Főút A hónap témája

Diplomácia a Roma Parlamentben

A „Méltányosság az oktatásban: dimenziók, okok és oktatáspolitikai válaszok” című tematikus vizsgálat keretében szeptember 27. és október 6. között Magyarországon jártak az OECD nemzetközi szakértői: Nancy Hoffman (USA), Ben Levin (Kanada), Simon Field (Írország) és Maria Luisa Fereira (Portugália). Az Oktatáspolitikai Elemzések Központja által szervezett szakmai látogatás tapasztalatai alapján az OECD analitikus országjelentést tesz közzé Magyarországról. A felkeresett intézmények között ott volt a Roma Parlament is, ahol Zsigó Jenő elnök megállapításaira voltak kívácsiak a kutatás témakörével kapcsolatban. Az alábbiakban a tapasztalatcserén elhangzottak szerkesztett változata olvasható.

– Simon Field vagyok, az OECD párizsi központjából. Tíznapos látogatásra érkeztem Magyarországra három szakértővel. Jelentést kell ínunk az oktatás területén érvényesülő méltányosságról, és javaslatokat kell tennünk. Különös figyelmet szentelünk a romák oktatásának kérdéseire.

– Luisa Fereira vagyok, az Európai Beruházási Bankban dolgozom.

– Ben Levin vagyok, Ontario állam oktatási miniszterhelyettese.

– Nancy Hoffman vagyok Bostonból.

– Kérem, mutassa be nekünk a Roma Parlamentet és az Ön tevékenységét.

– Zsigó Jenő vagyok, a Roma Parlament elnöke. A szervezet azért alakult meg 1990-ben, hogy szervezetek együttműködésén keresztül képviselje a roma társadalom érdekeit. A szervezett cigány közélet, cigány civil szervezetek hozták létre abból a felismerésből, hogy ugyan a cigány társadalom tagolt, de érdekei alapvetően azonosak. A romák politikai érdekeinek megjelenése meglepte az akkor kormányzó MDF-et és valamennyi politikai pártot. Zajlott a rendszerváltást követő újraelosztás. Valamennyi parlamenti párt egyetértett abban, hogy abból a romákat kiszorítsák, az érdekeket képviselő Roma Parlamentet megfosszák politikai eszközeitől. A kormányzat közellenségnek nyilvánította a szervezetet, és mindent megtett a Roma Parlament szétverésért. A romák érdekérvényesítését alapvetően a jogalkotáson keresztül szüntette meg az új politikai elit. A választójogi törvényen keresztül megtörtént a népcsoport politikai jogfosztása azzal, hogy a többség jogává vált a romák kisebbségi képviseleteinek megválasztása, az önazonossághoz való jogot pedig a szabad identitásválasztás joga kényszerítette csapdahelyzetbe. Fennmaradásunk politikai és szakmai teljesítményünk eredménye. A Roma Parlament megalapította az Amaro Dromot, amely egy havonta megjelenő, kritikus hangvételű roma lap. Jogvédő irodát is működtetünk havi kétszázas esetforgalommal. Nagyon jelentős a kulturális-művészeti és képzési tevékenységünk, közte a Roma Akadémia. Magyarország legnagyobb művészeti eseményeit szervezzük, a Romajálist és a Budapesti Cigány Fesztivált, amelyet 15-20 ezer fős közönség látogat. Működtetjük az egyetlen budapesti állandó cigány képzőművészeti kiállítást, kiadványokat jelentetünk meg.

– Az OCÖ része a kormánynak?

– Nem. Magyarországon a kisebbségi önkormányzati rendszer olyan képződmény, amelyben keverednek az önkormányzati és civil szervezeti elemek. A jogszabály általában a kisebbségek képviseletét teszi a feladatává. A konkrét jogi szabályok azonban ehhez nem adnak eszközöket, egyetértési jogot biztosítanak nagyon szűk területen, egyébként a kérdezés, a véleményezés jogát biztosítják. Nem fogalmazzák meg a képviseletek és a választók viszonyát sem. A képviseletek felelőssége sincs szabályozva, a kisebbségi képviselő nem felelős a választóinak. Az Országos Cigány Önkormányzatnak sincs semmilyen felelőssége, sem a választói felé, sem a cigány társadalom felé, sem a kormányzati rendszer felé. Míg az Országgyűlés felett is működik az alkotmányosság biztosítására az Alkotmánybíróság, a köztársasági elnöknek is vannak jogosítványai, de az OCÖ tevékenységét senki semmilyen szempontból nem felügyeli.

– A Roma Parlament állami intézmény?

– A Roma Parlament cigány civil szervezetek által létrehozott csúcsszervezet. A cigányok Magyarországon cigányként nem választhattak a maguk számára önkormányzatokat, nem választhattak sem önkormányzati, sem országgyűlési képviselőket, nem vehettek részt a törvényhozásban, a parlamenten kívül rekedtek, ezért választottak maguknak civil szervezeti formában érdekérvényesítő és érdekképviseleti feladattal Roma Parlamentet.

– Hogyan vélekedik Radó Péter oktatásról készített tanulmányáról?

– Legnagyobb hibájának azt tartom, hogy a romák oktatását szakkérdésként kezeli. Véleményünk szerint ez alapvetően politikai kérdés. Éppen a napokban bontakozott ki egy vita arról, hogy a cigányság társadalmi helyzetét leíró szociológiai mutatók hogyan értelmezhetőek. Súlyos fogalmakról fogok beszélni, nevezetesen a közvetett népirtás fogalmáról. Nézzük meg az arányokat. A társadalmi munkanélküliségi index 4-5 százalék, a cigányoknál a mi álláspontunk szerint 80. Lehet ezt az aránytalanságot foglalkoztatáspolitikai kérdésként is értelmezni, véleményem szerint azonban nem az, hanem a rasszjegyek alapján megkülönböztethető kisebbséget sújtó faji előítéletességet tükrözi. Ugyanez a helyzet az oktatásban. Óriási mért

u233ékűvé vált a cigány gyerekek szegregálása. A munkanélküliségnek is köze van ehhez. A romák a rendszerváltó demokratikus társadalomban már több mint 15 éve tömegesen veszítik el a munkájukat. A szülők elveszítették a presztízsüket, a kapcsolatrendszerüket. A romák átlag 15 évvel kevesebb ideig élnek a nem romákhoz képest. Önök is olvashatták a tanulmányban, hogy a kisegítő iskolákban, a fogyatékosok iskoláiban ötszörös a cigánygyerekek aránya, miközben a népességben 5 százalékos a reprezentációjuk. Az átminősítő bizottságok tagjai arra hivatkoznak, hogy a gyermekeket tömegesen éri fizikai ártalom életük első éveiben, az első három évük alatt, ez okozza iskolai alulteljesítésüket.

– Ez mit is jelent?

– Táplálkozási hiányosságot.

– Ez tény?

– A szakértő bizottság képviselői azt állítják, hogy a kisegítő iskolákban a roma gyermekek azért felülreprezentáltak, mert táplálkozási hiányosságuk miatt maradandó testi károsodást szenvednek. ENSZ-delegáció állapította meg, hogy Magyarországon a romákat tömegesen sújtja az – elnevezésük szerint – „afrikai szintű szegéenység”. Ez a néhány mutató, amelyet említettem, mind arra utal, hogy nem egy-egy terület külön szakkérdéséről van szó, hanem a magyarországi cigányságot egészében sújtó faji előítéletességről, szegregációról. Az a lényeg, hogy a rendszerváltáskor és az azt követő 15 év alatt sem jutottak a romák sem politikai, sem gazdasági tőkéhez, és egyre inkább kiszorulnak a szellemi tőke megszerzésének lehetőségéből is. Ha ugyanezeket a szociológiai tényeket a volt Dél-Afrikában tárgyalnánk, azt mondanánk, hogy azok közvetett népirtásra utaló tények. Ha Magyarországon tárgyaljuk ugyanezeket a tényeket, akkor oktatási kérdéssé vagy foglalkoztatási kérdéssé válik, de nem nevezik annak, nem akarják annak nevezni, ami. A szociológusok többsége azon a véleményen van, hogy három generációra determinálja jelenlegi helyzete a cigányságot, és nincs olyan politikai akarat, amely ezen a legcsekélyebb mértéken is változtatna.

– Tehát azt mondja, hogy még három generációra megpecsételődött a roma társadalom sorsa?

– Igen, azt. A jelenlegi cigány munkanélküli tömeg három generáción keresztül örökíti a munkanélküli státuszt. A tanulmány helyesen mutatja ki, hogy az egymást erősítő tényezők miatt nagy számban kitörni lehetetlenség. A lakóhelyi szegregáció, a munka- és jövedelemnélküliség, a fizikai sérelmek és embertelen lakáskörülmények egymást erősítő tényezők a cigányság státuszában. A cigányság több mint harmada putri telepeken él. Több mint 500 ilyen telep van Magyarországon. Különösen az iskolai szegregáció drámai. Az iskolák korlátlan eszközökkel rendelkeznek az előítéletes többség akaratának érvényesítéséhez. Elkülönítik a gyerekeiket, megszerzik a szükséges forrásokat, és akár külön iskolát is alapítanak, ahová a romákat nem engedik be. Nem kell törvényt hoznia a kormánynak vagy a parlamentnek, mert szabad kezet kapott a lakosság valamennyi faji előítélete, indulata keresztülviteléhez. Most térnék rá a kisebbségi törvényre, amely a világ talán legroszszabb kisebbségi törvénye.

– A mostaniról van szó?

– Igen, arról, amely 1993 óta hatályos.

– Hallottunk egy ennél újabb törvényről, amit múlt évben vezettek be.

– Az 1993-as törvényt módosították, de a köztársasági elnök, alkotmányossági aggályok miatt alkotmánybírósági vizsgálatra ítélte. Az Alkotmánybíróság éppen tegnap hozta nyilvánosságra döntését arról, hogy alkotmányellenesnek találta a módosítás egy részét. Pillanatnyilag nincs újabb kisebbségi törvény.

– Ön szerint ezek a módosítások javítottak volna a törvényen?

– Az alapvető problémán a tervezett módosítás semmit sem javítana, apróbb problémákon igen. Hadd mondjam el, miért gondolom, hogy ez a törvény a világ legrosszabb kisebbségi törvénye. Ez az egyetlen kisebbségi törvény, amely úgy rendelkezik, hogy a kisebbségek vezetőit a többség joga megválasztani.
– Tehát azt jelenti, hogy a nem roma társadalom választja meg valójában a roma képviselőket?

– Pontosan.

– Helyi szinten?

– Igen.

– Erről olvastunk a jelentésben.

– A szabályozásnak ez a módja katasztrofális. Szimbolikus üzenete van annak, hogy a minden tekintetben jobb státuszban lévő többség joga megválasztani a minden tekintetben alacsonyabb státuszú romák képviselőit, mert súlyos t

u225ársadalmi kontraszelekciót eredményez. Olyan vezetői lesznek a cigányságnak, akiket a cigányok soha nem választanának meg. Kanadai vendégünknek hadd mondjam el, hogy a Kanadába menekült cigányok ügyében az egyik kanadai bíróság meghallgatta többek között a kormány képviselőjét és Farkas Flóriánt, az Országos Cigány Önkormányzat akkori vezetőjét. Miközben a szociológiai mutatók tömeges, kilátástalan és végleges munkanélküliséget mérnek, amelyben a legmeghatározóbb a rasszjegyek alapján felismerhető kisebbséghez, a cigánysághoz tartozás, Farkas Flórián, a cigányok vezetője azt nyilatkozta a kanadai bíróságnak, hogy Magyarországon a cigányokat nem éri olyan hátrányos megkülönböztetés, amely miatt az országot el kellene hagyniuk. Miközben tömegesen hátrányos megkülönböztetést szenved el a cigány társadalom az oktatásban, foglalkoztatásban, politikai közéletben. Mindez úgy függ össze az oktatási helyzettel, hogy a kontraszelektált cigány önkormányzatok nem tudják, gyakran nem is akarják megállítani a szegregációt. Sajnos az állam, a kormány tevékenysége is eredményez közvetlen szegregációt. Talán tudnak róla, hogy 1997-től élt az az oktat

u225ási szegregációt eredményező rendelet, amely lehetővé tette a roma tanulók oktatását 50 százalékkal csökkentett tananyaggal, mindezt felzárkóztató oktatásnak nevezve el. Szinte feltétel volt, hogy mindezt külön osztályban tegyék, és nem elhanyagolható az sem, hogy a rendeletben szabályozott szegregációt megvalósító tanárok fizetését megemelték. Az önök által vizsgált tanulmány készítője, Radó Péter döntő szerepet játszott a szegregációs oktatás kidolgozásában és végrehajtásában egyaránt. Tulajdonképpen 1960 óta ez volt az első jogszabállyal végrehajtott szegregáció. Hosszú ideje meggyőződésem, hogy mindaddig nem történhet érdemi változás a cigányság helyzetében, amíg a munkaképes korú cigányság nem kerül vissza az állandó foglalkoztatásba. A kérdés vizsgálatánál nem dönthet közgazdasági szempont, amely szerint ez nem egy megtérülő befektetés. Most először nő fel Magyarországon egy olyan generáció, amelyet már nem szocializálnak a munkába járó szülők. A munkanélküli roma szülő személyisége szétesik, nevelő szerepét elveszíti.

– Félbeszakíthatn_25ám egy kérdéssel? A kommunizmus alatt a romák foglalkoztatottsága szintén 100 százalékos volt, mint a többségi társadalomé?

– A ‘70-es években a cigány férfi lakosság ugyanolyan arányban volt foglalkozatott, mint a teljes férfi lakosság. Szinte teljes foglalkoztatottság volt, ami állandó jövedelmet jelentett, szoros napi kapcsolatot a nem cigány munkatársakkal. Ennek óriási jelentősége volt, hiszen egy munkahelyen dolgoztak a romák és nem romák. A társadalom legfontosabb színterei a munkahelyek voltak, ahol együtt volt a két népcsoport, mert cigányok és nem cigányok együtt tudtak jelen lenni a munkaerőpiacon. Hatni tudtak egymásra, barátságok születtek, megismerték egymás szokásait, közös erőfeszítéseket tettek, közös sikerélményeket szereztek. A cigányság a munkanélküliséggel kikerült az együttélés színtereiről, elkülönítették a többségi társadalomtól, pontosabban a társadalom különült el tőle. Ugyanez a tragédia, az elkülönülés zajlik az együttélés másik legfontosabb színterén is, az állami oktatásban. Azt állítjuk, hogy ha a gyerekek nem tudnak együtt szocializálódni az iskolában, akkor az a legfőbb polgárháborús veszélyt jelentheti Magyarországon. A f

u233élelem, a bizalmatlanság, az előítélet legyőzésére nincs napi lehetőség, ha nem találkoznak, nem beszélnek egymással az emberek. Ez a legveszélyesebb folyamat most Magyarországon, ezért az integrációs programmal ellentétben az a meggyőződésünk, hogy a szegregációs iskolákat nem jutalmazni kellene a visszaintegrálásért, hanem nagyon szigorúan elítélni és megbüntetni a szegregációért. Vissza kellene állítani a lakóhely szerinti iskoláztatást, mert a jövő számára elháríthatatlan, kezelhetetlen veszélyt jelent az iskolai szegregáció. Még egy dologra felhívnám a figyelmet. Az összes eddigi roma oktatási program az iskoláknak és az önkormányzatoknak adott pénzt. Ezt egyáltalán nem tartjuk helyesnek. Részben kialakult egy beetetős helyzet: a kormány megfizeti a pedagógus társadalmat, hogy foglalkozzon a cigány gyerekekkel, de ha elfogy a pénz, vagy kormányváltás van, ugyanez a pedagógus holnap már egy fillért nem fog kapni, és akkor ki fogja tanítani a roma tanulót? Ez rendkívül veszélyes politika. Ha valaki pluszpénzt akar pumpálni az oktatásba, a pedagógusok bérezésébe, jobb, ha azt nem roma címkével teszi. Roma támogatásként tüntetnek fel a költségvetési statisztikában, EU-s projektekben milliárdokat, amikhez a romáknak semmi közük, gyakran épp ellenük irányuló programokat finanszíroznak ilyen módon. Ezzel szemben hivatkozhatnánk a pedagógus társadalom szakmai elkötelezettségére, vagy az elkülönítést tiltó hazai és nemzetközi jogra. A jó pedagógus minden gyereket szeret, nem színvak, de elsősorban gyereknek tekinti a tanulóját. A jó pedagógusok, e névtelen hősök teljesítményébe a politika rendkívül torz módon avatkozott bele. Néhány éven belül, először 1997-től azért adott pénzt, hogy a pedagógusok különítsék el a cigány tanulókat. 2002-től azért, hogy a pénzért elkülönített tanulókat pénzért vigyék vissza. Kétféle pedagógus van, aki elhivatott és kitűnő pedagógus, a másik pedig, aki bármilyen programot végrehajt pénzért, de bármennyi pénzt kap, nem lesz jobb pedagógus tőle. Ez tehetség, adottság és elkötelezettség kérdése. A tanár is a társadalmi környezet része, alkotója, alakítója a maga szuverén módján.

OECD, a gyakorlati egyetem

Az OECD, azaz a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (Organisation for Economic Cooperation and Development) a világ legnagyobb, legmegbízhatóbb makrogazdasági és társadalmi adatforrása.

Globális szervezet, amelynek célja, hogy segítse a tagállamok kormányait a lehető legjobb gazdasági és szociális politika kialakításában és értékelésében. Jogelődje 1948-ban alakult meg egy meghatározott feladat, a Marshall-terv kivitelezésére OEEC, Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet névvel. A Marshall-terv célja az volt, hogy talpra állítsa a második világháborús pusztítások után Európát, az európai országok gazdaságát. Az 1950-es évek végére úgy tűnt, hogy a Marshall-terv – és ezzel a szervezet – be is töltötte feladatát. A tagországok azonban felismerték, hogy az európai gazdasági és társadalmi struktúrák másfél évtizedes újjászervezése révén hatalmas tudás és szakértelem halmozódott fel, mely további hasznosításra és továbbfejlesztésre érdemes. Így került sor az OECD megalakítására 1961-ben, tizennyolc ország részvételével Párizsban.

A jelenleg 30 tagállamot tömörítő szervezet célkitűzése a demokratikus kormányzat és a piacgazdaság révén a fenntartható gazdasági és társadalmi fejlődés segítése a tagállamok és a szervezet partnerei közötti koordináció révén, átfogó statisztikák, elemzések, illetve javaslatok készítése, megfogalmazása segítségével. Magyarország 1996 óta tagja az OECD-nek.

A tagországok támogatása érdekében összehasonlítják a tapasztalatokat, keresik a válaszokat a közös problémákra, továbbá összehangolják a bel- és külpolitikákat, hogy megfeleljenek a globalizált világ kihívásaira. Ezt arra a 70 országra vonatkozóan is végrehajtják, amelyek nem tagok ugyan, de amelyekkel az OECD hivatalos kapcsolatot tart fenn.

A Marshall-segély felhasználásának idején az OECD elődszervezete jelentős erőforrásokkal rendelkezett. Ma már azonban – szemben az Európai Unióval vagy a Világbankkal – az OECD olyan szervezet, mely nem anyagi ösztönzőkkel, segélyekkel, támogatásokkal próbálja meg befolyásolni a globális, regionális vagy nemzeti szintű eseményeket, hanem a szakértelmével és a kormányközi, illetve a szektor- vagy tárcaközi együttműködés lehetőségeinek a kihasználásával. A szervezetre nem véletlenül aggatnak olyan elnevezéseket, mint agytröszt („thinktank”), monitoring ügynökség, gazdag emberek klubja vagy gyakorlati egyetem.

E szervezet a benne felhalmozott és ma is termelődő tudás révén vált különösen nagy befolyással rendelkezővé.

A 30 tagország 130000 fős meghívott szakértői gárdája ismereteire alapozva évente több mint 400 jelentést, előrejelzést, útmutatást és beszámolót ad ki. Ezek olyan különféle területeket ölelnek fel, mint az államháztartás, a gazdasági mutatók, a kereskedelem, a foglalkoztatás, a migráció, az oktatás, az energetika, az egészségügy, az ipar, az adóügy, az idegenforgalom és a környezetvédelem. Honlap: http://www.oecd.org

– Mi a helyzet vidéken?

– A vidéki romák életének meghatározó folyamata a jelentős mértékű lakóhelyi szegregáció. A romák körülbelül 60 százaléka elnéptelenedő, kis településekre szorult. Többségük városi munkás volt, aki elveszítette a munkáját, nem tudta fenntartani és megtartani a lakását, ezért önhibáján kívül gettó körülmények közé kényszerült. Az elcigányosodó régiókban megszűnik minden. Közigazgatás, orvosi ellátás, postai szolgálat, az iskolák, az óvodák… A szegénység uralkodik.

– Ön szerint minek kéne történnie ezeken a vidéki területeken?

– Történelmi lehetőség az EU-tag Magyarország felzárkózása a fejlettebb nyugati országokhoz a Nemzeti Fejlesztési Terven keresztül. Most készül a terv második üteme, amely 2007-től 2013-ig tart. Hét év alatt 15 ezer milliárd euró érkezik a fejlesztésekhez Magyarországra. A terv első ütemében nem szerepeltek roma problémák. A politikai és értelmiségi elit most sem tervezi a specifikus roma problémák megnevezését. Egy részüket egyszerűen kihagyja a társadalmi fejlesztési prioritások közül, más részüket nem roma fejlesztési programként kívánják megfogalmazni és forrásokhoz juttatni. A romák a fejlesztési források elosztásából, a hozzájutásból a hazai politikai elit szándékai szerint ugyanúgy kimaradnak, mint a rendszerváltáskor.

– Az ön szervezete együttműködik az NFT felépítésében?

– A Fővárosi Cigány Önkormányzat nyilatkozatában tette közzé, hogy a társadalomfejlesztés EU-s finanszírozása történelmi lehetőség, amelyből a magyar politikai elit nem zárhatja ki, most már sokadszorra a cigányságot.

– Említette, hogy a romák 80 százaléka munkanélküli. És raszszizmusról, diszkriminációról is beszélt a munkaerőpiacon, amely kiszorítja a romákat a foglalkoztatásból. Más országokban azt, hogy egy csoport diszkriminációtól szenved, vizsgálatokkal és adatokkal támasztják alá. Egyik kérdésem az, hogy lehet-e a roma társadalomról statisztikai adatokat gyűjteni annak érdekében, hogy alátámasszák azt, amit ön mondott, és hogy az NFT-ben elérjék azt, amit ön említett? Nehéz kérdéshez jutottunk: lehet-e adatokat gyűjteni úgy, hogy odamegy valakihez és megkérdezi tőle: roma vagy, vagy nem? Mi az ön véleménye erről?

– Csak bonyolult válasz adható erre a kérdésre, mert Magyarországon kezelhetetlen, abszurd rendszer érvényes. A rendszerváltás egyetlen „adománya” a romák számára az „üveggyöngyeffektus”. A cigányság a rendszerváltáskori

u250újraelosztásban csupán negatív tőkéket szerzett. Csak veszített, elvettek tőle. Semmit sem kapott, kivéve a szabad identitásválasztást tartalmazó jogszabályt. A cigányság számára ez azt jelenti, szándékosan egy abszurd példával élve, mintha azt mondanánk egy pigmeusnak, csak az ő akaratától függ, hogy svéd legyen és szőke. Mondja azt, hogy szőke és fehér, és úgy lesz. Ez teljesen természetellenes.

– Tehát a társadalom határozza meg az embert, és nem az ember saját magát?

– Pontosan erről van szó. A romák is azt hiszik, választhatják azt, hogy nem cigányok. Sokan azt gondolják, ha ennyi hátránnyal és stigmával jár, akkor inkább azt választják, hogy nem romák. De a rasszjegyek miatt nem választhatják. Ezt nevezzük üveggyöngyeffektusnak. Hamis értékeket vesznek és adnak hamis pénzért. Úgy kezelik a származást, mint a szabadság megvásárlását. Ez egyirányú utca, amelyben a választáskor 8,5 millió magyar mondhatja azt, hogy ő cigány, és a cigányoknak kontraszelektált vezetőket választhat. Majd visszaváltozik nem cigánnyá, és számon kéri a cigányságon annak a rendszernek a lehetetlenségeit, amelyet rákényszerít a cigányokra. A cigány ember a mindennapi életben nem választhatja vagy vetheti le a cigányságát. Róla a rasszjegyei miatt akár akarja, akár nem, megmondják. A cigányság lelkivilágában folyamatos válságot okoz ez az állapot. Ez a rendszer nem azt üzeni a romáknak, hogy annak látlak, ami vagy, cigánynak, ezt tisztelem és elismerem benned, hanem azt mondja, hogy ha jobb ember akarsz lenni, akkor választhatod azt is, hogy nem vagy cigány. Ebből az ördögi körből nem tudnak menekülni az emberek. Készültek a cigányság helyzetére irányuló kutatások. Az egyik megerősítette azt a feltevésünket, hogy van kb. 300 ezer cigány munkanélküli, aki nem szerepel az állami nyilvántartásban. Az EU sem tud foglalkozni a problémával, a magyar kormány sem, mert nem látszik ez a tömeg. Roma értelmiségiként az a meggyőződésem, ahhoz, hogy láthatóvá tegye magát ez a tömeg, cigányként kell definiálnia magát a munkanélküli ellátási rendszerekben. Csakhogy ott van az üveggyöngy, ami csillog és szép, mondhatja magáról a cigányság vállalása helyett azt is minden cigány, hogy nem cigány. Ettől ugyan még mindenki, aki akarja, cigánynak fogja tekinteni, de nem lesz látható, megszűnik mint munkanélküli cigány ember. A rendszer pedig boldogan elfelejti. A cigányok cigányságuk miatt szenvedik el sorsukat, de magyarként szeretnének egyenlők lenni, ami lehetetlen, ha közben cigánynak látszanak. Az egészséges választás az, ha a cigányok nem érzik úgy, hogy menekülniük kell a cigányságuktól, a magyarok pedig a cigányokat cigányként tekintsék egyenlőnek.

– Hány cigány él Magyarországon az ön becslése szerint? Nagyon különböző adatokat láttunk.

– Nyolcszázezer és egymillió között. Öt-hatszáz ezer a hivatalos szám. De nincsenek megbízható adatok erre vonatkozóan.

– Említette a történelmi lehetőséget az NFT kapcsán. Ön mit szeretne látni abban a tervben? Van-e olyan eleme annak a tervnek, amin mi tudnánk segíteni a jelentésünkkel?

– A politikai elit az utóbbi években arra játszik, hogy számára nincs cigány. A parlamentben a többség pártjai megszavazták a szabadságnak álcázott lehetőséget. (Nem mondhatom meg, hogy tudom, mert látom rajtad, hogy cigány vagy, csak akkor, hogy ha te mondod azt magadról, hogy cigány vagy.) A kormány ezt kihasználja, és azt mondja, nem látom a cigányokat, nem tudom, hányan vannak, kik azok, nem tudok nekik segítséget nyújtani, csak a szegényeknek, a munkanélkülieknek, a hajléktalanoknak, akiket nem sújt a látható rasszjegyek miatti előítélet. Ha nem lennének kutató szociológusok és megszólaló roma értelmiségiek, akkor Magyarországon már egyáltalán nem lenne cigány ügy a hivatalos kormányzati politikában, csak a hétköznapokban. Ezért mi magunk azt követeljük a kormánytól, ne tagadja le a cigányok tragikus helyzetét. Tárja fel az EU előtt mint a társadalmi békét és kohéziót, az alkotmányos eszméket – úgy az EU, mint a köztársaság alkotmányát – alapvetően veszélyeztető állapotot. Ismerje el az EU felé, hogy olyan súlyos helyzetben van, amelyet pénzügyi, gazdasági és szakmai szempontból nem tud kezelni. Külső segítség nélkül politikailag sem. Az országban létező faji előítéletességről van szó. A rasszizmus és az állami rasszizmus visszaszorításáról. Következetesen azt kérjük az utóbbi években, hogy jelöljék meg a roma társadalom legsúlyosabb problémáit, és azok megoldására a 15 ezer milliárdos forrásnak 10-30 százalék közötti összegét használják fel. 1500-4500 milliárd euróból munkahelyeket teremtsenek. Iskolák százait, valószínűleg óvodák és bölcsődék ezreit kell föalépíteni, hogy az elnéptelenedő kisfalvakban élő romák generációi ne legyenek civilizációs értelemben halálra ítélve. El kell vinni hozzájuk a civilizációs intézményeket, a munkahelyeket, az iskolát, a képzéseket, a kultúrát. Meg kell szüntetni a romákat körülvevő faji előítéletességet. Ahogyan a romák iskolázottsága és foglalkoztatottsága közelít a társadalmi átlaghoz, úgy válik a roma társadalom képessé az önvédelemre a faji előítéletességgel szemben. Végre megvalósulna az álságos képmutató programokkal szemben a látható, kézzel fogható, társadalmi méretű eredményeket, fejlődést célul kitűző eszme, amelynek lényege: NEM A FAJI ELŐÍTÉLETESSÉG ELLEN KELL HARCOLNI, HANEM A FAJI ELőÍTÉLETESSÉGET KIVÁLTÓ, FENNTARTÓ JELENSÉGEKET KELL FELSZÁMOLNI.

– Hogyha iskolákat hoznánk létre azokban a roma falvakban, azok természetesen szegregált iskolák lennének?

– Mindaddig, amíg jó színvonalú képzést kapnának a gyerekek, dönthetnek arról, hogy idegen nyelv birtokában, jól képzetten hol folytatják, hol élik le az életüket. Jól képzetten dönthetnek, képzetlenül nincs döntési lehető9ség, csak a kiszolgáltatottság. Az a lényeg, hogy ha a kivételes nagyságrendű NFT-s forrás felhasználásából kimaradnak a romák, az nagyon súlyos társadalmi katasztrófához vezet. Akik célzottan megkapják a fejlődésüket szolgáló forrásokat, azoknak életminősége, képzettsége, infrastrukturális környezete még nagyobb távolságba kerül a romákétól. Nem azt fogják mondani, ha ez megtörténik, hogy kizárjuk a romákat, hanem azt, hogy a romák nem igyekeznek, nem akarnak, nem nevelhetők, felelőtlenek, idegenek és bűnözők. Nem a romáknak jelent ez súlyos veszélyt, hanem a többségnek. A többség saját magát kényszeríti abba a helyzetbe, hogy gyűlölnie kelljen a romákat. Ez az egyik ésszerű magyarázata a faji előítéletességnek. Táplálója és forrása alapvetően az eltérő élethelyzet, és nem a származás. Nem az előítéletesség ellen kell harcolni, mert az előítéletesség az emberi fajjal együtt járó sajátosság. Szinte genetikai adottság, küzdeni ellene plakátokkal, hirdetésekkel értelmetlen és inkább nevetséges. A faji előítéletességet kiváltó és fenntartó helyzeteket és jelenségeket kell megszüntetni. Faji elő

u237ítéletességet kiváltó jelenség alapvetően a szegénység, a munkanélküli státusz, ami együtt jár a személyiség szétesésével. Bárki legyen a munkanélküliség áldozata, a személyiségben pár éven belül maradandó változások következnek be. Nem roma-, hanem emberi specifikum, hogy ilyen élethelyzetekre tömegesen adnak deviáns válaszokat az emberek az önpusztítástól az agresszióig, és ha tömeges az ilyen élethelyzet, a válaszok is tömeges méretekben jelennek meg. Egy személyes fölvetéssel szeretném befejezni. Amikor különböző országok, köztük Magyarország – és most már az EU is ide tartozik – kisebbségvédelmi gyakorlatáról beszélünk, azt állítom, valójában nem a kisebbségeket akarják megvédeni. Az EU-ra is jellemző szemlélet szerint a kisebbségek helyzetének javításával – pontosabban többnyire csak arról szóló üres, deklaratív nyilatkozatokkal, ajánlásokkal – azt akarják elérni, hogy a többségnek ne legyen elég oka annyira gyűlölni a kisebbségeket, hogy ki akarja őket irtani, erőszakkal elűzni országból, kizárni a munkamegosztásból, oktatásból, földrajzi régióból, nyilvánosságból. A töabbséget védik saját indulatai ellen. Ezért konklúzióként is megismétlem. Az NFT II-ben fellelhető forrásokból nem lehet kizárni a romákat. Nem hátrányos helyzetűnek kell tekinteni és nevezni, nem szegénynek, hanem azon belül cigánynak. Mert ez a megkülönböztető tényező. A tudomány már 50-80 évvel ezelőtt feltárta, hogy a rasszjegyekkel megkülönböztethető kisebbséghez tartozás nem azonos a hátrányos helyzettel, hanem egy hatványozó tényező, amit a magyar szóhasználatban halmozottan hátrányos helyzetnek neveznek. Ezt politikai szempontból nem lehet nem létezőnek tekinteni. A cigány társadalom helyzetének megítélése ennyiben tudományos kérdés. Ez a nagyon pontosan leírható természetrajza a magyarországi történéseknek. Ha úgy gondolják, hogy tudnak és akarnak segíteni, akkor abban segítsenek, hogy a cigányság elnyomásának megszüntetéshez szükséges célok és források cigány programként legyenek megnevezve az NFT II-ben. Az unió egy európai eszményt kíván megvalósítani, többek között az etnikai feszültségektől mentes, továbbmenve a szélsőségesen különböző tömeges élethelyzetektől mentes Európa eszményét, és ahhoz biztosítja a p_énzügyi forrásokat. Ennek az eszménynek része, hogy Magyarország is feltárja és EU-s támogatással megoldja, felszámolja azt a határain belüli, szélsőségesen hátrányos helyzetet eredményező etnikai, faji kisebbséghez kötött elnyomó rendszerét, amely nemcsak Magyarország, az EU jövőjét is veszélyezteti. Ez a kérésem, és ha egyetértenek velem, kérem segítsenek. Mert ebben kifejeződne az a szolidaritás, hogy a Magyar Köztársaság társadalma együtt akar fejlődni a kisebbségben lévő, történelmi, társadalmi, politikai okok miatt hátrányba kényszerített honfitársaival. Ez egy emelkedettebb gondolkodás, olyan szellem, aminek politikai átélésére és megvalósítására Magyarország pillanatnyilag nem alkalmas.

– Hadd mondjam el, nagy erőfeszítés számunkra, hogy megválaszoljuk ezt a helyzetet, ami tisztán, érthetően egy fontos terv. Látjuk, hogy esélyegyenlőtlenség van. A mi riportunk az oktatásról szól. Én valóban nagyra értékelem mindazt a háttéranyagot, amit elmondott. A mi javaslatainkat természetesen az oktatás témakörben kell megfogalmaznunk.

– Én arra helyezném a hangsúlyt, ami a tanulmánynak is a legnagyobb hiányossága és a kormány jelentésének is egyben, hogy nem a valóságról beszélnek, hanem jelentéktelen szakmai kérdések mögé rejtik a problémát.

– Azt mondja, hogy ez nem egy színvak társadalom.

– Pontosan erről van szó. A társadalom nem színvak, csak a kormány. Meghazudtolják a valóságot.

– Amerikában hasonló problémáink vannak. Habár nagyon színérzékenyek vagyunk, nálunk is hasonlóképpen jelentkezik a probléma. Mi megnevezünk minden etnikai csoportot.

– Ahogy ön gondolkozik, az nagyon hasonlít azon emberek gondolkodásához az Államokban, akik változtatni akarnak dolgokon, én azt hiszem, hogy nagyon is jól értem önt.

– Köszönöm. Ilyet még nem hallottam.

– Nagyon nagy segítség volt számunkra. Köszönjük szépen.

– Nem akarok tolakodni, csak hadd mondjam el, hogy most nagyon nagy vitában állunk a magyarországi cigányság egyetlen legitim képviselőjével, az OCÖ-vel. Mi felszólítottuk, hogy képviselje az NFT II. forrásaihoz jutás tekintetében a romákat a kormány előtt. Az OCÖ elutasítja ezt, azzal az indoklással, hogy miért járna több a cigányoknak, mint a magyaroknak. A valóságban nem erről van szó, hanem arról, hogy a roma problémára semmi nem jut, csak egy töredék, az is csupán adományként, alamizsnaként, mert a cigányságnak nincsen politikai képviselete. Ebben a helyzetben nagyon s_úlyos konfliktust vállaltunk fel, mert Magyarországon először úgy fogalmazunk, hogy a cigányságra vonatkozó, mindenki által ismert társadalmi mutatók valójában a közvetett népirtás jegyeit viselik magukon. Nem lehet kiszorítani az állandó foglalkoztatásból a roma társadalom 80 százalékát. Nem lehet végleg lemondani a munkaképes romák tömegéről. Morális, erkölcsi kérdésként vetjük föl, hogy a kisebbség megválasztott képviselői kötelesek mindent megtenni a romákat sújtó helyzet megváltoztatásáért, és ha nem teszik ezt a kötelességüket, azért legyen számon kérhető és megállapítható felelőssége az Országos Cigány Önkormányzatnak. Attól tartunk, hogy a kormány kihasználja a formális jog adta lehetőséget, és azt mondja majd ebben a vitában, hogy ő köteles az OCÖ álláspontját hivatalosan elfogadni, nincs is más lehetősége, akkor sem, ha az OCÖ álláspontja ellentétes a cigányság, a Magyar Köztársaság és az EU érdekeivel és céljaival. Ha tehetik, járjanak közre, hogy ne így legyen. Köszönöm a figyelmüket, megtisztelő érdeklődésüket. Remélem, segíthettem egy árnyaltabb, valósághűbb kép kialakításában.

Fordította: Klein Hajnalka

Fotó: Kővári Borz József

Az OECD oktatással kapcsolatos tevékenységeinek az elmúlt évtizedekben sajátos formái alakultak ki, ezek közül kiemelkednek az

u250úgynevezett ország- és a tematikus tanulmányok. Az elmúlt évtizedben pedig az úgynevezett indikátor program került az előtérbe.

Országtanulmányok elkészítését bármelyik tagállam kérheti, azonban ezek helyét egyre inkább a több országot magában foglaló, úgynevezett tematikus tanulmányok foglalják el. Ebben az esetben a tagállamok közösen jelölnek ki olyan témákat, amelyeket fontosnak tartanak, majd ezt a korábban bemutatott országtanulmányokhoz hasonló, de annál jóval szerényebb keretek között folyó módszerrel elemzik az országok önként jelentkező csoportjában. Az elmúlt években ilyen téma volt például az innováció az oktatásban, az élethosszig tartó oktatás finanszírozása, az oktatásügyi kutatások és hasznosulásuk, a középfokú oktatást követő nem egyetemi szintű oktatás, a pedagógusok továbbképzése, az oktatás és a munka világa közötti átmenet kérdései vagy a kisgyermekkori nevelés és gondozás. E tematikus tanulmányok esetében a fő cél már nem egy-egy ország politikájának az értékelése – bár ez a cél továbbra is jelen van –, hanem a mindenki számára hasznosítható tapasztalatok feltárása és tanulságok levonása. Az ezek alapján készült kiadványok talán a legértékesebb kiadványai a szervezetnek, hiszen ezek egy-egy időszak kiemelkedő oktatásügyi problémáinak konkrét országok konkrét tapasztalatain nyugvó áttekintését adják.