Útravaló Vers

Faludy György

Jövendő napok

A történelmet nem tudni előre.

A leányok a múltnál sokkal szebbek,

a fiúk sportolók, vidámak,

és egyre műveletlenebbek.

Hét nemzet gyárt atombombákat,

mint régen gépfegyvert vagy ágyút,

Ha kérdezed megvigasztalnak:

Azért gyártjuk, hogy ne használjuk.

Egy milliárdnál jóval többek

a kínaiak. Mi nem törődünk

velük. Dolgoznak s hallgatnak.

Mi lesz, ha egyszer kérnek tőlünk?

A sarki tenger roppant jégtáblája

kiolvad a jeges medvék alatt.

Elég-e a növekvő tenger ellen

imákból szőni védfalat?

A Nagyalföldből sivatag lesz,

porfelhő, szikkadt, piszkosszürke.

Csak az Úr hangja segíthetne,

de Isten sosem fú a kürtbe.

Michelangelo utolsó imája

Üllőd a föld s az égi boltra állván

oly ívet írsz karoddal, mint a nap.

Hetvenhat éve állok fenn az állvány

deszkázatán, de nem találtalak.

Vésőm alatt porladva hullt a márvány

s öklömben torzó, vagy bálvány maradt.

Nem leltelek meg, illanó szivárvány,

ki ott ragyogtál minden kő alatt.

Magam lettem vén kőtömb, száz bozótban

megszaggatott, mogorva, durva, szótlan,

de lelkemben még égi fény ragyog.

Hogy tudnám testem börtönét levetni?

Üss rám, ha tudsz vén bűnöst szeretni,

Istenszobrász! A márvány én vagyok

(Firenze, 1935)