„Nincsen fehéreknek fönntartott rész!”

Beszélgetés Bakács Tibor Settenkedővel

A magyar média és a közélet egyik alternatív figurája, annak ellenére, hogy olyan, mint egy méretes napközis. A most megjelent, az elmúlt tizenöt évet bemutató kordokumentum jellegű életrajzi könyve kapcsán beszélgettünk. Róla, a cigányságról és a köztük lévő viszonyról – és persze a Megasztárról.

Mi vonz a cigányságban?

Rendkívüli lelki és szellemi közösséget érzek a „déli” kultúrákkal, amelyeknek egészen mások a lelki szintjei, hullámai. Mindegy hogy zsidó vagy cigány. Sok dologból áll az össze, hogy amikor megjelenik az Ibolya, akkor számomra nyilvánvaló, hogy valahogy egészen másként kéne ehhez a dologhoz viszonyulni, és akkor kezdem el mondogatni, hogy testvérem. Ez egy kicsit a fehér társadalomnak is szól, hogy nem gondolják azt, hogy a testvéreitek lennétek… Emlékszem arra, hogy amikor Marosvásárhelyen a románok kiverik a Sütő András szemét, akkor a cigányok mentik meg a magyarokat. Nagyon sok pozitív élményem van. Tanultam kriminalisztikát, tehát ismerem az adatokat, hogy a bűnözés hány százalékáért felelnek a cigányok, ugye mindig ezzel szoktak jönni, de Ferge Zsuzsát is olvastam. Ő volt az első, aki felnyitotta a szemem, hogy rájöjjek arra, milyen az, amikor a család együtt mozog, mert egészen másképpen szocializálódtak. Tehát volt egy nagyon komoly tárgyi tudás, ami nem idegenített el, másrészt pedig rendkívül sokszemélyes kapcsolat alakult ki. Egy idő után pedig már kerestem is ezt, és azt akartam, hogy fogadjanak el a cigányok. Ez egy piszok jó érzés, hogy mész a nyolcadik kerületben és látod a szemükben. Biztos, hogy a Megasztár is közrejátszott, de az is jó volt, hogy azonnal odajöttek és beszélgettek. Ez számomra volt megnyugtató dolog, mert nekem kell, hogy nagyobb probléma legyen ez az egész. A média egyszerűen nem akar tudni erről, hogy nincs cigány hírolvasó, ha van, akkor azt szoláriumbarnának gondolják. Magyarországnak addig jó, amíg van asszimiláló ereje, amíg az idegen hatásokat képes magába olvasztani. De ha azt mondom, hogy idegen hatás, az rögtön negatív. Pedig az Intelmekben, amit Szent István király írt Imre herceghez, ott az „idegen” pozitív jelző. Azért mondom, hogy a fogalmak is átfordultak. Másrészt nincs igazi jó válasz erre. Tudod, mi a nehéz?

Nehéz ezt az elfogadósdit keresztülvinni?

Nem nehéz keresztülvinni, csak hát olyan nagy erővel nyomtam. Tényleg, nyomtam, akartam, hogy legyenek. Egyrészt, mert sokkal jobban énekeltek, mint a többiek, tehát szakmailag is meg volt ez alapozva. Másrészt meg a sztereotípiákat a Megasztár le tudja bontani. Utálom, mikor valaki azt mondja, hogy lusta cigány. Nézzék meg a Gáspár Lacit, benne az az ijesztő: a szorgalma. Ha léteznek magatartások a médián belül valamilyen szinten, akkor a Laci ezeket oldja meg.

Szerinted ő idollá vált?

Szerintem igen. Érdekes, hogy nem az Ibolya. Gondolkodtam rajta, hogy vajon miért. Szerintem azért, mert a cigány társadalomban a nő mint idol nehezebben megragadható, mint a férfi. De a Laci könnyebben is válhatott idollá, mert benne van egy menedzsertudatosság, amióta csak elkezdte a pályát. Neki mintának kellene lennie, de nemcsak itt, hanem minden csatornán jönnie kellene. A foci így lett egy dél-amerikai földrésznek a lehetőség. Ott sem létezett a társadalomban egy olyan szelekciós rendszer, amely a tehetséget átengedte volna, csak a foci. A magyar kultúra rendszere viszont már nem ilyen átengedő. Ennek feloldása lett a Megasztár, és kezdett intézményesedni. Vagyis hogy jön egy cigány, jól énekel, jut tovább. Talán minta lehet a magyaroknak is a zenének ez a nagyon mély és átgondolt szeretete, ami nem áll messze a Kodály-módszertől, csak mi erről már elfeledkeztünk.

Nem csak a zenei részéről.

Igen, mert az, hogy az anya énekel a gyerekének, az azt is jeleni, hogy ők együtt is vannak. Ezt nekünk kellene eltanulni, hogy mi az: természetesebben közeledni a kultúrához, vagy az érzésekhez, vagy a lélekhez.

Pozitív diszkrimináció?

Nincsen. Egyáltalán nincs. Csak azért nem fog továbbjutni, mert cigány. Amikor a Gáspár Laciék tök idegesek a Csík esetében, akkor nincs igazuk. Mert tizenhat évesen nincs meg az élettapasztalat, ami ehhez kell. Technikailag remek, meg tud úgy énekelni, de neki nem volt meg. Volt az a kalapos nő, aki bejött, elénekelte a fájdalmát, és azért is öleltem meg, mert ezt valahogy már el kell kezdeni magunkhoz ölelni.

A Fradi tábort lecigányoztad...

Igen. Azon gondolkodtam, hogyan lehetne a B-középnek beverni egyet a balhék miatt. Azzal, ha lecigányozom őket, én, aki B-közepes voltam. A média persze rögtön felkapta, hogy a Bakács negatíve cigányozik. Aztán bementem a Havashoz a tévébe, és ott is azt próbáltam elmagyarázni, hogy ez egy beszólás volt a Fradi tábornak. Másrészt, hogy a magatartásodat a média hogy kiforgatja. Az is egy beszólás volt a fehér társadalomnak, amikor azt mondtam az Ibolyának, hogy a kopaszok példát vehetnek rólad. És tényleg nem hiszem, hogy a kopaszok jobban szeretnék ezt a hazát, mint szerintük a cigányok. Ez nem igaz. De ezt már nem tudta a média kiforgatni. Hiszek abban, hogy a tévén át tudom ezt sugározni a fehér társadalom felé.

Milyen kapcsolatod van a cigánysággal?

Többségében értelmiségi cigány barátaim vannak, de valamelyest ismerem a telepi életet is. Sokat jártam Erdélyben, meg láttam a Sára Sándor: Földobott kő filmjében, tudod, amikor vágják a hajukat. Meg amikor el akartam adni a kocsimat! Jaj, az remek volt! Kimentem a piacra, hogy eladom a kocsit, és rögtön rengeteg cigány lett körülöttem, de tényleg sok, vagy harmincan lehettek. Kérdezték, mit keresek itt? Mondom, el akarom adni a kocsit. Kérdezik mennyiért? Mondom, egymillió. Tessék, és odaadta kápé. Rögtön. És hogy lopnak a cigányok: még ott maradtam vagy két órát és a Megasztárról beszélgettünk. A pénzt meg beraktam a hátsó ülésre, senki nem nyúlt a hozzá. Nem volt nálam semmilyen irat, mert csak egy hirtelen ötlet volt a piac, és mondom, hogy nem tud létrejönni az üzlet, mert nincs nálam semmi. Azt mondja, nem baj, majd holnap elhozod. Úgy odaadta a pénzt. De tényleg másnap lementem Hatvanba és odaadtam a papírokat, de ha én egy rohadt fehér vagyok, akkor feljelentem a rendőrségen, hogy ellopta az autómat, elrakom a pénzét és visszaveszem a kocsimat. Látod, bizonyos helyzetekben megvan ez az érzelmi kompetencia, bizonyos helyzetekben meg biztos nincs meg. Hitt nekem, mert ő rizikózott először, mert odaadta a pénzt, és hitt a szóban. Ez egy Nyugaton működő rendszer, hogy az adott szó az érték. Beteges a pozíció, amiből beszélek, mert és sohasem nélkülöztem. Tudod, két évig állandóan loptam. Ügyességből. És végül – nagyon nehezen – abbahagytam. Talán, mert az apám bíró volt, ez volt nálam a lázadás. Ezek után hogyan ítéljem el azokat, akik a boltból lopnak? Talán ezért nem vagyok megvehető.

Egzotikus neked a cigánysággal foglalkozni?

Nem, hanem minta. Hogy a családok nem váltak szét. A generációk valahogy egymásra épülnek, egymásra hagyatkoznak. A fehér társadalomban egyáltalán nincs így. Nem egzotikusak, hanem…

Mit képvisel számodra cigányság?

Életet. Nagyon erős élet van bennetek, amiben a lélek valahogy tisztábban megőrződik. Nem az, amit teszel, hanem hogy mennyire vagy azonos magaddal. A magyar társadalomban ezt nem látom, bár nálatok is működik az öngyűlölet. Az önazonosságot a ne-gativitáson keresztül akarják a fehérek megteremteni: mi nem vagyunk azok. Biztos, hogy nagyon sokat kaphatnánk azáltal, ha megváltoztatnánk a génjeinket.

Lemennél vidéki cigánysorra?

Persze. Mikor megyünk?

Erős képzelőerőre lenne szükséged, hogy jól érezd magad a cigánysoron?

Nem! Ááá! Ha kínálnak pálinkával… Ha azt hiszed, tévedsz, nem vagyok kibic. Valaki legyen mellettem, aki vigyáz rám – ennyi életösztönöm van –, de nem. Mert tudod, ha nem tudod a szabályokat, akkor akaratlanul is megsérthetsz valakit és akkor csúnya dolgok lehetnek. Ez egy világ, aminek belső rendje van, és én nem ezeket akarom megváltoztatni, úgyhogy ha valaki ott van és ezeket a rendeket tudja, akkor minden mehet.

Ha ezeket a szabályokat a többség látná…

Hát nem lenne jó? Nem lenne jobb neked, ha nem valamilyen mókusként kezelnének? Milyen felháborítóak a szegregált iskolák! Ki gondolta, hogy ez jó lehet? Csak azt tudom elképzelni, hogy mindenki oda jár, ahova akar. Az, hogy a politika képes volt az egész cigány társadalmat felosztani, és most ilyen szolgai módon szolgálja a hatalmat. Az utolsó, egyetlen kisebbségünk vagytok, hogy így mondjam. Nem az az érzés hatja át az embert, hogy Jézusom az utolsó, és elveszik! Azért mondom, hogy hol vagyunk mi már Szent Istvántól, fényévekre! A multi világ is már felszabadítja ezeket a tartalmakat.

Milyen értelemben?

Például egy nagy hírközlési cég egyik igazgatója egy pakisztáni fickó. Ott állt a cég egész vezérkara felsorakozva, megjött ez a kis barna ember, és mindenki ment oda gazsulálni. Én meg azt gondoltam: nesztek, magyarok! Ha művelt vagy, nem gondolhatod, hogy magasabb értelmű vagy, mint egy pakisztáni vagy cigány. Azt sem tudják, hogy honnan jöttök, hogy hányféle zenétek van… A közeledés nem működik egymás megismerése nélkül.

Neked egy gyengéd van: a nők.

Ebben is van tudatosság. Nagyon hülyén beszélünk a nőkkel, nem vagyunk empatikusak. Talán ezért nem empatikusak ők sem velünk. Egyre több magányos férfit látsz, miért? Mert a nők nemet mondanak ránk. Azt is bírom, hogy a csajokban hihetetlen odaadás és áldozat van. Volt a katolikus egyházon belül egy körlevél, hogy a nők nem ministrálhatnak. Ez ugyanolyan felháborító, mint ahogy a cigányokkal bánnak! Istennek nincs férfi vagy női jellege! Ez olyan primitív. Talán ezért nem az Ibolya lehetett az idol a nyolcadik kerületben, hanem a Gáspár Laci. A női nem úgy faragott rá, hogy elérte azokat, amiket akart, csak a szeretetre nem tartott igényt. Ilyen értelemben a férfi társadalom megbüntette őket. Megkapták a karriert, a kulcspozíciókat – egyenlő fizetést nem kapnak, mert arra a férfiak ügyelnek, hogy azt azért nem –, de a középkori szeretetnek nyomát nem leled. Nem jelent semmit a nőiség.

Cigányoknál még igen.

Persze, ezért is nem bomlott fel a család. Mert a nő még ezt összetartja.

Ha a lányod hozzá akarna menni egy cigány fiúhoz, mit tennél?

Tegye. Elbeszélgetnék vele, hogy tudja-e hogy mit vállal, de persze, miért ne. A lányom, akit én neveltem, beleszerelmesedik egy cigányba, azzal semmi gond nincs. Másoknak is így kellene gondolniuk.

Ez a jövő? Az asszimiláció?

Talán, én ezt nem tudom. Lehet, hogy az értelmiségi réteg erősödése a megoldás. El kell érni, hogy legyen mindenük. Orvos, ügyvéd, ilyenek. Vannak persze, de nagyon kevesen. Amerikában ez működik. Ott azzal, hogy fekete – még nem mondtál semmit. Sárga, tamil, cigány – nem mondtál semmit. Az egyenlőségben nem hiszek, de az azonos jogúságban igen. Meg a támogatásban. Támogatni kell a saját fejlődésüket, az elitképzésben. Nem tudom hogy van ez, mert nem vagyok politikus, de nincsen fehéreknek fönntartott rész. Olyan nincs, hogy diszkóba nem engednek be cigányokat. Ez a legnagyobb fasizmus, hogy ránézésre azt mondja, hogy cigány. Nem haladunk jó felé, az biztos. Dicsérni kell, és támogatni. Az, hogy jól zenéltek, az dicséret, de a „minden cigánynak vegyünk egy hegedűt”, az a cigány kérdésnek a veszélyes leegyszerűsítése. Bár a dicséretben van valamilyen szeretet. A valódi kérdés az: hogy lehet hatni egymásra pozitívan? Hogyan tudunk egymás hasznára lenni?

László Zoltán