Cigányok a Reichstagban

A lakossági bejelentést alaposan megvizsgálva helyt adtunk annak az igénynek, hogy folyóiratunk a berlini Magyar Házban szerzôi estet tartson. Némi e-mailezés után bizonyossá vált, hogy a cigányság eretnek módjára csak muzsikálni képes s négy ügyetlenül lefogott akkord közé rejti identitását. Na, de mi jól kiszúrtunk velük: saját nevünk alatt Shakespeare és Ady verseket olvastunk föl – hisz mi ilyesmit írni úgyse tudnánk. A biedermeier szekrénybôl kukucskáló közönség szívesen összekeverte a valcer, a polka és a csárdás tánclépéseit a cigányzene hallatán. Nem baj, az a lényeg, hogy származásunkat megcáfolva békében zajlott le az egész. Bár én néhányszor csipkelôdtem a határôrökkel, aminek tíz közületi márka látta kárát. A város masszív volt és gyanúsan fejlôdô, cigányokat nem lehetett látni, rejtôzködtek, mint a portugálok. De afro-berlinieket és mozgássérülteket igen. Nagy csoportjuk libasorban bicegett a cirkuszba, valami rehabilitációs programjuk lehetett. A vak embereket helikopterrel szállították a közeli cukrászdába. Fejlett, civilizált város ez a Berlin, például van automatájuk, csak úgy, kint az utcán lehet belôle – némi rugdosás után – kétféle gumit venni, egy rágót és azt a másikat. Magyarországon csak a Marczibányi téren láttam hasonlót, a rokik (rokkantak) intézetében, ott a Calcutta Trióval szemben. Láttuk a berlini fal maradványait. Kezdetben még a kifestett garázsajtóra is azt hittük, de emigráns ismerôseink japán turisták elôl a zsebükbe rejtettek néhány törmeléket, azzal a céllal, hogy a cseh kormánynak és nekünk mintadarabokat mutathassanak. Na a Reichstag az egyszerűen csodálatos volt – állítólag Szófiában nem sikerült felrobbantani Dimitrov mauzóleumát, Hitler bunkerját sem Berlinben –, tehát láthattuk volna a képviselôket egy hatalmas üvegfalon keresztül, de ôk korábban elmentek leukémiás cigány gyerekeknek vért adni. A közönség roppant érdeklôdô volt, némelyikük törte a magyart (még szerencse, hogy nem engem), szépen, illedelmesen kíváncsiskodtak a Magyarországon élô cigányság helyzetérôl és mi, osztályfônökünk irányításával megválaszoltuk azokat. Arra a kérdésre, hogy honnan jöttek a cigányok, próbáltam tudományos magyarázatot adni, de még idejében összezavarodtam, s annyiban maradtunk – halkan –, hogy én Városmajor utcából, de hogy a többiek hogy kerülhettek ide, azt én nem tudhatom. Ez ugyanis egy szigorúan vett szakma s csak a differenciált idegrendszerű tudósok tudhatják. Ôk viszont ôrzik a titkot, nehogy az európai cigányság legyen a zsidóság és az indiai banjarák legyenek a palesztinok, egy esetleges visszaköltözés/költöztetéskor. Még sokáig emlékszem Kata szelíd szorgalmára, aki kis híján matricát gyártott belôlem, amikor mellém ájult (fáradtságában!), Anti hat félviszkis nevetésére, Tamás titkos szerénységére, Mata és Lakatos megilletôdésére, Áginak, ennek a törékeny papírasszonynak az ószövetségi mitikusságára és Gyuri humánus unszolására, miszerint nekem is köztük a helyem. Hazaérve úgy gondoltuk, hogy utazásunkra nem teszünk copirájtot, bárki lemásolhatja, megismételheti, még mi is.

Balogh Attila