Útkereszteződés Interjú

„Sok a hiteltelen ember”

Beszélgetés Kállai Katalin miniszteri biztossal

Kállai Katalin, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának (NKÖM) romaügyi biztosa és most már stratégiai tanácsadója, egyúttal az MSZP elnökségének tagja. Két diplomája után most doktori képzésre jár, 13 éve aktív tagja a szocialista pártnak. Éppen ezért nem is tartja „díszcigánynak” magát az MSZP-ben: úgy gondolja, szakmai múltjának köszönheti, amit eddig elért. Az MSZP cigánypolitikájával kapcsolatos állásfoglalást eleve kerüli, pedig lapunk hónapok óta szeretne választ kapni néhány ezzel kapcsolatos kérdésre – most is sikertelenül. Az interjúból megtudjuk azonban, hogy a Kállai Katalin is szívén viseli az európai roma televízió ügyét, hogy kísérleti programként mégsem felejtődött el a cigány zenészek foglalkoztatása. A roma közéletről azonban igen rossz véleménnyel van Kállai Katalin, s úgy véli: a nem feddhetetlen cigány vezetőknek le kellene vonniuk a konzekvenciákat.

Rendszeresen jár Brüsszelbe tárgyalni az Európai Unió bizottságaival. Számíthatunk onnan hathatós segítségre?

Létrejött az Európai Roma Fórum, és ezzel elindult egy folyamat, amely a romákat „láthatóvá teszi” a bizottságok számára. A láthatóság első jele a Roma Évtized Program, amit nyolc ország miniszterei írtak alá Szófiában. Ez egy hosszú távú program, amely várhatóan az Európában élő mintegy tizenkétmillió roma embert fogja segíteni, az élet minden területén. Az Európai Roma Fórum megalakulásában nagy szerepe volt Lévai Katalin szocialista képviselőnek, aki azóta hatékonyan képviseli a roma érdekeket az Európai Parlamentben.

Közös munkánk eredménye egy európai jelentőségû kezdeményezés: a páneurópai roma televízió létrehozása. Ezt a programot én koordinálom egy kiváló szakmai csapat segítségével. A leendő páneurópai televízió székhelye eredetileg Brüsszel vagy Varsó lett volna. Kezdeményezésemre, amelyet elfogadtak, a székhely Budapesten lesz. Kiváló roma szakembereink vannak a média területén is, ebben a budapesti roma értelmiségi körben biztos bázist talál a leendő televízió. Már megkezdődött a megvalósíthatósági tanulmány elkészítése, amely alapja a televízió létrehozásának. Ehhez kezdeményezésemre Bozóki András miniszter úr biztosította az anyagi támogatást.

A brüsszeli roma politika nem látszatpolitizálás, ahol a semmittevést is munkának lehet feltüntetni?

Ez nem így van. A romákat most már két roma származású politikus képviseli az EU parlamentjében (Járóka Lívia és Mohácsi Viktória – a szerk.), valamint dr. Lévai Katalin és mások is keményen dolgoznak ezen a területen. Erre a legjobb példa, hogy magyar kezdeményezésre került be a kisebbségi jog kérdése az Európai Unió gondolkodásába, ami a fokozott odafigyelés jele. És ezt a figyelmet fejezi ki a Roma Évtized Program is.

Teleki Lászlótól nemrég megkérdezték, hogy cigány emberként milyen érzés, hogy nő a főnöke – önnek mennyiben bonyolultabb a munkája nőként, romaként és főnökként?

Egy nőnek mindig többet kell teljesítenie. A munkámmal elégedettek a főnökeim, és ami ennél is fontosabb, a roma mûvészek, civil szervezetek is. Természetesen van egy-két személy, akinek nem igazán tetszik a tevékenységem, de emellett elismeri az eddig elért eredményeimet. Ez önmagáért beszél. Különösebben nem foglalkozom a dologgal. Megértem a helyzetüket. Ezek a személyek, akik eddig részt vettek a roma közéletben, többet szerettek volna elérni. Ekkor jön egy fiatal nő, vidékről, a semmiből, és a lehető legmagasabb politikai szintre kerül, amit roma eddig elért. Ez nem szerencse kérdése. Nagyon sokat tanultam, két diplomám van, egy főiskolai és egy egyetemi, emellett négy szakmám is van. És most is tanulok. A JPTE Bölcsészettudományi Egyetem Multidiszciplináris Doktori Iskola PhD Politológia Tanszék harmadéves hallgatója vagyok. Amit elértem, kemény munka és hoszszú évek eredménye. A jelekből ítélve engem elfogadnak az emberek, ez számomra öröm.

Milyen főnöknek tarja magát?

Elmondok egy történetet: amikor kineveztek miniszteri biztosnak, azzal kezdtem a bemutatkozásomat a munkatársaimnak, hogy én nem szeretek főnök lenni. Én munkatárs és kolléga szeretnék maradni. Természetesen a pontos és precíz munkát megkövetelem. A munka munkaidőben munka, és a barátság szabadidőben barátság. Nem szeretem megmondani senkinek, hogy mit kell tenni, hanem szeretek a munkatársaimmal együtt dolgozni, és ez nagy különbség. Értelmes és kézzelfogható ötleteket várok, amiken lehet vitatkozni.

Az Amaro Drom áprilisi számában írt arról, hogy a roma képzőmûvészek milyen nehezen jutnak támogatáshoz. (Segély – kiáltás a sötétben – Tiltakoznak a roma képzőmûvészek, Amaro Drom 2005. április)

Természetesen vannak lemaradásaink, de én másfél éve dolgozom itt a minisztériumban, és ezek a problémák nem másfél év alatt keletkeztek, hanem körülbelül negyven év alatt. Kérdezhetek én is azoktól a roma vezetőktől, akik hangoskodva számon kérnek? Hol vannak most azok az emberek, akik húsz-harminc éve a roma politikában vannak, voltak, és ez alatt az idő alatt nem tettek semmit, holott tehettek volna? Meg szoktam kérdezni, miért rajtam kérik számon azt amit ők nem tettek meg, vagy nem tudtak megtenni? Azért, mert most én vagyok itt? Egy év alatt behozni azt, ami tizenöt év alatt nem valósult meg, vagy amit nem tettek meg, nem egyszerû dolog. Ez nem védekezés és nem hárítás. De ezek az emberek nézzenek már a tükörbe, mielőtt nyilatkoznak!

A nyomorgó képzőmûvészek problémáin ez nem sokat segít…

Az elmúlt tizenöt évben összesen nem volt annyi kiállítása a roma kortárs festőknek, mint amennyi most, az utóbbi másfél évben volt. Ennyi támogatást nem kaptak az alkotók, mint az elmúlt három évben. Az elmúlt tizenöt évben nem volt annyi külföldi program, mint most. Tizenöt európai városba vittünk ki komplett roma programot, amelyben helyet kapott a képzőmûvészet, a zene, az irodalom. Ezeket a roma napokat jövőre is folytatni fogjuk külföldön. Van még mit bepótolni. De kezdetnek nem rossz eredmény.

A Nemzeti Kulturális Alap milyen segítséget tervez nyújtani a roma alkotóknak?

Az alap tizenhat kollégiuma most írta ki a pályázatait, ahová bárki pályázhat. (Az NKA Nemzeti és Etnikai Ideiglenes Kollégiuma azonban idén még nem írt ki pályázatot – a szerk.) Az ORTT-vel közösen ki fogunk írni pályázatot filmkészítésre, illetve a médiával kapcsolatosan is, kérem, kísérjék figyelemmel,, akiket érint.

A mindennapok gondjaira milyen segítséget nyújt a NKÖM a képzőmûvészeknek?

Nincs olyan hét az életemben, hogy ne nyitnék meg valamilyen képzőmûvészeti kiállítást. Azt tudom mondani, hogy alkossanak és rendezzenek kiállítást – küldjenek egy kérvényt és én azt lehetőség szerint támogatni fogom. Keressék meg az Országos Cigány Önkormányzatot, hiszen az OCÖ székházában gyönyörû kiállításra alkalmas terem biztosít lehetőséget a mûvészeknek. Szervezzenek közös programokat az Országos Cigány Információs és Mûvelődési Központtal. Minisztériumunk az OCIMK kulturális programjait támogatja. (Igaz, maga az OCIMK, mint azt már többször megírtuk, nem mûködik, sőt eladásáról határozott az OCÖ – a szerk.) Vannak lehetőségek a mûvészek számára. Utána kell járni és közösen együtt kell dolgozni.

Milyen lépések történtek eddig az állandó Roma Múzeum megteremtése érdekében?

A Roma Múzeum ügye fontos dolog. Tudom, hogy nincs, és nem miattam nincs. Személyesen fontosnak tartom a múzeum létrehozását,.és feltétlenül támogatni fogom. De szeretném leszögezni: ha létrejön – márpedig azon leszek –, az kizárólag állami intézményként és szakmai vezetéssel kell hogy mûködjön. Hogy ki lesz a vezetője? Már most sok az önjelölt vezető – pedig még nincs is múzeum. De amennyiben megvalósul, a vezető kiválasztására egyértelmûen kizárólag szakmai pályázat útján kerülhet sor. Vannak felkészült, szakmai háttérrel rendelkező roma szakemberek, akiknek lehetőségük lesz pályázni. Bár már ott tartanánk!

Ez csak múzeum lenne, vagy más alkotóknak is teret biztosítana?

Nem csak a Roma Múzeum ügye fontos. Létre kellene hozni egy olyan komplexumot,, amelyben helyet kapnának kiállítások, koncertek, konferenciák, mozi, és akár más rendezvények is. Ezzel kapcsolatban elindultak a tárgyalások, de konkrét dolgokat még nem szeretnék mondani, mivel ez még nagyon kezdeti stádiumban van. Azt azonban mondhatom, hogy egy-két éven belül ez is megvalósulhat. Jelenleg ezeken a terveken dolgozom. Ezeket ígértem és ezeket meg is fogom tenni, amenynyire a hatásköröm engedi. Addig nyújtózkodom, amíg a takaróm ér.

A zenészek foglalkoztatása érdekében voltak kezdeményezések, de erről valahogy nem hallani mostanában. Hova tûntek ezek a tervek?

Nem tûntek el. A munka folyik. Készül egy térségi kísérleti program, amelyet a tárca az Országos Foglalkoztatási Közalapítvánnyal végez. Ugyanis szükséges egy hatástanulmány elkészítése. A programot az Országos Szórakoztatózenei Központ (OSZK) fogja bonyolítani, mint érdekérvényesítő szakszervezet. Erre biztosan lesz pénz. Szeptemberre elkészül a kormányelőterjesztés, amiről az ősz folyamán dönthet a parlament.

Hány zenészt érint ez majd?

Egyelőre három-ötszáz emberrel számolunk. Kétezer olyan zenészről tudunk, akik az OSZK-nál regisztráltak mint zenészek. Emellett a munkaügyi központok most is tudnak zenészeket foglalkoztatni; ez már hét nagyvárosban mûködik. A munkaügyi központ a munkabérre és a járulékokra adhat támogatást. Végleges megoldás csak akkor lesz majd, ha a kísérleti program beváltja a hozzá fûzött reményeket. De ekkor is csak azoknak, akik regisztrált munkanélküli zenészek.

És a nyugdíjas zenészek? Nekik még kevesebb reményük van a munkára.

Másfél éve kezdeményeztem, hogy a nyugdíjas zenészek, akiknek igen alacsony a nyugdíja, méltányossági nyugdíjemelést kapjanak. Örömmel mondhatom el, hogy ezernyolcszáz nyugdíjas kapott nyugdíjemelést az országban a kormány hivatalosan is megítélt emelésének köszönhetően. Ezt a Nyugdíjfolyósító Igazgatósággal és az OSZK-val közösen sikerült megvalósítani. A nyugdíjemelés mértéke sok mindentől függ, de kétezertől ötezer forintig volt adható. Akit érint, jelentkezhet az OSZK igazgatójánál Szirmai Lászlónál. Sokan azt mondták, hogy ők adták vagy intézték el a nyugdíjemelést, olyanok, akiknek közük sem volt hozzá. De a lényeg, hogy a zenészek tudják, és főleg, hogy megkapták az emelést.

Összességében megfelelőnek tartja a roma kultúra támogatási rendszerét?

Tény, hogy rengeteg pénz van a rendszerben, csak szétforgácsolódik. Így nem jut el az érintettekhez a támogatás, nem megfelelő a felhasználás. A Magyarországi Cigányokért Közalapítványt (MACIKA) kell megreformálni, és minden roma vonatkozású pénzeszközt oda helyezni. Sok olyan együttes van, amely mûködésképtelen. A közösségi házak mûködőképessége is akadozó, a vállalkozásfejlesztés, a média, a lapok piaca, a Rádió ©... ezekre a Közalapítványon belül olyan kollégiumokat kellene létrehozni, amelyek kimondottan az adott témakörrel foglalkoznak, és támogatást nyújtanak.

Miért pont a MACIKA?

Azért a MACIKA jutott eszembe első körben, mert az egy állami közalapítvány, amelyet az állam támogat. Ezt pártokon és kormányokon felül állónak képzelem el, mert a romaügy össztársadalmi ügy. A romák által igényelt programok megvalósítása a fontos. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy egyeztető tárgyalást kezdeményezni az érintettekkel, amin megvitathatnánk az átszervezés módját.

Nem tart attól, hogy ellenállásba ütköznek majd az elgondolásai?

Egy ilyen átalakítás csak akkor valósulhat meg, ha a politika és a közélet képviselői leülnek egymással, és nem vitatkoznak, hanem a megoldásokról beszélnek. Már előre látom, hogy mi lesz majd az első kérdés: ki legyen az elnök? Nem az, hogy mi a feladat: ki legyen az elnök!

Elkeseríti ez a helyzet?

A roma politikával foglalkozó embereknek jó lenne tudniuk, hogy hol a helyük a rendszerben. Addig, amíg mindenki a másik pozícióját szeretné, és ha tudja, hogy azt nem kapja meg, azért harcol, hogy az a másik ne tudjon valamit megcsinálni, addig ez nem valósul meg. Én dolgozom, én nem érek rá ilyenekkel foglalkozni.

Elég pesszimistán látja a jelenlegi roma közéletet.

Visszaélések, csalások, számlák, hazugságok... Nézze: azok, akik eddig benne voltak a nagypolitikában, mostanra kiégtek, nincs hitelük, tisztelet a kivételnek! Sajnos sok a hiteltelen ember, olyanok, akik megbuktak a visszaélések miatt. Már megint sajnos: de vannak olyan roma vezetőink – akikhez én nem adom a nevem –, akik nem feddhetetlen erkölcsûek, akik nem bírnak szakmaisággal, és kikezdhetőek. Ha egy roma vezetőre ezek egyike is igaz, az jobb lenne, ha nem lenne vezető, mert több kárt okoz, mint hasznot. A többségi társadalom ezt látja, és ezért van diszkrimináció. Azt mondják: ha ilyen a vezető, milyen lehet a többi?! Azok a vezetők, akik idáig eljutnak, nem alkalmasak vezetőnek. Akinek nem inge, ne vegye magára, de akinek inge, az öltözködjön már fel, és menyjen el a…! Helyet kellene adni annak a roma értelmiségnek, a fiataloknak, akik még úgymond „szüzek” ezen a területen. Nem ilyen példát kellene mutatni…

Nem érzi úgy, hogy az MSZP-ben a díszcigány szerepét tölt be?

Nem azért vagyok az MSZP elnökségében, hogy legyen egy díszcigány, aki jól mutat a csoportképen. Az elmúlt tizenhárom év, amit végigdolgoztam, elég volt ahhoz, hogy idáig eljussak. Úgy gondolom, hogy a jelenlegi helyzetem inkább ennek szól, és hogy történetesen roma vagyok, ez csak egy adalék.

Van valamilyen politikai álma?

Semmilyen. Nem szoktam álmodozni. Aki politikával foglalkozik, az ne álmodozzon, az dolgozzon! Abban hiszek, hogy kitartással és munkával bármit elérhet az ember. Nekem fontos a munkám, fontos a romaügy, mert roma vagyok, de a legfontosabb számomra a családom. Ha valami oknál fogva választani kellene a karrier és a család között, akkor a családomat választanám.

László Zoltán
Fotó: Vári Zsolt