Agonizáló kisebbségi törvény

A kisebbségi törvényről az utóbbi időben sokan, sok mindent mondtak. Az érintettek rossznak, sőt egyenesen kisebbségellenesnek tartják. A nyár végi módosítási huzavona sem tett túl jót a törvény presztízsének. A végleges változat még várat magára, ki tudja, meddig.

A kisebbségi törvény 1993-as elfogadása óta egyre nyilvánvalóbb, hogy több ponton módosításra szorul. Legtöbben persze a kisebbségi önkormányzatok megválasztásának módját kifogásolták, annak ellenére, hogy az erről szóló rendelkezések külön törvényben találhatók. Ezen rendelkezések alapján minden választópolgárnak joga volt részt venni a kisebbségi választásokon, nemcsak egyszerű szavazóként, hanem akár jelöltként is. Az eltelt évtizedben a számtalan visszaélési lehetőség feloldására különböző javaslatok születtek: volt, aki szigorú regisztrációt javasolt, volt, aki szerint külön napon vagy külön helyiségben kellene tartani a kisebbségi választásokat. A törvény választójogi hiányosságaira tekintettel több új törvénytervezet készült az elmúlt években, aztán ezekből mégsem lett semmi. Legutóbb az Alkotmánybíróság (AB) 2005. szeptember 27-i határozatában alkotmányellenesnek minősítette a törvény bizonyos részeit. Kommünikéjében az AB így fogalmaz: „Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a törvény 68. §-ának (3) bekezdése alkotmányellenes. A törvénynek e szerint a rendelkezése szerint a települési kisebbségi önkormányzati választásokon a legtöbb szavazatot elnyert – és meghatározott feltételeknek megfelelő – önkormányzati tag a megbízatás vállalásával egyúttal tagjává válik a helyi önkormányzat képviselőtestületének. A helyi önkormányzat képviselő-testületének ilyen módon tagja lehet az, akire nem szavazhatott a helyi önkormányzati választásokon választásra jogosult minden választópolgár. Ez a megoldás sérti a választójog egyenlőségének és közvetlenségének elvét.”

Az egyre szaporodó tiltakozásokra tekintettel döntött úgy a parlament, hogy 2003 végéig a kormánynak mindenképpen be kell nyújtania az idevágó törvények módosító javaslatait. Ez ugyan nem sikerült az év végére, de a parlament tavaszi ülésszakára már kész törvénytervezettel állt elő a kormány. Ám hosszas előkészítés után sem sikerült olyan paragrafusokat megalkotni, amelyek valamennyi hazai kisebbség egyöntetű tetszését elnyerték volna. Hét kisebbség, a bolgár, a görög, a lengyel, az örmény, a román, a szerb és az ukrán országos önkormányzat elnöke tiltakozását fejezte ki a tervezett módosítások ellen, míg a német, a szlovák, a horvát és a cigány kisebbség országos elnöke támogatásáról biztosította. A leglényegesebb s egyben a legtöbb vitát kiváltó változás a 

választás szabályainak a módosítása. A tervezet szerint a 2006-ban esedékes kisebbségi önkormányzati választásokon már csak az rendelkezne aktív és passzív szavazati joggal, aki szerepel a kisebbségi választói névjegyzékben. Minden választópolgár szabad elhatározásából kérheti felvételét valamely kisebbségi névjegyzékbe. Az erre irányuló kérelmet a választás évében február 1. és május 15. között kellene benyújtani a névjegyzékbizottságnak, amelyet minden településen a kisebbségek országos önkormányzatai választanak. Azokon a településeken lehet kisebbségi önkormányzati választást tartani, amelyeket az országos önkormányzatok erre kijelölnek, illetve ennek hiányában ott, ahol legalább tíz fő, magát kisebbséginek valló polgár ezt kéri a választás évének január 5-i napjáig. A kisebbségi választói névjegyzékbe tulajdonképpen mindenkit fel kell venni, aki a kérelmében minden szükséges adatot közöl, s magát a kisebbséghez tartozónak vallja. Amennyiben valakit mégis elutasít a névjegyzékbizottság, az bíróság előtt támadhatja meg az elutasító végzést. A kisebbségi önkormányzati választást meg kell tartani abban az esetben, ha a választói névjegyzékbe vett kisebbségi választópolgárok száma a szavazás évének július 1-jei napján eléri a harmincat.

A magyarországi kisebbségek sajátos jogait rögzítő 1993. évi LXXVII. törvény továbbfejlesztéséről, a kisebbségi választójogi szabályok pontosításáról több mint nyolc éve folynak egyeztetések, amely joganyag-módosításához az Országgyűlés kétharmadának támogatására van szükség. A kormánypártok és az ellenzék között a kisebbségi törvény ügyében 2005. május 31-én született megállapodás, amely tervezetet a kormány 2005. június 1-jei ülésén támogatott. A módosítás lényege, hogy csak a kisebbségek válasszák meg saját intézményrendszerüket, valamint, hogy szélesítse a kisebbségi önkormányzatok jogköreit. A tervezet országgyűlési elfogadását követőn csak az szavazhat a kisebbségi választásokon, aki nyilatkozatban a kisebbséghez tartozónak vallja magát. Ezt az önbevallást nem lehet felülbírálni. A kisebbségi névjegyzék – mérlegelés nélküli – vezetése a helyi választási iroda vezetőjének hatásköre. A kisebbségi önkormányzati választások során csak magyar állampolgárok választhatnak és választhatók. Kisebbségi önkormányzati jelöltet csak a már bejegyzett kisebbségi szervezetek állíthatnak. Jelölt csak az lehet, aki szerepel a kisebbségi választási névjegyzéken és nyilatkozik arról, hogy ismeri az adott kisebbség nyelvét, kultúráját, hagyományait. Így öt fő kisebbségi önkormányzatok jöhetnek létre és megnyílik a lehetőség a megyei szintű kisebbségi önkormányzatok megválasztására is. A helyi kisebbségi önkormányzati képviselők lesznek jogosultak arra, hogy megválasszák a megyei és országos kisebbségi önkormányzatokat. Az a kisebbségi önkormányzati képviselő, aki a legtöbb szavazatot kapta a helyi kisebbségi önkormányzati választáson – egy kedvezményes számítási móddal – a települési önkormányzat teljes jogú képviselőjévé is válhat. A tervezet szerint a helyi és az országos kisebbségi önkormányzatok közé beékelőik az úgynevezett területi kisebbségi önkormányzat, amely valójában a megyék kisebbségi önkormányzatait jelenti. Minden olyan megyében létrejöhetnek ezek a középszintű önkormányzatok, amelyekben legalább öt településen kitűzték a kisebbségi választást. A területi önkormányzatba kilenc főt választhatnak a kisebbségek a jelölőszervezet által állított listáról. Szintén listás módon választhatják meg a jövőben az országos önkormányzatokat is. Minden kisebbség állíthat országos listát, amennyiben legalább hét településen kitűzték az adott kisebbség megválasztását célzó szavazást. Az országos önkormányzatok közgyűlési tagjainak száma aszerint változna, hogy hány településen sikerült kisebbségi önkormányzati választást kitűzni. Ha nem éri el senki a szükséges arányszámot, akkor a kisebbségi önkormányzat elnöke a kisebbség szószólójává válik az adott településen, és tanácskozási joggal részt vehet a helyi önkormányzat munkájában. A helyi kisebbségi önkormányzati képviselő választására az önkormányzati általános választás napján, míg a megyei és az országos kisebbségi önkormányzat tagjainak megválasztására az általános önkormányzati választást követő év márciusában kerül sor. Kaltenbach Jenő kisebbségi ombudsman a kérdésről lapunknak azt nyilatkozta: „A módosított kisebbségi törvény rosszabb, mint amilyen előtte volt. Ez a változat remélhetőleg nem éli túl az Alkotmánybíróság éppen folyamatban lévő eljárását.”

Az új típusú kisebbségi kedvezményes települési önkormányzati mandátumrendszerének egyik leglényegesebb eleme, hogy választójogilag elkülönülő – de azonos napon megtartott – települési és helyi kisebbségi választást tesz lehetővé. A települési önkormányzati választáson kisebbségi jelölt nem indulhat. Az új típusú kedvezmény a kisebbségi önkormányzati választás eredményeinek ismeretében lép be. A megválasztott kisebbségi önkormányzat egy tagja a települési önkormányzat tagjává válik: ha eléri az alábbi arányszámot, akkor teljes jogú képviselő lesz, ha nem, akkor a kisebbségi önkormányzat elnöke tanácskozási jogú szószólóvá válik. A számítási módszer lényege, hogy a kisebbségi önkormányzatra érvényesen szavazó választópolgárok száma viszonyul a települési önkormányzatban egyéni mandátumot szerzett képviselő szavazatszáma átlagához. A települési önkormányzat képviselőjévé az a kisebbségi képviselő válik, aki a helyi kisebbségi önkormányzat választásán a legtöbb szavazatot kapta.

Mint ismeretes, a román közösség 2002-ben nem egykönnyen alakíthatott önkormányzatot. A kisebbségi törvény nem teszi lehetővé a második sikertelen elektori gyűlés után az újabb kísérletet. Ebben az esetben nem jöhet létre országos önkormányzat, sőt a törvény értelmében a korábbi önkormányzat is megszűnik, mandátuma nem hosszabbítható meg és nincs lehetőség időközi választások kiírására sem. A törvény eme hiányossága miatt ez ügyben mindenképpen döntést kellett hoznia a kormányzatnak is. A hazai románság már megtette a szükséges lépéseket, és a február l4-i második sikertelen választói gyűlés után megalakították civil szervezetüket, a Magyarországi Román Önkormányzatok Országos Szövetségét. Azért nem tudták megalakítani önkormányzatukat, mert az elektorok egy bizonyos csoportja, akik a Magyar–Román Demokratikus Szövetség tagjai, szimpatizánsai, megakadályozták a testület létrehozását. 

A törvény az elektorok hetvenöt százalékának jelenlétéhez köti a választás érvényességét. Doncsev Toso, a NEKH akkori elnöke szerint: „A románok esetében az önkormányzati választásokon mandátumot szerzett elektorok közül a jelenlévők száma nem érte el az összlétszám hetvenöt százalékát. A románok százhatvanhat elektorából oly sokan maradtak távol, hogy döntésképtelen maradt a gyűlés. Ezt a helyzetet az idézte elő, hogy a román elektorok nem fogadták el a szabad identitás vállalásának azt a módját, amit Papp Zoltán, a X. kerületben megválasztott elektor – aki egyébként az előbb említett és általa alapított magyar–román szövetség elnöke – gyakorolt. Ő ugyanis korábban a XVI. kerületben a cigány kisebbségi önkormányzat elnöke volt. Az alkotmány lehetőé teszi a szabad identitásválasztást, tehát a polgárok minősítik önmagukat valahová tartozónak. A jóhiszeműen gondolkodó kisebbségiek szerint ez az önminősítés azt jelenti, hogy külső körülmények befolyása nélkül, egyszeri aktussal, szabadon megvallhatja azonosságát mindenféle kényszer nélkül. Arra nincs lehetőség, hogy a származást vizsgálat tárgyává tegyük. Nem a felmenő hovatartozása a döntő, hanem annak megvallása, hogy mely nemzetiséghez tartozom. És ez egy tartós elkötelezettség. A román közösségek úgy ítélték meg, hogy nem elegendő egyszerűn kinyilvánítani a hovatartozást, hanem vannak objektív kritériumok is. Az 1993-as törvény a kisebbségekre vonatkozóan megfogalmaz ilyeneket, amikor kimondja, hogy nyelvük, tárgyi és szellemi kultúrájuk, történelmi hagyományaik az önazonosságuk részét képezik. A közösség tehát nem állhat olyan egyénekből, akiket ezek az ismérvek nem jellemeznek, és nem térnek el a többségtől. Abszurd helyzet, hogy aki egy nyelvi kisebbség tagjának tekinti magát, és az országos képviselet vezetője akar lenni, az nem beszéli a nyelvet, nem ismeri az érintett nemzetiség kultúráját, hagyományait, tehát nincs belső kötődése az adott közösséghez. Az ilyen ember – aki egyik napról a másikra képviselni szándékozik őket – hiteltelen a szemükben. 

A törvény lehetőséget ad arra, hogy a formai előírásoknak eleget téve az önkormányzat a költségvetési pénzeket saját döntése szerint használja föl. Ez számos visszaélésre ad alkalmat. Gyakorlatilag öt személy teljes jogkörben dönthet jelentős összegek felhasználásáról, akár a teljes összeget tiszteletdíjként is kifizetheti erkölcsileg kifogásolhatóan, de jogszerűen. Ez viszont lehetővé tette lelkiismeretlen embereknek a visszaélést, a közpénzek anyagi haszonszerzésre fordítását, ahelyett, hogy kisebbségi közösségi célokra költenék azokat. A kisebbségek számára az önkormányzati rendszeren és az anyagi garanciákon keresztül valóban biztosítja az önazonosság megőrzését. A törvény fogyatékosságai a túlzott liberalizmusából erednek. Azért szabták meg alacsonyan a küszöböket, hogy az elmúlt negyven-ötven év asszimilációs folyamatai után létrejöhessenek az önkormányzatok. Alapvető álláspontunk, hogy csak a kisebbségek legitim képviselőivel egyetértésben szülessen döntés. Ezt az esetleges regisztrációra is értem. Készült egy problémajegyzék, amit az Országgyűlés emberjogi és kisebbségi bizottságán belüli ad hoc bizottság megtárgyal, és javaslatot tesz a módosításokra, illetve a kiegészítésekre. Az egyik legfontosabb a regisztráció témaköre. Ez politikai kérdés, és a kisebbségek minden bizonnyal ragaszkodni fognak az aktív választójogukhoz, de a passzív oldalt – a választhatók körét – mindenképpen szabályozni kell. Ez nagyon bonyolult kérdés mind személyiségi jogi és adatvédelmi, mind jogtechnikai szempontból. Elfogadhatatlan, hogy bármely nemzetiség kisebbségbe kerüljön saját önkormányzatában. Szabályozni kell az önkormányzatok jogosítványait is, például hogyan működtethetnek különböző intézményeket, iskolákat, művelődési házakat. Nagyon fontos az önkormányzatok gazdálkodásának újragondolása is. A költségvetési pénzek felhasználását a jogszerűségen túl célirányossá is kell tenni. Sok gondot okoz, hogy az országos önkormányzatok törvényességi felügyelete nem megoldott. Ezen is változtatni kell” – nyilatkozta a kisebbségi törvény hiányosságairól Doncsev Toso, a NEKH akkori elnöke.