sorsközösségben a többségi társadalommal elkezdődhetne a felemelkedése, megszűnhetne az állami, társadalmi elnyomatása.

Mondhatnám, egyáltalán nem baj, ha csalódunk az OCÖ-ben, ha nem csalódunk a nagy pártokban, a kormányban.

Itt vagyunk a tyúk-tojás problémánál.

Pártjuktól ilyenek ezek az emberek, vagy a pártjuk ilyen tőlük?

Választás előtt tegyük fel magunknak ezt a kérdést.

Talán felteszik maguknak a pártok is.

Zsigó Jenő